Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-08-21 / 67. szám

6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐ E augusztus 2t О r s z á g—V ilágj A kormányzó az olasz királyhoz a felsőolaszországi árvizszerencsét- lenség alkalmából meleghangú rész­véttáviratot intézett, amelyre az olasz király az alábbi táviratban válaszolt: »Főméltóságu Horthy Miklós, Ma­gyarország kormányzója, udapest. Nagyon melegen köszönöm azt a részvétet, amelyet Főméltóságod és a magyar nemzet az országomat ért gyász alkalmával kifejezni szives volt. Viktor Emánuel király.« — Egész­ségügyi főtanácsos lett Istók Barna­bás dr. megyei tisztifőorvos. — Por­tugália külügyminisztere nyilatkoza­tában kijelentette, hogy az olasz— abesszin viszály ügye semmiképpen sem hagyhatja közömbösen Portugá­liát, tekintve, hogy az országa Af­rikában nagyhatalom. Portugália, to­vábbra is fenntartja azt az erős el­határozását, hogy a jogosan hozzá­tartozó területekből egy centiméter- nyit se enged át más hatalomnak^ — Megegyezés jött létre a japán kü­lügyminiszter és a tokiói szovjotoiosz nagykövet között, amelyben megol­dották a határviszályok kérdését. — Embercsempészésnek jöttek nyomára Newyorkban. Az embercsempésző szervezet vezetője Kaufmann Sámuel volt, aki kisebb-nagyobb összegek el­lenében mindenkinek bevásárlási pa­pirt szerzett. Ilymódon több mint egymillió dollár évi jövedelemre tett szert. — Az iparügyi miniszter Bu­dapestre és környékére elrendelte az asztalos iparban a legkisebb munk- bér megállapitását. — Nagybritannila a nankingi külügyminisztériumban erélyesen tiltakozott Gareth Jones angol újságíró meggyilkolása ügyé­ben. — Letartóztatott a touloni ren­dőrség két fiatal leányt, akik a leg­utóbbi zavargások alkalmává' állító­lag lövéseket adtak Cie a rendőrségre. — Alkoholmérgezésben megha’-t Bu­dapesten ifj. Schächter Béla 35 éves magántisztviselő. — Gázzal megmér­gezte magát és meghalt Budapesten Szollás Gyula 61 éves ny. gázgyári | tisztviselő. — Felakasztotta magát 1 és meghalt Budapesten Mafclár Agios- ton 24 éves ingatlanügynöki — A független kisgazdapárt ma országos nagyválasztmányi ülést tartj amelyen Eckhardt Tibor pártvezér az összes időszerű kérdésről beszédet mond és részletesen válaszol a miniszterelnök | legutóbbi beszédére. — Kóburg Fü- löp Józsiás herceg, a Kohári hitbi- f zomány tulajdonosa ismét felveszi a [ Kohári nevet, amelyet nagybátyja ha- j gyott el annakidején. Végleg Ma- ' gyarországra költözik, mert német j és magyar kettős állampolgársága ezt lehetővé teszi. Elhatározása az uj magyar hitbizományi reformmal függ össze. — Kispesten, Újpesten és Pestszenterzsébeten megegyezéses alapon megszűnt az építőipari sztrájk. — Elkészült a méhész .Jti törvény. A magyar méhészek régóta sürgetik a mé­hészeti törvényt, mert attól a magyar méhészet fellendülését várják. Ez a kí­vánság részben már te'jesült, mert a földmivelésügyi minisztériumban ja- na­pokban elkészült a méhészeti törvény­tervezet, amelyet hozzászólás végett megküldöttek a méhészeti egyesületek­nek. — Adományok az ingyen tej és ebé- deitetési akció javára. A kiskunhalasi belterületi állami etetni iskolák ingyen ' tej- és ebéde’tetési akciójának javára még a következők adakoztak: Dr. Bor- bás Imre, özv. Szathmáry Sándorné 6 —6 pengőt, Faragó Sándor ékszerész, özv. Keresztes Lajosné, Solti Klára, Tarján Pompejusz, özv. Tóth Imréné 5—5 P, Brandstein Manó, Csorba Imre, Funk Árpád, Gaát Jenő, Gaól István, dr. Keresztes Béla, Nagy E'ek, dr. Po.ng- rácz Etemér, özv. Pressburger Ferenc- né, Tóth István, Túlit Péter, Wolf Ala­dár, Záborszky Sándor 4—4 P, Nagy Czirok László 3.50 P, Fazekas Árpád, özv. Halasy Béláné 3—3 P, Barna Mária 2.50 P, dr. Borbényi István, dr. Kun Andor 2—2 P, dr. Baross Géza 1 P, (Folytatjuk). HALASI GABONAARAK Augusztus 19. Búza 80 kg-os 13.80 P, rozs 12.40 P„ árpa 14,— P, zab 14.— P, morzsolt tengeri 17.— P mázsánként. FERENCVÁROSI SERTÉSVASAR Nehéz sertés 1.08—1.10 P, közép 104— 1.06 P, könnyű 0.60—0.74 P kilónként. — Augusztus 11. — augusztus 17. — SZOLETTEK: Túri János és Markovics Irmának Klór® nevű leányuk. Kuruesai János és Csillag Margitnak József nevű fiuk. Án­gyán Mihály és Vincze Máriának István és La-jois nevű fiuk. Lakatos Sándor és László Máriának Etelka nevű leányuk. Vitéz Jenei Gergely és Vén Máriának Anna nevű leányuk. Paityi Jenő és Egri Franciskának Franciska nevű leányuk. Fajszi András és Ur'auber Lujzának Ferenc nevű fiuk. Csipkó Péter és Da­rányi Máriának Mihály nevű fiuk. Ko­roknál Sándor és Csikós Juliannáinak Zsuzsáim-a- nevű leányuk. Szabó Pál* és Darázs Teréziának Benő nevű fiuk. ör­dög Mihály és Krizsák Máriának József nevű fiuk. Kelter Mihály és Gáspár Cz. Rozinának Rozina nevű leányuk. Szabó István és Windecker Teréziának Margit nevű leányuk. MEGHALTAK: Király Lajos 2 hónapos korban, Ha­lász Elvira 15 éves, Farkas Imre 35 éves, Ba,kró Nagy Gábor János 4 -éves. Erzsébettel. Tóth Angyal József Felhő Máriával. Bugyi Mihály Domokos Etel­kával. ; I 18 — A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 2719/1935. tk. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT Halasi Gazdasági Bank Rt. végrehajt tatónak kiskorú Schneider György vég­rehajtást szenvedő ellen indított végre­hajtató kérelme következtében az 1881: LX. te. 144., 146 é,s 147. §-ai értelmében elrendeli a végrehajtási árverést 315 P tőkekövetelés és jár. és az árverési kérvényért ezúttal megállapított 23 P költség behajtása végett a kiskunhalas! kir. járásbíróság területén levő, Kiskun­halas m. városban fekvő s a halasi 9744. sz. betétben A. I. 1-2. sor 3028-12, 3028-13. hrszám a’att felvett 92 n.-öl kert, 103 n.-öl lakház udvarral, beitelki kiskorú Schneider György nevén álló ingatlanra 1216 P kikiáltási árban. A telekkönyvi hatóság az árverésnek a telekkönyvi Hatóság hivatalos helyisé­gében (I. emelet, 2/a ajtó) megtartására 1935. SZEPTEMBER 18. napjának dél­előtt 9 óráját tűzi ki s az árverési fel­téteteket az 1881 :LX. te. 150. §-a alap­ján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant a ki­kiáltási ár feliénél alacsonyabb áron el­adni nem lehet (1908 :XLI. te. 26. §). 2. Az árverezni szándékozók kötele- I sek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 száza- j lékát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. ; 42. §-ában meghatározott árfolyammal j számított, óvadékképes értékpapirosban i a kiküldöttnél letenni, vagy a bánalpénz- ,1 nek e'őtegBsen bíród letétben helyézé- 1 séről kiállított leteti elsmervényt a fci- I küldöttnek átadni és az árverési felfé­Sárközi Lajos 51 éves, Rózsa Nándorné Szilágyi Mária 83 éves, Baitiz Juliánná 6 éves, Dudás János 33 éves, Nagy Károly 9 hónapos, özv. Biró Imréné Lő­rinc Etelka Lucia Franciska 59 éves, Ángyán Lajos 6 napos korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Kovács János gyöngyösmelléki lakos Gondi Rózáiéval. Vigh Lajos Müller te'eket aláírni (2881 :LX. te. 147, 170, 150 §, 1908 :XLI. te. 21. §). Kiskunha'as, 1935. május 13.-án. Dr. BOROSS s. k. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteléül: Mészáros iroda- tjszt. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS RÉGI VILÁG TÜNDÉRMESÉJE Щ ^11 REGÉNY II V Folytatás 16 A legelső, ami meglépte, amelyen lie>- endő gyönyörködésre még folyvást haj­landóságot érzett, a remek, aranyos díszruhákat nem látta sehol. No de sem­mi,, itt van maga, itt alszik édesdedien ő nagysága, végignyujtózva a puha ágyban. Óvatosan közelgett az ágy felé. önagysága be akart fordu'ni a fal felé: ezen kétségbeesve, sokkal erőseb­ben, mintsem szándéka, volt, megérin­tette nagyúri, vállát, ő nagysága erre kinyitotta, félszemét. Erre Mosolygó ur elmosolyogta, ma­gát. ő nagysága fe’méltóztatott ébredni. Úgy van-J Nagyot ásított és felébredt. Ámde most hogy beszéljen vele. Nincs aki megmagyarázza szavait. Semmi, megkísértette. — Kérem, nagysága, a vendégek már mind itt vannak. Ö nagysága vidor könnyedséggel fel­ült ágyában, s Mosolygó urnák szörnyű nagy bámu’atára tiszta magyar nyelven jókedvvel azt felelte: — No, ha, mind itt vannak, úgy kát most már minden jól van. Ezzel ágyából kitebbenvé, a bámulatá­ban megfagyott Mosolygó urnáik egy levetet nyomott a, kezébe, méllyé,t pár­nája, alól vont elő. És ö nagysága gúnyosan szemébe kacagott és: — Átátum! Satátum! — mondta vi­gyorogva, s a vendégszobának udvarra nyitó ajtaján úgy pőre ingben, és hozzá­tartozóban, amint volt, ugrott ki az aj­tón, a folyosón, udvaron keresztül s neki rugaszkodott a nagy világnak. Mosolygó urat ámulva hagyta ott a levéltel1 kezében. Csak egy tekintetét keltett maki a te­véibe vetni, hogy bőszen elikiáltsa ma­gát. — Megcsaltak! Rászedtek,! Azt Írja szedte-veüte, — hasonlót hasonlóval, — ha, az nem volt igazi fekete — hoztam, neked, a,ki feketébb, aki már csakugyan igazán fekete. Mosolygó ur szégyeltetében a, világért sem, mért volna kimenni az udvarra, hol kocsisok ép cselédség hahotáztfik a megfutamodott fekete a'ak fölött. Visszament a pohárszékes szobába és csüggedten, kimeru ten, reszketve a ha­ragtól é,s a bosszú,Ságtól, lerogyott a kanapéra. Nem bánta most már, miatta, akár­mi történhetik oda kívül, ő meg sem mozdul a kanapéról. Pedig valaminek csak kell történni, a sok vendég egybe van hiva. Ki lesz elég merész, ki bír azzal a bátorsággal, hogy értesítse őket, miszerint úgy, amint jöttek, haza,mehet­nek. Hát Emerenda ? Hiszen Emerenda szörnyethal, ha a valót megtudja. És Emerentia, épen benyitotta az aj­tót. Szerencsére nem jött maga, Esztike ve'e jött. — Jertek ide, nyögte a, boldogtalan férfiú. Jertek ide, mert meghalta,m. Többet nem tudott kinyögni, szóía,te­nui átnyújtotta, a levetet. Azt hitte, Emerenda összérogyik, na­gyot sikolt és meghal, rögtön szörnyet hal. Az igaz, Emerenda kikelt színéből, Helyi Érteeitö Lapválialat-nyomda, 1 olyan lett, mint a furia, féletem volt ránézni, úgy eltorzult a, dühtől arca, szemei vérben forogtak, öklei görcsö­sen gyürtéjk a ’evetet, de nelm halt meg, • még csak el sem «ájult s csak annyit mondott sziszegve: • — Megvetem a nyomorultat. : — Ez mind jó — ez mind jó — szólt j töprengve Mosolygó ur, de most már j hogy huzzuik ki a, követ a kutból. A sok i vendég ©gybegyült a lakodalomra, mit j csináljunk? Ha, ez a dolog a nyilvá- i nosságra jön, többé Akár a világ e’é se I menjünk. — Édes atyám, — szólt ekkor félénk szemérmetesiséggel, Esztike. ■*- Nos, nos? — sürgette őt Mosolygó ur, kapva rajta, hogy talán ettől fog valami jó tanácsot hallani. Esztike lesütötte a széniéit és nagy szemérmességgel, folytatta: — Mit ad nekem kedves atyám, ha j én he'yie hozom az egészét, ha még- ? mentem hirünket és a zavarból kisegi- j tem, hogy semmi baj, kellemetlenség в 1 szégyenkedés nem, éri. ■ Mosolygó ur meglepve s kérdő arc- , ca! nézett reá, Emerentia pedig érzá- I kényén keblére vetette magát, j — Oh tedd... oh tedd édes kedves Esztike, ha teheted. í Esztike édesdedén mosolygott... s sze­mérmeién forgatta ujjiai között kötény- ! kéjét . j — Hát hiszen édes atyám, nemi Szük- í ség ám azért, hogy a vendégek e'.mPn- j jenek. Lehet itt azért lakodalom. S — Hogy-hogy? — kérdezi* Moso'ygó ! ur, nem tudva a leány szavain e'iga- 1 zodni. Miféle lakodalom? — Az enyim! — rebegte félénken Esztike. — De hogyan? — Azt mondjuk a vendégeknek, hogy j megtréfáltuk őket s megleptük, hogy az én lakodalmam történik meg. Kiskunhalas, Molnár ucca 2. —- Oh, édes Esztikém, mily jó vagy... — suttogta, Eme.encia. Egészen megvi­gasztalsz. — Igen! Igen, de én még most s©m értem. Lakodalom? De hol a vőlegény? Hát olyan hamar lehet azt szerezni. La­kodalom? Lakodé,lom, de kivel? Esztike nem szólt többé semmit, — csöndesen, a mellékszoba felé lépegetett. Úgy látszott, a,z a szobai vőlegényeket terem. Vagy talán az volt oka, hogy az udvarra nyílt az ajtaja s amint megszök­hetett vő'egény rajta, úgy b© is szökhe­tett rajta vőtegény. E’ég az hozzá, hogy Esztike csinosan felöltözött vőlegényt vezetett be a mel­lékszobából. — Etek! Etek! — kiáltottak bámulva, egyszerre Mosolygó ur és Enterencia. Bámultak s nem, látszottak neheztelni. Sőt Eme.encia kedveskedve suttogta: — De ék! Derék! így ép^n a legjobban van minden, Esztikém kedvesem! öl­tözz fe', gyorsan menyasszonynak! Mosolygó ur, mint egy szobor állt s fejbó1,ingatva, haragot, szemrehányást tettetve, nézett Eekre. Azonban még sem, bírta tartani miagát в a szerencsés megoldástól felfrissülve, eineveitte ma­gát s vidor fenyegetéssel szólt: — Semmirevalók rászedtetek, hartem ne fé’j, rászedtek én is, gonosz leányt adok. — Aki engem nagyon szeret, kedves jó atyám! — felelt Etek vidoran. A vendégek valóban naigyon megle­pődtek s nem győztek eléggé csodál­kozni s nevetni Mosolygó ur furfangos- ságán, mellyel őket megtréfálta. Azon­ban a fiatal, kedves, szép menyasszony me'teít még jobban mulattak, mint ahogy eleve hitték. Pipázó Vászon Pál ur ő nagysága pedig még mpst is száad, ha meg nem állt valahol. (Vége).

Next

/
Oldalképek
Tartalom