Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-07-18 / 58. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE julíus 18 VÉRES TRÓNOK ÁRNYÉKÁBAN . , i in. Boncolják a meggyilkolt királyi párt. — Kolléga ur, — mondja в francia, — ebben az életben aligha leszünk többé abban a helyzetiben, hogy billiárdasztaion boncoljunk. — És ha már billiárdasztalon, fe­leli dr. Ni kot a je vice, — aligha egy ki­rályt és egy királynét, г — És ha már egy királyt és egy ki­rálynét, — teszi hozzá ür. Michel, t— aligha ilyen csúnyán kikészített holttes­teket, mint ezék itt, — mindezekből önként következik, kolléga ur, hogy ez alighanem и legkülönösebb és egye­dülálló boncolása volt az életünknek és az is marad. ; ( Most az uj kormány urai lépnek be, akik a helyőrségi kórházból jönnek,! hogy rövid látogatást tegyenek a halott királyi párnái is, a miniszterelnök, Ja­ván Avakumovics, egy zsíros paraszt­éra! ügyvéd, aki ajz elegáns, ragyogó Masin ezredes mellett még közönsége­sebben fest, G&ncsics és még néhány más ur, akik, künn várnak aiz ajtó előtt. Dr. Michel meghajol az urak előtt, azzal a hanyag udvariassággal, ; amely forradalmi időkben hozzátartozik a jó modorhoz, leveszi viéres gummikeztyü- jét és az uj uraknak barátságosan meg­rázza a kezét. Masin ezredes az első, aki megtöri a kínos hallgatást: — A holttesteket már felbon col ták? — Sőt már a leletet is megírtuk. Kol­légám felolvashatja! az uraknak >— nem tudom, hogy ebben a formájában alkal­mas-e arra, hogy nyilvánosságra hoz­zuk. t Masin ezredes int: — Tessék. Dr. Nikolajevics az ablakhoz lép, tor­kát köszörüli, mutatóujjával a gallér­ján babrál és eleinte akadozva, aztán egyre folyékonyabban olvas: * — Obrenovics Sándort huszonhét éves, Obrenovics Milán és Natáia, ez utóbbi született Kesko, fia... tizenki­lenc revolveriövés, ©öböl kettő tettét e- nüi halálos, egyik a szívbe hatolt, a másik az aítestóe és átfúrta a hais ütő­erét; öt, kardcsapás, Д bal szemgolyót golyó roncsolta szét, a gerincoszlop el­törött, ez utóbbi alighanem már a be­állott halé1 után, az emeleti ablakból való lezuhanás következtében. — Kis szünet után, mialatt senki lse mozdul, dr. Nikolajevics folytatja: —.Obrenovics Sándor, kiviéve a koponyáját, amely bi­zonyos elkorcsosodás következtében szinte háromszor olyan kemény, mint, a normá-is, erőszakkal bekövetk©zteit ha­lála pillanatáig tökéletesen egészséges volt. 'I .[, , Az uj kormány urai 'megértették; egymásra pilantanak: — Iltlrej.ik tehát a király katasztrófára vezető 'makacs­ságának magyarázata. Ritkán kínálko­zik alkalom, hogy felnyissák egy király fejét, mint, valami bábuét és megnézhes­sék, mi van benne. Dr. Mi ehet átnyújtja kollégájának a másik fepot. Dr. Nikolajevics .tovább olvas: — Drága Obrenovics, szüléiéit Lunjevica, özvegy Masinné, harminchét éves, harminchat revolveriövés, — és több, mint, negyven kardcsapás, ez utóbbiak számá(fi különben nem tehetett teljesen kifogástalanul megállapítani, a sebek olyan fekvésüez. Draga Obreno­vics, erőszakosan bekövetkezett halála pillanatáig, kissé fátyolos battüdőiszár- nyátó* és anyaméhének elfajzás követ­keztében való átmeneti sterilitásától ей- tekintve, egészséges volt. Dr. Nikolajevics kis szünetet tart, az­tán a teljesség kedvéért még hozzá­teszi : — A mindkét személyt ért tóvési sérü esek hét milliméteres, katonai re­volverekből származnak, a lövések, — mint azt a sebek nyílásának elfeketedő- sei mutatják, részben igen kis távolság­ból érték az áldozatokét. — Dr. Niko­lajevics meghajol: — Most tehát tisz­telettel bátorkodunk a boncolási teje­teket átnyújtani. A miniszterelnök könnyű fejbólint ás­sál átveszi a két jorvoslkészitette papír­lapokat, Masin ezredes az egyik, bii- iiárdasztalhoz lép és a lepedőt, az egyik csücskénél fogva, óvatosan felemeli:.1— Itt fekszik sógornője, Draga, szétron­csolt arccal lés balgát az elírni t éjszaka borzalmairól, melyeknek barázdái ösz- szefoiytak a kard csap ásó к-ej tét le sebek­kel, de első férje, Masin fivérének ha­lála felől is hallgat, akit Azuhanva, szétzúzott koponyával találták, meg. ;É,s a sógor, akit ez a királyné üldözőit, akinek katonai pályafutását kettétörte, akit kitúrt cetinjei követi .állásából, aki­nek eltiltotta, hogy egyenruhát hordjon, úgy, hogy csak, hossza idő után, teg­nap este öltötte fel uj ra az uniformist s tűzte ki érdemrendjeit, — az ezredes visszaejti a holttestre a lepedőt; a hi­deg rázza, fogai vacognak. . A miniszterelnök felt akarja Sándor arcát. A fiatalembernek, akinek .fejbőre a körmetszés következtében kissé elto­lódott, és nem ragasztották vissza pon­tosan a helyére, ugyanaz a megátalko­dott arckifejezése van, ugyanaz a pa­rancsoló vonás az ajka körül, amely; már három évvel ezelőtt is megőrjítette a tiszteket, amikor közötte velük visz- ; szavonhatallan akaratát, hogy nőül ,ve- j szí Draga Masinit és .minden ellenv®- , tést kurtán fotorkoll;. Ez Milánnak, az [ első szerb királynak, makacs fia, a fiú, i aki parancsot adott, hogy Jöjjenek az apjára, ha vissza akarna térni, ez az a fiú, aki miatt as első szerb király ide­genben halt meg és Krusedolban, osztrák területen, osztrák földbe fe- mettette el magát. A király ajka körül tovább nőttek a szőrcsomók,, szemhéjai petyhüdten omlanak üres gödrükbe1. (Folytatjuk). . Pénzbőség jelei mutatkoznak—de hol van a pénz ? lő ugyanannyi rozsot vagy tisztát ér. Hát akkor ugy-e hogy erdőm ős vele vesződni?! . > A tűzre feljebb raktuk , az avas meggyszedőszékei, a, pipákba parazsat j tettünk, aztán folytatta Tüzér Csele 1 Pap József: i I — Régönten a szőlőkkel való babbá- ; 1 ásnak ögyéb baszna nem igön volt, minthogy barátságossá tötte a népet, i Ma, pedig ezroknak adja a mögiélhetést. Panaszkodik, sir a paraszt mindég: Elfagyott.! Mind a fa alatt a termés! Nem lössz gyümölcs! Pedig lám az idén is lőtt elég. i így áll sógorom! Darányi István uram is elsírta a bánatát a tavasr- szal, hogy minidön a fák alatt van. az­tán tegnap az Orbán Ferenc bátyámnál ahogy bicskahögyeztük az utolsó tava­lyi főtt somikát a .szabadkémény alatt, hót kibögygyemtötle, hogy 65 pengőt zsebölt be csak egy körtefáról. > Er're jót kön,nyilettünk a kábák tar­talmán. Aztán ösztökélem a Csele só­gort: A vidéki hiteléletben néhány hete örvendetes jelenségek mutatkoznak. Pénzbőség jelei látszanak kivétel nél­kül az ország minden részében. Igen gyakori, hogy vidéki pénzintézetek helyi lapokban hirdetik, hogy olcsó kamat mellett kölcsönt folyósítanak. Az egyik vidéki város takarékpénz­tára értesülésünk szerint, hajlandó házépítésnél a teljes érték ötven szá­zalékáig kölcsönt nyújtani. Ez a köl­csönnyújtás már majdnem megüt; a béke nívóját. Alig van vidéki pénz­intézet, amely ne készülne lázasan, hogy valamiképpen bekapcsolódhas­son a termésértékesítésjbe. Itt termé­szetesen nehéz megküzdeni azokkal az intézetekkel, amelyeknek saját közraktáraik vannak. A mutatkozó pénzbőség a termés értékesítése után, tehát szeptember­től kezdve még nagyobb mértékben fog jelentkezni. Hogy a nagyobb fő­városi pénzintézetek ezzel a várható pénzbőséggel mennyire számolnak, annak bizonyítéka az, hogy néhány fővárosi pénzintézet utasította vidé­ki megbízó ftait, hogy a jövőben az JI. A héten egy est© megint kigyűjtött tunk az Iparban s folytatólagosan ilyen­formán beszélt a sógor: — A 80-as évek végéig a most ismert szőlőbe tegségekné'k híré is alig volt. Gyümölcs eladásról se igen volt szó a gőzös berobogásáig (1883). Ami le.melt, azt elfogyasztotta a nép, meg az égi madarak. A tanyákon is alig vol ak sző­lők abban az időben, legfe.,j©ob néhány gyümölcsfa a kertekben. A bortermés legnagyobb részét felélték az apáink. Bőter'més idején a dézsák meg a sütő- teknők is meglehettek musttal, pztán ihatott boldog-boldogtalan. A kupecek vettek meg valami cséályságat, akóját 1 forintért;. Utólagos fizetésre is odai- adták nekik. Az, ilyen ióverő kup©cek aztán 7—8 akó borral a bácskai fala­kat kerülgették s ott adták el. Heten­ként 1—1 utat tettek, miközben állan­dóan jó1! éltek bodrai s lovaik is kite éj­iek. Hazafelé árpaszalmát hozlak. Több helyen cégért ütöttek a ház végére s bormérést nyitottak arra az időre, amíg saját borukban tartott. Az­után tevéitek a cágér't. Egyesek meg a vásárban kocsiról mérték el borai­kat. Sógor, komái, jóbarát ingyen is ihatott. Estefelé már valóságos bál volt az ilyen, kocsik körül. Jobbik eset volt, ha békével hazahajtott a gazda, de bizony megtöri,ént, hogy a sütögető- sátorokban tett a 2-ik felvonás, a 3-ik meg otthon, az asszonyokkal a nyelve- teves körül. ' Edény hiány miatt, részletekben szüre­teltek. örültek, ha a bor fogyott. Han­ujabb kölcsönök folyósításánál libe- rálisabban járjanak el. Ez az intéz­kedés azfí jelenti, hogy a kölcsön­kérő egyéni megbízhatósága a köl­csön elbírálásánál döntő tesz. Ameny- nyiben az uj kölcsönfolyósilás-oknáj| már nem 200—300 százalékos fede­zet lesz a főfeltétel, úgy meg fog oldódni a vidéki pénzintézeteknek a bankzárlat óta folyton hangoztatott súlyos panaszuk, hogy a teljes üz- lettelenség folytán rezsijüket is nehe­zen tudják megkeresni. Bizonyos az, hogy termésértéltesi- tésből kifolyólag nagy összegű pén­zek jutnak a, vidékre és ezáltal a gazda társadalom abban a szeren­csés helyzetben lesz, hogy vállalti kötelezettségeinek eleget fog tudni tenni. Természetesen arra nem Iahet számítani, hogy a védett gazdák so- ronkivül fognak fizetést teljesíteni:, mert hiszen adósságaik után mind­össze 3.5 százalék kamatot tartoz­nak fizetni, amely kämet telelnél ma­gasabbat a betétek után is szíve­sen fizeinek a vidéki pénzintézetek. gosabóak is volle«, az utcák, mint ma­napság. i , A yu-es években mind több és több i család telepei©.t ki a szőlőhegyi©. Ek- j koriban kezdődött aiz uj szőiöí&jok s • a nemesebb faiba gyümölcsfák ,te.«)pitebe I is. Azóta ©z a folyamat szakadatlanul tant. Hogy meddig, nem tudhatjuk, i — Mi az oka, hogy az öregszőlőkben jóval kevesebb tetem egy holdon, mint a tanyákon? — teszem rö. a kérdést s sógornak. i i — Enn&k az ш oka, hogy a szőlő is a jobb talajt szereti. Több száz év alaUl a szőlő is kiéli a tarajt. Sok az 50, 100, 150 éves tők®. Általános döntést az i.yen régi szőlők sem kaptak. Anyagyö­kereik már © száradta^ s csat a sátor- gyökerek táplálják. így ha sokat, hoz­nak is, nem bírják megnevelni. Az öreg tőkéket magam is pártolom, mert azok temik a tüzes borokat. Azokban pedig nóta lakozik. Nehezen is barátkozott meg a halasi nép a tanyai pzőlőtéle- pi késsél. Ráfog iák, hogy ott sav anyu bor terem b megbetegszik, 4öte az ember. — Érdemes-® még a ^zőtókk0* bíbe­lődni? — töröm tovább m sógort. — Erdemös! Igaz, hogy vsok az ellen­sége a szőlőknek, mög 4a lézgálic is drága, deltát lássa sógorom, # földhöz is költ vetőmag, eke, Igavonó, munkás stb. Ez is mind .pénzbe kerül з ha mög- számitjuk, még drágább, mint m- szölo- munka. Egy hold jó föld 10 mázsát, egy hold jó szőlő pedig 20 mázsát te­rűm mináhmk általában. Az pinák mog odarugnak, mint régönten: 1 mázsa szö­— Hallott-e valamit a híresebb régi gyümötcskertészekről ? — Hallottam! Aztán sorolja: 48 előtt Thorma kapitány gyümölcsöse volt a leghíresebb ©rteíeüé, a Berki, Bögyös tanyák körül Alsókisteleken. Eresztön Zseny József liétesiíett nagyobb gyümöl­csöst és iszőlöskertet tagosítás után, még a 60-as évek elején. Bibó György pedig a fehértói tó innenső szélén. Ez a, t anya a birtok egy részével ma Sze- merédi Botka, Géza tulajdonában van. Füzesen, a, mai Orbán tanyán Török Elek járásbiró próbálkozott, Zseny Mó­ric ur a, Széchenyi uocábam az u. n. Zseny kertben, Deák Péter . ügyvéd ugyanott, feljebb a róla ©.nevezett Deák kertben. Péter Dénes köziró meg az öregszőlők túlsó szélón, a keceli utón felül. Egyszóval az uraik jártak ©tői. jó példával a 60-as években. De még azután is. A 70-es évek elején Vári pogármester ur vette kezébe a zász- •ót. Mintagyümölcsöst létesített a mai Lász-ó telep nyugati oldalán, a zsidó temetőn alul. A gazdák közül abban az időben nyi-ván Gyenizse V. Jánosnak volt teg- kü-önb szölőskőr'tje — Ba.otán. ő mar a 76-iki tavaszi fagyáskor füstölt. Az Iparban és azon felül Gőzön István volt az úttörő a 60-as években. Kitűntek még a polgárok közül abban az időben: öreg Józsa, Gábor Fehértón, Pándi Mi­hály a, vaskalapos, Daczi László, Szat­mári G. Péter s még többen. Nekik volt is ám 20—25 éves bajnárboruk. — Merre termett a, legjobb borocska Halagon ? — A mostani Makay szőlő tájékán, a Szentpétery nyároson felül. — Mondja már1 sógorom, hát a csiz­ma, hun szorítja legjobban a szőlősgaz­dát, gyümöteskertészt? — Ott, ahun 50 esztendővel ezelőtt! Akkoriban irta ró -uk Gőzön István: »Egyszer csak azt látja hogy nyílik az ii. ajtó Pandur lép be rajta, meg a vég reti ajtó Hiába suhikol, hiába is kékül Fö-irják a sügét olt irgalom nélkül Az menti meg csupán, ha most ott is i marad Csak aki adhatna egy ,,évbe két nyarat.« — Mi manapság az ilyen homokhuzó kispolgár vágyakozó álma? — Azt is a sógor nagyapja irta mög igazán: . { »Három szin a népnek sokat érne Ha pirosrai szabaton bort mérne A fehérre főzhetné pálinkát {_ A zöldre meg termeszthetne dohányt.« Ehhöz aztán nem is sok a hozzátönni való! , i i t ; Lassan betagoaodtunk a tűz mellől, ho gy a cigánygyerekek el p© talics к áz­zék előlünk az éjszakát. Aztán mielőtt a fölső az alsót letakarta volna, sokáig bámultam még nyitott szemekkel a vaa éjszakába-. Megjelent előttem ar©gi sző- lőbudárok kérges tenyerű, labahajas, kékkötős csapaitta, Az alacsony, barna, rövid-, vastagnyaku, keménydereku bő- gatyásokat; összekevertem az álmom­mal. Egyszercsak az égbolt eresztékei megropp-ntak, ők pedig eltüntet, mint в szivárvány. Egy csikós .tarisznyát hagytak a küszöbön. írás ivóit benne: »Voltunk, mint ti, Lesztek, mint mi: Por és hamu.« Cz. L. Emlékezzünk régiekről Hogyan telepedett és népesült üe az Öregszőlők és az Ipar, avagy szőlők halason — hajdan és ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom