Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-08-26 / 69. szám

6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 26 GABONAABAK Augusztus 25. Búza 80 kg.-os 15.20—15.40 P, rozs 12.50—12.70 P, árpáé 12—12.25 P, zab 13—13.20 P, tenged 12.60—12.70 P má­zsánként. I PEBENCVABOSI SEBTESVASAB Nehéz sertés 111—135, közepes 104— 106, könnyű 88—96 fii-tér kg.-ja. Külföldi tanulmányutamrál hazaérkezve kozmetikai működésemet megkezdtem. Uj kezelési módszer Különleges arcápolások ELIT kozmetika Bodicsi Erzsébet Nagy u. 7 Kúszó Margitnak Imre nevű fiuk. Sán­dor István és Fáddá Juliannának Juli­ánná, nevű leányuk. Keresztúri Gábor és Becze Zsuzsannának István nevű fiuk. I- . , , MEGHALTAK: Sánta Etelka 21 éves, Dózsa Pál 78 éves, Szianyi Lajos 82 éves, Modok Imre 86 éves, Deák György 46 éves, Csontos Gyufa, 6 hónapos korban. KIHIBDETETT JEGYESEK: Lovas Imre Agócs Krisztina jános- halmai lakossal. Magyar Károly Béla Mátyási Margittal. Cserkó Sándor And!- rás Györa Rozáliával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Galiacz Ferenc Bergendi Fóliával. RüH Lajos Fekete Máriával. Anyakönyvi birek — Augusztus 16. — augusztus 23. — SZÜLETTEK: Garas Imre és Földvári Esz­ternek Márie nevű leányuk. Csesz­nek Ferenc és Király Gy. Máriá­nak Ferenc nevű fiuk. Kis Márton és Gyenizse Juditnak 'Márton nevű fiuk. Pécskai József és Soltész Gizellának Etelka nevű leányuk. Rácz Márton és Hunyadi Ruskó Erzsébetnek Margit nevű leányuk. Süveges Sándor és Ha­lász Máriának 'Katalin nevű leányuk. Nagy István és ,Kardos Jolánnak Ist­ván nevű fiuk. Mánik István és Welker Krisztina Katalinnak István nevű fiuk. Farkas Antal és Tóth Máriának Etelka nevű leányuk. Lakos Imre és Szanyi An­nának Jmre nevű fiuk. BeczP Imre és A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságtól. 2970-1936. tk. szám. ABVEBÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT Dr. Kertész Gyula, végrehaj tatónak Mészáros Ferencné és társai végrehaj­tást szenvedők ellen indított végrehaj­tási ügyében a, telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében az 1881 :LX. te. 144, 146 és 147. §-aai értelmében elrendeli a végrehajtási ár­verést 502 P 97 f. tőkekövetelés és jár. és az árverési kérvényért ezúttal meg­állapított 25 P költség, valamint a csat- lakozottnák kimondott dr. Lovasy Ernő 91 P 62 f., továbbá csak a 4940. és 6499. számú betétekben! B. 17—21., B. 27—31. alatti Mészáros Ferencné, Vén Ferencné, Balogh János, Jójárt Fe;©nc- né, kiskorú Balogh István 40-50—40-50- ed iletőségei .tekintetében csat akozott- nak kimondott Halas; Gazdasági Bank Rt. 25 P tőkekövetelés® és jár.-nak be­hajtása végett a kiskunhalasi kir. já­rásbíróság terü'etén lévő, Kiskunhalas m. városban fekvő s a kiskunhalasi 4940. számú betétben А. I. 1-3. sor­szám 25437-1, 25437-2, 25437-3. hrszá- mok alatt foglalt 5 hold 996 n.-öl1 szántó, 544 n.-öl lakház (az adóbizonyit- vá,ny szerint lakház nincs), 1 hold 248 n. -öl szőlő a Felsőkisteleken ingatlanból a B. 16-21. szerint Vpn Ferencné Szül. Balogh Róza, Mészáros Ferencné szül. Balogh Juliánná, Balogh János (nős Ká- konyi Borbálával), kiskorú Balogh István (Ferenc fia) nevén álló 45-50-ad részre 1485 P kikiátási árban és pedig a B. 16. a’atti illetőségre C. 13. alatt Balbgh Ferenc javára bekebelezett haszonélve­zeti jog fenntartásával; — a kiskunha­lasi 6499. számú betétben А. I. 1-2. sprsz. 25438-1-2 hrszám a’att foglalt 1 hold 283 n.-öl Szőlő, 3 hold 1343 n.-öl szántó a Felsőkisfieleken ingat'anból a B. 25, 27—31. szsrint ugyanazok nevén álló 45-50-ed részre 985 P 95 f. kikiál­tás iárban; — u. o. x. 1. Sorsz. [25473. hrsz. alatt foglalt 3 hold 790 n.-öl legelő a Felsőkisteleken ingatlanból a B. 25, 27—31. szerint ugyanazok nevén álló 45-50-ed részre 63 P kikiáltási árban, — u. о,. X. 2. sorsz. 25474. hrszám alatt foglalt 5 hold 1385 п.-öl legéő in- gafanbói a B. 25, 27—31. szerint ugyanazok nevén áló 45-50-ed részre 105 P ,30 f. kikiáltási árban, és pedig a 6499. számú betétbeni összes illető­ségekre nézve a, B. 25. a’atti illetőségre C. 15. a,tett Balogh Ferenc j avara be­kebelezett haszonélvezeti jog fenntartá­sával. A telekkönyvi hatóság az árverésnek a telekkönyvi hatóság hivatalos helyi­ségében (I. emelet, 2/a ajtó) megtartá­sára 1936. SZEPTEMBER 16. napjának délelőtt fél 10 óráját tűzi ki s az árve­rési feltételeket az 1881 :LX. te. 150. §-a alapján a következőkben állapítja meg: 1. 4940. számú, betétbeni illetősége­ket: Dr. Kertész Gyula kérelmére a ki­kiáltási ár kétharmadánál dr. Lovasy Ernő kérelmére 1520 pengőnél. A 6499. számú betétben! illetőségeket dr. Kertész Gyula kérelmiére a ki­kiáltási ár kétharmadánál, ha azonban a kikiáltási ár kétharmada a 710 pengőt nem teszi ki, akkor 710 pengőnél, dr. Lovasy Ernő kérelmére 1520 P-néi ala­csonyabb áron eladni nem lehet. — A Ha,’asi Gazdasági Bank Rt. kérelmére tartott árverésen a 4940. sz. betétben! B. 17—21. alatfti illetőségeket az ©zen illetőségekre vonatkozó 1336 P 50 fi iért kitevő kikiáltási ár kétharmadánál, a 6499. sz. betétbeni B. 25, 27—31. alatti illetőségeket az ©zen illetőségekre voí- natkozó kikiáltási ár kétharmadánál, ha azonban a kikiáltási ár 320 pengőt ki nem tesz, akkor 320 pengőnél alacso­nyabb áron eladni nem lehet (a Halasi Gazdasági Bank Rt. kérelmére tartott árverésen a 6499. sz. betétbeni А. I. 1-2. alatti ingatlan B. 25, 27—29. alatti részére vonatkozó kikiáltási ár 887 P 35 fillér, az A. x. 1. a'attira vonatkozó­lag 56 P 70 f„ az А. x. (2. alattira vo,- niatkoizólag 94 P 77 f.) 2. Az árverezni szándékozók kötele­sek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 száza­lékát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában meghatározott árfolyam­mal számított, óvadékképes értékpapi- rosban a kiküldöttnél! letenni, vagy a bánatpénznek előlegeden bírói letétbe helyezéséről kiá'Htott letéti elismer­vényt a kiküldöttnek átadni és az árve­rési föltételeket aláírni (1881: LX. te. 147, 170, 150. §-ai; 1908 :XLJ. te. 21. §•) Kiskunhalas, 1936. május 3. Dr. BOROSS sk. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteléül: Mészáros irodatiszt.. Felelős szerkesztő és kiadó: PBAGEB JANOS A lélekkufárok Reg Folytatás 8 i A két detektiv dobogó szívvel nézett ! össze. A sikoltás oly kétségbeesetten ' hangzott, hogy még ezen enősszivü fér­fiak is megdöbbentek. Halálos csend támadt ezután. Pinkerton és társa iz­gatottan füleltek. Néma csend. Mintha minden kihalt volna a kísérteties te’©- j pen. A detektiv megszólalt: — Nem állhatunk itt örökké; Menjünk tovább. Nesztelen léptekkel surrantak a lép­csőhöz. Pinkerton már azon volt, hogy az álkulccsal felnyissa az ajtót, mikor egy váratlan dolog ismét megakadá­lyozta őt ebben. Odakint /alahoi a telepen borzalmas vonyitás harsflnt föl. Irtózat, fájdalom és a halálfélelem hangja. Oly borzalmasan hangzott, hogy a két detektív megr'ámegett belé. — Nagy Isten, mi volt ez? — nyögött Morei elfphér©dve.. • — Térj magadhoz, fiacskán^, — Sut­togta Pinkerton biztatóan. — Még sok dolgunk van az éjjel. — Igaza van, mester, — válaszolt a fiatalember megnyugodva. — Menjünk tovább. Halk csattanás hallatszott. Az ajtó nyitva állott. Pinkerton lassan nyitotta ki. A rés mind nagyobb lett. Morei lélegzetvisszafojtva figyelt. A nyílás végre oly naggyá tágult, hogy kibúj­hatlak rajta. Szűk, sötét folyosóba ju­tottak. A két detektív a fal mentén ta­pogatózva haladt. Pinkerton, ki segédje előtt ment, hirtelen megbotlott. —- Vigyázat, — súgta hátra — lépcső van. Tizenkét fokot számláltak. Halvány é n у világosság szűrődött eléjük, A lépcső végén a folyosó derékszögben fordult. Valahol a végén bűzös petró eumlámpa pislogott. A homály ennek e lenére is csak nagyon keveset enyhült. Több ajtó mellett mentek e1. Pinkerton mindegyik­nél megáit lés hafjga tózott, de min­denütt néma csend fogadta. Mintha a ház összes lakói eltávoztak volna. Oda­értek a folyosó végéhez. Itt újból na­gyot kanyarodott az. Pinkerton óva­tosan kukkantott kifelé, de azonnal visz- szakapta fejét. iEgy homályos zugban, éppen szemben a folyosó torkával, egy ember ült. Fejét mellére horgasztva, aludt. Gondolkodási a nem mar adt sok idejük. Ha tovább akartak menni, úgy az embert okvetlenül el kellett távolí­tani. Pinkerton egy percig sem habo­zott. Néhány hatalmas ugrással neszte­lenül az alvó mellett termett és egyet­len ököl csap ássál leteritette. Mikor job­ban megnézték, 'majdnem felkiáltottak a meglepetéstől. A dé előtti ember volt. Villámgyorsan összekötözték, aztán szá­ját felpeckelve visszavitték a folyosó végére és a lépcsőre tették. — Revolvert a kézbe, — suttogta a mester [visszatérőben. — A legelső gyanús je're tüzelni. Elhagyták azt a helyet, ahol az em­bert elfogták. A folyosó itt véget ért és egy ajtó állta útjukat. Betűiről zajos beszélgetés hallatszott. Pinkerton óva­tosan nyomta le a kilincset. Az ajtó engedett. Nem' volt bezárva. A detektiv a résen bepillantva, megá lapította, hogy a szobában hatan voltak. Veszeked­tek. Nagy megkönnyebbüléssel vette észre, hogy angol nyelven beszélnek. — Nem igaz! — ordította az egyik — hogy én becsaptalak volna bennete­ket. Kérdezzétek meg Jegorovot. — Jegorov is egyhuron pendül veted, — válaszoit a másik. — Mind a ketten megloptok bennünket és a végén pe­dig Jegorovot fogod meglopni. Te vagy e! legnagyobb gazember a föld kerekségén. — Ami azt illeti, — vágott közbe az első — ebben a tekintetben te nem vét­hetsz semmit a szememre. Vagy talán elfelejtetted már Duncán Irént, meg a Müllert Hamburgban? H — Hazudsz! — üvöltött a másik bő­szükén. — Hazudsz, mert magad is tu­dod, hogy mind a kettőt hűséges cim­borád, Jegorov csinálta. — Ezt be i» kell ám bizonyítani, ba- rátocskám! — Bizonyíts te, pokolfajzat! — Én bizonyltok, öregem. Megeskü­szöm rá, hogy Jegorov azon a két na­pon ki sem mozdult a Szobájából, már beteg volt. Viszont mind a ketten meg­esküszünk arra is, hogy te csináltad a dolgot. — Úgy, hát így vagyunk, Popoff ur? Nos, ehhez még nekem is tesz kis hozzászólásom. Talán már elfelejtetted azt a kis olasz nőt, akit Parisban a szállodában megfojtottál, mert észre­vette tisztelet:eméitó szándékodat? Azt a másikat, hogy is hívják csak... — Ne beszélj, mert lelőlek, mint egy kutyát! — üvöltött a Popoffnak neve­zett eltorzult arccal. — Akkor beszélek, amikor akarok, és azt, amit akarok. Érted-e, te orosz gazember ? Apagyilkos! — Hallgass! — bömbölt a másik tajtékozva. — Nem hallgatok, te embeievő 1 — Igenis, az apádat is meggyilkoltad, hogy örökölj utána. Tagadni mered talán. Bizonyítékok vannak a kezemben. Pinkerton látta, hogy a helyzet mind feszültebb tesz. A két gazfickó már-már Helyt Értesítő Lap vállalat-nyomda Kiskunhalas, Molnár ucca 1 azon volt, hogy egymásnak menjenv amiért is a mester óvatosságból óéi­ba vette a lámpát. Abban reménykedett ugyanis, hogy ha a gazemberek vere­kedni kezdenek, nem veszik őt észre és azt fogják hinni, hogy saját embereik egyike lőtte szét a lámpát. Nem csalódott. Odabent a hat gyil­kos szinte eszét vesztve őrjöngött. Po­poff csak két emberre számíthatott, fciert a másik kettő a harmadik társuk álláspontján volt. Popoff széket ragad­va rohant ellenfelére. — Meghalsz kutya! — üvöltötte. A másik kaján mosollyal ajkán várta. — Nps gyere, te Szibéria-töltelékl — harsogott. A hat ember egymásnak rontott. Vad gomolyogban birkóztak a szoba köze­pén. Pinkerton attól félt, ht^gy a zajra a többi gazember is megjelenik és jak­kor vége minden reménynek. Nem habo­zott tehát, hanem gondosan célba véve a lámpát, lelőtte azt. — Maradj az ajtónál, Morei. Majd hivlak, — suttogott és berohant a du­lakodók közé, kiket a sötétség egyálta­lában nem látszott zavarni. Még na­gyobb elszántsággal küzdöttek. Revol­vere agyával a mesterdetektiv csak úgy találomra szétvágott közöttük, hi­szen a pokoli sötétségben nem bírt semmit sem kivenni. Azt, hogy jó helyre ütött, egy hangos r©cesenés je­lezte. A revolvCragy behasifotta vala­melyiknek koponyáját. De Pink©rtont ezen első sik©r nem kábította el. Azon igyekezett hogy a küzdők gyűrűjén kí­vül maradjon. így osztogatta rettentő csapásait. Akit elért, az rögtön meg­szűnt marakodni. Oly sikerrel folytatta ezt a műveletet, hogy néhány perc múlva nagy megnyugvással á lapította meg, hogy a> gazemberek közül már csak ketten küzdenek, lihegve, elke­seredetten. (Szombati számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom