Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)
1936-08-26 / 69. szám
4 KISKUNHALAS HELYI ÉITESITÖJE augusztus 26 VÉRES TRÓNOK ÁRNYÉKÁBAN XIV. i Grabez, amilyen álimps, azt se tudja, mi történik, Principnek keá a. támoiygót átsegítenie a harmatáztatua fiivön. A kocsit e.nyeli az éjszaka. Érzik az ösvényt lábuk alatt, meggyorsítják lépteiket, fák árnyai fenyegetnek, és a kis határkövek nagy -esbenatió embereknek látszanak. Ugatva ront feléjük egy kutya, aztán egy másin s miég msetott a koesizörgés zaja a távolba veszett volna, egész sereg komondor ront elő a sötétiö fák aló-r A fiuk úgy megijednek, hogy egy 'kötor-asz mögött a csa-án közé vetik (magukat és moccanni se mernek. Mikor a kutyák végre ejraligat- nak, ők is fö-ugranak rejtekhelyükről, futásnak erednea, ,meg-megoO'Uának zi- ítá-vaj s újra magukra zúdítják az átkozott kutyáik dühös ugatását. Most egy mé-yvájatu pasakhoz érnek, letérnek az ösvényről, mert tulközet vinné ökot a fa-uhoz és lecsúsznak a meredek -ej tőn. Princip megcsúszik és a vízbe pottyan. Fe.tápászkodik és Grabez segítségévei átér a i túlsó partra. Grabez pokolba kívánja az egész merényletei, áthozza az órát, ame-yben beleegyezett a dologba, a sírás '.fojtogatja, vízbe, akarja dobni ep övét nenezitő bombákat és pisztolyokat, nem bánja, ő hazamegy. Pria- cip, akinek vacog a foga a hidegtől, ujját a karjába böki: — Csönd! Csönd! Ne légy gyáva,! >— Egymagasságba jutot- |tak a csendőrlaktanya kivilágított ablakaival. — Tovább! —- Princip karon- ragadja elcsüggedt Jjajtársát és magával cipeli, i. i — Vigyázajt! L— Az ut felől egy kocsi kattogását halani s egy ló nyerit. — Még (ez hiányzott, — nyög fel Grabez, — pz aztán végkép árulónk lesz. (. — Bolond! (Azt hiszed, az egész éjszaka téged ífigyed Mintha erréfeié a po-gárok sohse, yinnének be árut a tuz- tai vásárra? ( Most iaz országút szürke sávja b'ukk,an elébük, por \és lószaga van. És nem messze tonik, (hatalmasan és feketén, a kocsi tűnik ifeí s rajta a két polgár. — ó, Lűavri-ó, ó„ Gavrito, meg vagyunk mentve! — ujjong Grabez. A fink 4 széna közé vetik magukat, még gyorsan e-őrenyiujtják a polgároknak a pisztolyokat és a bombákat, aztán bebújnak a .széna alá, hogy kissé megmelegedjenek. A ^polgárok a zab-ávai a lovak hátára' veregetnék, a geoék nekivágnak és a kocsi tovaröpüi. A sötét erdőkből párázva (száll fel a nappal, szét borzongatja meg az ágakat, a réteket burkom ködbot egy tanya tűnik elő. Princip 'az egyik polgár váűáia ver: — Hé, Nedjo, áij meg! Ez már itt Tuzla, mi kiszállunk. Tudjatok, hová keit vinni a fegyvereket. Mondjátok mtg Jovanovicnak, mi is jövünk mindjárt. A kocsi eltűnt, a fiuk ottáhnak egyedül az elhagyott országúton. A szór hátán néhány i, v-árja, szád fér a mélyből!, lecsapnának, de meglátják a fiukat és vábhrepü-nek. A tanya felől agy fiatal kakas kukorékolása hallatszik,. — TrifkOi, szól Princip, barátjába kaioiva, — le kel mennünk a folyóhoz, hogy megmosakodjunk, igy nem mehetünk be a városba, ragad rajtunk a széna és feketék vagyunk, mint a kéményseprők. Uj nadrágot is kelt vennem, Kttert a,ml rajiam van, szétszakadt, mikor a patakba estem. Lesza,.adnak a folyóhoz, kövekkel W pa.iják le a cipőjükhöz ragadt agyagot, megmossák kezüket, arcukat és teszede- Igetik a ruhájukhoz tapadt szénát. Grabez előveszi zseotükrét: — Jó, hogy a szarajevói 'lányok nem látnak igy. Mjég a tuz-ai kincsem se csókomá meg ezt a dupa tokámat. ■— Ej, mindég a. lányokkal van bajotok, — mondja, Princip bosszúsan, — úgy tesztek, mintha az egész világon semmi más nem volna, csak lányok és újra lányok. — És te sose szerettél lányt Gavrilo? — Én? — Princip a fejét rázza. — Még nem volt rá időm. Egy ilyen pó- pa.fi, mint te, nem tudhatja, milyen eorspa jut a szegény parasztfiu, auit a városba küldenek tanulni. Annak biI zony órákat kell adnia, mig a szem© belefájdul — és ilyen fiú nem kell a lányoknak, a lányok nevetni és szórakozni akarnak. De ha az embernek otthon beteg azpnyja és az aipja azt üzenteti á ■ tanítóval, hogy nem. tudja kifizetni, amivel az átkozott törököknek tartozik, akkor elmegy a kedved a lányoktól, akkor más célját látod az életnek, olyat akarsz tenni, hogy az utánad következőknek ne menjen olyan rosszul a sora. (Folytatjuk). Jobb feltételek mellett szállítható a magyar baromfi Angliába j Tavaly szomorú karácsonya volt j kárpótolni akarta a szerbeket a a, magyar pulykának. Éppen karácsony napján az angol kormány rendeletét adott ki, amelynek nyomán ezer és ezer eladatlan magyar puly- ! ka maradt a londoni hütőhá'zakban, ! Szerbia részére a baromfi vámtételét egyharmadára' szállította is. A magyar csirke vámja Angliában 3 penny volt, míg a szerb csirke csak egy penny vámot fizetett és ez volt a helyzet egészen mostanáig. A magyar csirke kilónként 45 fillérrel kedvezőtlenebb helyzetbe kérült Angliában, mint a szerb csirke. A nagy vámkedvezménnyel Anglia, szankciókért. A szankcipkát az ösz- szes államok már több mint egy hónappal ezelőtt megszüntették, de az angol kormány csak ezen a héten adta ki rendeletét, amely véget vet a szerb csirke nagy vámkedvezményének és egyúttal lehetővé teszi a magyar csirke versenyét. A legújabb angol rendelet tehát ismét megnyitja az utat a magyar baromfi számára a londoni piacra. Ennek majd természetesen főleg a, téli hónap okban látjuk hasznát, amikor a kivitel eléri tetőpontját. Mozgalmak a nagyobb darab kenyérért... A munkaidő és munkabér szabályozását kérik a szellemi és a mezőgazdasági munkások A háború, óta a fizikai munkásokon- kívül az értelmiségi pályákon lévők elhelyezkedés© is csaknem a lehetetlenséggel határos. Injnen van a kínálatnak az egész munkapíacón bekövetkezett nagyarányú növekedése. Ez a körülmény tette azután indokolttá és érthetővé — bár távolról sem ideálissá, — az államhatalom beavatkozását a mun- kaidőtutteng'és szabályozására. Az államhatalomnak ez a szociálpolitikai beavatkozása- konkrét formát öltött akkor, amikor az iparügyi miniszter egyes iparágak munkásainak legalacsonyabb órabérét és legmagasabb munkaidejét szabályozta. A tisztviselőkérdést i letcen bármennyire is küzdenek az érdeket korporációk és a tisztviselőkérdés egyéni szószólói egy minden- jo-gos igényt és kívánalmat egyaránt kielégítő megoldás érdekében, a kérdést mégis reális szemmel kel néznünk és — legalább átmenetileg — meg ke l elégedni részletj eredményekkel is, amelyek az illetékes , miniszternél — aki a kérdést paritásos alapon bírálja el — keresztül vihet ők lesznek. A rendezésre szoruló kérdés első vonatkozását, a munkaidőt nézve, arra a már tényleg köztudomásos megálapi- tásra jutnak, hogy a ma még ideális végcélnak jelzett 40 órás munkahét 20 eze-r, a már reális a'apón tárgyalható 48 órás, munkahét pedig 7000 munka- nélküli tisztviselőt juttatna kenyérhez és ugyanannyi uj, önálló fogyasztőegyé- deket teremtene- a piac számára is. Az iparügyi miniszter intézkedése az egyes iparágak terén, úgy látszik, alaposan felrázta az egész magyar közvéleményt. Mert ugyanakkor, amidőn a munkabér és munkaidő szabályozását kérik a szellemi inségmunkásóknál, ugyanakkor a mezőgazdasági munkás ság is hasohíó igényeket támaszt, Ez- irányb-an is komoly mozgalom indult meg. TINTA Hogy spórol a vidéki ember Szent Istvánkor Pesten Miért u'tazik az ember szientistván- kor Pestre? Hogy spóroljon. Különböző csa'ádi és egyéb ügyek ’ elintézése végett betek óta aktuális volt felugrani a fővárosba, de mondok, majd szenti-stvánkor. Az ember elvégre nem lopja a pénzt, spórolni teli, nagyon kel spórolni, sze.it- ístvánkor féláron uíazhatik, dolgai elintézését tehát szentistvánra ballasztja. Hat:izéi t kap az-ember vasútjegyet, die míg máskor hat.izet csak oda kell fizetni, addig szentet várikor a hattiz oda-vissza számit. Az -ember tehát spórol hatilzet. Máskor feies-éggel utazni dupla költség — fél mulatság, szen-tistvánkor a félmülatság marad ugyan, de legalább még sem dupla költség. Az ember az ilyen páros kirándulást szeritetvánkor ússza meg legolcsóbban. Máskor oda-vissza ögy- : magának tizenkettöhusz, szeitiistván- kor ugyanennyiből ketten megtehetik -az diát. K-ette-n egy jeggyel. Tizenket- t-őhusz megspórolva. Na de h-а már az ember úgyis megspórol hattizet, akkor ugyebár megérkezés után bevághat- egy pohár serit alt, ettől még nem megyünk tönkre. Meg aztán gyerünk egy-egy pár tormás virslivel, rúgja meg a macska, hadd lássa a kis feleség, hogy gentle mann a férje. Pengő- negyven az egész, futja a spórolásból. Aztán h-а már itt vagyunk, egy kis séta, megmutatom az asszonynak a Margit-hid kiszélesítését, az nem kerül pénzbe és nagyon tanulságos. Innen csak pár lépés a Mar- git-szijget, igaz, hogy fejenként ez is félpengő, na dehát az útiköltség felét úgyis megtakarítottuk és a M-ar- git-sziget igazán ártatlan doíog. Csak -egy kissé nagy. Nagyon nagy. És hát meleg van, kutya me.eg, égy pohár ser nem a világ, csípje meg a kánya, hozzon egyet főu-r, azaz, ’ hogy kettőt, mert ketten vagyunk, de keskeny gallérral, mert ütök. Rövid séta a parlament felé, ez igazán olcsó dolog, ingyen mutogatják szentistvánkor, igazi jó polgári szórakozás, az ember megmutatja a feleségének, hogy látod, kicsi párom, itt alkotnak honatyáink a haza üdvére... hü de meleg van, hol egy söröző? A túloldalon zenés -őr váltás, fér kéne menni, de gyalog messze van, a -taxi drága, meg nem érdemes ott tolongani abban a rémitő tömegben, gyerünk inkább az Apostolok felé, megéhezik az ember és hát ilyenkor, amikor úgyis spórol: az útiköltségen, nem hoz magával elemózsiát. Na, hogy ismét iehütözködtünk kissé, sétáljunk, szivem, gyönyörű a Kossuth Lajos utca, nem veszélyes a sok kirakat, zárva minden üzlet. Aztán, hogy az ember itt bent a városban mégis költségbe ne keverje magát, gyerünk csak a lizsébe. Olcsó dolog, nincs belépti díj, remek kért, csak kissé meleg, ne -nézzünk be a Gundel tatához, van e még -abból a márciusi serből? Ebédidő van, hm, ebédidő, falni kén-e valamit, pincér az étlapot, hüj, aki nem-jóját, ebbiz pénzbe kerül. Na, de az útiköltségen spóroltunk. Aztán, addig jön-msgy az ember, hogy -estefelé betéved az Angol Parkba:, csupa jó bolondság, persze csak nézzük, nézzük és csaa éppen, hogy mégis kipróbáljunk -egyicé-t: kedves szamárságot, felülünk erre-arra, olcsó dolog, szóra sem érdemes. Harminc filiér egy menet, persze személyenként, két személyre kétszer annyi, nem lehet mondani, hogy drága, ide harminc, oda harminc, közbe ez, közbe az, na de ku-tya, aki sajnálja, elvégre az útiköltségen úgy is megspóroltuk. így spórolgat az ember szentistvánkor Pesten, s miután iaz Alpesi Faluban felváltja az utolsó tízest, aszongya: No, mára elég volt a spórolásból, -ez a kis maradék apró éppen elég lesz villamosra s egy búcsú pohár sörre a Keletin. Mindazonáltal csak nagyon jó ez a rnedszer. Azért, hogy az emberrel elöjre meg vállalják az o-da-vissza szóló jegyét. Másként, azt hiszem, a főváros saját költségén toloncoltatbat- ná haza a vidéki atyafiakat. а- 1штшп|в»»г|1шА1Мг1|(Пмпм1ц—щаштрвттi Az is baj, ha nagy a termés N-cm ok néküi mondják, hogy nehéz dolga van az Úristennek, amikor az embereket ki -akarja elégben!. Ha gyenge a termés, az nagy baj, mert kevés pénzt ka-p a gazda, ha jó a termés, az is b-aj, mprt kiesi az ár. Hát még milyen nagy baj van a cukorrépával, amit el sem lehet adni, ha túl sok terem, már tudniillik, több, mint amennyit a cukorgyárak átvesznek. Mert oryan furcsán vagyunk a cukorral, hogy Magyar- ország a cukorfogyasztás terén nagyon hátúi 'ku log az országok sorában, tanyai, falusi, sőt városi gyermekek százezrei jóformán, csak a meséből ismerik a cukrot, pedig az nemcsak nyalánkság, hanem a gyermeki test felépítéséhez, erősítéséhez szükséges táplálék is. A kartell, még pedig a nemzetközi kar teli, megszabbja, hogy mennyi cukrot szállíthatnak külföldre a ma,gyár gyáriak, de a-z-t пещ tiltja, hogy belföldi fogyasztásra többet termeljenek. Ámde, ho-gy több fogyjon a- belföldön, olcsóbbá keltene tenni a cukrot. Hu a szegény ember is vehetne cukrot _a gyermekeinek, mingyárt több répát tudnának eladni a gazdák s a több r-épar termelés több munkanapot, több keresetet biztosítana a föld népének. Szomorú, hogy ezt oly régóta és oly hiába hangoztatjuk. Ide keLepe már végre a- kormány beavatkozása.
