Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)
1936-04-04 / 28. szám
4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE április 4 A BETYÁRROMANTIKA ÖRÖKKÉ ÉL A betyárt elfogják a kisteleki csárdában VII. A szép csárdásné vidáman és barátságosan fogadta a betyárt, aki nőm győzött álmélkodni ezen a fogadtatáson, de együtt a', a szive gyorsabb an is dobogott, mert öröm fogta ©1, hogy szive imádottja ennyire megpuhult vele szemben. Azonmód meg is mondta ezt neki és hozzátette még: — Baj, nagy baj, hogy nem hallgattál meg édes szivem annak idejében, mert bizony azóta én nagybajba kerültem, pandúrok hada üldöz és sorjában elmondta, mind, ami vele történt, mióta utoljára a csárdában járt. A csárdásné mindezt tudta, de úgy tett, mintha most hallotta volna először, hogy Rózsa Sándor bajba karüít, pedig jól megjegyezte ő a csendbiiztos minden szavát, aki elmondta neki, mi terheli Rózsa Sándor lelkét. Elhatározta, hogy nem szökteti meg a betyárt, bosszantotta annak fölényes, fenhiéjázó hangja, de jó arcot vágott. Friss szalonnát, jó omlós cipót hozott neki, bort is hozzá. < A betyár falatozott, közbe-közb® dis- kurá't az asszonnyal, aki viszont idegesen leste a küldöncét, akit beküldött Szegedre a csendbiztoshoz az üzenettel. Kis idő után meg is érkezett a küldönce, félrevonult az asszonnyal és megsúgta neki, hogy délig tartsa itt a betyárt, mert a csendbiztosiék akkorra itt lesznek. A menyecske ettől kezdve megnyugodott, dél felé pedig szorongva várta a pandúrok érkezését. És valóban déltájban megérkezett az üldöző csapat, ügy; jöttek, mint az üldöző köpök, de nemcsak pandúrok, hanem egy század katonaság is, hogy az egy szál Rózsa Sándort kézrekerit- sék. A betyár nem sejtett semmit, megbízott a menyecskében, azt viszont fel sem tételezte, hogy épen ö lesz az, aki börtönbe fogja juttatni. A csárdásné, amikor tudomásul vette, hogy az üldözők megérkeztek, úgy tett, mintha sürgős dolga akadt volna, kiment az ivóból1 és magára hagyta a legényt. Pár percet kellett csak várni, izgalmas, lélegzetvisszafojtott nagy csend volt ez, majd hirtéen betoppant álíl.ig felfegyverkezve a csendbiztos és tiz szuronyos katona. Ugyanaz a csend- biztos, aiki izgalmas másodperceket töltött már Rózsa, Sándorral szemben, a pandurütk özeiben. A betyár szúrós szemekké! nézett rájuk, hirtelen leszámolt a következményekkel. ■— Add meg magad! — kiáltott rá a csendbiztos és kimutatott az ablakon. A betyár kinézett és ott látott többszáz szuronyos katonát- Az ajkán mosoly játszadozott, elfelejtett pillanatokra minden veszedelmet, tetszett mefkii, elégtétel volt a számára, hogy ennyi szuronnyal jöttek rá, a sebesült emberre és csak ennyit mondott: — Megadom magam, az a nő pedig legyen örökké átkozott, aki miatt betyárrá lettem és aki most a tetejébe még kelepcébe is csalt, hogy a sötét börtön legyen lakóhelyem. A közben beérkezett pandúrok megkötözték a betyárt, aki csodálatosan tűrte mindezt, a pandúrok maguk is csodálkoztak, hogy a nagy erejű ember semmi ellenállást sem mutat, szinte rös- tellték is, hogy ezt a védtelen és nem védekező embert kell megkötözni. A csárdásné pedig, a szívtelen! csárdásné az udvar egyik sarkából lesett be, hogy mii történik a csárdában. Ilyen Szívtelen csak az a nő tud lenni, akit nagyon szeretnek és aki viszont nem szeret. És akármilyen kőszívű volt is az asszony, kicsit elszégyelte magát ő is, úgy érezte, bűnt követeit el1, amelyért sziklaszilárd biztonsággal meg fog bűnhődni. Rózsa Sándor életének további folyamán meg is bűnhődött, mert ő is odakerült a Csillagba néhány év múlva, ahová most a betyárt juttatta. És a hires és hírhedt betyárt sokszáz szuronyos katona és a pandúrok ^gész Az elszakított magyarság jelszava és a sÉvmagyaresitás names prepigiilÉja a Hz szerda délutáni előadásán Nagy várakozás előzte még és amilyen mértékű volt ez a várakozás, épen olyan lelkes tapsok köszöntötték és jutalmazták szerdán délután a közgyűlési teremben a MANSz központnak azt a két előadóját, akik pompás és ritka felkészültséggel jöttek le Halasra, hogy. a magyar nemzeti öntudatot, a magyar . élniakarást és a magyar közszeliem- ! nek minél mélyebbre való kiépítését cé- j lozzák előadásuk során. A MANSz szerdai kulturdéliutánja 4 óra után kezdődött, amelyen szépszámú ; közönssiég jelent meg, megjelent a MANSz vezetősége és ott voltak a város számottevő társadalmi vezetőem- 1 béréi is, köztük az emelvényen foglalt helyet dr. Fekete Imre polgármester is, ' Az előadást Mészöly Károlyné eínöknő a magyar Hiszekeggyel nytiolta meg, majd Jeremiás Lajos tanár köszöntötte az előadókat és kérte, őket előadásaik megtartására. Gramantilk Mária volt az első előadó, aki a következőkben vázolta az elszakított magyar testvérek siralmas és súlyos megpróbáltatások : közt levő helyzetét. Nincs köszönet Nagy- ' romániában — Mélyen tiszteit hölgyeim és uraim! Amikor itt megjelentem, hogy önök előtt beszéljek arról a problémáról, amely a legsúlyosabb kérdése ma nemcsak hazánknak, de tálán az egész világnak, akkor ügy érzem, hogy ezt annál is inkább megtehetem, mert magam is osztozom1 abban a sorsban, amely a magyar hazának hiaz#Canjaiit űzi. Minden elsza- 1 kilőtt magyarság közül talán legsulyo- ; sabb az erdélyiek sorsa és itt történeti, ; visszapillantást kell vetnünk az 1700-as évekre, amikor Wesselényi báró már i meglátta azt a veszélyt, amelyet a ro- : mánság beolvasztó kísérlete jelent és ! már1 akkor előrevetítette azt az árnyé- í kot, amelyre, komolyan még senki sem ; gondolt, ma pedig több millió rab ma- i gyár testvérünk a saját bő-én éiOz. Ezek í a román ébredező nemzeti célok mész- ' szetekintőek voltak, egymásután ékelték j bele magukat mindjobban és mindmé- \ lyebben a székegység közé, egyre több 1 földet szereztek meg maguknak naciona- j lista szervezeteik támogatásával, ők régen készültek arra, bogy Erdélyt elfoglalják és a világháború, utáni összeomlás gyenge kezei lehetővé tették ezt számukra. Most ott a Királyhágón túl, erdélyi bércek alatt a várvavárt Nagy- románia, de nincs köszönet benne. Nincs köszönet benne az erdélyi románság Számára és síiraüomvölgyét jelenti az ottmaradt magyarságnak, amelyet a legborzalmasabb beolvasztó eszközökkel, rafinált fogásokat nem kímélve fosztanak meg földjeitől, szabadságától, iskoláitól, sőt még a legdrágábbtól —• anyanyelvétől is. Kiölik belőlük a magyarsághoz való tartozás természettől beléjük oltott ösztönét, kiirtják magyar viseletét, tizedrangu páriaként éü életét a nemes székelység. — Ennek magami is szemtanúja voltam, könnyes szemekkel kellett látnom egy ottani utazásom során a 'bilincsekbe vert Erdélyt. — Siralom és panaszzuhatag az élete az ottani magyarságnak, de nem különb a helyzete a többi megszállott területeken sem, ahol változatos sanyargatások közt keserítik el a magyarság életét és veszik el szájuk elől is a mindennapi kenyeret. Kitartó küzdelem hozhatja csak meg a revíziót — Vájjon mi itt a teendő? — tette fel a kérdést a továbbiakban jaia előadó. — Nem lehet más, csak a harc és (a kitartó küzdelem kultúránkkal, megadható támogatásainkkal; az ottani magyarság iránt és azzal a kitartó, szűnni- nem akaró munkássággal, amellyel küzdünk, a magyar élet legfontosabb kérdésének kiverekedéséért, a magyar területi revízióiért. Adja a jó Isten, hogy ebből a munkából egy hajszálnyi se. legyen pusztában elhangzó szó, hogy küzdelmünk és bátor kiállásunk a győzelem jutalmát nyerje el. Az előadót lelkesen és hosszasan megtapsolták, aki után Somody Jenő szerkesztő a névmagyarosítás propagálását a következő lelkes szavakkal és meggyőző példákkal mutatta be. Az előadó üdvözölte a hallgatóságot, majd igy kezdte meg beszédét: A biiincöbevert magyarság megrázó tragédiája — Valósággal meghatva és eiérzéke- nyü'lve hallgattam az előttem szóló előadó szavait, mert bennük egy mélyen érző magyar szív és nagy magyar lélek rezdüléseit éreztem ki és szinte élethűen iefotografá'va vonult előttem a biincs- bevert magyarság megrázó tragédiája. A~ tk Gazdák Figyelmébe! Ч. A zöldhitel folyósítása megkezdődött, kedvező feltételek mellett betáblázás nélkül. Aki ilyen termelési hitelt óhajt igénybe venni, az már most jegyeztesse elő magát SCHÖNFELD cégnél Kiskunhalason Az a tragédia, amely egy őrült forradalom dühöngésével kezdődött és egy megdöbbentő világtörténelmi igazságtalanságban érte el kulminációiát, amikor hazánkat darabokra szakította a gyűlölet, a rosszakarat és a falánk szomszédok étvágya. Kérdezhetjük, mi a magyar ma? Ráfelelhetjük: egy mindenéből kisemmizett, ebek harmincadjára hagyott rabnlép, a mondvacsinált trianoni határokon túl és hitében meg-megros- kadó. bánatos nyolcmillió a határokon belül. — És, amikor ez az itéletes, zivataros idő ránkszakadt sötét felhőtöme- geivel, mi a csonka haza magyarságának a feladata. Feladata azonkívül, hogy ne legyen kishitű, de legyen erős elhatározásu a súlyos hétköznapokban, — feladata parancsoló követelmény, hogy ejtsük meg a revíziót itt bent, legyen és jöjjön az erős belső revízió. Vegyük revízió alá a hitünket, az önbizalmunkat, a hazafiasságunkat az egész vonalon. 'Legyünk erős magyarok nyelvünkben. nemzeti érzéseinkben, ruházatunkban és öntudatunkban. De legyünk magyarok nevünkben is. A névmagyarosítás nem divat és nem; lukszus- cikk. a névmagyarosítás programúi, a legerősebb, leghatásosabb propagandája a nemzeti feleme'kedésnek és záloga sok előttünk menete'6 évszázadnak, létété annak a jövőnek, amely iránt minden magyar lelkében olthatatlan vágyódás él, Izzik, parázslik és szunnyad. Egyetlen fegyverünk a jog, igazság és emberi belátás — Ha azt akarjuk, hogy a magyar megújhodás a portánkra érkezzen el, akkor úgy kell élni és úgy, kell minden napunkat berendezni, hogy ez komoly és felkészült várakozása legyen a nagy magyar ünnepnapnak. Szegények, {etiportak és kifosztottak vagyunk, erőtlenek a harcra, nincs más támogatónk, nincs egyéb; segítőtársunk, mint a jog, az- igazság és a méltányos emberi belátás. Ezt az igazságot ne engedjük parázs alatti hamuvá lenni,, mélyítsük ki mind szélesebbre és mind messzebbre, ehez eszközeink bőven vannak, nemzeti kincsünknek, nyelvünknek zamatéban, művelésében, magyarságunk bátor megválásában és önérzetes kiélésében. Ezeknek egyik nagyon fontos, elengedhetetlen ke lléke a névmagyarosítás. A sok-sok ezer izzig-vérig magyar embert, de idegennevüt használták ki ellenünk az igazságtalan »békék« szerződéseiben és a sok idegen név miatt kellett rabságra kerülni vérében magyar testvéreinknek is. A névmagyarosítás mindenekelőtt és ha ez az egész vonalon megtörténik, hatalmas jeget megtörtünk már igazságaink győzelem- rejutásában. De ezenkívül; a magyar öltözék az a kérdés, amelyet elhanyagolni bűn és téves mulasztás volna. Egyébként modern ruhán az ízléses zsinórzat és sujtás az, amely a magyarságunkat kifejezi és a sok idegen akár bent országunkban, akár külföldön megismeri már a ruházatáról is, akkor a magyart. Ezt a nemzeti öltözéket sok hatalmas nyugati nemzet is ku-tiváija, miiért ne lehetnénk mi is tradícióink továbbépítői? — Több erőt, több szilárdságot, magyarságunk több kihangsúlyozó vonalát kei továbbépíteni, hogy az elkövetkező ezredév magyar abb magyarokat, lelke-, sebb hazafiakat találjon itt, hogy az unokáik áldva emlegessék apáik neveit. Tőlünk függ, hogy magyarságunk milyen nagyhatalommá változhat. A névmagyaro-sitási mozgalom lelkes harcosának beszédét viharos taps köszönte meg. i i Gyalog többet 8088 mák, megjött a csoda gép 20 pangó részletre. Kapható: Langermana Sándor vaskereskedőnél, postával szemben ! serege kísérte a szegedi Csiiag-bör- ; tönbe, a falvakon ahogy keresztülmentek, az emberek kifutottak a házakból! nézni ezt a csudát, hogy a betyárt ilyen könnyű szerrel kerítették kézre. Persze, ők akkor nem tudták, hogy asz- szony van a dologban, asszony! csalfa- ! ság, rut árulás, amire bosszújában és gyenge jellemében csak egy nő lehet képes. Szegedre érkezve, úgy, ahogy volt, egy sötét zárkába lökték be Rózsa Sándort és másnap megkezdődött a betyár igazi kínvallatása, tele szenvedéssel és telve szomorúsággal. Másnap reggel Rózsa Sándor keményen állt meg a vizsgálóbíróval szemben és elkezdte a következő vallomást, amely megrázóbb volt minden emberi szenvedésnél. A bíró kérdésére igy kezdte Rózsa Sándor. (Kővetkező számunkban: Rózsa Sándor drámai vallomása).
