Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-05-13 / 39. szám

6

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

máíus 13

— OTI-hitel iá kisiparosok részére.

kézmüiparosság ismételten kérte, hogy az Orsz. Társadalombiztosító Intézet az öregségi tartalékalap kihelyezésével kapcsolatban fordítson megfelelő összeget a kisiparosok hitelszükség- ; teteinek kielégítésére. E kérés elől j az OTI mindez ideig elzárkózott. ' Most azonban egjy javaslat döntő | fordulatot adott az ügynek. Az elő- i .terjesztés értelmében az OTI egy- : millió pengő betétet helyez el a , Pénzintézeti Központnál, amit a Köz- ; pont a kisipari hiteleket nyújtó pénzintézeteknek bocsájt rendelkezésére. Hiteleket azonban csak saját kockázatukra nyújthatnak majd a pénz- ! intézetek.

' • -:i----.'I": : l:'==b . köszönetnyilvánítás

Mindazon rokonoknak, jóbarátok- , nak .és ismerősöknek, kik feilejthe- ; tetten jó férjem, édesapánk, nagy- j apánk, dédapánk temetésén megjeleni- ; tek és ezáltal nagy fájdalmunkat eny- j hiteni igyekezték, ez utón mondunk hálás köszönetét. i

özv. Darányi Gáborné és családja.

SPORT

KAC—Izsáki „Előre“ SE 8:0 (3:0) Bíró : Benkő

Közel félezer ember volt kiváncsi a Kiskun Sport Liga által kiirt labdarugó torna első halasi mérkőzésére. Gyönyörű időben', Benkő játékvezető sip.je- ! lére az izsáki csapat kezdi mega játé- !

kot es huszáros rajtaütéssel ijesztgeti a halasi csapatot és a nézősereget. 'A mérkőzés első perceiben olyan erős az Előre ostroma, hogy még a legvérme- sebb KAC szurkolók sémi gondoltak arra, hogy ilyen nagy győzelmét harcol ki: csapatuk. Jellemző a nézőközönség lelkiállapotára az, hogy a 18. percben Szvetnik sarokrúgásából, amikor Holló befejelte a vezető dugót, nagy örömujjongással fogadta azt, A vezető gól után is egyre rohamoz a vendégcsapat és még mindig olyan a (helyzet, hogy a mérkőzést akármelyik csapat megnyerheti. Csak akkor kezdett megnyugodni a közönség, amikor szenzációs, profikat megszégyenítő akcióból megszületett a második dugó. Tóth a félpályán megszerzi a labdát, hatalmas rúgással kivágja Andre ánszkynak, aki »egyből« középre adja, itt Sonkó ugyancsak kapásból a lukra helyezkedő Kmfit- nek továbbítja és a tehetetlenné vált izsáki védelem' már csak azt látja, hogy a hálóban táncol a labda, i

A harmadik gól is szép akcióból esett. Az újonc Csinosak indítja el a támadást, ismét AndreánSzky az, aki a labdát Sonkóhoz továbbítja és a balösszekötő nagy erejű lövése az izsáki kapus lábé között jut a hálóba. ;

А И. félidőben a vendégcsapat áldozata lesz a miagaidiktálta erős inaimnak és bár a középfedezet — akit a jó hangulatban levő közönség Mágusnak keresztel — minden Pnejét latbavejti, nem' tudja megakadályozni, hogy a KAC Csinosak (2), Kmeth, Andreánszky és Sonkó (11-esből) góljaival szemben megakadályozza a halasi csapialt nagy

győzelmét. 1 i у r ; > , • \ |

* 'ii'

A kupa küzdelmek során a JTE—BSC 3:C1 (1:1), a kelebiai Move-KPTE 7:2 (3:1) és a Soltvadkerti Turul1—Dunaföldi- vári JSE 3:2 (1:1) gólaránnyal végeztek egymással. A - fenti eredmények alapján igy fest a tabella:

1.

KAC

1

1 —

—

8:0

2.

Kelebiai Move

1

l —

—

7:2

3.

JTE

1

1 —

—

3:1

4.

S. Turul

1

1 —

—

3:2

5.

D.-Földvári SE

; l

— —-1

2:3

6.

BSC

1

{— -l

1:3

7.

K. Petőfi TE

1

'— -l

2:7

8.

Izsáki Előre

1

i— —

1

0:8

9.

ES«

D.-vecsei SE ~

Anyákon yvi In írek

— Május 3. — május 10. .— SZOLETTEK:

Kókay Gyula Vendel és Turc&ányi Margitnak István nevű fiuk. Vlasies András és Dóczi Rozáliának Klára nevű leányuk. Rácz Ferenc és Franczia Erzsébetnek Ferenc nevű fiuk. Schütz Mihály és Szűcs Piroskának László nevű fiuk. Bagi Sándor és Szfintgyörgyi Erzsébetnek halva született leányuk. Beck Gyula és Raáb Margitnak Endre : nevű fiuk. Püspöki Péter és Szokola Teréziának József nevű fiuk. Duzmath Béla és Pelikán Rozália Annának Béla nevű fiuk. Hanzik Miklós és Rózsa Veronikának Eszter nevű leányuk. Váczi Balázs és ökördi Ilona Annának Benő nevű fiuk. Szekeres Imre és Szélpál Juháraiénak Juliánná nevű leányuk.

