Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-03-27 / 25. szám

március 27

KISKUNHALAS HBLTl É1TR /O.IB

5

Beszéljünk a kutyáról

Irta : Sz. Szigethy Vilmos

Hát igenis, beszélj]Óink, mart érdemes. Bőre kel! azonban vaHaimflt bocsátásom. Szegediem láttáim a rendőrt»író előtt a juhász/t, azz|al vöt® vádolva, hogy kárt okozott valahol1 a kutyája.

Fődiii Lukács .arca fölényes mosolyra derült. i I i

— Nincsen énnekem kutyám!

— Ejnye, hogy mondhat már ilyen vakmerőt, fortyialnt fel a rend&rbíró. Hiszen magam láttam ma reggel, mikor jöttem a hivatalba, A kend szamara van odlakötva a városháza' előtt a lánchoz?

— Az enyém.

— Hát akkor kaié a kutya, aki mellette berzenkedik?

Födi Lukács arca csak most derű* fel Istemigázában. Csupa helyreigazjtó fölény, ahogy imptodja.

— Nem kutyía. az.

— Ugy'an mi a csoda volna?...

— Hát puli.

— A puli nem kutyla?

■- Persze ho'gy nem,, mer hogy az puh. i i

Nincs h'ata'om, amely a juhásza s emberrel beismertefné, hogy a puli is ku- Ityfa. Valahogy áigy vagyok én is alz állattal; lehet akármilyen díszpéldány, nekem csfak a vizsla az igazi kutya, barátkozni rajta kívüli isemmályen fájtával néni' tudok. Az igaz, hogy ott nőttem fel a fór«- tefeisághlkblan s körülbelül én rontottam. el az apám m&nden vizsláját, részint a játékkal, részint, a hupsial. De hát hogy ne fájt volna, a gyerek szivének, hogy hűséges pajtá-ta, a Ham,let, vagy a Treff, silány koszton kénytelen élni!

Szeretem a kutyát ma is, mert mindent meg lehlet, Veda értetni. Az emberi társadalomban sokszor vo’-t hiábavaló az ilyen irányú; igyekezemm. Az emberi társadalomiban külön helyet adok a nőknek. Velük szemben (aztán íetjiesen bemondom vitatkozások alkáli mával a csődöt. i •

Engem még nem barlapptí meg kutya, de egész dühös fajta is jecsendésedefit egy "fütty-szómra, (Mindezt a nőkről nem mondhatom et). Ha nagyon nayaísz- szial kerültem össae, — már mint kutyával — egyszerűén négykézláb ereszkedtem s én is morogtam. Ettltöi jobban félt, mint a bottól. Úgy elrohant szükölve, miintthia megsebezték volnaKötetét tudnék inná, a ktultyia szokásairól, eseteiről, de hát annyi köitlettel tartozik laz ember önmagának, hogy semmire se futja a rövid élet. Mindenesetre egyet ériek azzal az oíiasz íróval), íaikL ázt mondja, hogy a kutyában megvan minden emberi, tulajdonság, kivéve a rosszakat.

Hamlet nagy, barna dög volt, elkísért kalandos uftailmjom s mikor a csüzmUdia- inasokkai folytatoitt háborúm hosszul végződött mert egy kamasz a leghatározottabban ki akiajillai tépni a fü(iem|et. — Hamlet villámgyors mozdulattal a földre t'eperte a fiút, e'so lábát rátétté a, mellére. Nem sértette, nem, bántotta, csak lefogta és nézett rám,, mintha gondolkodnék.

— Gyere, intézd el te.

Tizenkét éves korában az ember tova<- giassága alig halad túl azon, amit, én akkor műveltem, visszaélve a hielfyziéttei1.

Hazafelé menve pedig, Hamlet a nyalkámba ugrott és különös, lelkendező hangon kezdett dftskülrátnii. Az is megérti ebbői az örömet, akinek sosiS> voljt dolga kutyává'. Okos szeme ragyogott, felhúzta az ínyét, hogy kivPogoitt a fogsora, majd nekivágott az ulccánlak, a véj- géig futott, ho,gy visszatérve hozzám

folytassa örömteli csahalását'.

Hát biz lakkor a Hamlet nevetett. Egyforma lovag volt vetem. Aztán annyira elrontottam, hogy egy kacsatesen nem akart a vízbe menni a letett madárért. Szörnyű függelemsértés, t— mérgében lelőtte (az apám. S akkor az áltat — vonszolva nehéz testét — odakúszott a vadászhoz és megnyalta a kezét. Ez volt (az utolsó erőpróbája, összerogyott, csurgót t ar könnye. Csak jót tett vele a, kegyetampövéts. Viszont én beteg voltam egy hétig, alig ettem valamit.

' Hát te, drága Pikk, hová lettél? A gyermeki fantázia ezernyi bohóságával vettük körül, mint az egyetlent, akit meghagytak Lady kölykei közül. Fehér testén a nagy, sárga foltok de kedvesek voltak, hát még homlokán a esding? Ismertük (az egész leszármazását és mondhatom, előkelő famíliához tartozott. Ott jött világra a mosókonyhában. Lady, miikor meglátogattam, .sovány volt és erőtlen, fel akart szeglény állni a -tiszteletemre, de nem bírta a lába. Azért Vigyázva dőlt vissza fekvő helyére még igy is, hogy meg ne nyomja- a porontyait. Csak nézett rám és lábállta a fejét, nyalta a szája széfét. Sokáig azért nem tuídfia kiáltani a tekintetemet, — úgy rémlik most js, hogy szégyenkezett, (amiért bolond Vén fejjel jlyen históriába keveredett. A tekintetében,' ami egy piere alatt százszor is átfutott az eleven pici seregen,, ott volt a fájdalmas büszkeség s ha lehajoltam, hogy megsimOgastam a kölykejjt, verdeöte farkát a földhöz s hálásan nyúlt nyék vével a kezem üjtán.

Később napokon át kereste szükölve, futtában meg-megállva és slrajva, a kilencet. Mégis, трог Pikket vontok bele a játékba, nem félténykenykedieft, hanem lefeküdt közénk, hogy: hát nem bánom, csak tűrjetek meg engem is. A kölyök már ingerültebb volt, rakoncátlan bohém, anyját elkergette a közös tál mellől, a csontot is kiszedte a s'zájából. A Lady pedig engedte »hadd játssza még magát.« Soha gyermekével elnézőbb anyát! Ezt a Pikket sokszor ellopták, da mindjg felvertük érte a városit és megtaláltuk addig, amíg végérvényesen magával vitt© valaki. Akkor kezdődtek a legendáink róíla, szövögettük a kis Kató húgommal. — Hol járhat most, mi: lett bellőle?

Bjátszadoztuink igy órákon át. Ha

valaki nevezetes egyéniség tűnt fel a nagy világban, az Pikk volt. ő alakult át hol miniszterré!, hol művésszé, míg egyszer hazavittem a redakcióbói egy szegedi ujjságot s a húgom hirdetést feí- dezett. fel bembe.

— Látod, a gyakorlati pályára- lépett, szalámigyára Van. Emlékszel még rál, mikor itthon i|s ellopta a szalámit? Ez Volt a gynögéje, most jóíllakhatik.-Két gyerek igy játszadozott ártaf'a- nul, ámbár az én kis Katóm úgy odamőtt kora árvaságunkban a szivemhez, hogy inkább az édesapja voltam). De a Pikket soha sem felejtette el, az maradt "később is a vizslák dísze, kitűnősége, valósággal kir%a.

Treff a p-edigre szerint ипюкайУете, egyben utódja volt Pikknek és tizenkét esztendőt töltött mjölilettünk. Gazdája korán meghalt, mi szögre akasztottuk a fegyvert s csupán barátkoztunk ai hü áltatta1'. Az én kísérőm tett, akárhova indultam, követett. De csak akkor futott előre, ha rászóltam, hcjgy: b-üdös kutya. Ilyenkor Valósággal futóverseny(t riéndezetf Végig a mgyucc’án, aztán viszsza, mindenkit elsöpörve az utjábóli. Akivel én barátkoztam, azt ő is íszerétte. A Plank-kertben egyszer ostorral rpeg- verte a csősz, — oda' soha többé becsalni nem; tehetett. Üdült a bejáratnál és megvárt bennünket. Otthon, néha, láttuk* hogy szimulálja két első lábára fektetve fejét, az alvást. A szemhéját meg-megrebbentetite. Lesketodött, hogy nem miegyekJe valahova ő nélküle?

— Alszik, — mondta Katóm.

— Dehogy alszik, várj, majd meglátod rögtön.

ErTe mesébe kezdtem, hogy itt van laz udvaron a Plank-kert csőlsze. bizonyos kutyát keres ^ mert te akar vdlle számolni. Treff* pedig nem, hozzá intéztük a szót, erre felugrott, csaholt szűkült, kaparta az ajítót, k,i akart rohanni. Remegett az egész testében, annyira oda volt. Ki kellett e.rgadlm, berobogta az udvart, az uiceát, úgy tért visszia laláza'.O'S farkcsóválással, nyöszörögve.

— Nahát,* mit rémítitek a szegény

kutyát! , i

Lefeküdt és folytatta a szimulálást. Azért nem felejtette el a jelenetét, mert fel'-felvakkantoíí közben, a rossz Cm'ék jhatása alatt.

Voh még egy ember, akit nem szeretett, de azt sem bántotta. Ez Marci volt, a vizhordó szamaras, aki bő fehérneműben és vastag papucsban járt késő őszig s akinek impozánsan kifejlődtek szőrös lábaszárán a bütykei. Treffet érthetet- ÜenüP izgatta a Marci, utána lopakodott, fókáját a szájába vtette. de meg ndm harapta. Épp csak hogy átfogta. Marci bácsi nem félt főCIe, sókkal jzgatottabb volt Treff.

Nagy tüske tört egyszer a tomporába,

IRODALMI SZEMLE

Móra Ferenc lelki arcképe

Dr. Szalay József legújabb tanulmánya

Ki volt Móra Ferenc az iró, a magyar firmamentumon, ki volt a publicista a közéletben, miit jelentett a magyar nép legsajátosabb lélekbúvára a népi pszichológiában, vájjon fel tiudjaje mérni piciny szemmértékünkkel bárki is az ittmaradott élek soraiból, közöttünk, akiknek megadatott, hogy kortársai legyünk — ki tudna erre felelettel szolgálni. De ezenkívül választ adni arra is, hogy ki volt Móra Ferenc az ember, a dobogó szive, a tujünomult lelkisége, mit jelentett a miagyar üteratu- rának az, aki az egyenlők közt is az ellsö sorokban masírozott, aki nyelvében, stílusában, mindén fajta müvének szerkezetében mindannyiunk fölött messze kimagaslott, hol laz ő helye a magyar remekírók párat, liánul ragyogó soraiban, merre keressünk helyet, méltó, díszes elhelyezést a magyar Pantheonban Mórának, a polihisztornak.

A toll gyenge szerszám, gördülékeny nyelvkincsünk is szegényes, hogy megmérjük Móra Ferenc írói és emberi nagyságát, de annyit máris tudunk, hogy »életében megméretett és súlyosnak találtatott.«

Móra Ferenc lelki arcképének megmintázására most avatott toll vállalkozott. Szalay József dr. rendőr- kerületi főkapitány, a kitűnő iró és a kimagasló Dugonics Irodalmi Társaság elnöke hosszabb lélegzetű tanulmányt irt, amelyben mély szeretettel, egész irői tehetségének bőségesen buzogó forrásaival rajzolja

jött sántítva és mutatta nyöszörögve, hogy baj van. Ember nem tűri olyan értelemmel az operációt, mfnt Treff. Meg se mukkant, hallgatott és reszketett. De .a kötést nem tűrte rajta, ,az orvosságot sem. Jobban gyógyított a saját nyálai

— Na, kutya, mondtam neki, ma itthon maradsz, nem jössz el velem este.

Azt csinálta,, hogy már félnyolckor megszökött hazulról. Megtette máskor is, hogy megállta a főtéren, végigguisz;- táltia a tehető összes irányokat, amerre mehettem, szaglászott egy sort, aztán valamerre nekivágott utánam. Most ravaszabb volt, bement a nagyvendég- lőtoe és lefeküdt ia törzislaszt,altotok alá. Mikor mi odaértünk Tuíijes Gyurival, Szekesán Jánossal és Fütep Jenöveit, Treff már aludt egy sort. Ámbár azt hiszem, csak tetette magát itt is. Spkkai izgatottabb volt, hogy eljövünk-e ?

Vénségére megharapta egy veszett kutya, panaszosan laidta hírül a balesetét, valósággal értetem volt abban is. óvatosságból pincébe' zártam, ahol hamarosan kitört rajta a baj.

— Ezen nincs már segítség, mondta Fütep Gyuri bácsi, aki eljött megvizsgálni.

Lementünk a rácshoz, búcsúzta, — ritka keserves nap volt ez. Treffnek vérben úszott a szeme, nem akart enni, de amikor nevén szólítottam, egyszerre megszelídült, csóválta a farkát és fájdalmasan nyöszörgőd. Ezt telte akkor is, amikor elvitték. Úgy keresett a í|ekiintei- (bével oltalomért, hogy biz én bezárkóztam; előle a szobámba — sírni. Azt éreztük a kis húgommal együtt, hogy megint árvábbak tettünk egy emlékkel.

meg Móra Ferencet, tapintatos, vigyázassa!, lágy szivének forróságával, szinte pepecsel a íestékpalettán, hogy sikerüljön úgy visszaadni Móra Ferencet, amilyennek életében valóban megmutatkozott, hogy ezen a> szépséges lelki arcon egyetlen ránc, hajszálnyi retusábt’an von’ás se zavarja ta nagy miagyar halhatatlant. Ez ia szinte lehetetlennek tetszett feladat Szalay József árunak sikerült. Az ő kifinomult érzéke, írói vénája, de ugyanakkor az irodalóm iránt való áhfitatos hódolata és a Móra Ferenchez fűződő meleg baráti sze- retete átsegítette az akadályköve. ken és közkinccsé bocáájtofta Móra Ferenc telki arcképét.

Aki erről a bensőséges tanulmányról megemlékezik, az nem tud kritikusi álarcot ölteni, az csak elismeréssel és tisztelettel illeti az író Szalay Józsefet, aki élő emlékkel áldozott Mórának, lekötelezte az irodalomtörténeti forrást keresőket és páratlanul értékes jutalmat nyújtott át a Móra tisztelők százezreinek és a Mórát olvasók millióinak. Ez a ta. nulmány korántsem a Nemiét nagyjait méltató akadémiai emlékezések sablonja, de élő élet, kézzelfogható remekmű, akárcsak a Szalay tanulmányok többi hosszú sora is. Tgy csak az tud1 írni, aki hisz, meggyőződéssel csatázik mindennek érdekében, ami Szép, Igaz és Jó, aki író létére maga is elég az írásban és parázsként izzik ugyanakkor az irodalom szeretetében és az irók iránt érzett barátságban, Szalay József cfr. kimagasló iró és páratlan bibliofil, minden mondata gyöngyszem és irás- müvészet. Ezt a Móra tanulmányt nem kétséges, hogy mindenki igye- kezni fog végigcsodálkozni, mert hat, mert alkot, mert gyiarapit. A könyv bármely könyvkereskedés utján megrendelhető.

Mesterházy Ambrus