Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-04-24 / 33. szám

2 KISKUNHALAS KELTI ÉRTESÍTŐJE április 24 Drágább le$z a rádió ősszel A rendkívül ’kedvezőiden márciusi hónap után a rádiógyárak és keres- kedők között megindul a tárgya­lás az őszi kampányra vonatkozó­lag. A nyersanyagárak nagy emelke-s dése folytán tetemesen meg fog drá­gulni a rádió. Ez bontakozik ki a tárgyalásokból!. ' t Megdrágult a réz és vasanyag, a speciális fémanyagok, amelyek a rá­diókészülék értékének körülbelül 50 százalékát teszik ki. Egészen bizonyos, hogy őszre a rádiók 10—20 százalékkal drágábbak . lesznek, de a gyárak még Így is te. I temes áldozatot lesznek kénytelenek magukra vállalni a fogyasztók érde­kében. Meg fog drágulni a népvevö készülék is. A gyárak nemcsak a közönség, ha- nem a rádiókereskedelem problémá­ival szemben is nagy megértést mu­tatnak és a Rádiókereskedők Egyesü­lete által ölőterjesztett különböző kí­vánságok közül, amelyek a lehetőség határain belül teljesíthetők voltak, el­fogadták és teljesítették is. A rádió- kereskedelem helyzeté remélhetőleg könnyebb lesz a jövő szezonban, a melyre technikailag is nagy előké­születek folynak. A kormány 17.400 hold mezőgazda- sági ingatlant szerez meg telepítés céljaira A földművelésügyi minisztérium költségvetése 7.2 millió pengős ki­adást irányoz elő mezőgazdasági in­gatlanok és házhelyek megszerzésé- rej ' A tervek szerint a megszerzendői mezőgazdasági ingatlanok területe hozzávetőleg 17.400 kát. holdra te­hető. Ezenkívül nagyobb tételt (száz­ezer pengőt) kíván fordítani a kor* mány az állásukat vesztett mezőgaz­dasági alkalmazottak birtokszerzésé­nek előmozdítására és a gazdasági felszerelésekre adandó előlegekre, il­letve kölcsönökre. Az alap jelentősebb kiadási téte­lei között szerepel még a földbérlő szövetkezetek támogatására szánt 50 ezer pengő, továbbá a megszerzett ingatlanok rendezésévei, fönntartásá­val' és fejlesztésével1 kapcsolatos teen­dőkre (útépítés, fásítás stb.) szánt 75 ezer pengő. Halas állatkivitele az első negyedévben Érdeklődésre számottartó értesülést kaptunk az állatorvosi hivatalban, ; hogy Halasról mennyi állatot szálli- ' Itottak el az első negyedévben, te- j hát január 1 -tőt április 1-ig. Megtudtuk, hogy a sertésszállitás nagyban csökkent. A fenti idő alatt vasúton januárban elszállítottak 411 1 hízott és 26 soványsertést, február- i ban 443 hízott és 15 söványsertést és márciusban 254 hízott és 60 so­ványsertést. Különféle sertést gépkocsin elszál­lítottak januárban 100, februárban 180 és márciusban 97 darabot. Az év első negyedében egyetlen darab élő baromfit sem szállítot­tak el. : ; Most mír hamarosan megépül a halasi tíidfikírhíz szegedi földön az öreg Vesztelkia, ki jó ismeretségben s barátságban élt az ör?,g i Darányi Ferenccel, de miégCnkább abe- ' nyárokkal. Ide komasäg, oda komaság, egy csöndes tavaszi estén elküldte fiait a Szultánért Füzesre. , Darányi Sándor mint máskor is, az i istá’lóaj tóba feküdt, de a keresztvasat nem tette fel. Apjának, ugylátszik, rossz ; Jeföérzete volt mert mint a krónikás, j Darányi István uraim, a Sándor fia be­széli, odaszólt a fiának: ! • — Mért nem; löszöd föl1 a köpöszt- variat? I 1 j — Óh, édösíajpám; mitől fél kend, ha' én iltt alázok a küszöbön?! I — Akkor Vagy embör, ha állsz! Ne fektődbüí morogj, minit az öreg kutya! Ha leülsz, fél embör vagy! Ha lefék­ező!, senki se vagy tovább!... I De biz a keresztvas nem fett felrak­va^ hanem hamaroian letakarkta á felső az alsót, aztán húzta a lóbőrt a fagyon Darányi Sándor. Elaludt. Egyszeresek arra ébred fel, hogy a Szultán lép rajta keresztül, de már hiába ugrott fel s kapott a feerhel’ő után, a lovas elvágtatott a SzuDíáhnial. A kis Szultán kéznél voOt agyiam, meg futós is volt olyan, hogy a nyiuTlat is elérte, a széffel! meg verseny tszaladt, de mint fiatal csikó, nem bírta soká Дг iramot. A rabló a sötétben lel'tümit, üil- dözését meg sem, lőhetett kísérlem. — No megmondtam ügy-le*, hogy baj tesz, azt az ide-odáját! — feddte fiát az öreg. — Ne búsuljon édösapám! Möghozom a Szultánit! — védekezett a fia. Szürkületkor felnyergelt a kis Szul­tánra s elindult az éjjeli csapáson, ár- kon-bokron keresztül. Egyszercsak oda­ért a szegedi határba a Veszelkai-ta- nyára, ahová a gyanúja volt s ahol jól ismerték lovastól. Úgy früstökön ай az idő. A kapu be voh zárva, frenem zörgetett erősen. — Te vagy az körösztfiam?! — szó­lította meg az öreg Veszelka, amikor megpillantotta. — Én vagyok köröszta'tyám, csak nyissa kend kí » kaput! — Kinyitom fiiam, ha már te vagy! — Beköthetménkje a kis Szultánt az ist átlóba? — Nem lőhet fiaim! — szabadkozik az öreg Veszelka. — El van most fog­lalva! A tanya előtt volt egy eperfa, oda­kötötték a kis Szultánt. Még a terhelőt se tágította meg rajta Darányi, csak a vendégszárat. A zablát se vette ki a szájából. — No most már gyere be fiam, éppen ftüstökölühk! — biztatja váratlan vendé­gét Veszelka. Erre beléptek a konyhába, ahol hat , betyár ült subákon egy nagy bokráncs I hús körül. Zsákra Üstévé, meHettük a kenyér s bicskiahegyezjk a hu,st egy­aránt. — No1 fiam, van itt naköd Is helyi Vödd elő (a bicskádat, aztán ögyél ve­lünk! A vendéget háttal akarták'" Ugyan ültetni a konyhaajtónak, de ő nagy ügyesen lakként telepedett a bokráncs mellé, hogy az istáPIőajtóra is rálásson, meg a lovára is. Esküdni mert volna rá, hogy ide hozták az öreg Szultánt, ped'g rég elvesztette a nyomát. Am£let|í laz is feltűnt néki, hogy az istái ó ajtaja be van téve. i , Alighogy ia;z evéshez hozzáfogott, — látja ám, hogy a nagyistáíö kettős aj­taja kitárul s egy lovas ember jön ki az istállóból. Utána a második, majd a harmadik is, — az öreg Szultánon. Uccu vesd el magad, a bokránesot keresztül- u górva rohant a kis Szultánhoz, a szem­ben ülő betyárt fel is döntötte a bok- ráncs mellett. Még a bicskáját is elha­jította. Közben a két Szultán már össze- nyeritett. Pár pillanat a aí|t a kis Szul­tán hátán termett s vágtatva indult a betyárok után a Kereseti pusztának. Ott volt Macska kapitány birtoka is. — Fiam, ne menj sehová, gyere vísz- sza! — kiáltott utána Veszelka. — Körös zaty ám! Mért mönjek vissza ? Most még elbírom őket fogni! — Én vagyok felelős mindönért! — erősködött Veszelkai. Erre Darányi egy kört vetve, vissza­tért a (anyába, Vieszelka pedig kalappa- integetett a betyárok után, akik hátra is figyeltek. Vargabetűt vetve a betyá­rok is visszatértleik. Egymásmellé kötötték a két Szultánt, aztán valamennyijén a bokráncs mellé telepedtek. Darányi Sándor pedig meg­köszönte Veszelka szívességét, aztán ugrott a nyeregbe. — Ezt csak meköd tölteni fiam! — mondotta Veszelka. Azzal jó utat kí­vánt váratlan vendégének. Délre már Füzesen volt Darányi Sándor a két Szultánnal. — No édösapám, miit mondtam, ami­kor lelindutam? Hogy möghozom a Szul­tánt! — kérkedett az apja előtt. — Most már látom, hogy errfbör vagy fiam! — Örvendezett öreg Dará­nyi Ferenc. Megsimogatla a Szultánt, aztán tisztito'ita tovább a rézbékókat. Sándor fiia meg abrakoszsákot hú­zott a ßzutanok fejére s rágyújtott kedves nótájára: Viadiud fészek körül vagyon libával Az én sziveim babám bubánatával... Az idő pedig nem akar leszá'lrti vas­paripájáról. Száguto tovább és tovább, — elhagyva' maga után mindent; a fele­dés hideg takarója meg a hajdan virág­zott pásztor-Jbietyárélet minden szép em­lékét, egyre eiszánfcabhan takargatja. (Vége). Cz. L. Halas város közegészségügyének legfontosabb és elsőrtanguságában mindent mást megelőző kérdése rö­videsen már a megvalósulás stádiu­mába fog jutni. Halason egyre növekszik a tüdő­betegek száma, akiknek egészségi : ügyi ellátását megnehezíti, Sőt majd- j nem lehetetlenné teszi az a szomorú , tény, hogy még ma sincs a város- , ban megfelelő tüdőgondozó kórház, j Az ügyben annak idején mi is . megírtuk, hogy a tüdőkórház kér- 1 dése a legfontosabb közegészségügyi kérdés és ezt tette magáévá min­den fórum is. A tüdökórház céljára a város a mostani kórház mellett, Illetve mögött fekvő egyik házat jelölte ki és az építésnek ma már pénzügyi akadályai sincsenek. Illetékes helyen úgy értesültünk, hogy az ügy most járjla a végső felsőbb hivatali helyeket, úgyhogy a közeljövőben már építésre kerül a város legfontosabb egészségügyi in­tézménye. Május 10-ig hosszabbították meg az őstermelői igazolványok kiváltását A városházáról nyert értesülésünk szerint még mindig többen vannak olyanok, akik uj őstermelői igazol- | ványukat nem váltották ki, illetve a régit nem hosszabbitatták meg. Tekintettel arra, hogy az ősterme­lési igazolványok kiváltásának határ- i ideje már lejárt, a város most újab­ban május 10-ig hosszabbította meg a kiállítási időpontot. Felhívja a vä- I ros mindazok figyelmét, akiknek az őstermelési igazolványuk még nin­csen meg, hogy május 10-ig ’fel­tétlenül Váltsák azt ki a kataszteri nyilvántartói hivatalban, mert ezt a határidőt már nem fogják meghosz- szabbitami és aki őstermelői igazol­vány nélkül marad, az már csak nagy nehézségeik árán fogja azt be. szerezhetni május 10-íke utáni idő­pontban. HALASI EMLÉKEK j A régi pásztor - betyárélet romjaiból И1 и 1 -( i и. ' i A szultánt elkötik Addig Siarklantyuzta a Szultánt Dará­nyi Sándor, hogy éjfélre Bajára ért. Ott a börtönőr segítségével nagy nehezen beszélhetett a cimborákkal, ami ele­gando volt ahhoz, hogy el ne fújjon a szél a talpuk aTlatt. Hajnalt harangoztak, mikor a Szultá­non visszakért a lakodalomba, ahol édes­anyja olyan szépen eligazított mindent, hogy jóformán senkisem kérdezte tőle, hogy ho?’ is volt idáig. Ahogy az idő a sors kerekének kül- lieiit dagasztotta, a Szultán híre mindég nagyobbodott. Kikerült a Szultán a mérgesi cserényhez is, hol az ötvenes évek derekától már a gazdája — Da­rányi Sándor parancsolt. Két szép ba­rom, meg egy szilajménes volt a ke­zére bízva s 26 bujtár hallgatott a Szá­vára. Sok jó szolgálatot tett ott is a Szultán. Akárhogy szorították, egyhu- szonnégy óráig nem tágult meg rajta a heveder. Még ki sem került a síkra, -miikor már »gázát vetettek rá« (rátettek a célt) a szegedi betyárok. , * 1 Ebben az időben hires ember volt a Május 8-án többezer egy* napos csibét osztanak ki Halason A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara a kecskeméti baromfikeltető központból többezer egynapos csibét osztat ki halasi gazdák közt. Az egy­napos csibeakciót Medveczky Károly gazdasági főtanácsos közbenjárására intézték el eredményesen és azokat május 8-án a Gazdasági Egyesület­ben osztják ki azok közt a gazdáik közt, akik annak idején igényléseiket bejelentették. , ; : i ; ; , A kiosztás a fe;nti napon délután j háromnegyed két órakor történik és azon résztvesz Ottó Ernő gazdasági felügyelő, aki a csirkék felnevelése körüli kérdésekről előadást is fog tartani. Részt vesz még a ki­osztásnál Vásárhelyi Gábor, a kecske­méti baromfikeltető felügyelője és Gouth Ernő, a kamara titkára. A jelentkezett gazdák személyen­ként öt ven darab csibét kapnak és felkérik őket, hogy a csibék elvite­léhez Szükséges kosarakat vagy ládá­kat vigyenek magukkal a Gazdaság! Egyesületbe. ! ! i . j Apoll Apr, Szó ml 24=én Vasé 3,b Ujd mag) mii 1. Ti! magya 2. Ga magyf 3. A fairen^ 4. lg tett a raj miszti Liszt 5. Vi je UJ 6. Kí И hi FOX Par hi Olcsó Blokk Fi Ká Ól a gazd épület re ü inga, zset szemt vála Brillit ezü aranj (tör magas órát pont*

Next

/
Oldalképek
Tartalom