Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-04-18 / 32. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE április 18 A BETYÁRROMAN­TIKA ÖRÖKKÉ ÉL Rózsáék kiszakítják a barmokat X. Rózsa Sándor bandája csak igán las­san, szokott bale a halasi homokten- gerbe, de azután amúgy szegénylegé­nyeden mindinkább kitapasztalták ezt д halasi tanya,világot és egyik baromki- szakitást a másik után követték el. Rendszerint az éjszaka leszá-ltai után végezték ezt a munkájukat és minden esetben jól és dúsan, zsákmányolt állo­mánnyal lovagoltak tovább. Sok pihe­nőt tartottak. Átlag hetenként csak egyszer végeztek i.yen nagyobb kör­utat és rájöttek arra, hogy nehezebb munka, mint az egyszerű utónak ás és rablás, д , \ , i De eközben a tanyai lakosság is felfigyelt ezekre a vakmerő fosztoga- tásoKra, jöttek is egymást érve (a pa­naszok a városba, nogy betyárok ga­rázdálkodnak a határban és ahogyan ezek a panaszok szaporodtak, owyán arányiban igyekeztek gondoskodni az el­lenszerről is, éjszakánként őrizték a marhákat, a hatóság pedig akkoriba szintén mindent elkövetett, hogy a tür- betet-en á-laposok megszűnjenek. De ami nem sikerűit Szegednek, és Fé-égynázá- nak. az nem sikerült Halasnak sem,. A rab-ók annyira körmönfontak, elővigyá­zatosak és merészek voltak, hogy, ve-ük szemben 'az akkori kis pandurcsapat elégtelennek bizonyult arra, hogy őket, más vidékre is űzhesse. v A rab-átok tehát tovább folytak, hol ezen a tanyán, hol más ^távolabbi vidé­ken, a rabióandba egyáltaláoan nem szüntette meg ezt a nagyszabású károsí­tását a békésen terme, о gazdáknak, sőt mindnikább és egyre vakmer őobekké vártak. vi! Egyik tavaszi éjszaka után — .ismét baromkiSzaaitás történt — a mai Sze­gedi ut környékén az egyik őrző gulyást по-tan találi,ák. A tején natái-mas ütések nyomai tátongtak, nten voi-t kétséges, hogy a betyárok te ifik e. [iája aió-, va.oszinüleg aközben, hogy testi épsé­gének kockáztatása árán is vigyázott és őrködött a rábízott marhákra. Ez a felfedezés több volt iá soknál és elhatározta a lakosság, ha másképen nem megy, hát maga fog '.őrségeket állítani és ha kel-, harcba \js bocsátkozik ezekkel a vakmerő hordákkal. Fel iis készülitek a nagy, összetűzésre, de >a.kial- muk neim akadt hozzá. A -betyárok fei- szedevőzködtek és elhagyták a halasi határi de nem végleg, mert .később még sokszor visszatértek ide, hogy lakosság nyugalmát megzavarják. — Visszamegyünk a szegedi határba — mondta ki Rózsa Sándor, aki ismét visszanyerte bátorságát és már nem tar­tott többé attól, hogy a pandúrok ké*- rekeriitik, . v. j | Igyiis történt, nyergeitek egy hajnal­ban és elhagyták a halasi határt, gyors iramban lovagoltak a mérgesi puszta felé. i l-i Egyelőre ■- terv nélkül és elgondolás nélkül utaztak előre, csak azt, tudta Rózsa Sándor, hogy ez az egész kis része az Alföldnez, amerre ók ,már megfordultak, ismeri őket, retteg tőlük és valami más és idegen zsákmány után kell nézni, ha a betyáréletet folytatni akarják. Már pedig hogyne akarták volna, hiszen Rózsa Sándorra és az ot megszöktető fiatal betyárra súlyos bör­tön várt, ha kézrakCrülnek. így hát visz- szafeié a polgári élet fedte volt zárva előttük az ut, nem maradt más hátra, mint tovább élni a báty áréletet ,és to­vább garázdolkodni végig az ország­ban, Ez már régen elgondolt terve volt Rózsa Sándornak és úgy gondolkozott — amint azt késői öregségében is el­mondta — hogy egyetlen vágya .volt életében az, hogy hires, és so,iáig élő haramia legyen, akiről hosszú ideig fognak még ha.á-a után is beszélni. Ahogyan csöndben poroszkáitak az utón, Rózsa Sándor egyszer csak meg­szólalt: ; . \ i — Mit szólnátok hozzá, ha ,ma éjjel kirabolnánk a csangelegi földesurat? A betyárok hallgattak, mit is szólja­nak hozzá, hiszen a vezér tudja,, hogy, ők minden elhatározását parancsnak fo­gadják és készek érte a tűzbe is menni. A kis életmentő betyár szólalt most meg: — Ha kívánod, akkor meg is fogjuk csinálni. Rózsa mintha nem is hallotta, volna a megjegyzést, úgyis tudta, hogy et- lentmondani egyik sem fog, inkább csak hangosan gondolkozva tette fel az imént a kérdést. házán dr. Szabó Sz. Dusán nyugal- mazásával megüresedett alispáni ál­lásra a pályázatot, de az érte való versengés már is közismert minden­felé. Bizonyos az, hogy az alispáni ál­lásra dr. Bajsay Ernő ideiglenesen behelyettesített főjegyző, volt belügy­miniszteri titkár és dr. Hirmann Gyu­A betyárok észre sem vették, máris Csengele felé lovagoltak és estére pda is értek. Itt már nem volt szükség tá­jékozódásra, valamennyiük ismerte az itteni uradalmat. Egy öreg fa alá ülitek, falatoztak. Éjjel, úgy tizenegy óra tájban pedig fel- cihelődtek, hogy a kastélyt, kirabolják. (Következik: A banda egyik legna­gyobb bravúrja lesz a kastély kirablása). la ügyvéd, közjegyzőhelyettes fog­nak pályázni. Szó volt még arról, hogy Szon- gott Edvin szekszárdi járási főszol­gabíró is pályázik. Ez ügyben a szekszárdi újságírók kérdést intéztek Szongott főszolgabíróhoz, aki felha­talmazta a lapokat azon kijelentése közlésére, hogy nem kíván a bács­kai alispáni állásra pályázni. ruhákat szedtünk össze és remekül aludtunk a széles díványon. Nem si­ettünk, tudtuk, hogy nem jön haza senki. Reggel kilenc óra lehetett, amikor éles csengetésre ébredtem fel. Első pillanatban megrémültem, azu­tán gépiesen felemeltem a telefon­kagylót, amely ott volt az asztalon. Egy férfihang jelentkezett: — ügyvéd ur kérem, itt Grün Mik­lós beszél Pestszenterzsébet. Ha nem zavarnám Önt, mikor jöhetek el a szerződést megcsinálni. Teljesen megnyugodtam, amilyen dühösen csak tudtam, beleorditottim a telefonba, csak ennyit: — Soha... — És levágtam a kagylót. Szinte láttam magaim előtt a megrémült Grünt, aki nem is tudja elképzelni, mi történt d'r. F. I. ügyvéd úrral. Zvolienszkyt büntetése kitöltése után először Romániának adják ki. Az ottani hatóságok utlevélesoíásért és zsebtolvajlásokért vonják felelős­ségre, azután jön Budaipes;t|, Becs, Berlin, Paris, London. Zvolenszkynek jó pár esztendeig nincs gondja se lakásra, se ellátásra. Csak éppen pezsgőt nem fog annyit inni, mint eddig. Francia pezsgőt, mert mást nem ivott az előkelő ur... m~— ..................................—~a A vámőrlés maximális diját csak a termés után állapítja meg az árvizsgálóbizottság Csak keltem forrnak pályázni a bácsmegye! alispán! állásra Még nem Írták ki a bajai megye­Az Áre-emző Bizottság hónapok ; tóttá a vámőrlési dijat 12 százalék óta gyűjti az adatokat a vámmalmok ; alá. Mint értesülünk, az Árelemző Bi­zottság a, vámőrlési dijak megáliap:­rezsitéteíeinek mgállapitására, hogy ily módon határozzák meg a vámőrlési dijakat, illetőleg döntsenek atkintet- ben, hogy leszállíta n á ó-e a mai 12 százalékos vámőrlési díj, vagy sem. Az Árelemző Bizottság a közeljövő­ben ebben a kérdésben dönteni nem fog, mert bevárni kívánja az idei ter­méseredményeket, amely után követ­keztetni lehet az eljövendő gazdasági év búzaáraira. Különben sem aktu­ális pillanatnyilag ez a kérdés, mert a búzának az ára közel 3 pengővel esett az utóbbi hónapokban és emiatt a legtöbb malom magától leszáll­TOLL és TINTA j Egész Európát végiglopta a „német császár törvény» télén fia“ A nemzetközi sajtó beszámolt ar­ról, hogy Zvolenszky Vilmost, a hír­hedt nemzetközi kloroformos vasúti tolvajt és hamiskártyást Prágában le­tartóztatták. Zvolenszky erdélyi szár­mazású és hamis román útlevéllel utazta be Európát, melynek csak­nem mindegyik nagy fővárosában megfordult. E látogatások eredmé­nye, hogy Európa összes rendőrsége körözi. Szélhámosságait úgy követte el, hogy a német császár törvény­telen fiának adta ki magát. Társnője »Olga nagyhercegnő« volt, egy fa­cér artistalány, aki feltűnő szépségé­vel igyekezett mennél előkelőbb tár­saságot vonzani barátja környeze­tébe. A kloroformos vasúti zsebtolvajlá­soknál nagy szerepet játszott a »»nagyhercegnö-« A nőt egy elegáns mulatóban tartóztatták le barátjával együtt. A férfi megszökött a fog­házból és azontúl egyedül barangolt a világban. Budapesten »dolgozott«, majd Becsben telepedett le és mint hamiskártyás, rengeteg pénzt nyert, különösen a vonaton alakul kártya- partikban, melyben cinkosai segítsé­gével fosztotta ki az áldozatcjkajt. Becsből Berlinbe szökött, ahol — kijelentése szerint — megtanulta a »nagymel'ót«, a kloroformos »mókát«. Mint kloroformos vasúti tolvaj, egé­szen kivételes hírnévre tett szert, is­merték és rettegtek tőié egész Euró­tás árnál azzal a gondolattal fogialko- zik, hogy különböző energiaszolgál­tatása malmokra különböző vámör- lési dijakat állapit meg, mert egé­szen más a rezsitétele például egy vizieröre berendezett malomnak, mint egy elektromos energiával őrlőnek. Ez a gondolat egyáltalában nem aj a malomszakméban, mert az adóhivata­lok is az energiaszolgáltatásnak meg- felelöleg kalkulálják a haszonkulcsot és eszerint adóztatják a vámmaíino- kat. pában. Mindig volt egy elegáns segitötárs- nöje, azt altatták el a vonaton, akit akartaik. Volt Becsben, Párában, Lon­donban Amszterdamban, és Bukarest­ben, a francia Riviérán minden karne­válon részt vett és a francia rendőr­séget becsülte a legtöbbre. — Kedély van ott apuskám! — mondotta a rendőrtisztnek — öröm ott lebukni. Tudja, hogy bánnak ott az emberrel? Mint a zárdában, becs- szó, megütni, alma, az ott nem di­vat. Egy öröm ott lebukni, azt mond­hatom... Színes állomások a sok íolvajlás között. Vili remekül utánozta a fran­cia rendőrtisztek hadaró, selypítő francia beszédét, meg a darabos né­met rendőrtiszteket, akik mindjárt az erejükkel kérkedtek és szegény Vilit az egyik »ok nélkül« úgy szájba bokszolta, hogy három fogát azonnal kiköpte. Ilyen durva fráterek... Vagy az angol rendőrök, akiknek, ahogy megérkezett Vili Londonban, azonnal gyanús volt és úgy ahogy megjött, lefogták. De aztán elengedték. Nagy- nehezen egy zsebtolvajlást csinált a földalattin és máris jött vissza. Egyik budapesti »esetéről«, a kö­vetkezőket mondotta: — Egy pesti haveremmel megtud­tuk, hogy dr. F. I. ügyvéd, akinek a Fasorban volt gyönyörű villája, elutazott nyaralni egész családjává®. Nem volt a hatalmas villában senki. Terepszemlét tartottunk és este be­mentünk. A barátom »srenkes« — betörő volt — remekül nyitogatta fel a szekrényeket, egyiket a másik után, az ajtókról ■ nem is beszélek. Rengeteg aranynemüt, ezüstöt, finom GAZDALEXIKON Óriási sérelmet jelent az Alföld gazdáinak a hegyközségi törvény A hegyközségi törvénytervezetet szer­dán. vette tárgiaylás alá a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamara, amelynek te­rületén 149.000 hold szőlő van. Az ülé­sein Guganovits Máté kelebiai szőlőbir­tokos efnökölt, aki alig tudta 'lecsillapí­tani az állandóan kirobbanó szenvedé­lyeket. Szentjóbi Staub Elemér az Al­földre halálos veszedelemnek minősí­tette a törvény tervezetet, rásonyi Papp Gedeon pedig a nemzetre károsnak. Geszteíyi Nagy László azt fejtegette, hogy az Aüföldön csak a szőlő- és gyümölcsgazdálkodás fizetődik ki, be­láthatatlan nagy hiba lennie tehát a Sző­lőtelepítések korlátozása, ami pedig a törvénnyel be fog következni. Szabó Iván Kecskemet helyzetét, ismertette, amely a hegyközségi törvénnyel áh vagy bukik és ahol még 24.000 hold vár betelepítésre. Kovács Jenő Hódme­zővásárhely helyzetéről mondott beszé­det, ahol a télen a -városháza három kapuját zárva tartották, a negyediket pedig rendőrcsapat őrizte, mert, attól tartottak, hogy a nép megostromolja. a városházát. Vásárhely ugyanis nem, szőlőből, hanem túlnyomórészt mező­gazdaságból él és a téli -nyomor Vásár­helyen elképzelhetetlen arányokat öltött. Hunyadi Va,ss Gergely, Szeged egyik képviselője is erősen támadta a tör­vénytervezetet. Zöld antilop barnán Barna „ zölddel Ш antilop DIVAT­та жшМйЮМИ CIPŐK ZOLTÁN-n5 6 HAVI 6 részletfizetésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom