Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-01-30 / 9. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ERTESlTOJB január 30 Anyakönyvi hírek — Január 20. — január 27. — SZÜLETTEK: Banyák Imre és Pe'ikán Judit Iloná­nak Imre n©vü fiuk. Kis József és Kru- pinczia Veronikának Piroska n©vü leá­nyuk. Szabó Cs. László és Juhász Ju- iiánnának Éva nevű leányuk. Dobó Ist- „ván és Vas Erzsébetnek halva született fiuk. Magyar József és Fcke'e Etelkának Ete'ka nevű leányuk. Laka József és Munkácsi Jüiánnámak József n©vü fiuk. Rokolya Balázs és Rékasi Katalinnak Balázs nevű fiuk. Papp Birgés Illés és Hegyösi Erzsébetnek Krisztina nevű leá­nyuk. Tóth József és Garas Erzsébetnek Elvira nevű leányuk. Steinmetz Vilmos és Daczi Etekának Etelka nevű leányuk. Lázár István és Rokolya Máriának Ju­dit nevű leányuk. Horváth Mihály és Utca Annának Károly nevű fiuk. Maczkó János és Lantos Viktóriának János nevű fiuk. Csongrádi Ká'mán és Márta Má­riának Káinén nevű fiuk. Kovács Já­nos és Sző ős Teréziának Piroska n©vü leányuk. Hugyák Sándor és Balla Má­riának Péter n©vü fiuk. Font Miklós és Font Etekának Etelka nevű leányuk. Láng Dániel és Ritka Valériának Ernő nevű fiuk. Kovács János és Csi'Jik Má­riának Eszter nevű leányuk. MEGHALTAK: Varga Péter 82 év©s korban, Szabó Kocsis Imre 80 éves, Bukli Imre 67 évest Kolompár Kálmán 2 éves, Horváth B. Jánosné Gyevi Judit 76 éves, Nagy Czirok Istvánná Pá’.fi Zsuzsanna 61 éves, Szabó Ga iba Ete’ka 3 hónapos, Mol­nár Mártonná Dalos Mária 77 éves, Kis Faragó Imréné Gilich Ilona 34 éves, Vajda Mária 1 éves, Molnár K. Imréné Balog Rozália 65 éves, Bajnok Piroska 75 éves korban. KIHIHDETETT JEGYESEK: Borsik Pál szanki lakos Mákra Rozá­i f i ! í > ( i i i i I í j 1 I fiával. Wilhelm Ad ám bácsalmási iía- j kos Szőke Eszterrel. Szénási János kis- J kunfeegyházai lakos Nagy Márton Ho- j mával. Kernyia Péter Pál Horti Etelka ■ Rozáliával. Balasi István prónayfalvai j íakos Gyemes Jusztinával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: László Benő Gusztos Erzsébetiéi. Győ­ri Lajos ke'ebiai lakos Gyenizse Lujzá­val'. Krisztin Sándor Dóczi Maliiddal. Nagy V. Lajos Korda Máriává’. Varga Dezső Korda Zsófiává’. E — ——Д Halasi gabonaárak Január 29. Búza 80 kg«os 15’20 P Rozs; 11'50 P, Агра: 13'— P, Zab: 13'—P, morzsolt Tengeri: 12-50 P, Ferencvárosi sertésvásár. Arak könnyű sertés 54—58 közepes 64— 66, nehéz 76—78 fillér. NYILT-TÉR (E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség). Tudatjuk a közönséggé’, hogy fiunk­nak, Horváth B. Lászlónak senki hi- ! tert vagy kölcsönt ne adjon, mert érte ! semmifé'e felelősséget nem vállalunk. SPORT Vargádé és Babó Jolán osztozkodtak Й kerülejti bajnokságokon. — ’S déli kerület tornászbajnokaője Vargámé, második Szánló Éva 1 Naigy és eíőke ő közönség jelenlétében j rendezte meg a KAC vasárnap a déf-i I kerület 1934. évi egyéni hölgy tornász i bajnokságait, ame y©m vendégszerepelt | az országos tomászbajnoknő: Gamauf i Gyuláné, a BBTE tomásznöje, aki fér- j fiákat is megközéitő gyakoritokat mu­tatott be korláton és lovon. A verseny egyetlen sajná’atos momen­tuma csak az volt, hogy a szegedi hö'gytornászok az utolsó pillanatban le­mondták indulásukat, pedig a rendező egyesüket, a KAC, anyagiakat nem ki­méivé gondoskodott sem’leges bírókról !s, amikor Gamaufné melleit felkérte pontozásra az országos müvezetőnőt, Herpitíhnét, aki a MOTESz női bizottsá­gának e’nöke. Az érdeklődő közönség­nek — szerénység nélkül állapítjuk meg — nem' hiányoztak ft szegedi versenyzők, mert a KAC versenyzői olyan formában voltak vasárnap és olyan nehéz és pom­pás gyakorlatokat mutattak be, hogy az itt tevő bírók szerint ezen a napon kevés legyőzőre találtak vo'ma ez or­szágban. A sport vezetői pedig már tisztában vannak a szegediek »sport­szerű« felfogásával, akik más sportágak­ban is nemcsak a tornában, akkor na­gyok, ha legalább is négy szegedi bíró pontoz. A bajnokságokon, amint az, előre lát­ható vort, a KAC két kiválóságai, Babó Jolán és Vargáné osztozkodtak. Babó Jo’-án bajnok tett szabadgyakorlatban és buzogányban, mig Vargáné korláton, ta- ’ajtornában és lóugrásban, valamint ő lett a,z összes szerek bajnoka, tehát a kerü et tornászbajnoknője, örömmel lát­tuk azt, hogy Vargáné mélett verseny­zőink lassan, komoly munkával naggyá nőttek fel s Babó Jolánnak és Szántó Évának már nem keT más, mint megta­nulni azt, hogy egy versenyt végig tud- küzdeni. Vargáné ismét kiváló volt s különösen Szereken brillírozott, talajban pedig gyakorlata szebb és pon­tosabb volt, mint Gamaufnéjé. , A két hódmezővásárhelyi hölgy szak­avatott kezekben naigy tornász lenne. A helybeli polgári leányisko’a tanulói­ról a dicséret hangján kel megemlékez­ni, akik olyan fegyelmezetten és tudás­sal.! végezték gyakorlataikat, mint a baj­nokságokban induló felhőit tornászok. Előttük jó példák vannak s csak a, leg­nagyobb gyönyörűség volt nézni mun- : kájukat, akiknek fe adatuk lesz majd j örökébe tépni a mostani bajnokoknak. ! Részre'.as eredmények: ­Szabadgyakorlatban bajnok: Babó Jo­Horvlth B. Lajos és neja Kftriekzs Mária. s* janak Ián 37.6, 2. Varga Jenőné 37.3, 3. Zseni Baba 36.4. Babó Jolán megérdemelten jutott a büszke bajnoki címhez, mert nyugodtabban és puhábban végezte gya­korlatait, mint Vargáné. Buzogányban bajnok : Babó Jolán 38.5, 2. Szántó Éva 38.4, 3. Varga Jenőné 38.2. A verseny megtepetés© volt ez a szám. A három ho gy szinte szemkáp­ráztatóén kezeli a buzogányt s tudá­suk legjavát adták, úgy hogy a bírókat nehéz faladat élé állították. A legnehe­zebb (gyakorlata Vargáménak volt, a teg- nyugodtabban Babó Jo'án dolgozott s a legnőiesebb pedig Szántó Éva, aki büszke lehet err© a sikerére. , Korláton bajnok: Vargáné 38.9, — 2. Szántó Éva 37, 3. Babó Jo án 23.1. Ebben a számban kimagaslott Var­gáné. Babó Joón a szabadon válasz­tott gyakorratát elrontott», amivel ki­esett az összetett versenyből Talaj to mában bajnok: Vargáné 39. 1, 2. Babó Jorón 38, 3. Szántó Éva 35.9. Itt é’etének legszebb gyakorlatát lát­tuk Vargámétól, de érthetetlen volt előt­tünk a bírók pontozása, kü’önösen az előirt gyakorlatoknál. Lóugrásban bajnok: Vargáné 38.6, 2. Babó Jolán 36.8, 3. Szántó Éva 35. Höl­gyeinknek Vargáné kivéteével meg kiéli tanulniok lovat ugrani, mert a többi szá­mokhoz viszonyítva itt gyengék. Az összetett bajnokság tehát az 1934. évi déli kerü’eti höígybajnoki cim nyertese Vargáné 192.1 ponttal, 2. Szántó Éva 182.5 ponttal, 3. Babó Jolán 174 pont­tal1. Az ifjúsági versenyt Sokét Erzsi nyerte Szabó Rózsi és Ligeti e’őtt. A szabadgyakor’atokban pedig Csikós Гопа győzött. A verseny után dr. Fekete Imre pol­gármester gyönyörű beszéd kíséretében adta át Herpichnének és Gamaufnénák az egyesület ajándékait s buzdította, a KAC versenyzőit, akik o'y sok Szép győ- zeremmet kedveskedtek már a város sportszerető közönségének. (xx) Felelős szerkesztő és kiadó: PHAGEB JANOS A SZEGÉNYLEGÉNY ß MEGTÉRÉSE REGÉNY I Folytatás 22 Olyan régen nem látta már az édes anyját, egy éjszaka meglátogatta azt is s zajos örömmé1, mondá el neki. — Anyám! Édes anyám! Gondb’ja kend csak, Örzsi n©m ha:t meg, haltjai kelméd... örzsi él! Az öreg gu’.yásné alig akarta elhinni­— Él! Él! Szegény örzsi! Az öreg gu’.yásné olyan formát mon­dott err©.. hogy jó volna, ha megint összekferü néniek. A betyár sóhajtott ©gyet, azután mo­solyogva folytatá: — Csakhogy élj, édes szülém, elég az az én lékemnek, meglássa kend hogy milyen szépen rendbe jön minden! Meglátja, jó híremet hallja kend. A csárdában meg majd minden töl- forgott örömében, a kancsó jobban ürült, oda húzta maga mellé Zsófit, átkarolta nyakát, enyelgett, bohóskodott véé, soha sem szerette még olyan na­gyon, biztatta, hogy daloljon; és minden nótára csak azt mondta, ne azt, ne aizt„ galambom, azt dalold, azt a nótáit, amelyet te csináltál. Zsófi azt is eldalolta neki. Azután biztatta, hogy csak eddig van. Zsófi azt mondta, hogy még van ' ©gy verse, de azt nem mari eödatoipi, fél. Jwgy Bandi megharagszik. ______ — Csak da’old, datold — biztatta a betyár. Zsófi rákezdte, amit Zsuzsitól hal­lott. A betyár nagyot nevetett reá, mind­két szeme teefutott könynyel s meg­indulásában öklével az asztalra ütött s mondta a leánynak, csak rajta, csak tovább. A dal mellett le’kie repesett, szállott messze, fölkereste a kis fehér házi­kót; ott nem volt már hideg tél, a nap verőfénye játszott az ablakkal; fölke­reste a-pusztát, olfit a gulya- legelészett, a kolomp méla hangja hangzott egy­hangúan, a suba jfe volt terítve, rajta feküdt, a furulya kezében volt és futta, futta édesen, keservesen- Léke megittasult e ré-g nem látott képektől s a, gyönyörtől tiktoadva azt rebegte: — Mért nincs tovább, ugyan mért nincs tovább? S amint igy gondolko­zott, önkényte’enül kezdte dalolni: Jaj Istenem, édes anyám vétettem, Feleségem, szeretőmért megöltem, Menjen kend a.z erdőre s eltemesse, Mondjon é ©gy miatyábkot fölötte. Oly jól esett ezt dalolni s elmondani oly dolgokat, melyek magukat megha­zudtolják s azután folytatta tovább: Édes fiam összejártam egészen, De az erdőn, sehol fel nem fedeztem Megették tán szegényt éhes farkasok, Vagy 1arán az égbe vitték angyalok. A betyár kacagott, tombolt, mikor ezt eűda’éta s forrókát csókolt a leány piros arcán. A leányt biztatta, hogy már most da’oJja ezt el neki, mert ő szenderegni akar rajta. Zsófi dalolt,. a betyár tenyerébe eresz­tendő fejét s úgy merengett. Lékében eltűnt a múlt minden sötét képe és uj fényes, ragyogó képzetetek szüteitsk, méyek közül az egyiken moso­lyogva pihent meg. Egy hatováiny me­nyecske voffi,. ki ott ül a házikó előtt ki mosolyogva várja öt. Egyszerre azon­ban megdöbbent e képzeletek előtt... Mint simult annak a tegénynék keb­lére, az a szelíd, szemérmes asszony, megötelés, oh! Pedig! Az nem ölel sen­kit, csak akit szeret. Bizonnyal szereti azt a legényt. Elárulta szarefetét! Hát miért ne szeretné? Nem sokkal jobb lehet-e az hozzá, mint ő volt. Szegény örzsi! Olyan boldogtalan volt egész é’e- tében, miért nte lehetne boldog ijs már egyyzter? Két könyeseppet törölt te ingujjával. Szegény örzsi! Mi'yCn jó volt hozzá és még most is, saját gyi’kossának étetét mentette meg; meg is ígérte neki, hogy meghálálja; meg is hálálja. A leány folyvást dalolt n©ki. Szegény örzsi! Oh, csak boldog len­ne valaha, mosolyogna, mindig jókedvű lenn© s azt mondhatná el magában, hogy neki megbocsátott. , Boldoggá, boldoggá kell llenni neki, szólt magában határozottan a betyár. Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u. Véem már úgy sem lehet boldog. Le­gyen mással. Miért lennék én akadály közöttük, hadd tegyenek boldogok, hadd örüljenek. A betyár arcát © gondolatnál nemes láng futotta be, fejét mosolyogva emelte föl1, szive örömmel vert, léke büszkém emékedett, egész lénye felfrissült. Oly könnyűnek érezte magát, mint egy kis madár. Gyönyörben úszott egy gondo­lattól s e gondolat eltörölt ©lőtté min­den bűnt, mit va’aha tett. Szemei szik­ráztak, ajkai mosolyogtak, homlokáról eltűntek a sötét ráncok, sima1 és derült lett az. Elégedett, büszke lett arra, amit kigondolt, amit elhatározott, amit tenni akart. Mosd ki rózsám, ingem, gatyám fe­hérre, Úgy megyek a szolgabiró e’ébe. Le is veszem előtte a kalapom, Kez©m, lábam, vasra verni od’adom. Zsófi meghökkent e daton, tudta, hogy a da'ok mind igaz érző ©m kifejezései s a teánjy lajtai a béíyár érzelemkifejezö arcát. Milyen különös véna: ha fez a Bandi i’yen badarságot gondolná ki. — Hallod-© Zsófi! — szólt azután a betyár, hallod-©, ma ki akarom mulatni magamat, ahogy soha s© mulattam. Szí­velni olyan nagy, mint a világ s úgy érzem, hogy benn© is van az egészen, mindent, ami szomorú volt , ©lőttem, most úgy szeretek, hogy étek-halok érte, haUod-e? A bor s© olyan, mint külön­ben, másszor keserű volt és megbolon- ditott, most jól esik és n©m bír megszé- ditemi, tisztábban, ragyogóbban Iátok töte mindent. Minden úgy mosollyog. (Szombati számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom