Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-05-08 / 37. szám

4 KISKUNHALAS KELTI EITBSITOJB májú > 8 HALASI EMLÉKEK Bajuszos Kis József lakodalma Keserves versekbe szedte: _ KIS ILLÉS IMRE »halas: szerencsétlen versfaragó.» *) Még gyerekkoromban régen észrevettem A tánevigd’omra nagyon rátermettem, Mikor én táncoltam, meglehetett nézni JobbrapbaTra szoktam, olykor tekjntgetni, Megforgattam a nőt Isten igazába, Nem maradtam iadós senkinek a táncba. Vo’t is kitartásom józanul viselve, Kerek fehér képen bajszom kipödörve; A hajam pediglen kerekre volt vágva, Hószinfehér nyakam feO volt borotválva, örültek a lányok, mikor én táncoltam, Az volt a szerencsés, akit én elhúztam, A többiek pedig felmásztak, e pántra Még a szakácsnők is Jöttek Hátasomra. A gazdálkodáshoz nem sokat értettem, Az tanyám, birtokát szépen tönkretettem Soká gazdálkodtam, lovakat tartottam Éveken keresztüli hatot is lenyúztam. Soká voltam, legény és tiszta jellemű Nem; vortam csapodár, sem ftes'ett életű,, Most már félszázados leventévé lettem Éis a fo'yó évben már meg is nősültem. Oly szerencsés vagyok amint régen vár- ■ . I i tam, Gyönyörűi szép ifjú leányra találtam, Azt mondták gazdag lány miaga falójába Sok szép pénze is van az árvakasszába. Kevés lánynak van ma olyan gazdagsága Ezer birka néz rá szegedi határba A juhászok nevét ugyan még nem tudom A juhász gazdától majd kipuhatolom. Nagy 'lakodalom ’esz,mondok a Tabánba Tátva marad ottan minden ember szája Szói majd a muzsika, büfög a bunbairdó Örömébe huhog az éjjeli; bagó. Gondoltam hogyha nagy lakodalmat csa­I i punk A vendégektől is fiók táncpénzt bekapunk A táncpénzből aktán kifogunk teleim És majd a tavasszal elfogunk szelein! Deákok is lesznek Karakányi fajta, Kiknek nagyobb fétis, debreceni forma, Hát Csongrád megyéből nőmnek rokonai Még azok is fognak a tuszliiba nyúlni, Mert nem is szegények ^bekellaZt vallani Tápé községében szoktak kubiko'íni. És ha én ezekkel tánca kerekedem, Kitánco ja magát az én szép kedvesem. Akkor a nép mondja, tapso'va kiállja, Éljen, éljen, éljen bajuszos Kis Jóska. Az esküvés után, mikor hazaértünk, Az ángyom, házánál mind letelepedtünk, ősi szokás szerint az asztalhoz ültünk, Pálinka s bor fölött kissé beszélgettünk Azután megszólalt szépen a muzsika ; Magam ugrottam ki a nép példájára, Jartam, a verburgóst, sarokra fordulva Melyet rég tanultam a lakodalmakba, Csudálták a népek, mily könnyen ug­rottam, Csipőreteít kézzel mily szépen táncol­tam, És hogy a nép látta, kedvüjk emelkedett, Az egész vendégem táncra kerekedett Táncolunk, vigadtunk, én sem tágítot­tam, Mint huszár fig'imiont középütt tán­coltam Tánco tam, ugrál iám, egész könnyűség­gé Miként Kinizsi Pál táncolt a tör ökkel. Mikor feíteiégem, fejét bekötötték Korhely m,!voltóimul jól megijesztettél! El is vágódott a feje tetejére, Hogy az lehajtott ott menten a mellére. Úgy kellett ráhágni a porcogó} ára, De rögtön felugrott mind a két talpára Sz'ép siller borunknak jó volt a zamatja Ki abból jót ivott, tátva maradt a szája *) Bajuszos Kis József 1849-ben Bem tá­borában szobáit. Mint rendkívül jó tán­cost mindenütt kedvelték. Honvédtek verbuvá ásáná! is vo’t előtáncos. E tré­fás verset sógora irta a 70-es években. VÁSÁRI PROGRAM: vasúton Budapestre saját OPEL autón haza De hát nem is csoda, mért én úgy bönl- ' ! 1 géziem Amit más elhagyott összeszödögetfem , Kicsavartam, pedig a dér már meg- j csípte, j A törkölyének már volt hetedik leve. A menyasszonynak is úgy megjött a kedve, Az udvaron végiigtáncott mint a medve. I A szép lakodalmat csakhogy bevégeztük, Anyám hiajlájlát j$ éppen megérhettük. Meghalt szegény anyám, könnyeket hul­lajtott, Hogy üyien, ártatlan két családot ha­gyott. A szegény anyámnak erdejét, szőlejét Aznap árverezték, hogy ötét temették. Így legalább nem kell beszázaíéko-ni És a testvérekkel nem lesz min osztozni Már szegény anyámtól tisztára megvál- I I ; i 1 I tam Koporsódeszkát is a várostól kaptam. Árva vagyok most már, mint a gólya­madár Ki tüsök fészkében egyíábon álldogál A házassággá’, is én ugyan megjártam, Hogy a ragyvagyonak nekibo'ondulfam. Vö tam ís már nézni a nőmnek vágyónál Nem bírtam fölelni a valódit nyomát Az én feleségem niélkem itt azt mondta ! Van négyszáz forintja az árvajkíaBszábá Dehát az az ©"Jnök aki számonvetfe 1 Az már réges-régem el is van temetve És azt a pénzeket szerié sóét osztották Feleségem nevét sehol sem találták ’■ Leesett az álam, mikor ezt hallottam A feleségemet csakhogy ott nem hagy- I tam Az ezer birkának még nyomát se lát­tam A juhász gazdára sehol sem találtam. Pedig már előre pénzeket is kaptam Hogy nőmvagyonábó’ majd kifizetgeíem Már most a többihez odáöhet inni Majd a Tevagy áldott kifogja fizetni Úgy jártam, hát miiként к szegény csii'ige Aki egyhónapig mászott egy tökére Onnan visszaesett a fejteágyára Éppen én úgy jártam nőmnek vágyó­• ! ( nába. Csak a,z egyet bánom;, hogy elhíresz­teltem Hogy ma jd ham arosan gazda 'esz tele fara Most se birka, se pénz, épp semmit sem kaptam Üres 'ev3gővd vissza Is ballagtam. Egész világ előtt most csúfra marad­tam Már pedig egy tanyát régen megalkud­tam Már te kell majndaníi, kapádnak szület- j tam, De azt is csak bírnám, de rolszul telet­tem Keresztény társaim már most bevégez­tem Elég ebből ennyi, amit elbeszéltem. Cz. L. Miért nincs iparosodás a vidéken Kevés a szakmunkás, sok a pótadó, mindent Budapesten kell elintézni -- mondják a városok — Bornemisza előtt a vidéki városok felterjesztése Tisztelettel értesítem a n. é. közön' séget, h ogy tavaszi és nyári sző» veteim nagy választékban meg­érkeztek. 6 h а V i részletre készi • tek öltönyt, felöltőt, Eay öltöny fazon munka* dija kétszeri próbával 3o pengő 3 A t. közönség szives pártfogását kérve, maradtam tisztelettel GRÜNWALD SIMON úri szabó Hol folynak uíépiíések Pest megyében Az útépítési munkák Pest megyében ,a kedvező időjárás következtében nagy erővel' megindultak. Földmunkái! folynak: a nragykorös— alpári ut 7—10 km, soltvadkert—sze­gedi ut 20—28 km. szakaszain, a gá ■ dóriak—zádori, a halas—öltöm,ősi, cin- kota—rákoskeresztúri és a maglód—pé­csi utakon. i. KőszáKiások folynak: a félegyháza— pákái és tanyasori, a gátér—tömörkényi, a nagykörös—alpári, a jászkarajenő— ujkécskei, nyársapáti—nyiasi, soltvad­kert—bócsai, ka'ocsa—dunapalaji, kun- szer.tmlkiós— lachizai, monor— nagyká- •tai, afcony—tápiószentmártoni, ócsa— mendei utakon. Hengerlések folynak: a felegyháza— szer.tkuti, cegéd—letétien, nagykörös —szo nokíi, izsák—féíegyházai, a buda- pest—nagykőrösi, irsa—nagykőrösi és a szada—mogyorósi utakon. Ezenkívül folyamatban vannak az 1937. évi fedanyagszái-ti,tások jis» A sajtó hetekkel ezelőtt megírta, hogy a kormány mélyreható intézke­déseket szándékozik tenni a vidék iparosodásának előmozdítása érdeké­ben. E célból az iparügyi miniszter leira­tot intézett! a Magyar Városok Or­szágos Szövetségéhez és felhívta, közölje ,a kormánnyal azokat az oko­kat, mélyek eddig meggátolták az ipar decentralizálódását. A Városok Szövetsége a minisz­teri leirat 'birtokaiban felkérte "a vi­déki polgármestereket a kért ada­tok összegyűjtésére és beszolgálta-i tásána. I A válaszok beérkeztek, ezeket a szövetség feldolgozta és most felter­jesztésben adja az iparügyi miniszter tudomására a városok észrevételeit és kívánságait. A felterjesztés közli, hogy a vidék iparosítása érdekében indított akció támaszt talál azokban a statisztikai adatokban, melyek a magyar ipar centralizált e'helyezkedését tüntetik fel. Ez adatok szerint Budapest lakos, ságának 64 százaléka, a fővárost kör­nyező városok lakosságának 74 szá­zaléka iparos, ezzel szemben az ösz- szes többi magyar városok lakossá­gának csak 44 százaléka iparos. Az iparosodást gátló általános okok leg­elején található a fogyasztóképesség nagymérvű csökkenése. A városok nagyrésze hozta fel okul ezt ,a sú­lyos körülményt. Azt irják, hogy a városokban csatlakozó mezőgazdasági területek ’akossága olyan alacsony színvonalon áll, hogy ezek mellett a kézműipar nem lehet fejlődőképes. Sok város, elvesztette felvevőpiacát, amit esek súlyosbít számukra az a körülmény, hogy a megmaradt kis Magyarországon ipari téren Budapest körül következett be a centralizáló* dájs. A főváros nagyobb felvevőké- pes,sége, a nyújtott termelési és szál­lítási kedvezmények, a jó közlekedési feltételek olyan tényezők, melyek a legtöbb vidéki városnál hiányoznak. A vidéken az iparosság nehezen jut hitelhez. A vidéki városokban az ipar. telepek azért iS' telepszenek ritkábban, mert nehezen jutnak szubvencióhoz. A legtöbb helyen a magas közterhek is nyomasztóan nehezednek az ipa- ' rosiSág fejlődése elé. A társulati adóra kivetett pótadó olyan magas terhet jelent, melyet a ; vái'a'atok nem tudnak elviselni. A( 1 városok jelentéséből kitűnik, hogy az ipari decentralizációnak kétségkívül1 súlyos akadályai a közlekedési ne­hézségek. Éhez járul a szállítási költ­ségek magas volta. A vidéki iparvállalatoknak Buda­pestről kell a nyersanyagot besze­rezniük, ugyancsak Budapestre kell a kész áru zömét szál itaniok és ezek a szállítási költségek igen nagy ter­het jelenítenek. A vidéki városok r.agyrésze nem rendelkezik nyers­anyaggal. Addig, amig a magyar föld javarészt csak gabomanemüeket termel, nem is hihető, hogy nagyobb iparfejlődés indulna a vidéken. Szük­ség van az ipari nyersanyagtermelés nagymérvű kiterjesztésére. Sok város az iparfejlődés akadá­lyát abban látja, hogy a magasabb ■kormányzati szervek túlságosan Buda- pestre vannak centralizálva és nem rendelkeznek vidéki fiókhálózatokkal. Különösen ma, a kötött gazdálko­dás idején, súlyos nehézséget okoz a vidéki válla’atoknak és kereskedők­nek a behozatali és kiviteiii ügyeké ben mind gyakrabban szükséges bu­dapesti utazás. Egyes városokban még vámhivatal sincs. Panaszolják az uj minimális mun­kabérrendszert, mely csak csekély kü­lönbséget tesz a budapesti és vi­déki munkabérek között, úgyhogy ezáltal megszűnik a vidéki olcsó munkáskéz előnye. Hivatkoznak arraa is, hogy vidéken kevés a szakmunkás, ezért szakmun­kásképző intézeteket kellene felállí­tani. I A Városok Szövetsége ezekután a fent elmondott panaszokat és kíván­ságokat 13 pontba foglalta és azok figyelembevételével ajánlja a kor­mánynak a vidék iparosodásának elő­mozdítása érdekében. Másfél millióval több adó folyt be az idén márciusban A pénzügyminiszter március havi je­lentés© szerint egy hónap a'alt 62.7 mil­lió pengő vö t az álam bevétele, szem­ben az 1936 márciusi 61.1 millió pengő­vé.'. A javulás elsősorban az egyenes­ei dókná. mutatkozik, amelyek az idén márciusban 14.3 imí-ljó pengőit eredmé­nyeztek, szemben, ai tavalyi 13.9 millió­var. A tórga miadók összege az általá­nos kereskedem,! megélénkülés követ­keztében 10.8 miPlió'róii 11.3 millióra, az iietékek össziege 7.9 millióról 9.4 mil­ii óra, a vámjjövedék bevétele 3.8 zimiUió- ró- 4.1 millióra, a sójöve,déki bevétel 1.4 mpió'ról 1.5 millióra', a szaharínból és osztá ysorsjátékból eredő bevételek összege pedig 125 eze'r pengőről 215 emerre em|e5kedett. Visszaesés csak a dohány jövedéknél mutatkozik, melynek bevétele д tavaly márciusi 10.4 millió pengővé1- Szemben az idén márciusban 9.2 má'iió pengő volt. A fogyasztási adók össziege (8.5 miliő) nagyjából a tavalyi szinten mozog. > . i , Elegáns, fóminőségü cipő nagy választékban Zoltánnál 6 HAVI 6 részletfizetésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom