Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-02-13 / 13. szám

6 oldal

KISKUNHALAS HELYI EBTESITOJB

február 13

— Egy ciiníkjepáir költéskor 50—60 eztír hiettiyót s más káros férgei eltet ntíg 14—16 tagból álló apróságaival.

— Я kllsiminhallia^i Ref. önkii jptzőkör február 9. napján tartott teaestjén adott adományokért, valamint a háziasszonyoknak és felszolgáló házi kisasszonyoknak szives és sikeres közreműködésért a, Kör elnöksége ezúton js köszönetét fejezi ki. Köszönettel nyugtázza, az alábbi adományokat: Süteményt adtak: Dr. Farkas Lászlómé 1 tálca; Keresztúri Lajosné, dr. Antal Zoltánná, Hurt A. Ferencn-é, Pataky Dezsőné, özv. Keresztes Lajosné, Szabó Zsigmondné, Sáhö Jánosné, Tóth Mik’ósné, Ke.nényvári Mi- háiyné, Borbás Mancika, Kiss Piroska, Ge.tigné, Keresztes Mariska, Tóth Im- réné, Bán Györgyné, Bodicsiné, Nagy Czirok Lászlóné, Nagy Pál Imréné, dr. Szabó Lajosné, ifj. Nagy Lajosné, id. Nagy Lajosné 1—1 doboz; id. Paczotey Győzőné 2 tányér; Tegzes Károlyné, Sza'ai Imréné, Urlauber Emmi, Péter Jo- lánka, Zilah Jánosné, Tóth Kálmánná, Vcrga Sándorné, Figura Mariska, Kalmár Jánosné, Török Tinike l—l tálca sütemény; Paczo'ay István, Buda imie 1—1 doboz, Török Juliska, Mészáros i Zsófika 1—1 tálca: sütemény. (Folytatj.) |

— Az újabb hegesztési, eljárásaiknak a mezőgazdaságban való bevezetése érdekében a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara Szegedien, Kecskeméten és Vácott egy hétre terjedő ingyenes tanfo-lyamot rendez, mely tanfolyamokra korlátolt számiban résztvevőket vesz fel. E tanfoi- lyamokat a Kamara február és március hó első felében fogja megrendezni. A résztvevők kedvezményes ellátásáról és lakásáról a Kamara fog gondoskodni. A tanfolyamra : nézve bővebb felvilágosítást nyújt a ] Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Ka- ; mara (Kecskemét, Rákóczi-ut 17-19 j sz.) Jelentkezési határidő február 15. |

KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS

Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó férjem, testvérünk temetésén resztvettek s ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek,, ezúton mondunk hálás köszönetét.

Özv. SZÉLL ANTALNÉ ÉS TESTVÉREL

— LrfngyeiNér. Most, hogy a hangos- ; film egyre diadalmasabban hódit tért, j Halasi gabonaárak

bizonyos szánakozással tekintenek a ' némafilm;©. Vannak némafilmek, amelyek körül zughat Bí hangosfilm áradat, szépségük, érdekességük örök időkre a felszínen tartják. Ilyen film a ma bemutatásra kerülő néma, de Nedbál Oszkár világhírű eredeti zenéjével synkro- nizá’t »Lengyelvér.« Az Apolló igazgatósága, számítva a »hangos« közönséggel, kisér őképnek egy nagyszerű hangos slágert, a »Szegény leányt nem lehet elvenni«, Zágon István színmüvét .mutatja be közönségéinek. Ezen film főszereplői: Renátái Mül er és Szőke Sza- s SZOLETTEK:

káli. — A közönség kényelmére két ! Dr. Bódi Lajos és Kormányos Rozä- I előadás, 6 és fél 8 óiakor. | fiának Lajos nőm fiuk. Kovács G. Benő !

ия—да—нииаиаэваи ииян* m и

Február 12.

Búza 80 kg»os 16'— P Rozs: 12'— P, Агра: 13'50 P, Zab : 13'50 P, morzsolt Tengeri:

12-50 P, j

Ferencvárosi eertesvásár Arak к >nnyü sertés 54—58 közepes ] 64— 66. nehéz 76—78 fillér.

ö—В

Anyakönyvi hírek

— Február 3. — február 9. —

és László Matildnak halva szü’etett fiuk. Tóth Kálmán és Hajnal Juliámnának Sándor nevű fiuk. Miklós I. József és Je- rucsek Erzsébetnek József nevű fiuk. Gáspár János és Tomicsek Mátrának Sándor nevű fiuk. Miskolczi Imre és Weinberger Máriának Margit n/evü leányuk. Takács Pál és Horog JuliánnámBk József nevű fiuk. Vágó József és San- dula Teréziának Károly nevű fiuk. Antal, István és Botykai Irénnek Irén nevű leányuk. Németh, Lajos és Sárközi Ju- liánnának Lajos nevű fiuk. Klucsó Lajos és Vidéki Franciskának Katalin nevű leányuk. Pipicz Antal és Gregus Honának József nevű fiuk. Dobó Illés és Négyökrü Etelkának József nevű fiuk. Tótii Mihály és Németh Zsófiának Mihály nevű fiuk. Vitéz Péter és Zsebő Máriának Mária nevű leányuk. Kupa László és Babos Katalinnak Kata'in nevű leányuk.

MEGHALTAK:

Sós Sándorné Nagy Juliánná 36 éves korban. Török Antal 1 hónapos, Császár József 84 éves, Kozma Pál 80 éves, Novák Jánosné M. Kovács Berta 65 éves, Bereczki József 74 éves, Surján Lajosné Szikora Piroska 36 éves, Nagy Imréné Varga Margit 21 éves, Juhász Dóra Sándorné Rokolya Juliánná 47 éves, Kolompár György 33 éves, Antal Cs. Mihály 73 éves korban.

KIHIRDETETT JEGYESEK:

Csuka János Péter Szabó Jolánnal^ Molnár István csengődi lakos Kocjsi i Rozáliával. Bodócs István Bánóczki Ilonával. Csá.nyi Lajos Szőri Krisztinával. Szvetnik Elek Czinkóezi Annával.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Szabó Mihály Komlós romával. Szabó József Orbán Eszterre1. Temesvári János Rozsnyai Máriával. Csincsik József kelebiai lakos Kovács Máriával. Pákái István Budai Zsófiával Daczi Imre Bánóczki Herminával. Rácz Mátyás Kolozsvári Eszterrel.

A kiskunhalasi kir. járásbíróságtól.

H. 3183-1934. sz.

Hirdetmény

a háborúban- etüntek holtányilvánitási ügyében.

A kiskunhalasi kir. járásbíróság kjSki Csuka, János (k-épv-. Csábi Alajos gyám) kiskunmajsai lakos részéről a 28.000— 1919. I. M. sz. iande'et a'apján előterjesztett kérelme folytán állítólag eltűnt Csuka János volt kiskunhalasi lakos holtnaknyilván tá'a iránt az eljárást megindította és az eltűnt részéire ügygondi- nokul dr. Zeisz Károly ügyvéd halasi Zlakóst rendelt© ki.

Az eltűnt neve: Csuka János, születési hellyé: Kiskunmajsa, ideje: 1890., szüleinek neve; néhai János, néhai Sülj Csontos Viktória ,gyermekei: Csuka János, Alajos, Mária, laknak Kiskunhalason, Tajó p., fog’alkozása: kisbirtokos, utolsó lakhelye: Kiskunha'as. Hatos városban ingat’an vagyona mintegy 22 kát. hold, bevonulásának időpontja: 1915., március 15, az a csapatost, amelyiknél utoljára, teljesített szolgálatot: cs. és kir. 23. gya’ogezred, katonai rendfoko- lakóst rendelte ki.

A kiskunharasi kir. járásbíróság feü- hiv mindenkit, hogy abban az esetben, ha az eltűnt életben létéről, tartózkodó helyéről, halálának, vagy eltűnésének körülményeiről, vagy a hoittá- nyi'vánitása szempontjából fontos egyéb körülményekről, igy különösen arról lenne tudomása, hogy az eltűnt a fent jélzett időn tűi még életben volt, a hirdetménynek a bíróságnál történt kifüggesztésétől számított 60 nap alatt a bíróságnál jelentse, mert ha a most megjelölt időpontra beje’entés nem érkezne, a bíróság egyébként kiderített tények a'apján fog a holtnak nyilvánítás szempontjából határozni.

Kiskunha'as, 1934. november 7.

Dr. FRATER s. k. kir. járásbiró.

Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS

A[

F

cs

E

t

í

Filr

1

FII

Bio

Sz<

1

A r ti

A SZEGÉNYLEGÉNY

MEGTÉRÉSE

REGÉNY

Folytatás 26

Hogyne lelt volna meggyőződve, hi- I szén Kulcsár Istvánná nagyasszonyom, akit az egész város tisztelt, már korán reggel hozzá tipegett öreg tagjaival s megkérte őt, hogy vigyen végbe mindent az esküdt urnái azért a leányért; s ezt bízvást teheti, mert az egy ártatlan jó leányka, aki egy megfejthettem körülmény áldozata, de maga a nagyasszony is fajét tenné föl azért a leányért. Hát hogyne lett volna, meggyőződve a mérnök ur akkor, mikor a leánynak ily köztiszteletben álló, derék, vallásos nagyasszony fogja pártját, ezt még akkor- is merné, ha nem, látta volna már előbb a leányt, aki tiszta: öntudatot, mocsoktalan becsületet, erényt hord vonáséiban.

Még jóformán vége sem volt az ebédnek, azaz, hogy ámbár az ételek már mind sorra jártak, de azért magyar szokásként az urak még ott maradtak az asztalnál pipá-zgatni.

Amint igy pipázgíatnak, hát egyszer nagy tüzesen a komiszáros ur nyit be az ajtón, arca lángolt, szemei szikráztak, igen föl volt indulva; s kitalálható volt legkisebb mozdulatából is, hogy itt valami különösnek kellett történni.

Legelőbb is egy pohár bőit töltött magának, azt kiitía, azután egy székre vetette magát, miközben kíváncsiságot j ébresztő hangon tagolta:

— Soha ilyet! Soha ilyet!

Az esküdt ur, mérnök ur, meg a főszolgabíró ur patvaristája csak egymásra néztek s mindenki mohón kérdezte t komiszáros urat, hogy hát mi az a rendkívüli dolog.

A komiszáros ur e-gyet húzott hosszú bajuszán.

— Hát alig hogy eljött a tekintetes esküdt ur, a városház udvarára- egy lovas ember vágtatott be; — no itt kall! már csodákozni; — ez a lovas ember egy betyár, ki magát fe’adjai, hogy ártatlanok ne bűnhődjenek helyette.

— Valóban ©z nem mindennapi.

— Ezt az embert, folytatta- a koimi- száros ur, — már régen szemmel tartottam, rég gyanús volt már előttem, ezt a.z embert Gyuri Bandinak hivják, gulyás volt s; a tegdéteegebib betyár, ki valaha kezeim közt megfordult.

— Tehát mi történt tovább? Ne kínozza kíváncsiságunkat.

— Ez ember, amint a lóról leszállít, egyenesen szobám, felié tartott, ott kezeimbe adta magát és bevallotta, hallják csak, mit vallott be? — bevallotta, hogy a Kulcsár Nagy Istvánné asszonyomnál elkövetni szándékozott rablásnak vezetője ő volt, — hogy a Móric kereskedőt ő ölt© meg s ennek bizonyságául előmutat egy híján egy tucat olyan piros selyemkendőt, milyenek a törvény kezeiben vannak.

5

!

i

I

(

!

i

— No, nem mondtam, — szólt a mérnök ur, — nem, mondtam, hogy az a leány ártatlan lehet, hogy az a kendő máskép is kerülhetett a, kezeibe, vehette, kaphatta.

— Igen, — szólt az esküdt ur, — de- hátha az a kendő ugyanaz, amely a tucatból hibázik s ha ©zt a betyártól kapta s talán épen attól, akit kiszabadított,, ez még mindakt bizonyitja, hogy a gonosztevőknek, cinkosa.

A komiszáros ur mosolygott és önhit- te-n csóválta, fejét, melyljye! azt látszott monda,ni.

— Nem tudtok semmit, csak én tudok mindent.

— Nos, komiszáros ur, hát a,zt pe-m beszélte el- a,z a betyár, hogy aiz a kendő hogy került a leány kezébe ?

— De igen, e’mondta azt is, sőtt annak: bizonyságára, hogy az ugyanazon kendők közül való, igén alapos bizonyítványt mutatott; e-m’ékezni méltóztatnak, hogy a leány kendőjének egyik szögletéből egy tenyérnyi darab te van szakítva, ezt a tenyérnyi darabot mutatta elő a betyár.

— Lám! Lám! — mondogatta tüzesen a mérnök ur.

— De spektábilis! — kiáltott tüzesebben az esküdt ur, — ez még mind nem bizonyít a leány mel-fett

— És nekem mégis mindig ecősbödik a hitem, hogy az a leány oly ártatlan, mint a ma szu efcstt gyermek.

A komiszáros isimét s adorintott bajuszán, ismét kiivott egy pohár bort és uj erővel folytató:

— Ez az ember ugyanaz, akit a leány saját becsülete kockáztatásával kiszab adatott.

— No lám! — szólt közbe az esküdt

ur, — a betyár reá vaT. t — Igen, tekintetes ur, de az egy oly szép csel-ekedet, mely ritkítja párját; egy oly nemes- ösztön©: a szívnek, mely jótékonyságot, c e'ekedtet legnagyobb ellenségével, mely a gonosztetiet jó tettel viszonozza, — az a lény, mikor a betyárt kiszabadította, n©.n csak szive ösztönét, de erkölcsi kötelességét teljesítette, hűséget, melyre esküdött, esküt, melyet az Isten kezeibe tett la, o’y esküt, mely érvényes és me-gtörhieliesi az egész életre, melyért Is-ten és ember lalőtt a vád alól' csodá-o elismerés menti föl. Szegény leány! Neki kötetesség© volt e-zt cselekedni, mert ő annak az embernek — fete rége.

— Fe-esége!? — kiáltottak föl mindnyájan csodákozva.

— Mesét akar- ön mondáim? — kér- tíe-zte az esküdt ur.

— Nem! Éppen nem, csak tessék hallgatni tovább is figyetemmel.

— Ha felesége, — szólt az esküdt ur — úgy értem, a dolgot, az szegényre még jobban terhelő, m©.t így bizony o- s-abo, hogy cinkosa volt s azért vette föl a le-ányaakot, hogy mindent kipuhatoljon a nagyasszony házánál.

— Most elbeszélem, hogy jutott a ke-ndő a leány, vagy akarom mondani, az asszony kezébe. Ez igen különös. Az

. ura Bandi, a gulyás, aki egyszerre megkedvelte a betyáros élőiét, megszeretett egy leányt, magunta, a feleségét, j kickalta az erdőre, fölakasztotta egy ! fára s fölakasztotta éppen erre a kten- ; döfte, azután e'futott, hátra sem, nézve j többet... Ezt a betyártól tudom, most következik, amit csinján-binján az asz- szonytól k.tudtam; — beszédjük nagyon összevág, pedig még nem is szólhattak együtt... (Szombati számunkban folyt.)

Nyomatott a Helyi Értesitő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u.

Bó

5

H;

1st'

Hen

Ren

Szál

Rei

E

V

fél

к

Vig

Fiilé

Fí

i

órá

У