Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-03-20 / 23. szám

8 oldal KISKUNHALAS HELYI EHTESITOJB március 20* Teleki Mihály gróf Füzesen és Fehértón Gróf Teleki Mihály tovább folytatja tanyai látogatásait és mindenütt nagy­számú választó fogadja éa üdvözli Sze­retettel. Hétfőn délután Teleki Mihály Füze­sen és. Fehértón tartott programmbeszé- det, ahova dr. Nagypál Ferenc, Baranyi. László plébános, Hadi András, Gulyás Sándor, dr. Bódi Lajos 'és mások kísé­retében érkezett. Teleki Mihály Füzesen Nagy F. Lajos, mirtugazdaságába ment és azt szemlelte, meg és a, látottak fölött a legnagyobb tetszésének adott kifeejezést- Teleki két évvel ezelőtt tanyai bejárások alkalmá­val egyizben volt már Nagy F. Lajos­nál és ezért is kereste fel először őt. Ez­után nagyszámú választói, előtt .fejtette ki prograimmját, majd Baranyi László plébános na,gyón meleg szavakkal mél­tatta Teleki érdemeit és ajánlotta a vá­lasztók figyelmébe. Gulyás Sándor tanár szintén meleg hangon emlékezett meg Teleki Mihály gróf jelöltségéről. Fehértón szintén nagyon melegen fo­gadták Teleki Mihály grófot, ahol ugyancsak Baranyi plébános, ce Gulyás Sándor tanár szóltak a nagyszámban összejötf. választókhoz. HÍREK — NépmiivtelÉJsi fantoTyamzáráp Göböljárásan. Vasárnap délután ki­tűnő sikerrel rendezték me;g Gőböll- járásoin a népművelési tanfolyam zá­róünnepségét. Az előadás keretében Hajnal Anna védőnő, továbbá Toj- polay Elekné és Nagy Irma tanni- tónők által rendezett ünnepség pom­pás sikerű volt. A közönséghez a jelenvolt dr. Fekete Imre polgármes­ter intézett buzdító beszédet. Az elő­adás komoly dicséretére vá ik a tan­folyam vezetőinek és a szorgalmas gőböljárási leányoknak és legények­nek. i — Újabb megajánlások a második ref. tempi ómra. Az öt éven belül tervezett második ref. templom építési céljára ■újabban a következő megajánlások' tör­téntek: 500—500 P-öt Mészöly Karoly és neje, gr. Teleki József; 350 P-őt Nagy Pál Sándor; 250 P-őt özv. Buda Ist­vánná; 200—200 P-őt dr. Antal Zoltán, dr. Farkas László, özv. Keresztes La- josné, Paczolay István (tanár), Tóth Imre és neje; 150—150 P-őt özv. Pázsith Józsefné, dr. SchuTer Imre; 120 P-őt Dobó Kálmán; 100—100 P-őt dr. Boross Géza, Erdély Árpád, Fröhlich Lajos, özv. Greguss Gyuláné, Kerekes Sándor, Knuspier Pál és neje, tor. vitéz Kun Bertalan, Nagy Czirok László, ifj. Pa- czolay Győző, Schvartz Mihály cég, Szentgyörgyi Lenke, özv. Szüts József- né, Tóth Elek, Tyiukody Jenő, Ványi Teréz és Róza; 60 P-őt Bán György; 50—50 P-őt dr. Antal Zoltánné. Barna Mária, özv. Biró Jánosné, Bodóky Ge­deon; dr. Gaál Gyula, dr. Komlós Ba­lázs, -Korda Nővérek, id. Paczolay Győ­ző, Sándor József, Szaibady József, özv. Tóth. Imréné és Török, József; öisszesen 5180 P. — A muH: héten közölt 17.300 P-vel együtt az eddigi gyűjtés eredmé­nye 22.480 P. — Múltkori, közlés alkal­mával az aláírások egyik tételénél: hiba, csúszott be, az ott jelzett Beck Józgelf helyett ugyanis Веке József olvasandó1. — A szives megajánlásokért hálás kö­szönetét mond a ref. egyház, elnöksége. — H lélo zás. Ványi Ferenc 84 éves korában hétfőn reggel rövid szenvedés után elhunyt. Haláa mély és igaz részvé­tet keltcett. Az elhunytat kiterjedt szá­* leskorü rokonság gyászolja, többek közt ! j özvegye, gyermekeit: dr. Ványi Ferenc ' tanár, leányai, Ványi Teréz és Ványi | I Róza, tanitónők. Az elhunytat nagy. rész- i vét mellett temisttiék e' ma, kedden dél- j után á régi. ref. temetőbe. ■ — Na^y a feeirfejjJJ a m. kir. osztály- ' sor:sje;gyek iránt, mert mindenki szeret- ' ne nyerni. Azelőtt sokan nem törődtek ezen kitűnő és megbízhatói állami intéz­ménnyé], sokan idegenkedtek, elzárkóz- : tak az osztály sorsjátékban való részvé­teitől,. ma azonban alig von ember, aki­nek ne vofea sorsjegye. A főárusitók úgy körlevelek, mint hirdetések utján ajánlják sorsjegyeiket és tanácsos is mi­nél előbb rendelni bármiefJyik főárus,itó- nál, mert minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési esélye. Fődoiog a szerencse és tudjuk, hogy az változó és forgandói! i köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik hőn szeretett fiam halála alkalmából gyászomban és fájdal­mamban való részvétüket kifejezésre juttatták ié.s drága halottam iránt kegye­letüket lerótták, ezúton mondok megtört szívvel hálás köszönetét. özv. FÖLDVÁRI JÓZSEFNÉ. » ! J A Maradék és divatáruház értesíti az i. t. közönséget, hogy tavaszi Divat cipők megérkeztek. Hiteképes egyének 6 havi részletfizetésre vásárolhatnak. A lefelé fordított cimer Regény Irta: Gaál Gyula dr. Folytatás 5 i — Annak a bugyd'árisnak ügyében, melyet Beleznay grófnál látott m®g Or- | govány Jani, mikor a Jakab-csárdában az a nagy kártyázás volt, — feleit Pó­riké. Bernáth. Gazsi felült ágyában és őszin­tén csodálkozó bámulattal halgatta Pó­riké további igen bizalmas előadását. Mikor a lény végére ért mondókájá- nak, Gazsi izgatottan kiáltott inasának, hogy Pórikét reggeliztesse meg. ő pe- ■ dig, mikor magára maradt, kiugrott j ágyából és gyorsan az öltözködéshez fogott. 7. — »Válts fel!« — kiáltott KarsicS hajdú a vármegyeháza Gránátos ucra felőli kapua’jában, mivel hogy reggel kilenc óra volt és szolgálati ideje te- teliett. Alig hangzott el Karsics hanmgja az őrszobából, kijött kardosán, tarsolyosan, csákósan Somogyi, a deresbajuszu vén hajdú és ezzel megtörtént a felváltás. Ebben a pillanatban érkezett a me­gyeházára Bernáth Gazsi és Pörike. Mikor a hajdú meglátta Bernáth Ga­zsit, egyszerre kedélyesre gömbölyödött egyébként merevre erőltetett hivatalos- képe és vigyázz állásban háptájkolva kérdezte: — Hová igyekszik a tekin­tetes Ur? ; tottára vagyok hozzá hivatalos fölöstö- kömre, — adta meg a vá'aszt Bernáth Gazsi. — A pá’inkából ne igyon a tekintetes ur, mert egy kicsit tegnap lefölöztem söprő,getés közben, aztán, meg vízzel megkereszteltem, igy bizony nem kar­colja az ádámcsutkát, e nélkül pedig nem ital, az ital. — Köszönöm szives jótanácsát So­mogy: bácsi, — hálám jeléül fogadja tőlem ezt a két szivart. Ezek szivarban épp olyanok, mint az italok között az alispán ur pálinkája. Nem érdemes egyi­ket se még csa.k meg se kóstolni, mert lássa, ezeknek a szivaroknak előnyük az, hogy egyik végükön se égnek. Somogyi hajdú deres bajusza atatit jó- izüt nevetett. Pörike piros pozsgás ké­pén egy jó nagyot csípett és kíváncsian kérdezte Gazsitól: Vájjon hol vette ezt a mazsolán hízott urifajtájiu, tanyai szép kis parasztányt? — A kecskeméti Bugac-pusztán rin­gatták ennek tulipános bölcsőjét! — kiáltott vissza menés közben Gazsi és Pórikét karonkapva, f e'siettek az eme­letre... Kísérje utjokat szerencse... i * A vármegye bölcs, nagytudásu al­ispánja vá la tóra fogta Pórikét és mikor a tényállást megállapította, magához ■ aki sikeres nyomozásairól és betyárüUö- i zéseiről volt hires a vármegyében. A da iás, szép Saolgabirct nem lepte | meg, amit halott. * I Nagy gyorsasággal előhozatta a vár- I megye levéltárából a. »Pest-Pi'is és Solt I törvényesen egyesített vármegyék terü­letién tetten ért nemes és nemi mletaeis ! bűnösök lajstromát és ezen vaskos kö­tetből az alispánnak a következőiket ol­vasta fe1: »A Beleznay-családnak alig volt tagja bünkereset nélkül. Gróf Be­leznay Sámuel elten 1808-tan szolgájá­nak kegyelten megverére, 1815-ben ap­jának lelő véssél való fenyegetése, pár évvel utóbb apjának basbialövése, az apjának segítségére siető J-alsovitzky árendásnak fejbe’övése miatt indult meg az eljárás. Gróf Beleznay' Károly elten 1837-ben azért, mert vagyonának gond­viselőjét, Sztrokay táblabirót »jókedvé­ben« leakarta lőni, bűnügyi vizsgálata rendeltetett el.« — Elég! — kiá'totta az alispán, — most már kezdem hinni, hogy amit ez a csárdabeli söntésláiny mondott, mind igaz lehet. — Volt olyan Beleznay is, — folytatta a felolvasást a szolga bíró, aki ceffiájá1- ban B,z udvari kapitány kíséretében meg­jelent börtönészt — azért, mert tette le sapkáját, — félig holtra verte. • Gróf Beleznay Sámuelről van még feljegyezve az is, hogy rabtársát, báró Földniket, véresre v©rte közös törnlö- cükben. Szóval, véleményem szerint a Beleznayak régebben rabló’ovagok vol­tak, most pedig... — Annyira ügyes tolvajok, — vágott közbe Bernáth Gazsi nevetve, — hggy a vagyonos utasok sriyemkapcáját úgy le­— Az alispán úrhoz, mert pár kupid pálinkára, meg kolibritojásból sütött rán­rer.delte Földváry központi szolgabirót, Nyomatott в Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár a. Anyakönyvi hirek — Márdius 10. — március 17. — SZÜLETTEK: Fridman Herman és Goldstein Idáinak Ernő nevű fiuk. Márk János és Szabó Etelkának Sándor nevű fiuk. Pap István, és Hegedűs Máriának Matild nevű leá­nyuk. Dezső László és Monda Erzsé­betnek Eszter nevű leányuk. Virág Jó­zsef és Kisagócsi Erzsébetnek József nevű fiuk. Wilhe’m Ádám és Szőke Eszternek Lenke nevű leányuk. Kiss Mi­hály és Körmendi Ionénak Ilona nevű. leányuk. Szappanos Ferenc és Baksai Etelkának Ferenc nevű fiuk. Matus An­tal és Farkas Franciskának Antal nevű fiuk. MEGHALTAK: Márk Sándor 3 napos korban, Me- gyesi Mihály 15 napos, Horváth István 75 éves, Abraham Ilona 5 hónapos, Biró Erzsébet 2 évesi, Hairkai, Lajosné Rozinka Rozália 55 éves, Daczi Pál 9 éves, özv. Rozgonyi Benőné Vili Mária 82 éves, Bacsó Antalné Vilionya Julián­ná 62 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Baranyi Ferenc Paprika Juliánnával.. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Farkas József Király Rózáiéval. Ju­hász D. József Tandari Margittal. Halasi gabonaárak Március 19 Búza 80 kg»os 15'50 P Rozs: 12'80 P, Árpa: 11'50 P, Zab: 12'—P, morzsolt Tengeri: 12'— P, Ferencvárosi sertésvásár. Arak könnyű sertés 55—58 közepes 66—68. nehéz 74—76 fillér, в .. ИМИ I И Fe’eJös szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS topják lábukról, hogy azoknak még csiz­májukhoz se nyutoak. — Látod Gazsi öcsém, ezeket a témá­kat kellene feldolgozni freskó novellák­nak, meg azt, hogy ezek a BeCez,nayak néha egész uradalmakat kártyán egy éjjel elvesztenek. Hát te öcsém, szoktál-e kártyán nyerni? — kérdezte az alispán. — Szoktam olyankor, mikor jó kár­tyám van, mert fontos a jó kártya. No meg az is sokat ér, makor az ember a szomszédja kártyájába egy-egy kicsit be- leleshet. Ezért mondom én mindig, hogy többre becsülök négy disznót a ferbli- b®n, mint három; disznót az ólban, — felelt nevetve Gazsi. — Eredj a pokol fenekébe öcsém, mert huszonötöt vágatok rád huncutsá­godért. — mordiázott az alispán a hu­moristára. — Ejnye , erről jut eszembe, tudj a-e uram bátyám, hogy miért van a pokol­nak feneke? — kérdezte Befnáth, Gazsi nagy komolyan. — Nem, tudja? Meg­mondom. Hát azért, hogy legyen, mire huszonötöt ütni, ha ross alkotok a pokol1. — Válts fe1,, — hangzott a vármegye­háza kapualjáról Somogyi hajdú érce­sen csengő szava. — Tizenegy óra. Most már elmehet­tek, — jelentette ki parancsolólag az al­ispán, — Földváry sízolgabiró pedig ebben a kérdéses ■ bűnügyben megindí­tandó nyomozásáról fog előterjesztést tenni. Ezt mondta a vármegye nagyura és jobbjával kezetfogott Bernáth Gazsival, balját pedig Pörikének kézesókra nyúj­totta. Ezzel véget ért a kihal.'ga'ás. _(Szombati _ számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom