Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-01-11 / 4. szám

6

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

január 11

BIRKÁKAT nagyobb mennyiségben vállalnék feliből. Cim a kiadóhivatalban.

OZOM PUDER francia módszer szerint készük Jói tapad, finom színek, kellemes illat, olcsó. Kapható RÄCZ- PÄTIKA pipere osztályában, Kossuth u. j 1. sz., (Takarék épület).

ELADÓ vagy kiadó Bethlen téri Ke- resztes-féte vendéglő melletti házam,. Gyű gél Eugén.

Nagyjobb mennyiségű akác- és puhafa, a keményfa szerszámfának, a puhafa gerendának, vájárnak, fedél- fának alkalmas és Ölbe vágva is eladó. Megtekinthető Göböljáráson. Bővebb felvilágosítást Dohány-u. 3 sz. alatt; özv. Borbás ImrénénéL

»URAN« SZESZ, jó háziszer fogfájás eilen, fertőtlenít, szeszes folyadékkal hígítva, fájdalom ellen bedörzsölő. Kapható: CZURDA ÉS ARVÄY gyógyszerészeknél, Szent István patikában.

TISZTA rongyokat megvételre keresnek Nefelejts u. 6. sz. alatt.

BOTYKÄI István Felsőötregszőlők 85. ; sz. alatt 1 hold 77 n.-öfli szőlőt, 1 hold j veteményessel, uj, cserepes épülettel, j

A városi hatóság a Fehér-házi jég- | verem jéggel való megtöltését árverés j utján óhajtja biztosítani. Felhívja tehát ■ mindazokat, akik a jég kitermelésével | illetve befuvarozásával és jégverembe j való betörésére árverezni kívánnak, hogy január 15-éní délelőtt 10 órakor a városgazdái hivatalban a megtartandó árverésen jelenjenek meg. Egyéb föltételek az árverés alkalmával tudhatok meg.

Versenytárgyalási hirdetmény. Kiskunhalas m. város tulajdonát képező személyautó és locsolóautó üzemben' tartásához az 1936 év folyamán (szükséges mintegy 3000 liter motalkó szállítására versenytárgyalást hirdetnek. A szabályszerűen kiáüitott, aláirt, mellékleteivé!! zsinórral egybefüzött: Ajánlat a 247— 1936. kig. számú versenytárgyalási hirdetményben közölt Kiskunhalas m. város gépkocsisi üzemben tartásához szükséges motaKkó szállítására felírással ellátott, pecséttel lezárt borítékba helyezett ajánlatok legkésőbb f. évi január 27. napján délelőtt 10 óráig Kiskunhalas m. város iktató hivatalában közvetlenül vagy posta utján nyujtannöki hivatalban a hivatalos órák ajaítt díjmentesen átvehetők, vagy megcímzett és bérmentesített Iievélboriték beküldése esetén posta utján kaphatók. Bánatpénzül az ajánlati végösszeg 2 százaléka készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a város pénztáránál letétbe helyezendő. A letéti nyugta az ajánlathoz csatolandó.

Felhívja a hatóság mindazokat, akik facsemetéket, továbbá akik bab és lencse vetőmagvakat akarnak beszerezni, hogy igényléseiket a rendőri büntető- bírói hivatalban (városháza, 2. sz. szoba) legkésőbb február 1-ig jelentsék be. A facsemeték kiosztása díjmentes, a bab és lencse vetőmagvak ára fél év alatt kamatmentesen fizethető meg.

О-—in ■— — i И»

A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság.

5353—1935. tk. szám.

ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT.

Halasi Gazdasági Bank végrehaj tatónak, Kiss Mihály végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében1 a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme, következtében az 1881: LX. te. 144, 146 és 147. §^ai értelmében elrendeli la, végrehajtási árverést 900 P tőkekövetelés éh jár. és az árverési kérvényért ezúttal meg állapított 33 P költség behajtása végett a kiskunhalasi

kir. járásbíróság területén letvő, Kiskunhalas mi. városban fekvő és a kiskun- halasi 11240. sz. betétben A. x. sorszám 14877—3. hrszám, allatt felvett 3 hoki fehértói szántó, Kiss Mihály (nős Szlo- bonyi Magdolnával) nevén álló ingatlanra 2250 P kikiáltási árban.

A telekkönyvi hatóság az árverésnek a telekkönyvi hatóság hivatalos helyiségében (I. emelet 2/a, ajtó) megtartására

1936. FEBRUAR 5. napjának d. e. 10 óráját tűzi ki s az árverési feltételeket az 1881 :LX. te. 150. §на alapján a következőkben állapítja meg:

1. Az árverés aíiá eső ingatlant a kikiáltási ár kétharmadánál; alacsonyabb áron elíadni nem lehet.

2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalékát készpénzben, .vagy- az 1881 :LX. te. 42. §-ábam meghatározott árfolyammal számított óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénznek előtegesen bírói letétben helyezéséről kiállított letéti elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltételeket aláírni. (1881 :LX. te. 147, 170, 150 §-ai; 1908 :XLI. te. 21. §).

Kiskunhalas, 1935. szeptember 18.

Dr. BOROSS sk. kir; járásbiró. — A kiadmány hiteléül: Mészáros irodatiszt.

c ——i ■ a

Felelős szerkesztő és kiadó : ;

PRAGER JANOS

dók be. Elkésve érkezett vagy távirati, utón tett ajánlatok figyelembe nem vé- kuttal elad. Értekezhetni ugyanott, vagy ; tétnek. Az ajánlatok január 27- napszerdán és szombaton a piacon. Egy j ján délelőtt 11 órakor a városháza ta- fejőstehenet és 10 hónapos borjut is i nácstermében bontatnak fel, ahol az ’ j ajánlattevők vagy i gazod megbízottai

e00‘ _ j jelen lehetnek. Ajánlati űrlap, küliönleMINDENNEMO szücsmunkát olcsón | gpS feltételiek és a teljes szövegű vérvállal Birkás János szűcs, Eötvös u. 13. senytárgyalási hirdetmény a városi mérFolytatás 17

— Am egyszerre csak rossz dolga, lett © laboréi fejedelemnek. Az angolok, akik addig nem merészkedtek be Pend- zsab hegyeibe és féltek a labored, feje- J delemtől, nagy seireggel indultak ellene. J

— Véres csatákra került a sor. És j mit használhatott honfitársaimnak bá- • torsága az angolok tuíhatalma ellen? ^ Vége lett a laboréi fejedelem hatalmának, békét kellett kötnie az angolokkal. Szomorú békekötés volt ez a maharadzsának. Ő maradt ugyan Lahoreural- kodója, de vége lett minden hatalmának, már csak bábu volt az angolok kezeiben;

— Az angolok megtelepedtek Laboréban s egy kíméletlen és könyörtelen angol kormányzó vette át az uralmat, aki naponta éreztette a maharadzsával, hogy tulajdonképen ő uralkodik.

— A maharadzsát keserűség fogta el.

Hhagyta a régi palotáját s átköltöző,ti egy másik kastélyába, amely Laborétól háromnapi járásra feküdt egy erdő közepén. 1 i

— A maharadzsa a kormányzó kívánságára. tanácsadóit elfogatta és port indított ellenük azzal a váddal, hogy a maharadzsát Anglia ellen ingerelték.

— Az apámnak szerencséje volt, hogy nem tartozott ezek közé. Neki megengedték, hogy visszavonuljon a Sura folyó melletti hajlékába.

— Anyám már az én születésem után meghalt. Testvéreim nem voltak, de együtt neve'kedtem egy fiúval, aki angol volt.

— Ugyanis egyszer az apám az egyik

szörnyű csa.ta után átlovagolt a harcmezőn és hirtelen hajk nyöszörgést hallott. Körülnézett s végre megpillantott angol tisztet, aki a végét járta. Mellette egy öt éves fiúcska zokogott. Apám a haldokló fölé hajolt s igyeikezett a fiúcskát is megvigasztalni. Látta; hogy már hiába, hozna segítséget a haldoklónak. i i ' i

—Te hindu vagy — mondta, az angol tiszt és reszketve fogta meg apám kezét — de azért légy könyörületes az ellenségedhez, hozd biztonságba a fiacskámat. Anyja meghalt. Nemsokára apja se lesz, mert érzem, hogy perceim meg vannak számlálva. Ha meglesz a béke, vidd el a fiút az angol kormányzóhoz... addig pedig légy apja helyettem.

— Apám megfogadta a haldoklónak, hogy gondoskodni fog a fiúcskáról. A szegény angol őrnagy pár perc múlva csakugyan meghalt.

— Apám magával hozta a fiúcskát s annyira megszerette, hogy, nem is engedte el többé maga mellől. Nekem is, j aki két évvel fiatalabb voltam, nemsokára nagyon kedves játszótársam lett. Úgy nőttünk fel tehát, mint két testvér. Sokáig nem is tudtuk, hogy nem vagyunk testvérek.

Mikor én tizenhat éves lettem, Eduárd1 már csinos ifjú volt. Apám csak akkor ! mondta meg neki, hogy nem az ő fia, i mikor elérte a tizennyolcadik évét. Ak- l kor átadta neki azokat az okmányokat is, amelyeket a haldokló angol őrnagytól vett át. Ezekből kiderült, hogy a bátyámat Paterson Eduárdnak hívják, Londonban született s bizonyos igényekkel léphet fel az angol állam etilen, mert apja hősi halált halt.

Amint Eduard megtudta^ hogy nem hozzánk tartozik, attól kezdve nagyon szomorú lett. Már hozzám se volt olyan kedves, mint azelőtt. A magánosságot kereste, gyakran elkóborolt .az erdőben s csak este jött haza. Szóval nagy változáson ment át.

Panaszkodtam az apámnak, hogy a bátyám már nem olyan őszinte hozzám, mint azelőtt volt. Mire az apám azt mondta:

— Kedves gyermekem, nem messzi az

idő, amikor csak én maradok meg számodra... mert Eduárdot el fogjuk veszíteni. 1.

— Talán csak nem beteg?

Helyi £rte*i tő LapváHalat-nyomda,

— De bizony, nagy betegség emészti a szivét... ezzel harcolt most és nem tudja legyőzni, mert ezt úgy hívják, honvágy!

— Sírtam a gondolatra, hogy elveszíthetem a bátyámat, mert nagyon szerettem.

— Mégis apámnak lett igaza. Eduárd egy reggel eltűnt. Csak leveleit hagyott hátra, amelyben megköszöni apámnak a jótéteményeit:

— »Kezet csókolok neked a jóságodért, Tamarát gondolatban zokogva ölelem át és csókolom a szemeit, amelyek az életem csillagai voltak. De nem maradhatok nálatok, mert érzem, hogy angol vagyok és népemnél a helyem.«

— Apám gyászruhát viseltetett velem. — Mert hiszen meghalt számunkra — mondotta — nem fogjuk többé viszontlátni. És ha véletlenül találkozunk ve'le, akkor se szabad megismernünk.

— Elitéit egy félév és Eduárdrói nem hallottunk. Apám: nem is tudakozódott utána. Talán Lahoréba menekült a kormányzóhoz és felajánlotta a szolgálatait. Hiszen: katonára: mindig szükség volt, mert a hegyi törzsekkel még folytak a harcok.

— A mi, házunkban azonban jninden el csöndesült. Apám betegeskedett s ha nem is mondta, én tudtam, hogy Eduárd elvesztése fáj neki. Éln is szenvedtem, de az utána való: vágyódásomat a telkembe rejtettem. Sőt nemsokára bizonyos dac fogott etli és Eduárdot árulónak mondottam.

— Aztán e'jött a nap, amely sorsdöntő tett életemre. A hűséges Ume kíséretében1, aki még most is szolgálatomban van, lementem a Sura folyóra, hogy ott megtűröd jek. Nem kelteit tartánom attól, hogy férfiszemek megfigyeljenek, mert messzi környéken nem volt ház a miénken kivü‘1 s csónak is ritkán1 mutatkozott a folyón. Ezt pedig már mesz- sziről meg lehetett látni és Érnének jó szeme volt.

— Most is levetkőztem: és gondatlanul vetettem magamat az ezüstös hullámokba. Jól tudtam uszmi s igy hamarosan a folyó' közepe felé jártam, amely ott meglehetősen' széles.

Egyszerre 'csak fölsikolíottain az ijedtségtől. I 1

Kiskunhalas, Molnár ucoa 2. , , j

— Pár lépésnyire tőlem egy krokodí- Eus feje bukkant elő a vízből' s borzalommal láttam, hogy máris ellátja hatalmas álkapcsát. Ittott a vSora folyóban is előfordul ugyan: krokodiius, d© már évek óta nem láttak nagyobb fajtát, csak oly kicsiket, amelyek az emberre nem veszedelmesek. Most azonban egy ritka hatalmas példánnyal állottam szemben.

— Azonnal sikoltozva a part felé

kezdtem úszni, de zavaromban nem a mi partunk felé, hanem, az ellenkező irányban. *

— A krokodiius üldözött. És akármilyen jól úsztam is, hamar éreztem az undorító szagát, mely majdnem elkáhított, hallottam:, hogy Еще odaát segítségért kiabál, de én már elveszettnek tartottam magamat... mikor egyszerre csak lövés dördült el, közelemben örvényleni kezd a viz, a krokodiius eltűnik... én pedig elvesztettem az eszméletemet az ijedtségtől.

— Mikor magamhoz tértem, egy pompás csónakban feküdtem. A testemre aranyból hímzett takarót borítottak s egy nemes arca és hosszú szürke szakálla férfi; hajolt fölém aggodalmasan. Ez a férfi is, meg a négy kísérője is, nagyon előkelő hinduknak látszottak. A szürke szakágú férfi, még mélyebben hajolt fölém és azt súgta:

— Ne félj szép gyermekem ért mentettelek meg és most visszaviszlek apádhoz.

— A csónak ura intett a kísérőinek, ezek elvezni kezdtek s csakhamar a parton voltunk, ahol apám és Ilma a kezeiket tördelve vártak rám.

— Semmi aggodalom! — kiáltott p szürke szakállas, mikor apám, zokogva kérdezte, hogy életben vagyok-e jpég — megmentettem 01 lányodat.

— Alig hogy az idegen e szavakat kiejtettei, apám térdre borult és ujjongva kiáltott föl: — Hála: Brahmának, Lahore maharadzsája: megmentette a gyermekeméit '

— Mikor meghallottam, hogy Lahore fejedelme mentett meg, félig fölültem, megragadtam a kezét és megÍ

i csókoltam. :

Apám meghivtai a maharadzsát és kisérőit lakására, ahová engem is beszállítottak.

(Szerdái számunkban folytatjuk)

, A küzdelmek országát ja,