Nagy V. Lajos és Korda Máriának Lajos nevű fiuk. Dr. Schönfeld Miklós és Kráhl Irmának János nevű fiuk. Peták Illés és Czékus Teréziának Mária nevű leányuk.

MEGHALTAK:

Hofmeister-Antal Gyula 14 éves korban, Zádori Lajos 10 napos, Vas Molnár Istvánná Szép Mária 84 éves, Szabó Ibolya 3 éves, Zádori György 15 napos, Lovászi Zoltán 3 hónapos, Sárközi Antal 82 éves, Gazdag Zoltán 1 hónapos, Búkor Sándor 7 hónapos, Vetni Mária 21 napos korban.

KIHIRDETETT JEGYESEK:

Tóth István Róka Irén Máriával, Tóth Baranyi Károly Ternyák Margittal1. Nyilas István Fazíinovics Évával. Darányi Imre Radvánszki Mária Gizella prónay- falvai Lakossal. Sági Mihály Pöszmet Macska Rozália Margittal. Mikus Mihály Kiss Rozália Anna prónayfalvai lakossal. Zsidai Sándor János Prácze Teréziával. Vitier Lajos Gazdag Ilonával. '

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Bánhidi György Csincsák Margittal. Szilágyi János soltvadkerti lakos Juries Juliánnával. Gál Benő füstöt Etelkává*. Csonka B. Pál Papp Szigeti Maliiddal. Mig Gábor Bangó Jolánnal. Baróthy László Iván Soós Juliánnával. Bábud Antal Gyenizse Honával. Koletich Ferenc jánoshalmai lakos Csonka Teréziával. !

Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS

I.

A kikötővárosok élete állandóan mozgalmas, élénk. A hamburgi kikötőben horgonyzó hatalmas gőzösök és fehérhajók között eigy kis evezőscsónak siklott a vizen a késő éjszakai órákban. Aki már járt ebben a mindig túlzsúfolt kikötőben', az bizonyára tudja, hogy nemi gyerekjáték egy olyan törékeny kis jószágot, mint amilyen egy ilyen csónak, úgy kormányozni, hogy baj nélkül partot érjen az óriási jármüvek kör zöitt. De a két vén tengeri fóka, akik a csónakban eveztek, láthatólag jól tudták a dörgést és biztos evezőcsapásokkal irányítóttájk ladikjukat a part felé.

— Érthetetlen, hogy Donald kapitány éjjel tizenkettőkor vesz fel utasokat, — morogta az egyik.

— Még hozzá ilyen különös módon! Igazán szeretném' tudni, kik lehetnek ezek a rejtélyes utasok, akikért jöttünk! — felelte rá a másik, majd dör- mögve tette hozzá: — Ha egyszer teherszállító hajó a Pretoria, akkor minek vesz fel utasokat!

— Ne törődj vele, — ez a kapitány

dolga, — inkább mondd, hogy mit szólsz azokhoz, az uj pasasokhoz, akiket itt Hamburgban szerződtetett a kapitány a hajóra? , ■, 1

— A kilenc uj matróz közül hét tetszik nekem, — ezek derék német honfitársaink, de az a két angol gyanús alak. Semmi jót nem nézek ki belőlük!

i— Igazad van Kluger, egy véleményen vagyunk! Jó lesz a szemünket rajtuk tartani!

Már alig néhány méternyire voltak a parttól, amikor éles füttyszó hasitptt

bele az éjszakába. Az idősebb matróz abbahagyta az evezést és halkan' igy szólt:

— Ez alighanem' jeladás nekünk! —

aztán viszonozta a füttyöt, miajd néhány csapással a parthoz kormányozta a csónakot. \ i [

— Halló! A Pretoriai gőzös csónakosait keresem! — hallatszott most le tompított hangon a) sötétből.

— Mi vagyunk aizok! — felelte Kluger —* tessék csak beszállni, miajd odavisszük a hajóra uraságtokait.

A két utas alakja most kivált a part sötétségéből és a holdfényben láthatóvá lett egy férfi és egy mélyen lefátyolozott nő. Mindketten beszálltak a csónakba, a matrózok újra evezni kezdtek és alig tíz perc múlva már odasmrJít a csónak oldala a Pretoriai hatalmas testiéhez. A hajó’ fedélzetéről lebocsátot- ták a kötélhágcsót és az ismeretlen férfi karjába emelve a lefátyolozott hölgyet, ügyesen felkuszott rajtjai. , A matrózok követték őket.

A fedélzet nemi volt megvilágítva, csak a hajó orrán égett egy Ms lámpa. A sötétségben alig lehetett az arcokat kivenni és igy az idegen bizonytalan hangon szólt az elébe siető kapitánynak: i .. i

— Ön az, Donald?

— Parancsára Fenség! — ütötte össze bokájált a kapitány.

— Nagyon köszönöm’, hogy olyan pontosan teljesítette kérésemet, — mondotta, kezet fogva, vele az uj utas.

— Ez volt a legkevesebb, amit tehettem1 Fenségedért, akinek oly, végtelenül hálás vagyok...

í — Ugyan ne emlegesse mindig azt a I csekélységet, — jöjjön, mutassa meg J inkább kabinjainkat, — hangzott a válasz éppoly suttogó hangon, mint az egész eddigi beszélgetés lefolyt. A legénység, amely néhány lép,és távolságra állt a vendégektől, egy szót sémi érthetett abból, amit azok beszélgettek.

A kapitány lement a két utassal a hajófenékre és kinyitott előttük egy kabint.

— Méltóztassanak parancsolni, — mondta alázatosan, — ezt a kabint igyekeztem úgy berendezni, hogy egy hölgy a lehetőséghez képest jól érezhesse magát benne. — Fenséged kabinja szomszédos ezzel. ,

— Nagyon helyes, — mondta a férfi, majd gyengéd hangon szólt a fátyolos nőhöz:

— Ilonkám, helyezd magád itt kényelembe néhány perc múlva átjövök hozzád. 1 i

A hölgy bement kabinjába). A két férfi tovább lépkedett a folyosóm a következő ajtóig, amelyet a kapitány udvariasan kitárt utiaisaí előtt. 1 ;• i

— Parancsoljon Fenség, ez az ön kabinja. I ‘ • i i i 1 (

— Köszönöm1, — búcsúzott el kezet rázva bíz idegen, de mielőtt magára csukta volna az ajtót, még visszaszólt:

— Kedves Donald,, szeretném', hial nemi feiségezne engem itt a hajón, mert attól tartok, hogy valamelyik matróza meghallja és gyanút fog. Megírtam önnek, hoigy mennyire vigyáznunk keli! Amig Angliában nem vagiyunk, folytonos veszedelem ólálkodik körülöttünk! Katasztrofális lehet, ha felismernek és elárulnak!

— Ahogy parancsolja Pen... — Uram!

A kapitány visszament a fedélzetre, a

megnyerő arcú, csinos férfi pedig hozzálátott, hogy átöltözzék. Amint ezzieCeti készült, átment a szomszédos kabinba.

Elragadtatva ált meg a küszöbön, amikor az ajtót kinyitotta. Valóban1 elHelyi Értesítő Lapvállalat-oyomda, Kiskunhalas, Molnár ucca 2.

bűvölő látvány tárult eléje. A tűkön előtt ült a hölgy, akivel együtt érkezett. De most nem volt lefátyolozva, hanem leng® fehér selyem pongyola fedte arányos, tökéletes termetét és rózsás tejfehér arcából kiragyogtak gyönyörű kék szeméi. Aranyos szőke haját fésülte éppen és. szép piros szája édesen.' mosolygott amikor a férfit belépni Háttal.

A következő pillanat már egymás karjában találta őket.

— ó milyen boldog vagyok, — suttogta ,a nő forró csók közben.

— Ugye most már megnyugodtál Kicsim, — simogatta mosolyogva az aranyhajat a férfi és maga mellé vontai a kerevetre szerelmesét. — Ugy-e most már bízol benne, hogy elérünk Angliába és többé semmi és senki se fogja megzavarni boldogságunkat!

— Hiszem'! Hiszem! De jó is fesz Végre nemi félni! Hisz annyi szenvedésen mentünk keresztül! Úgyszólván alig volt egy zavartalanul' boldog óránk, a megismerkedésünk első percétől fogva!

— Az első perc... *— ábrándozott a férfi, — emlékszel1 Ilonkám a megismerkedésünkre ?

— Ó, hogy emlékszem-e ?... — simult hozzá szorosabban' a nő, — sohase fogom' elfelejteni, amikor megíáttjami a karcsú, szőke vadászt az erdőben, ahol szamócát szedtem — mint a napsugár й borult égből, úgy i.vilfent ki a szerelem szsivemből iránta abban a pilaplatean...

* — a vadász rám mosolygott, én elpirul- I tam és zavartan futottam vissza1 az erdészlakba', i i . , ' ; i

— De a vadász utánad ment,'— nevetett a férfi, — bement az erdészlakba .ési azt mondta, hogy eltévedt.. Beszélgetni kezdtetek, majd az ismeretlen bemutatkozott, hogy ő Tendloff hercegnek. apád gazdájának a vadászmestere..,, aztán, aztán... egyszeresek megölelt a vakmerő és forrón megcsókolta a szádat... — igy...- / ' i

(Szombati számunkban folytatjuk).