Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-11-17 / 92. szám

november 17 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 A VASÁRNAPI PAPBEIKTATÁS Közvetlen, meleg szeretettel fogadta Ifin Benjámint egyház áe társadalom, a hála szeretettnek mág nagyobb hözvetlenságável fogadta azt az n| lelkipásztor A szónak és a szív dobbanásának « még el-nem -csépelt ünnepe volt va- í sárnap a református egyháznak, a te és ezt érzi Ván Benjámin is, ami­kor nem kereste ezt a papi állomást, j de ugyanakkor az Ur hívásával szent- J nyújtani a mai káoszban. Nem tesz j különbséget hivő' és hivő között, a me- ; zitiáb járó Jézus Krisztusnak akar lenni hatalmas gyülekezetnek, de feledbe- ben gyakorolja tovább az alázat ere- j szegény .és alázatos szolgája. jét, a szelid jóságot, az ajándékosz­tetlenné vált ünnepe volt a város társadalmának az a nap, mikor benr sőséges melegséggel, a szeretetnek hatalmas megnyilvánuláséival iktatták be halasi papi tisztségébe Ván BBnjá'- mint. A krisztusi szeretet mélysége hozta vissza szülővárosába azt a fér­fit, aki mint ember, mint pap egy­aránt ragaszkodo 11 szütövárosához, de elsősorban ragaszkodott hitéhez, kül­detéséhez, missziójának minden apró gyémántszeméhez, akit hulló köny- nyekkel búcsúztatott gyülekezete messze »somogyországban« Láírány- ban és akit örömmel ölelt szerető édesanyaként magához az a város és az a gyülekezet, ahol fiatalkorának rohamosan bontakozó tehetség-szár­nyait ajándékozta és pazarul szórta szerte-széjjel mindenkinek: szegény­nek, gazdagnak, örvendezőnek és fáj­dalmakkal telitettnek. Egyformán, egyazon jókedvvel, mosollyal!1, szelíd­séggel, jósággal, papi létekkel telitett alázattal szolgálta az Urat csaknem két évtizeddel ezelőtt Ván Benjámin, olyan principális oldalán, mint, ami­lyen boldog emlékezetű Szilády Áron volt, aki nagy leikével, egy egész vi­lágra szóló tudományával és soha', pillanatra sem halványodott jellemé­vel, méltónak, igaznak, becsülettel küzdő Krisztus katonájának látta meg Ván Benjámint, akit pátriárka korá­ban magához emelt és atyai barát­ságába fogadott. Szilády Áron ha­marosan, hónapok alatt megállapí­totta, hogy fiatal munkatársa, nem­csak a hivatalosak, de a válásztottak sorába tartozik. Felkarolna és vezet­gette, védelmezte és becézgette, út­jait a Krisztus követésében egyen­gette. Ő volt az — Ván Benjámin — aki erre a barátságra méltónak is bizonyult, ö volt az, aki az ember- feletti nagyságok méreteit megközelí­tett Szilády Áronnak utolsó éveit megaranyozta, aki az aggastyánon valóságos fiúi szeretettel csüggedt, aki ha kellett ápolta, ha szükséges­nek mutatkozott felvidította, aki az irgalom kifogyhatatlan üdítő friss vizét hordozta a megfáradott nagy öregnek és az ö számára jutott az is­teni kegyelem, hogy a magyar re- formátusságnak, a halasi egyház örök büszkeségének Szemeit Lezárhatta és neki jutott ki abból is, hogy szinte talán egyedül sírhatta el a hála és a fájdalom kimeri the tetten nagy zo­kogásait Szilády Áron elvesztése fö­lött. De az ö számára az is, hogly a forrón ápolt kegyeletet ápolgassa örökké a szivében Szilády Áron fény­lő emléke előtt és hogy a kegyeleti­nek ezt az örökmécsesét soha ki­aludni ne engedje azokból, akik a monumentálisán fogalommá magaso­dott Szilády Áronnak annyi szivjósá- gát, emelkedett nagylelkűségét éle- tébén érezhették. És mekkora ke­gyelem az js, a Mindenhatónak mi­lyen bölcs akarata, hogy a messze­ségekbe elkerült Ván Benjámint vlsz- szavezette az ő népéhez, Szilády Áron katedrájához, hogy hűséggel, önzetlenséggel, erős akarattal, szik­laszilárd hittel, Krisztus szive sze­rinti »jól megharcolt harccal« szö­vögethesse a nagy Szilády Áron megálmodott nagy álmait egy szebb, boldogabb, derűsebb, békésebb jelen után ez örökkévalóság felé. Ezt érez­togatás tündöklő káprázatát, nyájá­nak őrzését és a, papi hivatás, a papi lélek minden magasztosságát. Ez az élő hit, a szeretetnek ez a soha ki-nem-alvó parazsa vezeti és vezette, ez hozta számára a nagy lelki békét, a szünettemül tartó mun­kálkodásban feloldódó jó lelkiismeret gyönyörűségét és örökre való eljegy. zettségét az igazságosság oldalán. (- -) A templomban A vasárnapi beiktatás felemelő ün­nepségéről munkatársunk a követke­zőket jelenő: Vasárnap reggel a korai, órákban már a városháza és a temptem; körüli térsé­gien meglátszott, hogy a halasi refor­mé tosság papbeiktatásra készül. A tem­plomot féli 9 óraikor már a hívők szokat­lanul nagy tömege, foglalta él, valamint nemsokára a küömíböző' küldöttségek képviselői is elfoglalták helyüket'. A fő­városból is sok vendég érkezett Eljött a beiktatásra Teleki Mihály gróf, GaáJ Olivér, Mózes Sándor dr. országgyű­lési, képviselők, ,vitéz dr. Vargha Béla budapesti; ügyvéd, vitéz dr. Kémery Dezső és még sokan számosán az uj lelkész barátai közüt A beiktatás ünnepi aktusát az isíBn- tiszte'et kezdetén, fe’hangzó zsoltár után Kiss Zsdgmond, a kecskeméti egyház­megye. esperese végezte és gondolatok­ban gazdag és mély tartalmú beszédben szólt az uj lelkészhez és a gyütekezel- hez. i i i I örömmel jött el — mondotta, — hogy az egyházi törvények és szertartá­sok szerint beiktassa Ván Benjámint, mert úgy érzi, hogy ez a gyű ekezet nem csak jó papot választott, de Szive, sze­rint is csetekedett. Majd ezután szólt arról', hogy mit jelent a ha’Jasi tef. egy­ház lelki »'Jetében Ván Benjámin papi működései Megható volt, amikor a kü­lönböző jelvények átadásával kapcso­latban az esperes ft kecskeméti, egy­házmegye beiktatott lelkészének nyilvá­nította Vári' Benjámint. Újabb zsoltár éneklése után a, zsúfolásig megtelt tem­plom' föszült érdeklődés, mellett vár­ta Ván Benjámin imstalációB beszédét. Fé’órát meghaladó, mindenkit magávftl- ragadó beszéde szintié1 lenyűgözte az egybegyűlteket. Petőfi egyik költemé­nyével!! kezdte beszédét, amelyben a költő elmondja tervézgatéseit, hogy mennyi sok szépet és jót mond majd, amikor a szülőd házba belép és édes­anyját meglátja, de, aztán ölelése közben minden szép szót elfelejtett, ö is így érzi most, hogy hazatért, hogy mindent élfelej tett, csak a meghatottság maradt meg bem#. Hétszáz esztendő köti, nem­zetségemet ide és többek közt az az érzés is levesz most lábamról. Ezután arról szól, hogy milyennek látja ö á papi, szolgálatot, amelynek az az ereje, hogy nemzetieket kovácsol' össze, a vi­lág kultúráját tartja fenn, a lelkiekben a szépet és jót ápolja, a betegekkel szem­ben irgalmasságot gyakorol és ftz el­esetteket leemeli. Ebben a keresztyén- «égben van az igazi erő. Ezt «karja, ő I Dr. Gusztos Károly fögondnok mély tartalmú és nagyon szép beszédben üdvö­zölte Ván Benjámint, a presbiterek és az egész gyülekezet nevében. Biztosí­totta az uj lelkészt a, presbitérium segítő munkájáról és ragaszkodásáról és kérte, viselje hűséggel a Lelkén az egyház ügyeit. Ván Benjámin válaszában ki­jelentette, hogy a halasi egyházban mindenkit testvérnek tekint és az egyet­értést nemcsak ő ápolja, hanem arra a híveket is kéri. , | i Udvözlik Ván Benjámint A fempromi beiktatás végeztével a város különböző küldöttségei jelentek meg Ván Benjámin a ott, hogy jókí­vánságaikat és szereteteket nyí-váras­sák az uj lelkész iránt. Először 0 város tisztikara, élén dr. Fekete Jmra polgármesterrel üdvözölte az uj lelkészt. — Haas város tisztikara és közönsége nevében — mondotta többek közt a pol­gármester — tiszteletiéi és szeretettel! üdvözlöm nagy tiszteletű urat. Úgy ér­zem, hogy ernnPjk a városnak nemcsak minden rögje, de minden problémája is ismeretes nagytisztéetü Uram előtt. Ezer szál fűzi ide s most, amikor itt üdvözöljük a város fiát, úgy látom, mint amikor a part rögét leszakítja a folyó s az a rög Isten akaratából mégis visszakearül-. Azt kívánom, hogy mun­kájában ne nehezedjen meg soha a szive, tegyen áz é#te eredményekben gazdag. A város tisztikara ebben a munkájá­ban tiszteié tűri. nyújtja baráti kezét és azt kívánja, hogy utján Isten mosolya kistájé. Isten hozta szülővárosában! Ván Benjámin szeretettel' fogadja a meleg üdvözlést. Érzi—mondja —hogy az ő múltja a város muHjla s a város jövője ez ő jövője. Az utolsó te évben még arra sem gondolt már, hogy az ő porai itt tehetnek valahai porrá. Isten igy akarta, ftz ő akarata éőtt mindenki meghajlik. Arra kéri a tisztikart, érez­zék, hogy testvér jött hiaiza. ö nem íntrit- kus, aki apró csatározásokban ói ki ma­gát, de azt szereltnél, hogy inspirált em­berek járják a város uocáit, miért ha a városnak lelke van, akkor lehet igazán hasznos alkotó munkát végezni. Ezt a lelket szeretné ő ébresztgetni. Isten ál­dását kéri, a porgáinmesterre, a tiszti­karra és a város közönségéire. Ezután az evangéikus egyház névé­ben üdvözöte Ván Benjámint Sikter András ísoltvadfcertj lelkész, majd a ka­tolikusok küldöttsége élén dr. Zeisz Károly ügyvéd, a római katolikus egy­ház világi elnöke, a katolikus egyház szerető üdvözletét tolmácsolta, Ván Benjámin viaszában kjjelemteltte, hogy ha némán álna is itt, múltja beszédesen elmondaná nézetét a katolikus egyház­zal! szemben. A katolikus egyház erősö­désének szivből örüli, csak a Krisztust tagadókat tekinti ellenségnek. — Mi ham tehetünk — mondja — a közöttühk lévő különbségről. Istenit1 tisz­teljék meg azzal, hogy megbecsülik в mi egyházunkat is. Iparkodjunk kerülim a harcokat. Uta'ok Szent Pál leveliére: Ни egymást marjátok, vigyázzatok, föl ne faljátok egymást. Tudja — mondja, — hogy a katolikus egyház is erős komftndó atett áO. Amit odafönm nem tudnak békésen etintózni, azt itt keil tapintattal megoldani. A hittartó katolikustól szerinte sokkal na­gyobb távolságra van a hittagadó kato­likus, mint ft ‘hitét tartó református. Soha te ne mondjunk az egy akol egy, pásztor gomdotetáról, ami majd eljön, hiszen áz Isten ráér várni. Nagy, mély szeretetted fogadja a katolikus egyház üdvözletét, kívánja, hogy viruljon, gya­rapodjon a katolikus egyház в imádkoz­zanak, hogy sok buzgó hív* Kegyein a református egyháznak is. Ezután dr. Dohány József főrabbi, ez izraelita egyház nevében üdvözölte vA n Benjámint, szép felépítésű és mé*y; gondolátokban bővelkedő beszédben, Ván Benjámin meghatódva, fogadj» ftz üdvözlést я válaszában többek közt igy szó#: i I i I — Főtisztellendő rtebbji ur, bátran és keményen, mint hiitlrü zsidóhoz illik, В várakozás álláspontjait foglalja el vetem szemben. Épen az én itteni kápJánkodá- som idejére ejsett ft kommunizmus és az azt követő idők. Tanúi tehettek, hogy engem népt ragadott eß soha semmi áramlat. Megértéssel és szeretettel voltam Irántuk, akiknek épugy fájt a megtévedt ember, mint nekem. A zsidó fajt, mint a magyart, a múltban sok fájdalom érte. Megértem), hogy óvato­san szabad örülniök. De ugyanazt ez evangéliumot tanítom én is, amit ft tisz­telt rabbi ur, amit a zsidó kultúra adott. Ha óvatosan szólt is hozzám ez üdvöz­lés, én azt megérzem és szeretettel vi- szonzom. Kérem;, hogy mint magyarok­ká tett zsidók ragaszkodjanak múltjuk­hoz és mindkét nemzet ételét éljék be­csülettől. feten áldása kisérje önöket, hogy hitükben boldogok legyenek, ha az életben annyit szenvednek is. Zokogva búcsúznak a látrányi hívek *""»1 Ván Benjámin volt hívei a látrányi gyülekezet küldöttjei járulnak ,ezután szerető lelkipásztoruk elé, hogy búcsút vegyenek tőle, akivel jóban-rosszban összeforrtak, aki valóságos atyjuk volt. Vargha László látrányi rektor tolmá­csolta a búcsút. ! . ; (. [ i j ; — Sírtunk — mondja — egy hétig., remegett a telkünk, hogy otthagy ben­nünket. De JbieCe kelllett nyugodnunk, hogy Isten magasabb helyre hívta. S most sírunk tovább, de nemcsak azért, mert elvesztettük, de örömünkben is s úgy érezzük, hogy most már mi is a halasi egyházhoz tartozunk. A tétrányiak szeme először csak kömnybeíábbadt, de utána zokogásba fulladt, könnyein Ván Benjámin sem tudott uralkodni, amikor az egyszerű szivek ágy megnyitottak előtte, azok, akiknek mindenkijük volt Szeretettel, nagy meghatottsággal válaszolt nékik és biztosította őket, hogy gondolatba» va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom