Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-11-13 / 91. szám

2 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 13 Erzsébet az Achilleien és a tenger bús királyasszonya A bolyongó fejedelmi nőnek szobor- szép testet feenészíteititéfc ia hideg, örökké világtalan sírboltba. ...Sze'iden, óh szélMén nyújtogasd ki sinom fölé zöld ágaidat te borostyán! S te órettfürtü, gazdag szö ö, fond tö­rül1 hantomat imáiddal. Ennék a sir- versnek a szavait suttogta ő a Halál közeledő előérzietében. Fej fáját va ahol mesSzéanessze kép­zelte az örökké morajló tenger kéklő vizein libegve. Kihajolva Ionia ezüs­tös hullámaira, melyek nedves ajkai­kat csókra kinálgatták féléje. Márvány teste most sötét sirboíltbanj enyészik, de álmainak művészi világa tovább tün­dököl a köitö szemei élőit. Távo* Korfu ciprusfáis szigetén, a kék iont partok mentén, hol megtört reménye és remegő fájdalma összevegyültek, össaeforrottak la Tavasz tengerének méla ábrándjaival. Magasztos lelkének zenei lüktetése egybeolvadt a világ dallamával; mikor lágy pázsiton vagy izzó homokon pi­henve, csókos napsugaraktól ringatva; majd a csillagok fényében fürödve, né­mán hallgató zott. Érezte, lelkének nyug­tattam rezdülései égyüÉfct hárfázdak a hüs folyók és kéklő tengerek áramlásai­val! és öleibező ritmusban szorongatják árván bus szivét. Erzsébet királyasszony bus hálája ön­magában töké etességst jelent. A gyors tőrdöfés, mely őt leteritette, titokzatos szépségű, feriköt étefájnék tisz­ta vonálait úgy elötüntetté, mint mikor lehull a szoborröä a lepel, hogy a már- ványmü örökké ragyoghasson'. E nagy­szerű, vészes éimiuiás látása sok művészi elmét magával ragadott. Csak ők tudják felfogni e fejedelmi életnek széplőttém vezérfonalát. Csak ők láthatják ffl ha­lálban; gyönyörűen beteljesült alakot, összhangot a Halálban... a'Halál idején. Nem érlelődtek-© mér pihegő már- .vénykebliében á lélek 'gyötrelmei és áb­rándjai, hasonlatosan az őszi gyümölcs­höz, melyet Ízlelni szeretett, mikor a, Gémévé! tó alkonyba halványuló part­iadnál egyjegy szikla tetején el-teimierén- gett? ' i Sorsa villámokkal világította meg ma­gányos szellemiének bércéit; erős, izzó kézzel jelölte ki Öt, mikor ideje betelt. Váratlan fényben világította meg képét s tűzte az emberiség örök em’ékezetébe. Misztikusan csudás vágya betelt, mint­ha önmaga idézte vo’na fel az ó-kor Euthanásiáját, a »Szép Halált..« Ebben Diana. Artemis csak. tai kiválaP'ztO'ttai­sen1 remdéztettek, ahogy csak mitoszok- : ban szokott venni. Oly jellemzőek, hogy t régi történetként mondják él az uj »Eut- ' hanásiát.« Haladjunk el gyorsan a gyilkos rab­szolga, méEistt. Bámiulatos pontossággal . követte el gyászos feladatát. Látjuk, az 1 Eszmény és Halál megtestesüléslét. I ^ A természet méuabus alkonyatában, а i lángoló fény órájában múlt eá ez az ál­mában királyi asszony, ez a békszemü bajor nő; a Tenger asszonya.« Haj ólj án minden reggel iphigénia szavaival; üd- vözö te a pirkadó Hajnalt: »Nincs éde­sebb a rózsaözönlő Aurora, aranyló fé­nyénél, a szétterjedő világosságnál.« ...Még egyszer elhaladt a part felé, még egyszer él,indult a Genfi' tó tündé- ries, enyhén kék vizei felé, melyek mind ismeretenebb, mind messzibb tájszép- ségek mélységes titkainak Ígéreteivel igézték meg őt Byron lord és Shelley költői szellemei vonzották magokká!. Végzete akkor érte el... Az örökkévalóság küszöbén halkan hal­iad át. Lelki szem® elkáprázik a ketté­szakított éetfátyolán át feltáruló fényes tulvilági iátománytöl. Eléri a partot, hajóra szád, fejedelmi lépteivel lép a fedélzetre. Felszedik a horgonyt, »miért hajózni kell, ha élni inem is szükséges.« Iigy érteke te kétezelr éve Vergilius, Mantova hattyúja. E pierctőít kezdve ÉLerthajqja nem anyagból való többé; Méltó,sálgot öltő Genevéi nagy tó hu-lámborozdái eí nem simulnak többé, mert az Eszmény és Halál anyagába mélyülnék, megméreved melk. ...Így ez a fansjégés Nő, ki élet© órái­ból száműzte ia rutát, a Halál órájában lelke legszebb virágaiból díszítette! fel magát. A bus miaigálnyiolssláig totőtöliJtali- pig fejedelmi' asSzoinya ál előttünk. Sza­badság, babaiam és áldott, magányosság! mégteslt|sfe(ü'ése. Kétltős koronáit hordott fején, de csak ejgy birodalmat ismert, saját benső ételét. Senki sem fogta fel nálánál jobban a festő Liomardo da Vilnci sízavait: »Saját mjagamjnái szebb biro­dalmat nem ismerek.« Ott uralkodott ő egyedül1.. Hazáját azon a földön Haj­iéi ta, ahol kedve telt. Gyöny örűségét a vil­lám sebességében lelte. Szárnyainak kép­zelte a száguldó paripákat, a dagadó vitorlát. Jól Ismerte őt >a kárpáti füvek ezjülstcS harmatja, a végtéieja óceán ezernyi lakója, a sok zuigájsiu tenger isós j Vize, jót iismerték a sások éis á rejtek { mes hegyi utak és1 a kies völgyek is. Szereti® Gödöllőin a futó paripa taji- , tékos zabláját, mint ahogy szerét é a ha­jóján átcsapó vad hulámokat. Fájdalma ilyenkor Volt a legerősebb, olyan erős, mint az Anyiaíöüd fájdalma, olyan ese­dező, mint az örőklte'ngér árjai A Föld, a széjpkömtölsü, bájos király- teány, Nuusdkája Korfu földje volt. A tenger pádig OdysSzteuisizrualk tengere1, aki kilenc évig küzdött Trójánál az is- ttenszüte, f-hérkeblü gyönyörű Heléná­ért. i A világban zarándokoló feketemhás bus fejedelmi nő sok szomorúság után végre az atomi öbölben, találta, -fél me­nedékhelyét iaz AchiJteien villában, ha- méíoszi fák között, ékszereit eladta, hogy azt megépíthesse magának; oda bontogatta a művészet csodáit Nápoly­bái. És ugyanaz a szem, mély egykor az északi tenger partjain halvány suga­rak meTlett a borostyánkőbe foglalt ter­mészet csodájjt bámulta, felflödezte a vi­harzó tenger kékés hullámaiban a fe­hér Najádok és karcsú Nereidák szöke.Iő játékait Hellasz partjain. És valamikor nyáron, midőn alkoniyo- dott, saphói szépiségü saotoortesite épe- déstöi kimerülve, halványabban, mint a száraz levél, ott aszott a kék tenger vi­zét heviltö sóban, mely a morajlóm! lihegő hullámok mámortelt ajkain hab­zott; csak ia szépséges Itália, köjitője di­csőítheti e távoli fajedelemi asszony ábrándos hősiességét, tó küöin világot teremteti; önmagának, és fészabaditoitt lelkének törvényei szerint élllt a napsur garas Hellasz fehér márványcsamojká- biam: A kotrfui Aehiítoien Villában, örökzöld ciprusok; sötét gyászfenyői alatt sétálgatott a Művészet és a Ten­ger asiszolnya. Megcsodáljuk kékiilő ívben vont szém- pilláSnak homályát. Magasztaljuk kes­keny ajka hallgatagságát, melyen a. gyü­mölcs édes nedve enyhítette a könnyék keservét. Magasztaljuk keblét, titokzatos már- ványkeblét, mélyítek közepén Pialítas At­henae aranypajzsának diiszlét rie|jtegieít|fe. Magasztaljuk őt, a bus királynőt, akii talán eltűnt volna a fetedékeny emberi­ség emlékezetéből, ha márványszobrát a vas hatalma erőszakosán ki nem dom­borítja a honná yból, mindörökre oda­állítva a víágosság izzóan földöntúli fényébe. Földi élete csakugyan item volt más, mint végtelen saomom költemény. (Monte Nevoso herceg olasz szövegé­ből-). i i MEDVECZKY KAROLY kait riészesitette, reászegezv© mé'iéikrié láthatatlan nyílvesszőit. Nem óhajfotía-е ő is a Tenger asz- jszonya a hirtelen Hjalál/t a kéklő égbolto­zat alatt? I A végső pillanat szörnyű valósága túlszárnyalta a költő ábrándjait. Né­mán vérző márványajkain ott lebegtek Giovanni Wo-fango Goethe szavai: »Ta beteljesülés, dicső atyánk legszebb gyer­meke! Imp végre kőzetedéi hozzám!« A vas meg a vér érré a, gyönyörű arcra is rásütötte a tökéletes műalkotás jellegét. Egyes részletek.' oly müvíéSiZíipi­rőfös és divat­áru üzletünk Pollák vaskereskedő mellett Divatselymek, női és férfi« szövetek, vásznak, pap« tanok, szőnyegek, kötött­áruk, úri és női divatcik­kek nagy választékban Kérjük a n. é. közönség szi­ves pártfogását Martinov és Kovács A halasi személyvonat Mélykút és Bács­almás közt halálra gázolt egy gazdát A vasúti szerencsétlenségnek két súlyos sérültje van Súlyos sérüJés és halál lett egy meggondolatlan virtuskodiáis követ­kezménye a napokban Bácsalmáson1. Reggel fél hét óra tájban Gieszin­ger Ádám bácsalmási gazda Kiss Márton mélykúti származású béresé­vel hajtott a vasúttal párhuzamo­san haladó utón. A Bácsalmási ta- ■ nyák és Rudics-állomás között át akartak hajtani a vasúton, de körül­belül ugyanakkor ért oda a Halas felől érkező személyvonat is. A nagy ködben a kocsin ülők. csak: j akkor láthatták meg a közeledő vo- j natot, amikor az már alig egypár j lépésnyire volt a sommpónélküli át- ! járótól. Gieszinger és Kiss még ide- ; ,jében észrevette a vonatot s а ко- ! esi egy pillanatra meg is állt, ,de j aztán virtuskodásból mégis csak a lovakra csaptak, hogy átjussanak még mielőtt a vonat odaér. Arra nem számítottak, hogy az átjárón a ke­resztben fekvő sínpár és a kavicsok , megnehezítik a kocsi gyors áthajtá- j Sát. A következő pillanatban a teljes jj sebességgel robogó mozdony, meg­akadáJyozatlanul nekiment a kocsi­nak. Az összeütközés borzalmas erejű volt. Kiss Mártont nagy ívben rö­pítette ki a kocsiból az összeütközés ereje s a néhány méternyire álló sürgönyoszlophoz csapta. Gieszinger Adám a közelebb álló vasúti figyel­meztető táblához csapódott. A kocsi valósággal pozdorjává törött s a lo­vak is súlyos sérüléseket szenvedtek. A mozdonyvezető a következő pil­lanatban megállította a vonatot. A körülmények megvizsgálása után a vonat tovább haladt, majd a bács­almási állomáson tett jelentés után autón a községbe Vitték a két sze­rencsétlenül járt eszméletlen embert. Az orvosok mindent elkövettek, hogy a két súlyosan megsebesült férfit megmentsék az életnek, de Kiss Már­ton belső és külső sérülései olyanok voltak, hogy már nem lehetett rajta segíteni. A délutáni órákban az alig 25 éves férfi belehalt sérüléseibe, Gieszinger Ádámot gondosan ápolják tovább és 1MATEOSZ teherautó- fuvarozú vállalat at. fuvaroztatók rendelkezésére áll Petőfi ucca 19 szám Schön fiiszerkereskedő házában Telefon: 154. állapota gyógyulással bíztat. A szerencsétlenséggel kapcsolatban az első föltevés az volt, hogy ai nagy ködben a kocsin ülök későn vették észre a vonatot. De később megállapitották, hogy a halálos sze­rencsétlenség meggondolatlanság kö­vetkezménye. И;------- -Ti-------------------------­A szeged—bajai Mavaut Kelebia határában elütött egy szeheret Szerdán délután a Szegedről Baja felé tartó Mávaut autóbusz alig pár kilométerre lehetett Kefebiától, ami­kor az egyik dülőutról egy paraszt- szekér kanyarodott fel a műútra. A szekér, amelyet egy asszony hajtott, először a szabályos oldalon haladt, majd amikor az autóbusz előzni akart, hirtelen keresztbefordult az utón. Az autóbusz elkapta a kocsi elejét, amely pillanatok alatt pozdorjává tört. A kocsin ülő asszony nagy ív­ben repült le a bakról, az autóbusa pedig a gyors fékezés következtében lefarolt az Ut mellé. Szerencsére az utasoknak az ijedtségen kívül egyéb bajuk nem történt, úgyszintén a ko­csiról lezuhanó asszonynak sem, de a lovak az erős ütés következtében olyan súlyosan megsérültek, hogy alig félóra múlva mindkettő elpusztult. Az autóbusz több mint másfélórai késéssel érkezett be Bajára, ahol a személyzet nyomban jelentést fejti az esetről. ; | ' [ a| >£l|0jt| A soffőr és az utasok szerint й sae< rencsétlenséget a szekér okozta, в mely minden előzetes jitítaés néME akart az utón áthajftant A szerep esetlenség ügyében szagom vizsgáját indult. MOST JELENT MEG! Szentmihályiné SZABÓ MÁRIA LORÁNTFY ZSUZSANNA Lorántfy Zsuzsanna élete nemcsak gyönyörű asszonyi élet, hanem a ma­gyar történelem egyik legérdekesebb fejezete; a magyar kuítüra kivirágzá­sának legszebb korszaka. Szabó Má­ria müve nagyértékü alkotással gaz­dagítja a magyar irodalmát. ■ 520 oldal. Ára 6 pengő, egészyászonkötésben 8. pengő. SNIGER ÉS WOLFNER KIADÄSA Ш

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom