Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-02-26 / 17. szám

6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 26 — Szerette a bort is, pipát is: százéves korában halt meg. Le tényé községben pontosan 100 éves korá­ban halt meg Kusía István gazdál­kodó, aki sohasem volt beteg. Nem vetette meg sem a bort, sem a pipát. — Színészek Kalocsán. Már meg­írtuk, hogy Károlyi János színtársu­lata nem megy Kalocsára, mert anya­gilag nem találja meg számítását. A közeli időben helyette Szalay Károly társulata kezdi meg előadásait. Az uj társulat működése elé várakozással néz Kalocsa közönsége. — Féláru vásuíiijsgyk ed vezmány Bír dapesíre. A MÁV. igazgatósága a Buda­pestén március 20-tól 25-ig rendezendő Országos Mezőgazdasági kiállítást lá­togató közönség részére féláru vasúti jegykedvezményt engedélyezett. A ked- mény Budapestre való utazásra már március 14-től igénybe vehető. A fél­áru vasufijegy váltására jogosító igazol- vány 1.30 pengőért a városi menet jegy­irodában váltható, ahol bővebb felvilá­gosítással szolgáinak. i nyílt-tér (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség). Ezúttal értesítem' azokat, akik id:. Juhász Pát férjem, kiskunhalasi lakos által eladni szándékolt ingatlanok meg­vétele végett férjemmel tárgyalni óhaj­tanának és illetőleg valamely ingatlana megvételére vonatkozólag vele szerző- dést akarnának kötni, hogy férjem tell- I len a kalocsai kir. Törvényszék előtt P. 423/1936. szám alatt a gondnokság- aláhelyezési eljárást folyamatba tettem, tehát annak folyamatbatétele alatt meg­kötendő ügyletek megtámadhatók. JUHÁSZ PÁLNÉ sz. SZIKORA MÁRIA HALASI GABONAARAK [ ! 1 1 : 1 i Február 25. BUz'a 16.50, Rozs 14.40, Árpa 16.50, Zab 15.50, Tengeri 15.60 pengő má­zsánként. ; I FERENCVÁROSI SERTESVASAR Príma 90—92, közepes 85—88, könnyű 68—74 fillér kgr-ként. Anynlíönyvi hírek — Február 16. — február 23. — SZOLETTEK: Vásár Gáspár és Juhász Erzsébetnek Gábor nevű fiuk. Matus Antal és Far­kas Franciskának Zoltán nevű fiuk. Mo- nori Benő és Gyenizse Eszternek László nevű fiuk. Mészáros Károly és Gyenizse Erzsébetnek Károly nevű fiuk. Rostás László és Kolompár Arankának László nevű fiuk. Miklovics Pál és Tóth N. Zsófiának Pál nevű fiuk. Tóth Ferenc és Farkas Juliánnának Ilona nevű leányuk. Cseri Sándor és Gál Erzsébetnek Sán­dor nevű fiuk. Kovács G. (Balázs és Szabó Reginának Károly nevű fiuk. Jusztin János és Barta Margitnak Péter nevű fiuk. Gyevi János és Nagy Czirok Erzsébetnek Mihály nevű fiuk. Mózes József és Kindla Juliánnának Klára nevű: leányuk. [ MEGHALTAK: Rostás Lászlóné Kolompár Aranka 32 éves korban, Vásár Gábor 1, napos, Be­gy ik Antalné Józsa Judti 40 ( éves, Fridrich Sándomé Mészöly Jolán 80 éves, Vargyas Juliánná 69 év©s, .Brinkus Sándomé Vavr-ek Mária 68 éves, Szalai Istvánná Ván Zsuzsanna 83 éves, .Ko­lompár Ilona 9 hónapos, Zemkó .Ju­liánná Klára 15 éves korban., KIHIRDETETT JEGYESEK: Plaveez Mihály soltvadker-ti lakos Hirsch Máriával. Nagy Sándor Temyák Veronikával. Bábud Antal Gyenizse Ho­nával. Harmati József Szabados Erzsé­bet pécsi lakossal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Ummenhoffer András Sándor Etelká­val. Katzenbaeh Komád Szakái Juliánná Augustával. Szurok Benő Széesényi Má­riával. Bárány József Banán Máriával. Mészáros László Tumó Erzsébettel. Ná- dasdi István Szabó Máriával. Barna Ist­ván szegedi lakos Budai Rozáliával, rány József öttömösi lakos Dobó Etel­kával. Tóth Antal Kortya Zsófiával. Juhász János István Vőneki Rózsával. Benke M. Mihály László Vilmával. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. 552—1936. tk. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. Gyenge Jánosné végrehajtatónak, Hat­házi Lajosné végrehajtást szenvedő el­len ipdito-tt Végrehajtási ügyében a '"te­lekkönyvi hatóság a végrehajtató kérel­me következtében az 1881 :LX. te. 176. §-a értelmében elrendeli az újabb árve­rést 1500 P tőkekövetelés és jár. és az árverési kérvényért ezúttal megállapított 32 P költség, valamint a csatakozott- nak kimondott dr. Schön Jenő 30 P, Orsz. Társadalombiztosító Intézet 123 P 75 f., dr. Kellner Ármin 43 P 30 f. Itő­1 kekövetelése és járulékainak behajtása , végett a kiskunhalasi kir. járásbíróság I területén levő, Kiskunhalas m. városban S fekvő s a kiskunhalasi 8291. számú te- I lekkönyvi betétben A. I. 1-2. sor. 19112, I 19113. hrsz. alatt felvett 101 n.-öl le- j gel-ő, 2 h. 257 n.-öl szőlő az ^öregsző- ! lökben Hatházi Lajosné Gál Rozália n©- : vén álló ingatlanokra 1729 P o0 fillér í kikiáltási árban. A telekkönyvi hatóság az árverésnek ! a telekkönyvi hatóság hivatalos hetyf- j ségébeim (I. emelet 2/a ajtó) megtartá- 1 sára I 1936. MARCIUS 14. napjának d. e. fél 11 óráját tűzi ki s az árverési feltételeket az 1881 :LX. te. 150. §-a alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés aliá eső ingatlant Gyen­ge Jánosné végrehajtató kérelmére a kikiáltási ár kétharmadánál, dr. Schön Jenő csatlakozott kérelmére 2610 P-nél, az OTI csatlakozott kérelmére 2900 P- nél, dr. Kellner Ármin csat akozott ké­relmére 3260 P-nél alacsonyabb áron eladni nem; lehet. 2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalé­kát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított óvadékképes értékpapirosbau a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénz­í nek előlegesen bírói letétben helyezésé- I ről kiállított letéti elismervényt a kikül- I döttnek átadni és az árverési feltétele- I két aláírná, (1881 :LX. te. 147, 170, 150 §-ai; 1908 :XU. te. 21. §). ! Kiskunhalas, 1936. február 7. Dr. BOROSS sk. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteléül: Mészáros irodatiszt. Felelős szerkesztő és kiadó: , PRAGER JANOS A forgatag sodrában Re gény Folytatás 5 De mindhiába. Egy-két farkas fel is ’ fordult (és nagy riadlalom a csordában. A farkasok egymásba rohantak. Egy­másba vájtak, egymásba haraptak, majd a vértől megdühödve a szánsáncokra ugrottak. 1. i, Rémisztő pillanatok. A lovak futottak, rohantak volna ez©r felé. >c De egyiknek már a torkán- a farkas, a hátán farkas, egy, kettő, fiz, száz, csak farkas és nincs ló, csak vér,'csak üvöltözés és bőszült farkaso-rditozásofc. Egyik lovat a másik után marcangol­ták össze. A puskatüiz még csak dühítette őket. Mert égnek, világnak lövöldöztek a kínaiak. De golyójuk se maradt már, meg idejük sem. Már nincs élő ló a i szánok között és fogynak, fogynak a kínaiak. Egy-egy kínaiból csak csontok, csak néhány agyontépett ruhadarab. Jávo-rka zászlósnak ekkor jó ötlete támadt. { Már-már utánakaptak a farkasok, dol­gozott a puskatus kezében, de .érezte, ho gy fogytán az ereje. Már-már mást nem is látott magakörül, csak farkast és hogy még néhány percet véljen, egy ráugró farkasra egyik elébe kerülő Jd- nait lökte és menekülésre gondolt... Menekülj. <• ' Intett, ordítozott, belekapaszkodott az egyik kínaiba, mindketten átugrottak a szánokon, alig néhány lépés csak fáz erdő és már kúsztak, másztak fel ;a fákra. Már onnan kiáltoztak vissza ;a többieknek. Azok utánuk, menekülj, de I a farkasok már a menekülők után kap­tak. És percek és pillanatok, .már se kínai, se ló, csak két fán fenn, 'szivdo- bogásos remegéssel egy fehér ember jés egy kinai. Véres a hó alant, nem messze szán- darabok, csontok, csontok, csontok, pusztulás és halál. A farkascsorda amilyen hirtelen1 tűnt elő, olyan hirtelen tűnt is el. Csak vér­szag a levegőben, a hóesés as elállt és csak csönd. 1. Riasztó csönd. A farkasok elkotródtak és jóidő 'múlva Jávorka zászlós is lemászott a fáról. Lassan, óvatosan és intett, hogy jöhet le a kinai is. Mégcsafc most nézte meg közelebbről a kínait, kivel a sors in­tézkedésével együttmaradt. A kinai apró, sárgaképü, barátságtalan arcú szörnye­teg. Emlékezett rá, hogy ennek a szál-« vára hallgatott a többi is. Tehát, ez volt a vezér... Ki tudja, mire lesz jó, hogy ezzel kötötte össze a sorsa. Ki lát a holnapba? Ugyan ki lát? Я HIÉNÁK TÄMÄDÄSA Jávorka zászlós a máinak örült és annak, hogy az Isten különös csodájával ismét kimenekült a biztos halálból... Mindketten ott álltak a szánok ma­radványai mellett. Szeríeszéjjel a hóban aranyrudak, ékszerek, az összetépett zsákok mellett. Világsok kincs. A kinai egy halomba hordta, majd kézzel-láb- bal integetett, hogy ássák a hó alá. Já­vorka zászlós neki is látott a munkának és amikot a tizedik, századik ásó vágás után felpillantott, szintié kővé meredt ijedtében. Alig néhány lépésre tőle, ha­talmasan megtermett hiéna harapdálta a csontokat, majd hosszú sorban, mint a Helyi Értesítő Lapvállalat-nyom libák, jöttek a többi dögevők.' Jávorka zászlós moccanni sem miért. Nem tudta, mitévő tegyen. Ilyen feneva­dakat még sohasem látott. Hatalmas agyara szörnyek, lomhák, álmos íép- tüek, de villogott a szemük. — Vissza1, fel a fárá ez volt az első gondolata. És már rohant, hanyatt-homlok mene­külve vissza, fel a fára. j_ Soha még olyan gyorsan nem Vitték a lábai1. f |r [ ; A vadállatok azonban mitsem törőd­tek vele. Csak nyugodtak szaglálódtafc és egy-egy husdarabra ketten-hárman is rárohantak. Vad tülekedéssel rontot­tak egymásra, csattogtak az agyiaruk .és eközben az egyik agyarával a szán sán­cain guggoló kinai felé kapott. Szegény kinai kuporgott, majd jókora husánggal kezében csapkodott szer te-szét.. Egyik ütése a hiénát érte. Az 'eltalált hiéna1 hatalmas ordítással felelt az ütésre, mire a hiénacsorda megvadulva rontott a kínaira. A szerencsétlen1 kinai még egy lövést ugyan megkockáztatott, füstpflhö szállt lövése nyomán, de arra már nem, volt ideje, hogy meneküljön. A hiénák nekirontottak, egyik a tor­kához kapott, másik a karjához, ropog­tak csontjai, gőzölgőit kifolyó vére, már csak pillanatok és ott 'szedték' s&ét izekre, darabokra szaggatva. Csak cson­tok maradtak meg aiz előbb még élő emberből... Jávorka zászlós a fa tetejéről egy-ké t lövést még leadott, de belátta, hogy cél­talanul tette. Ahogy leesett az este, nyugtalankodni kezdett. Elfáradtak már a .tagjai, nem fogott a keze és ott tartott, hogy le­zuhanhat a fáról. Ezért erejének, utolsó megfeszítésével lekuszott. Szive a tor. kában vert, de ahogy földet ért a lába, csak megnyugodott. Várt és figyelt. A a, Kiskunhalas, Molnár ucca 2. Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ucca 2. hiénák alig százméterre. Néhány fada­rab a közelben. Nagy bátorsággal gyúj­tót vett elő, tüzet gyújtott, nagylángut, mert úgy hallotta, hogy a vadak messze elkerülik a vörösszemü tűz közeiét. A tűz láttára és rémiére a vidék ösz- szes vadjai összeiseregl-ettek, de csak távolról és igy Jávorka zászlós nyu­godtan lefeküdhetett. Talált is rongyot, ruhadarab okait, pompás fekhelyet is ké­szített és már aludt, aludt, - idegen vi­lágban, vadállatok közelében, de régem olyan jóízűen-. i Otthon járt álmában, a békés, /derűs otthon, boldog volt nagyon, pedig itt nem tudta, hogy mi vár ,rá és ,mít hoz minden rejtelmektől titokzatos pil­lanat. A REJTELMES KÍNA FELÉ Hajnalban puskatüzelésre ébredt. A közeli erdő benépesedett. Kínaiak százai nyüzsögtek a fák között. rA fel­szerelésükről látta, hogy nem, katonák és azonnal, tudta, hogy e?ek fismét rab­lók, mert százával, iánerafüzv© talán egy egész kinai fa'u n-épe jajongott. Jávorka zászlós, ahogy néhány golyó süvített ©1 a füle mellett, máris felemelte a két karját. A kínaiak magatartásából jól látta, hogy életével játszik, ha elteni- szegül és annak semmi értelme. A kínaiak fegyvereiket felé irányítva közeledtek. Állta- a tekintetüket. Néhány] szót már tudott kínaiul és ikézael-láb- bal magyarázta a történteket. Ekkor még nem tudta és csak később, sokára, hogy, ezek a félvad kinai tör­zsek állandó harcban állanak egymással. A harc az elemük, egész .életüket ki­tölti és most is ezt a farkasoktól el­pusztított ellenséges érzütetü bandát ül­dözték. Több napi járóföldre állandóan követték a nyomukat, rabolt kincseikre vágytak és1 tudták, hogy ez az elpusztí­tott rablóbanda teakereskedőket fosztott ki... ( (Szombati számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom