Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-09-15 / 74. szám

л KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE szeptember 15 CIRKUSZ őógorság-komaság, avagy a protekció lényege és fejlődése Sok szó esik manapság a protek­cióról. Akármiíelle á.ilásra pályázatot hirdetnek, a jelöltek és közvetlen hoz­zátartozóik mozgósítják a család ^él­harcosait, a minisztériumi összeköt­tetésekkel bíró nagybácsit, a sógor­urat, aki pertubarátja a főispánnak, a komaurat, aki egy ezredben szol­gáit a polgármesterrel, a keirésztpa- pát, aki osztálytársa volt az apátur Legbizalmasabb emberének, a kereszt;- maimát, aki bejáratos a Misszióba és a nagynénit, akiinek egy gyerek­kori barátnője minden karácsonyi vá­sárkor a nagy tiszteletű asszony köz­vetlen szomszédságában árulja a hab­csókot és a karácsonyi vásár ki­emelkedő sikeréinek egyéb zálogait^ A családi fökortes körülhordozzai a véres kardot és »mindenki a fedél­zetié!« kiáltással megindul a hajsza a protekcióért. Lázas munkában só­gor s ág, komaság, kinek-kinek kioszt­ják a befolyással gyanúsítható köz­életi nagyságot és rábeszélnek, Ье- dumáinak főznek és gyúrnak. A sok ajtónyitogatástóí kilincsek letörnek, sarokvasak tövig kopnak, lábtörlők cafatokká rongyolódnak s a pergő tűz alá vett szerencsétlen áldozat a a legkisebb zörrenésre már úgy rez­zen össze, mint Arany János sürü- söté't balladájában Kanizsa, Rozgo- nyi. Amikor aztán megvolt a kinevezés vagy választás és jelöltünk ismét te­maradt, a családi tanács elkeseredet­ten állapítja meg, hogy a tehetség és a protekció harcába (i isfrnét az a piszkos protekció győzött, hogy nem sül le a bőr a képéről elfogadni az állást^ amikor mindenki tudja, hogy a nevét se tudja leírni és hogy csak a protekciónak köszönheti, annak a piszkos protekciónak, mert ebben a mai piszok világban csak az érvé­nyesül, akinek van bőr a képén ki­lincselni, akinek protekoiójia van. Olykor-olykor magasra lobog a fel­háborodás lángja, a lapok epébe ' mártott toliakkal cikkeznek, megin- j dúl a papír- és tintahenger korunk rákfenéje, a protekció elten, felbuz­dult miniszterek és egyéb nagyságok kijelentéseket tesznek, olyasmiket mondanak, hogy mostmár igazán tűr­hetetlen és a protekciót, ezt a száz- fejű hidráját kiirtják a föld színéről. És a legközelebbi kinevezés és vá­lasztás alkalmává! ismét akcióba kezd a láthatatlan front és ismét a »pro­tekciós a'akok« kerülnek be. Aki a protekció kiirtását jóhisze­műen igén, az vagy nem gondolta meg, mire adott szót, vagy nincs tisztában a protekció lényegével. Kilátástalan szélmaíomharc. Amíg al­kalmazottat, tisztviselőt emberek vá­lasztanak, neveznek ki, vesznek fel, ' addig kiirtani nem lehet. Ha én J például kocsist akarok gazdaságom- j ba felvenni és apróhirdetésemre kettő jelentkezik, melyiket veszem fel ? Azt-e, amelyikről azt sem tudom, kicsoda, vagy azt, amelyiket egyik jóismerösöm vagy rokonom ajánl s ezzel mintegy jótáll érte? Ha egyik­nek sincs ajánlója, akkor megkér­dem, kinek a fia s ha egyiknek az apját ismerem és tudom róla, hogy megbízható ember, akkor már fél is vettem. Ha semmiféle közeleb­bit nem tudok, akkor magam járok utána, informálódom, keresek valakit, aki ajánlani tudja az egyiket. Itt a protekció legegyszerűbb példája: el­ső esetben az ismerős, a rokon, má­sodikban az apa volt a protektor, a harmadik esetben pedig magiam kerestem a megnyugatató protekciót. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a protekció az utóbbi évtizedek szü­lötte. A protekció egyidős az embe­riség történetével. A családi protek­cionizmus legklasszikusabb példáit a dinasztiák nyújtják, a sógorság-ko- maság történelemformáló hatásaival, ba a mu tba visszagondolunk, iépten- nyomon találkozunk. Hogy került ma­gyar trónra a Habsbuirg-ház? Tiszta családi alapon. Zsigmond király, aki mint Nagy Lajos veje ült a trónra, leányát, Erzsébetet Habsburg Albert- bez adta feleségül. Albert volt az e;ső magyar király a Habsburg-ház- bót. Vagy Mátyás, az igazságos. Köz­tudomású, hogy nagytekintélyű ro­konságának döntő szerep jutott trón- raü tetősében, nagybátyja, Szilágyi Mihály volt a fökortes. Mátyás pél­dája egyébként arra is fényes bizo­nyíték, hogy a s ó gór s á g -ко m ás ág nem mindig érdemtelent juttat ál­lásba. S ugyancsak Mátyás példája int larra, hogy a hatalmasok protek­ciója is csak életükben ér valamit, A inagy uralkodó hiába akarta ter­mészetes fiát, Korvin Jánost utódául, hiába fogadtatta el trónörökösnek a { főúriakkal, azok, mihelyst Mátyás le- ’ hunyta szemét, cserbenhagyták a fiút, még a nádorságot sem tudta elnyerni. Hasonló az eset korunkban nemcsak akkor, ha a nagy protek; tor meghal, hanem akkor is, ha nyugdíjba megy. Védenceinek régen rossz. i I j I Száz példát lehetne felhozni, de száz szórnak is egy a vége, pro:- tekció mindig volt s mipidfig tesz. És én mindezek ellenére is merem vállalni, hogy egy tollvonással meg­szüntetem. Éhhez bátorságot az a közlemény ad, amit a váci polgár- mesteri választásról hoztak a lapok. A két jelölt, Intzédy-Meiszner Já­nos főügyész és Gurszky Rezső egy­aránt 33—33 szavazatot kapott. Er­délyi Lóránt alispán erre sorshúzást rendelt el, az lntzédy;-Meisznemek: kedvezett és ő tett a polgármester. Itt a megoldás. Amíg emberek dön­tenek, mindig tesz protekció, ki kell tehát venni a döntést a gyarló földi akarat alól. El keü törölni a kinevezést, a vá­lasztást, döntsön a sors. Korunk úgy is a szerencsehajhászás kora, ma mát- senki sem bízik a lassú meg­gazdagodásban, mindenki a fönyere;- ménytől reméli anyagi helyzetének jobbraforduiását. Soha ilyen alkalmas nem volt a légkör a lutri törvény- beiktatására. Egyszeribe vége a ki­tin cselesnek, a protekcióhajhászásmak, nagybácsik és keresztpapák h'ába udvarolnak, ha átíásbetöttésre kerül sor, a pályázók nevét be .erakjuk egy tanácsnoki vaskaLapba és ama fehér- ruhás szűz kihúz egyet. A többinek pedig elküldünk egy kimé.etes kör;- ле vetet: . i j [ »Sajnálattal értesítjük, hogy az Ön száma nem nyert.« Zoltán CipöOzlet értesíti a vásárló közönsönséget, hogy az egész országban közismert kitűnő minőségű Rádió gyermek és női [cipők árusítását üzletébe bevezette. Jelszó: Drága,dejó! Mgy halasi fiatalember kétszer ráütött prénayfalvai menyasszonyára A rendőrségen különös bejelentést tett Vágó Ferenc halasi cipészsegéd. Elmondotta, hogy Prónayfalván járt és ott menyasszonyára revolverből kétszer rálőtt. A menyasszony Szél- pá‘ Anna, aki azonban Vágó bejelen­tése szeriint nem sebesült meg. A merénylő azt is elmondotta, hogy miután a leányra ráüött, maga elten fordította a fegyvert és magára de ő sem sebesült meg. A rendőrség a jelentés alapján érte­sítette a prónayfalvai csendőrséget és igy igyekszik tisztázni az esetet, nemkülönben annak okát is, amely mögött minden bizonnyal szerelmi féltékenység húzódik meg. RÉGMÚLT FOTOGRÁFIÁK A HALASI TANYA VILÁGBÓL KASA LEHÖCZ 1 и* i A mű t század negyvenes esztendeiben í pajzánkodott az idő motolája. Szent j Iván havában jegyezgetnek az íródeá­kok. A zsanai eserény címer tájának te­tejében © nyu’vesszőbokrétát pirítja a reggeli Npp, melyet az bábok már jól feltoltak a közeli, nyájasok tetejébe. Az ezercsmgős barom csakúgy usák a kör j vér legelőben. i t i öregbujtár — Kása Lehőcz — h át tail a Napnak, a barom elején lépeget. Lassan engedi a jószágot a baromkut Mé, ahol a kisbujtár, ia Pampu a Laci kezeli a ! vödröt. Neki van gyürkőzve s már a negyedik száz vödörrel; huzza, hogy mikorária a barom eleje ai kúthoz ér, — teli legyenek a vajuk. V , j Igazlátás a rövid szóváltás után ott­hagyva a bárímpí, a nem messzi cserény fe’é tart az öreg bojtár, ahol Száki Já­nos bairmosguiyás teszi mosianában ,a »lakos« szolgaatol. Éppen reggeli főzés­sel bajmoló-dik. Most vágja a ’leves nyaka közé a bográcsba az utolsó ma­rék »pattogatott kukoricáit (szárított húst), i i I i i i . — Ne sajnálja ám kend! (már mint a belevalót, a huskát) — veti oda a szót Kása Lehőcz. r i — Nincs itt már .sajnálni való! — fe di egykedvűen á lakos. , — Hogy-hogy? j — Megfogyatkozott a húsúnk! — Hát áz a kos hús? — Hát (abból főztem tegnap a Búza biztosnak mög a legényeinek!... > A többi mög elmönt szögénytegénykótya. vetyébe!... Hanem még úgy níög pem dicsérték — hallod; — a főztömet, mint tegnap a Búza!... Mondta is ám, miikor elkezeitek..hogy: »ögyetök, igyatok, .top­jatok. — csak az én járásomat kiméljé­tök! No* mög arra vigyázzatok, hogy nekünk is jusson!« Kásia Lehőcznek a lakos szavaiból csak az a pár szó érintette meg aí feje- hártyáját, hogy: »Mögfogyiatkozott a hú­súnk.« . , J Emelgeti a gyaphainitokat, a hantok (alatt szomporgó iszákókat. Csák a sza- tonnás is zakóknak v meg a kásás, tarho- nyás tacskóknak dobár a hasuk, a hú­sos iszákok bizony üireskések. A kere­kes ládát is fölnyitjia* de húsnak nyoma sino5-., i ,. — Ezök ;aiz élhetetlen posaogók (ju­hászok) is most hajtottak el a vidékről... |a Nagydorogi mög úsztat a Ciprusnál!... — mormolja úgy félig magában, — de ia lakos ijs hallja... — Már pedig Pistái, a jé é'etmódöt a cserénknél iaz öregbujtárnák kőül fönn­tartani! , — Ezt én is tudom! — fe'elte vissza Lehőcz, (aztán botodmagávai indult a barom fáé. t i ; • A juhászok messze ütöttek íjanyát. Csöndes g.amó zásra, gödörrel fogásra, vágy e'árnyékolásra hamarosan nincs kiáás. ffiábá no! Itt mönni, aztán sző­rözni kök Még früstökhöz: sem ültek, már Pampu’a Lacival kifőzték a tervet. * 1 ! , , ■ i | ; Vacsolra után az idő. Laci nyergei« a Dunyhát, mög a Szajkót. Jó kedvvel, mintha csalt bába indulnának, — fonja Tovább á beszéd fonalát Kása Lehőcz... Jó, hogy az éjszakának nincsen szöme! Fönn jártunk már Kaapáirban, mikor az efső juhászt föl tapogat tiuk. Ott pa­razsait a fiával a szárnyék előtt... A ló- dobogásra eordítja magát a kutya, ,á juhász mög csak kanyarodik ám ki1 н subából. A vezérürü nyakán mög- csöndii t a kolomp... Oda köszönök, amúgy kurázSCsan. A poszogó fogadja, aztán mindjárt kérdi is, hogy mii járatban ,a pajtás urak? — Azt is megmondjuk!... Egy jó vágó kő lene hasszükségre!... Föladja kend, aztán itt se voltunk! — De hát tegnap is ilyenforma szőrű- bőrű embörök jártak ám itt! A múlt hé­tön is két furbic!... Ha mindég adok, akkor mi marad heköm?! — Ne kertölijön kend, hanem adja föl (azt a jó birkát, d© szaporán ám!... Addig, még máskép nem beszélgetünk! — Erídj hát fiam1, hozd ki azt a tö­rött sz|arvu,t! A Laci mög kiszól ám a Szőr közül, hogy: — Nem egyet, hanem négyet! — No, ha négy kőül, há|t egy sincs ! — eresz,ti; ki a szót a poszogó a bajusz atol. Én mög mondom a Lacinak: — Szállj fe. aztán adogasd föl azokat и birkákat! i ' 1 c í . I l i (Folytatjuk)., Cz. L. Nagy választékban Férfi szövetek minden igényt ki* elégítő olcsóbb és finomabb kivitelekben szí Idényre2 SCHUN textil-lizletében, Piao-tér, (Városház épölet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom