Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-04-20 / 32. szám

április 20 KISKUNHHLftS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal MAGYAR FOLD - MAGYAR SORS Búcsúzó Bodoglárt elhanyagolták, nem gondozták, panasszavukra mindenki nagyot hallott — és Halas mégis Bodoglár szerelmese maradt Egészen sfilsaerü s valóban a vé- . letten hozta, hogy a bodoglári pai- j mszzuhatag husvétra maradt és itt ' ebben az ünnepi számban vonultatjuk fel a legromantikusabb halasi tanyák egyikét, jajszavával, baj tengerével, bánatkallangyáival körülbástyázva', hogy lássa meg mindenki, die lássa meg főképen az a nemzedék, amely annyi heroizmussal szállt síkra an- * nlaik az érdekében, hogy ezt, a sze­gény, megtiport hazát a reformok útjára boesájtja, hogy becsületesen megreformálja a gondolatot, a cse- 1 lekedetet, hogy reális utakra tereli az uj országépitésre készülő magyar : fiatalságot. Mennyi tennivaló, Istenem mennyi elhanyagolt kérdés rágódik itt szerte ! a magyar Alföldön és mennyi még az a résziétpordka, amely gondnap­palokat és virrasztóéjjelekiet okoz a tanyai magyarokra, arra a rétegére I a Nemzetnek, amely mindig hősi j elszántsággal, erejének megfeszített j akarásával tudott, akart és bírt cse- : lekedni akkor, amikor a haza hiv- Ita őt, adta a lelkét, adta mindig a I hazának a forró szive dobogását, ha kellett vérzett érte, ha úgy hoz­ta a sors szenvedett vele, húsúit és vigadott, ahogyan éppen ä történel­mi idők forgószele csapta a magyar étet sorát. És most, hogy egy uj világ épül szerte Európában és hogy ezt az uj, jobb, szebb, megaljé- gedettebb uj világot a maigyar re­formkorszak is sarkalatos kormány­zási programpontjává varázsolta nemcsak érdemes, de szükséges, nemcsak kell, de parancsoló jóváté­tel, hogy a magyar élet minden vo­nala á segítő kéz és az okos el­gondolások megvalósított cselekede­teit érezze és1 részesüljön annak min­den áldásában. És itt mingy árt elöljáróban, hogy visszatérünk Bodoglárra, e sorok író­ja a legveretesebb és legnemesebb irigységet érzi, hogy nem a Móra Ferenc annyira szakértő tolla rója ezeket a sorokat, mert ez a tanyai nép valójában az ö behunyoft éles szeme elé kívánkozna, ez a lírával telitett tanyai magyarság tele köl­tészettel, tele gyönyörűséges szépsé­gekkel, romantikával, a magyar sík­ság szinte végtelennek látszó táv­lataival, erőben, épségben, de sajnos, gondozatlanul és elhanyagolt állapo­tában. Segítséget böjtnapokat élő magyarság, most talán eljön számára a virradat, expiálni a múltak bű­neit és erős pilléreket építeni jö­vendőjének. Bodog'lárnak a panaszkönyvében már nincsen üres tiszta lap, tele- irott kötetes könyv az már, ez a tanyarésze Halasnak az, amelyet a múltakban minden illetékes elhanya­golt és nem csoda, ha Bodbglár nem tekinti elégtételnek azt a választ, hogy hiszen az Alföld többi részeit is elhanyagolták, hogy a nagy ma­gyar síkság az egykori békeország­ban a kossuthi eszmékért rajongott, hogy azután ekkora árat fizessen érte, amelyet ki tudja lehet-e majd gyökeresen orvosolni. Kezdjük talán itt is a megszokott sablonnal, ami azonban csak az unottan olvasó szá­mára kaptafa, mert bizony ez az utkérdés és annak minden bonyolult szövevénye a szülőanyja és ősforrása csaknem kivétel nélkül minden baj­nak. Ennek tulajdonítható, hogy В er­dő gl ár puszta hosszú évtizedeken át gyümölcsöt csak házi szükségletre termelt, szőlőt épenhogy a saját pin­céje megteljék, a gabonatermesztés takaróját csak addig húzta, amíg az adó kitelt belőle, kinek is termelt volna a szegény bodoglári tanyás ember, akit az uttalan, vagy semmi­lyen utak száműztek valamennyi pi­acról, kint a tanyán nem látott ugyan kereskedőt, ő maga meg nem keres­hette fel a várost, vagy piaccal bíró községet. Élt ez a tamyarész, vagy vegetált, igen tartalmas nemzetgazdasági értekezés anya­ga lehetpe, de ha vegetált, akkor is a vegetáció legször- nyübb kínjait érezhette, simogatta a földjét, becézte a vetését, gyönyör­ködött a 'lombbaborulás tavaszain, az érlelő nyarakon, de jött az ősz, az értékesítés időszaka, ia ruházkodások ezernyi gondjai és ekkor a legjobb, legsikerültebb esetben is elkótyave­tyélni kényszerült azt a termést, a melyhez annyi aggodalom és őrködő vigyázás fűződött. És ezt a gyötrő vajúdást lázas vá­rakozással érezte a bodoglári ma­gyar, akinek az évek sodródásában a történelmét, tapasztalatait nagy és gondos szeretettel az öreg, nyugodt tanyai bölcs, Gyenizse Lajos bácsi jegyezgette, de vájjon kinek Írogatta ezeket a betűket, kinek a számára rótta a sorokat. Beküldözgette a ka- marához, kilincselt az elérhető 'illeté­keseknél, adatait a helyi sajtó ren­delkezésére bocsáj tóttá, die hol volt Bodoglár puszta távolsága a kor­mánytól és ha közel lett volna, mek­kora szakadék választotta el a múlt­ban a szándékot a cselekedettől. És, ahogyan múlták az évek, az idő homokóráján peregtek le a na­pok, úgy várt Bodoglár népe js a mesebeli királyfira, vagy várt a pusz­ták várandós főnyereményére, hogy mégis, hátha egykor elérkezik az idő, amikor felfigyelnek az akácosok ka- kukszavára, de bizony hiábavárt Az apró csemetékből viharvert, öszbecsa- varodott öreg nyárfák lettek, a ka­lendárium egyre több időt emész­tett meg, die bizony a halasi tanyák­ra nem fordulták jobb idők, a gaz­dák úgy, ahogy maguk javíthatták az utakat, hol egy kis náddal, hol egy kevés mindenféle törmelékkel, de ez mind csak kétségbeesett eről­ködés maradt, az utak még sem lettek járhatóbbak, a piacok pedig egyre elérhetetlenebb álmokként már csak gyengén pislákoltak. És Bodoglár, ahogyan a szegedi piac kezdte favorizálni a majsiai pi­acot, mint bevásárló forrást, ugyan­olyan arányban nőtt a bodogl áriak érdeklődése Majsával szemben, ma pedig az a helyzet, hogy Bodoglár a jóval közelebb fekvő, a készülő úttal pedig könnyen is megközelit- hető Majsára viszi be az áruját el­adni és természetesen elkölteni való pénzét ott ás költi el. Az érdeklő­dése ennek a pusztarésznek Halas iránt egyre csökken és elérkeztünk ma már oda, hogy Bodbglár csak hatóságilag tartja fenn az összeköt­tetést a saját városával. Tiltakozni kell ellene, téves és fél­reértett beállítás volna, ha valaki Bodoglárt hűtlenséggel vádolná, Bo­doglár ma ás szerelmese Halasnak, a kegyetlen végszükség kergette ezt a pusztarészt idegen piacra. Segítsünk Bodoglár pusztán is, il­letékes helyen komolyan és megfon­toltan foglalkozzanak ezzel a határ- résszel, hallgassák meg bajait, je­gyezzék fel kívánságait, hogy jobb és több termelést végezzen, kedve­zőbb értékesítési piacot találjon, ad­ják vissza az önmaga nyugalmát, hogy ezzel a komoly segítéssel visz- szaadhassák Bodoglárt is természetes és ésszerű piacának Halasnak. Postaügynökséget kapott Gőböljárás A halasi tanyák' szükségleteinek ellá­tása. során jelentős esemény© van Gő­böljárás-pusztának, jahO'l posta,ügynöksé­get állítottak fel és a postaügynökség ma szombaton kezdi meg. A postaügy­nökség hivatala a vasúti állomáson lesz. A g öböl járási post ©ügynökségen 1200 pengőig terjed© összeget felvesznek és ugyanilyen összeg áll rendelkezésére az ügynökségnek kifizetésekre is. Az uj' postaügynökség Gőböljáráson régen érzett hiányt pótok , Kik és mennyit adományoztak a Kiskunhalason felállítandó Ereklyés Országzászlóra Kiskunhalas m. város köizgyülés© ál­tal megszavazva 500 P, Kiskunhalasi Hangya Szövetkezet 100 P, Ébredő Ma­gyarok Egyesülete 100 P, Belterületi II. század 1. szakasz leventéi 2.07 P, Ha­lasi Kereskedelmi Bank 25 P, özv. Sziat- máry Sándorné 30 P, Halasi Takarék- pénztár 50 P, Szekér Pál 5 P, Dr. Do- iicsek Lajos, Dr. Szabó Lajos, Szilágyi Ákos, Szanyi Ferenc 10—10 P, Kecskés Lajos 5, ifj. Dobó Kálmán 2, Pólya Sándor 2, Bátory Gábor 10, Kiskunha­lasi Szilády Áron ref. reálgimn. Diák- szövetsége 10, Kiskunhalasi ref. egy­ház 10, Zenekedvelők Egyesülete 10, dr. Pető Jenő 10, Kiskunhalasi Jóté­kony Nőegylet 5, Tárcsái Máj zik Lajos 10, Tutit Péter 2, Schneider I. Utódai 100, Halasi Hitelbank 25, Wendfer Zol­tán 10, Holländer Gyula 2, dr. Zeisz Károly 10, Baranyi László 10, Róm. kath. egyház 10, Halasi Gazdasági Bank 25, dr. Fésűs György 6, Farkas Fék, dr. Franki Áron, dr. Kathona Mihály, Szekér József, Kun Benő, Fridrich La­jos, özv. Bodoky Zoltánná, Pataky De­zső, dr. Práger József, dr. Grosz Dé­nes, Jóbarátok Asztaltársasága, dr. Stei­ner Ignác, Kristóf József, Makai Károly, Baky József, dr. Szabó F. és dr. Grosz M. iroda 5—5, Kosa István, Matkó Ká­roly, 2—2, dr. Musa István, Reformá­tus Nőszövetiség, dr. Holländer Ignác 10—10, Iparos Ifjúsági önk. Egyesület 5, dr. Monszpart László 10, özv. Frid- rich Sándorné '5, Kiskunhalas m. város testnevelési kirendeltsége 18, Grosz La­jos 3, dr. Antal Zoltán 5, Kovács Jó­zsef 3, Halasi Kereskedők Egyesülete 25, Szabó Zsigmond 10, Jeremiás Lajos 5, Stepanek Ernő 5, Kiskunhalasi rend­őrkapitányság 21.40, M. kir. állami adó­hivatal tisztikara 10, dr. Kun Andor 5, Hudi András 10, Dietrich Füiöp 10, Tombácz István 5, Tóth Lajos 5, Nagy Tóth Márton 2, Alsós záliáai pusztai gaz­dakör 10, Vágott János 5, Halasi Izr. Jótékony Noegyfet 5, Haas! Béláné 3, Kiskunhalasi orth. izr. elemi iskola gyűj­tése 5.98, Weisz Ignác 4, Kun Anna Mária 1, Rácz János 2, Brandstein Manó 2, Schwarez Mihály 2, Schwarcz Ferenc 2, Krausz Zoltán —.50, Seh in Samu 1, Práger Ignác 2, Kálmán Dezső 2, özv. Schönfeld Izidorné 2, Kohn Sebestyén cég 1, dr. Szabó Füiöp 2, Bergt József 1, Wolf Aladár 1, Seidner Sándor 1, Adler Ignác 2, Wacuum Oü Comp. 20, Kiskunhaasi reálgimn. gyűjtése 70.18, Medveczky Károly 1, Török István lj Pát Ferenc 1, Trapl Dezső 1, Nagy K. József 1, Gyenizse Imre 1, Szélt Antal 2, Önodi Balázs 2, Szabó Ferenc 1, Harnóezi Kálmán 2, Gyuget Kálmán 2, Bán György 2, Schil­fert Pál —.60, Róm. kát. elemi iskola gyűjtése 3.06, Kiskunhalasi Úri Ka­szinó 25, Tarján Pompejusz 2, Alsóvá­rosi ái. elemi iskola gyűjtés© 3.43, Szabady Eleonóra 1, Kerék József 5, Wasziláevits Fedor 10, Baranyi László (második adomány) 10, Kiskunhalasi Iparos Dalkör 8.40, Szilágyi András 2, vitéz Dakos Kálmán 10, Nagypál Sándor 10, dr. Fekete Imre 10 P. — Adományok összege P 1667.52. — A további ado­mányokat kérjük a következő helyek va- íame’yikén leadni: Halasi Takarékpénz­tár, Halasi Hangyaszövetkezet, Központ, Halasi Hitelbank Rt. (Wendler ig.), Kis­kunhalasi; Ipartestület, Kiskunhalasi Úri Kaszinó, Polgári Olvasókör. Felkérjük Kiskunha’as áldozatkész ma­gyar lakóit, hogy akik még nem adtak városunkban felállítandó Országzászlóra, erejükhöz mérten járuljanak hozzá, hogy e nemzeti ereklye városunkban is büsz­kén hirdesse magyar érzésünket és csonka országunk feldarabolásának fáj­dalmát. Ne maradjunk le a többiek között. Talán magyar városunkban még nem kait ki a büszke magyar ér­zés, hogy ne tudná és ne akarná — erőltetve is — azt kimutatni. Ha szá­mot mindenki, hogy mire adja ki ke­resetét, akkor fog találni közte sok olyan tételt, mely sóikkal kisebb jelentő­ségű, mint az, hogy legyen, vagy ne Le­gyen Országzászló városunkban. Egy­szer-kétszer talán háttérbe kellene szo­rítani más kiadásokat; egyszer-kétszer le kellene mondani egy-egy könnyen :n;éJ- külözhető kiadásról: és akkor rendben tesz minden. Nem fesz utolsó dolog az sem, ha a városi tevé’tárban későbbi leszármazot­tak kiböngészik, hogy ilyen, vagy olyan hozzátartozó is adott e szép emlékműre. És miiyen más érzés fogja áthatni ama fiatal magyar szivet, .amelyik a másikkal együtt keres és nem talál a nevek kö­zött hozzátartozót, pedig tudja, hogy bőven tehette volna. Hazafias üdvözlettel Eríkly.is Országzászió Bizottság. Pályázat. Régi és előkelő, Kiskunhalas és környékén jól bevezetett biztosító In­tézet főügynöksége részére fixfizetés és magas jutalék javadalmazás mel­lett vezetőt keres. Megfelelő össze­köttetésekkel bíró, komoly és szor­galmas urak adják be pályázatukat a lap kiadóhivatalához. JnrXmagokmofva.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom