Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-23 / 85. szám
4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE október 23 A DÉLCEG MAGYAR BETYÁR ÜNNEPÉLYESEN BEVONUL A KORTÖRTÉNELEMBE IS Rendkívül szenzációs dokumentumok arról, hogyan akarta Kossuth Lajost hazahozni Rózsa Sándor, aki uj 48-as szabadságharcot is teremteni akart Ma is élő legendák Rózsa Sándor „lefejezéséről“ és fejszés agyoncsapásáról Hetv®«, nyolcvan évvel kell vissza- menni az emlékezés rokkáján, hogy eljussunk a szegedi zsombékokhoz, nádasokhoz, mocsarakhoz. Ahol ma traktor bug a perzselő kánikulában, vadkácsák szálltak fel, ma már kultúráét teng- Valamikor elhagyott vidék volt a betyárok búvóhelye és portyázásainak színhelye. Romantikus és regényes tájék nagy síkja. i t. '• De nem nagyon közeledett és közlekedett itt az ember, vagy aki már ittl vert tanyát, annak nagy oka kellett hogy legyen erre. Ez a vidék, ezek a nádasok és mocsarak voltak az üldözött szegénylegények palotái, itt készítettek maguknak sásból és falevélből fészket, mint a madarak s innen jártak portyázni a. város aíá és a várostól messz© lévő vidékekre,. Ezek a mocsarak biztosabban őrizték’ a szegénylegény titkát, mint a várfalak és a sáncárkok, mert onnan kiszabadulhatott a betyár, de aki pandúr ebbe a vizenyős, bokros, nádas labirintusba betévedt és nem ismerte a járást, úgy beleragadt lovastul1 együtt, hogy majd csak az itéletnapi trombitaszóra fog előkerülni. Nem is beszélve arról, hogy kész életveszedelem volt pandúrnak erre a területre portyázni, mert itt olyan biztosan röpködtek a szegénylegények ólommar darai, mint a füsti fecskék, i Betyárportré uj történelmi megvilágításban Szeged és Szeged környékének pépe szinte dédelgetve őrzi ennek a nem is olyan régen letűnt betyárvilágnak romantikus történetét, Rózsa Sándor emlékét, aki még annyira közel yan hozzájuk, hogy néha még ma js felbukkan itt-ott a tanyai akácosok hangulatában egyjßgy hajiotthátu, fogatlan, Szikár Matuzsálem, akiről mindenki tudja, hogy betyár volt s ha kellő hangulatba hozt- zák, hát lebilincselő dolgokat tud mesélni azokról a régi szép időkről, meg »Sándor bácsiról«, a legendáshírű szegénylegényről. i ' í Ennek a romantikus, színes, hol meg- rikató, hol szívderítő kornak 3 hős© a szegénylegény, vagy más néven betyár, már régen bevonult az irodalomba és a történelembe is s a betyárfogalom, amely n©m is olyan régen még egyenlő volt a gonosztevő fogalmával, a törté- j nemi kutatások révén kezd megtisztulni, kezd históriai jelentőségében emelkedni, Különösen az abszolutizmus korában szinte kitenyésztett betyárvilág históriai hátterével és jelentőségével igen sokat foglalkozott beható kutatásai során a vásárhelyi Fejérvári József, aki számos olyan dokumentumot hozott már napvilágra, amelyek egész más történelmi megvilágítást adnak ennek a kornak, mint ami eddig beierögződött a köztudatba. ő tanított meg rá, hogy a betyár, az igazi alföldi betyár — aki p,em téveszthető össze a Sobri Jóska-féle Ravasz csirkefogótipussa! — gavallér volt a szónak gentleman értelmében, vért nem ontott, mást meg nem ölt, csak ha reája törtek, ha őt akarták megölni, vagy mást öltek meg ártatlanul, de akkor nem csellel, hanem szemtől-szembe, nyílt kiállással, sokszor formális párbajra való kihívással. A betyárt mélységes szociális érzés hevíti, védelmezője a szegénynek, a méltatlanul üldözöttnek, oltalmazója a nőnek és a gyermeknek, egyszóval a gyengébbnek. Rózsa Sándorról maradt fenn, hogy, szeges ostorával halálra korbácsolta egyik emberét, aki egy kisgyermeket megölt. Rózsa Sándor, a felkelő hős Fejérvári József a betyárvilággal kapcsolatos kutatásai során most olyan értékes dokumentumokat fedezett fel, amelyeknek históriai jelentősége a kor uj történelmi megvilágítása szempontjából már első pillantásra is rendkívül nagybecsű. ,,1 1 ■ Az közismert történelmi tény, hogy a szabadságharc alatt Rózsa Sándor felajánlotta. maga és betyárjai szolgálatait Kossuth Lajosnak s a kormányzó kegye, lemben részesítette őket. Az amnesztiale- veiet, amely 1848 október 2-án kelt, Jókai Mór maga vitte el Rózsa Sándornak és adta át a nagyhírű betyárnak a szegedi Makkos erdőben. Rózsa Sándor kisded csapatával, mint oroszlán, küzdött a nemzet szabadságáért. Viselt dolgait bőségesen feljegyezte Kossuth Lajos lapja, amely összesen 24 oldaton át foglalkozik azokkal a hőstetteikkel, amelyeket Rózsa Sándor és szabadcsapata tett a nemzet ügyének, ötszázfőnyi gueriia-csapatának élén valóságos rémé volt a rác felkelő hordákkal egyesült osztrák zsoldoscsapatoknak, amelyek dél felől törtek az ország szive felé. Előttük nem állhatott meg senki, puskatüz, kartács nekik gyerekjáték volt. Halálfejes zászlóik elől fejvesztetten menekült mindenféle szerb horda. A szerbek, minthogy nyi4 győzelemre nem számíthattak, amerre csak elvonultak, mindent felégettek és. elpusztítottak, hogy megakadályozzák a magyar csapatok előre - nyomulását. A honvédhadsereget gyakran a legnagyobb éhínség fenyegette. Damjanichnak, akinek Rózsa Sándor be- tyárc&apaía is alá volt rendelve, egyik jelentéséből megtudjuk, hogy egy, ilyen veszélyes helyzetéből Rózsa Sándor csapata szabadította ki a magyar sereget. A legkritikusabb órában váratlanul és hirte.en 1000 birkával, többszáz marhával állított be a táborba. Mikor megkérdezték, hogy honnan szerezte pz élelmet, egyszerűen azt felelte, hogy az ellenségtől. Nem várt sem dicséretet, sem kitüntetést. Amerre ment, mindenütt a legnagyobb lelkesedés kisérte s egyr© többen, csatlakoztak zászlaj*. alá. Rózsa Sándor szabadcsapata 34 csatát vívott a szerbekkel és az osztrákokkal. .1 ) i i ( Leáldozik a dicsőség napja A szabadságharc összeomlása után Rózsa Sándor nem tett© Iß a fegyvert. Embereinek egy rész» hazaszáílingózott, más részük pedig az ő vezetése mellett bevette magát a végtelen nádasok birodalmába. Amikor szorongatták, egy íe’repült kutgém elég volt, hogy a titkos táviró nyomán egy nap alatt ismét egy- begyüljön a régi gárda. Ferenc József császár 1855-ben Temesvárra indult, hogy találkozzék a román és szerb királlyal. A császárt annyira féltették Rózsa Sándortól, hogy valósággal úgy lopták át a Tiszán, Szent|es mellett s nagy kerülővel, Orosházán, Makón és Perjámoson át vitték Temesvárra. Azt üzent© ekkor Rózsa Sándor a császárnak: í — Elfogom a császárt. Egy haja szála sem fog meggörbülni, de addig nem engedem el, amig vissza nem adja a magyar nép szabadságát. Persze nem lett semmi az élfogatás- ból. A felkelő hadak ekkor már szét voltak szórva s csak a nádasok mélyén bujkáló betyárok elszánt lelkében élt még a szikra. De pz a szikra már nem tudott gyújtani. A császáriak egész brigáddal vonultak fel Rózsa Sándor étien. A nádasokat, a rejtekhelyeket felégették, többször ossz© isi csaptak a betyárokkal, legnagyobb részét el is fogták, de Rózsa Sándort nem tudták kézrekeriteni. 1 г Rózsa Sándor és Poncho Villa A nemzet szabadságáért harcoló betyárvilág küzdelmeinek ez a szikrázó feiiobbanása tragikus hasonlóságot mutat a nem sokkal ezután kitört mexikói szabadságharchoz, amelynek gtorifikált hős© és v©zér© — később a felszabadult Mexikó elnöke — Pancho Villa, éppen olyan bujdosó szegénylegény, olyan erdők mélyén rejtőző betyár volt, mint Rózsa Sándor. A különbség csak az, hogy Pancho Vi iának sikerült, ő nemzeti hős lett, Rózsa Sándornak nem sikerült, ő betyár marad a történ©.em halhatatlan lapjain. De annyi bizonyos, hogy minél behatóbban vizsgáljuk ennek a betyár mivoltában, is nagystílű életsorsnak részleteit, annál szimpátikusabbá válik előttünk a nagy betyár egyénisége, annál közelebb esik megítélésünkhöz, amellyel a betyárt elfeledtetve, kiformálhatjuk az akkori tömegnek, a mélyben sínylődő magyar népnek, az ideálját, a nemzeti és szociális törekvések megtestesítőjét, akj csak a sajátos viszonyok folytán nem tehetett az, aki Pancho Villa Mexikó történetében. 1 ( 25.000 váltó forint vérdij Rózsa Sándor alakjának ezt a történelmi megvilágítását teszi lehetővé az az 1853-ból származó elsárgult hirdetmény, amelyet Fejérvári .József most fedezett fel és hozott nyilvánosságra. A hirdetmény igy: szól: HIRDETÉS. : A kormány, alattvalóinak személye és vagyona teljes oltalmának biztosítása végett semmi áldozatot дет kímélve, e célra már terjedelmes rendszabályokat létesitett, mellyek eddig a legsürgősebb eredményeket teremtették. Most az e honbani rablógaráz- dálkodás vezérére, 1 ROZSA SÁNDORRÁ, ki a felforgató párt által már a vészié’ jes forradalom alatt müeszközü* volt kiszemelve s kinek kétségbeesett gonosztevők maradványaival ismét a Kossuth-féle utóbbi terveket kell vala elősegiteni, hogy az országban újabb bátortalanságot terjesszen, kézrekeri- tésj jutalmául 10.000 pengő, vagyis 25.000 váltó forintnyi jutalmat tűz ki. E jutalmat, bármi sorú legyen, az nyeri el, ki akár maga, akár másokkal egyesülve, saját tevékenysége álta* ez©n rablónak elfogatását és kézre- adását eszköztendi. E jutalom annak is kiadatik, ki önvédelmi jogában, vagy Rózsa Sándornak üldözése közben annak megölésére kénytelenült. A jutalom kifizetése a legközelebbi csendőrségi szárnyparancsmokságnál a fennálló utasításokhoz képest történik. Rózsa Sándor személyteirása: Mintegy 40—42 éves, közép, inkább kistermetű, erős és zömök, sötét hajú, és komor tekintetű. Bajuszt és barkót visel. 1853. április 15. ' Cs. kir. Jcatofaai és polgári kormányzóság. A 10.000 pengő, vagyis 25.000 váltó- forint olyan óriási összeg volt, hogy akkoriban csinos kis uradalmat lehetett érte venni. A hatalmas összegű vérdij nem is a betyárnak, hanem a rebellis felkelőnek a fejére volt kitűzve. És nemsokára ki is fizette a 10.000 pengőt a császári kincstár. Sok tegenda keletkezett Rózsa Sándor haláláról, leginkább tartja magát az a közhit, hogy a szegedi várban fejezték le. Ezek azonban éppen olyan legendák, minit a többi, amelyek a még ma is csak Sándor bácsinak nevezett öreg betyár életéhez tapadtak. Nejn dicsőségesen, fegyverrel a kezében, az eszme szolgálatában pusztult el és tragikus sorsa még itt is hasonlít Pancho Villáéhoz, hanem orozva meggyilkolták. A hirdetmény megjelenése után komaasszonya, hátulról, fejszével ütött© fe búvóhelyén, hogy megkaphassa a vérdijat. így múlt ki a magyar szabadságharcnak ez az izgatóan érdekes életű legendás alakja, akiből a viszonyok más alakulása folytán éppen úgy lehetett volna nemzet történetünk nagy hőse, mint ahogy az Óceán másik partján ©gy másik betyár lett, aki felszabadította hazáját. • i ... Régi idők, régi történeteik. Rózsa Sándor lehet, hogy az idők mostahasá- ga következtében futóbetyár marad az általános köztudatban, de Szeged környékén, mintha éreznék a hallgatag, csöndes tanyai emberek, hogy hős volt a nagy betyár, aki már majd egy évszázada annak, hogy itt virtuskodott £zegénylegényí'ivelv itt bujdokoH a nádasok rejtekeiben, ahol most merengő szemmel tekint a lebukó nap után a vályogháza ereszéi alatt csendesen pipázó magyar. 1 t ! . — Mazsolaszőlőt termelt Jánoshalmán Lógó András termelő. A szőlőtőke vesszője állítólag 1878-ban, a boszniai háború idején került oda s azóta 14 tőke lett belőle. A mag- nélküli, hosszufürtü szőlőből az idén is lett egy tökén 5 ikg. igen édes, hosszuszemü saölő. Most akciót indítanak a mazsolaszőlő termetesnek fokozására.
