Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-05-09 / 38. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE május 9 A BETYÁRROMA TIKA ÖRÖKKÉ ÉL Az óvatos betyárt leszerelik XVI. ( ßsi a kiküldött betyár mejginduit, hogy felkeresse Rózsa Sándort a jó hírrel, — ugyanaz a betyár volt, aki Rózsát a: szegedi várból evőkkel azelőtt kimen­tette, sietett nagyon, hogy leLkendezve vihesse meg a hirt a beíyárvezórnefc arról, hogy számára mekkora nagyság és dicsőség kínálkozik Ráday jóvoltából. Dehogy gondo.ta a betyár aizit, hogy ö most tu.ajdonképen egy; rut kelepcét kész# ellő és hogy csak egész (rövid órák kérdése, hogy mind a ketten (fog­lyok legyenEK, nem pedig a pandúrok tagjai. i ( Amikor megérkezett, Rózsa Sándor a hirt eleinte kétkedéssel fogadta. Valami különös őszitönszerü érzése vo-t, hogy tóit jó lesz vigyázni, egyszerű eszéver, paraszti logikájával valamit mfegszima- toit, hogy ez a hirtelen változás, az­után meg az, hogy ő esendbizltoei egyen, nem lehet egészen egyenes dolog. De Rózsa Sándor sem gondod arra, hogy ez az üzenete Rádaynak egyenesen azt célozza, hogy őt elfogja és bebörtö­nözze. íiyeníéfe sejtéseit közölte is a bét- ty árral, aki hosszú előadásba kezdett, hogy mál-yen előzékeny, barátságos és szívélyes vo-t hozzá Ráday, semmi okuk sincs kételkedni aoban, hogy üzenete őszinte. Rózsa Sándor sokáig gondolkozott a dolgon, félrevonult, egy fa alá feküdt ie és sokáig szótlanul bámulta az ég­boltot, látszott rajta, hogy erősen kí­sérti a szép állás, da ugyanakkor aggo­dalma egész sorozata gyötri. Végre estefelé felkelt a helyéről és megmondta a betyárnak, hogy határo­zott, ám^ legyen még a kívánság, men­jenek Rádaynoz. A fiatalabb betyár örült ennek az el­határozásnak és legott útnak is indul­tak Szeged felié. ( A várba érkezve, még korán volt és ezért sétára indullak a városban, ké­sőbb pedig ismét megindullak a vár fel. Itt az utón egy szór csak megállt Rózsa Sándor és így szólt: r •— Tudod mit, én meggondoltam ma­gam, nem megyek Ráday elé. Ha akarja, jöjjön ő énhozzám. A puszták királya én vagyok, ott nem parancsol! nekem semmiféle királyi biztos. És Rózsa fa­képnél hagyta az ámuló legényt, lovára- pattant és visszalovágod, ki a pusztába. . Ha kellek valakinek, kéressen fel — mondta, elégedettén magában, .amikor az ő kis rejtekéba érkezett és nem is gondolt többet a várra, se aura, a rót- itenitő nagyurra, akit, ő nem volt köteles tisztelni. , j ; A faképné.l hagyott betyár pedig ret­tentően szégyene magát. Mit fog ö most mondani Rádaynak, mit fog ne«i jelen­teni, hol van Rózsa Sándor. Azzaii (tisz­tába jött, hogy; azt nem jiöljentheti mög, hogy; Szegedig elhozta, mert akkor, ku­darca kétszeres vo.na, hanem inkább mesét eszelt ki, aimit, igy adott elő, amikor Ráday elé került. — Voltam Rózsánál beszéltem is vele, elmondtam az üzenetet, ö nagyon örüt is neki, de az a kívánsága, hogy: vagy tessen kijönni hozzá a pusztába, vagy pedig va.ami írást adni arról, hogy ö lesz a csendbiztos. Másképen ö ném fog bejönni, azt mondta. Ráday hallgatta a legényt, nem na­gyon tetszett neki, hogy ilyen bizaimat- Lanság és gyanú érlelődött meg a be­tyár vezér lelkében, de, ezt nem' 'mu­tatta a betyár előtt Sőt ügyi átszőtt, mintha örülne ennek. — Igaza van, Rózsának, — mondta,— én voitam az ügyetlen, hogy csak úgy egyszerűen üzentem neki. Mindjárt el­készítem a kinevezési okmányt, ezt vidd el neki és mondd még, hogy (most már csendbiztos és én paranctspJóm neki, hogy jelentkezzék szoilgálattéitelre. Az iratot pedig elkészítve a betyár markába nyomta. A legény pedig az értékes írással ló- rakapva vágtatott Rózsához, akinek a kezébe nyomta az írást és elmondta, hogy most már kend csendbiztos, hát jelentkezzék, mint uj hivatalában levő, I a királyi biztosná*. •— Ez már igen — I legyőzte egyetien nyomorait papirrongy, fosta el a hiúság ! ahol egy cirnet adtak neki. vad ördöge Rózsa Sándort. A rettent­hetetlen betyárt nem . győzte, le ellen­ség, nem rettentette meg pandurhad kovapuskája, nem tudta lefegyverezni semmiféle hizeígés és most, — most Egy ciimet, amely örök rabságot je­lentett a, számára. A hiúság, minden emberi gyarlóság átka — maga alá temette. I (Következik: Rózsa napja leáldozott.) Szállítsák le a jégbiztositási dijakat A magyar mezőgazdaságnak életbevágó érdeke, hogy a kisgazdák és törpebirtokosok is képesek legyenek jégbiztosítást kötni у A tavaszi hónapokban minden ma­gyar gazda izgatottan kémleli az eget és nehéz szívvel várja az idöj ár ás je­lentést. Valahányszor egy-egy söté- tebb felhő feltűnik a láthatáron: ré­mület villan át a gazdák szivén: Váj­jon nem jégesőt hoz-e? És érthető ez az állandó aggodalom, mert a gazdának nincs a jégnél félelmetesebb ellensége. Ha megindul a fehér fergeieg, per­cek alatt elpusztíthatja egy egész esztendő munkájának, szorgalmának, beruházásának féltve őrzött kincseit és mire a vihar elvonul, nem ma­rad más utána, mint a nyomorúság. A magyar mezőgazdaságnak te­hát életérdeke volna, hogy vala­mennyi magyar birtokos — s köz­tük a kisgazdák és törpebirtokosok százezrei is — évenként megköthes­sék jégbiztosításaikat. Óriási jelentő­sége volna ennek a gabonatermő te­rületeken, de még inkább életérdek a gazda számára a jégbiztosítás ászo­kon a vidékeken, ahol gyümölcs- és és szőlőkuitura van. Sajnos, a magyar gazdának csu­pán egy elenyészően kis töredék© csinál jégbiztosítást. E helyzetnek nem az az oka, mintha a gaizdatár­sadalom nem Volna tisztában a jég­biztosítás jelentőségével, hanem az a szomorú tény, hogy a jégbiztosi- tás díjtételei valósággal megfizethe­tetlenül magasak. Úgy véljük, hogy a biztositó tár­saságoknak lényegesen olcsóbb tari­fákkal keltene dolgozni. Ahelyett, hogy a biztositó társasá­gok ebbe az irányba dólgoznák át ta­rifájukat, éppen az ellenkezője tör­ténik. Nemrégen léptettek életbe olyan intézkedést, hogy akármilyen csekély összegre biztosit egy kis­gazda jégkár ellen, a biztositó in­tézetek 6 pengő minimális dijat szá­mítanak fel, amelyhez 50 százalék il­leték és bélyegköltség járul. Ez az intézkedés valósággal el­lenpropagandája a jégbiztosítás nép­szerűsítésének és véleményünk sze­rint e tarthatatlan helyzet megváltoz­tatása érdekében minden mezőgaz­dasági érdekképviseletnek meg kel­lene mozdulnia. Ha a mezőgazdasági kamarák és a vidéki gazdakörök egységesen fel­emelnék szavukat a biztosító társa­ságoknak eme üzletpolitikája ellen, úgy kétségtelen, hogy egy országos akció hatása semmiképen sem ma­radhatna el. , iij Uj kihágási szabályrendeletet készítettek a városházán Már közel hatvan esztendeje ké­szült el a város kihágás! szabály^ rendeleté. Természetesen ez azóta igen sok pontjában elavult már Most ezt a szabályrendeletet módosították és helyette uj szabály- 1 rendeletét készítették, amelyet a vá- ; ros egyik legközelebbi közgyűlés elé j fog terjeszteni. A vármegyei pótadók fele sem folyt be, kedvezőek a terméskilátások, a közegész­ségügy kielégítő — mondja az alispáni jelentéi Minden időben nagy érdeklődés nyi­latkozik meg az alispáni jelentéseik iránt, amelyek hü, jellegzetes tükrét adják a vármegyye heilyzietténiek. A jet©nités miüt- ejgy irányvonal; jelzi, .milyen irányban keli haladnia a £egitésn|ek. Erdélyi Lóránt alispán v elkészítette Pestvármegye közigazgatási, gazdasági egészségügyi és mezőgazdasági .helyze­tére vonatkozó jelentésiét. Megtudjuk ab­ból, hogy a közigazgatás munkája az év első harmadában.főként a segítésben merült ki. Nagy aggodaommal várták ezeket a hónapokat a kedvezőtlen ter­méseredmények miatt, mégis \ sokkial könnyebben aszták még, mjpit, máskor, mert az Időjárás enyhe volt és fnség- munkákafc is lehetett .végezni. — Nélkülözés a (munkanélküli ínsé­geseknél vöt — mondj® az alispán — d© éhező ember a vármegye területén nem. akadt. ,, j A gazdaságii helyzet .a. terményárak emelkedése folytán javult és a hangulat bizakodó. A tfsrjnsnyárak .emelkedése drágította ugyan a .népélelmezési cik­keket is, ezt azonban már kiegyensú­lyozta a munkaalkalmak . nyújtásával I maga a gazdasági .élet. Elmondja az alispán, hogy aiz .idén rendkivül kedv©- I zőek a terméskilátások, j Az inségmunkások napszámból1© 1— ; 1.30 pengő között .mozgott, ahol pediig akkordban dolgoztak, elérte a napi két pengőt ils. A .hatóságok — mondja a : jelentés — szigorúan ügyeltek arra, j hogy a rendelkezésre á'ló összeg hatá­rolt volta mia tt az insé ginünk ás m un- ! kája elenében csupán akkora havikere- j seithez jusson, ami maiga és családja tét- fenntartására a legegyszerűbb számitá­Í sok szerint elegendő. A szellemi szüikslégimmkások havi 30— 50 pengőt kaptak. Az Ínséges községeik- ; nek 150 ezer pengő kormánysegélyt ! adtak. A vármegye területién a zöldke- reszt akció keretében 8800 kilogram cukrot Oisztottak szét. Beszámol az alispán a tavaszi áradá- ! so'krol! is. A vármegyében 37.917 kataszt- * ráíis hold terület került viz alá, ennek ■ legnagyoibb rész© rét és legelő volt. Az árvizbőlli az a haszon származik, hogy az elöntött legelők és rétek az idén nagyobb takarmány termést adnak. Ten­gerit, ©rőtakairmányt, vetőmagot, faj­baromfit és juhokat osztottak szét a gazdáknak. A legelők fásítására 1 millió 700 ezer akácot, nyárfát és fényőoseme- [tét igényelt a vármegyei. A közegészségügyi helyzet kielégítő volt az év első négy hónapjában, A diftéria védőoltások eredményekéntegy- harmadára csökkentek a diftóriamieghe- tegedések. Sikerült a hast if uszj ár ványok at ■ is megáiíUani a védőoltásokkal. Sok azon­ban a trachomas éís még mindig igen sok emberáldozatot követel a tüdővész, Ezért az a'ispán szükségesnek tartja, hogy a nyílt tüdőbetegeket emeljék ki a családból és helyezzék ©1 kórházban őket. Az élveszüleltés évről-évre csök­ken Pestvármegyében. 1930-ban még kerekein 32.000 gyer­mek született, 1935-ben pedig csak 26.879. Az idén négy hónap alatt v4141 fiú és 3569 leány született a vármegye területién. Az állategészségügyi viszonyok ked­vezőre fordultak és további javulást mutat a vármegye iparának, valamint kereskedelmiének a bdlyzeie. Az alkal­mazott munkások száma 12 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly. A vármegy© p.énzügyi helyzetét nem túlságosan rózsásnak festi, az aiispáni jelentés. A vármegyei pótadónlak a fele sem folyik be. Ez kedvezőtlenül befo­lyásolja a nyugdíjalapot is, pedig ha­vonta 123.000 pengőt kei kifizetni nyug­dijakra és iakbérre. A vármegye huszon­hat helyen végeztet útépítési munkát. Dr. Fésűs György lett a Zenekedvelők Egye­sületének elnöke Csütörtökön este tartotta m©g évi rendes közgyűlését a Zenekedvelők Egyesülete1 a, reálgimnázium disztermé- ben. A közgyűlésen először a tisztségek viselői számoltak be az Egyesület múl évi. működéséről. Majd a tisztujitás kö­vetkezett, melynek során Bátory Gábor elnök bejelentette a közgyűlésnek, hogy ez alkalommal tekintsen éli a közgyűlés az ő személyéitől, mivel. 11 évi működés után nem válllailjia aiz elnökséget. A köz­gyűlés sajnálattal vette tudomásul távo­zását é(s minit az Egyesület alapító ©Ilnö- két, egyhangú. Lelkesedéssel örökös díszelnökké választolttá meg. A távozó Bátory. Gabor helyébe az Egyesület köz­gyűlése egyhangú teikeisedélssét dr. Fé­sűs György kir. közjegyzőt választotta meg elnökévé. Az uj elnök megjelent a közgyülésera és köszönetét mondva a megnyilvánuló bizalomért, annak adott kifejezést, hogy kiváló elődje nyomdo­kain haladva iparkodik az Egyesületet agy vezetni, hogy továbbra is fontos tényezője legyen Halas város kulturális életének. A többi tisztségekre a köz­gyűlés az eddigieket választotta meg. — Varjú eladó, tEknősbákát vegyenek! A kecskeméti hetivásárokon teknősbékát és varjut kínálnak eladásra. A teknős darabja 30—40 fillér, a varjúé pedig 10 filllér. A varjúból levest tehet főzni, a teknősöket pedig a kertészetekbe hasz­nálják, mert bogarásznak a virágágyak­ban. A teknősbékákat a bugaci pusztán fogdossák össze, a varjukat pedig a ko- háriszentlőrinci erdőből hozzák a hírős város piacára. . . ; . ' i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom