Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-12-04 / 97. szám

6 KISKUNHALAS BNLYl É1TESITÖ В december 4 Nagy mikulási ás Karácsonyi vásás CITY drogériában Kölni és parfüm kasetták (se­lyemmel bélelve) P 3-töl, pouder dobozok, kölniviz«permetezők, bo* rotva készlet bőrtokban, úti készlet (mecesseire,) manicür és fésű« kazetták, öngyújtók, dohányszelen« cék és egyéb ajándék tárgyak eddig még nem tapasztalt olcsó árban fővárosi választékban. TINTA HA BALKÁNON TÖRTÉNT IS — OTT IS KARRIER Hadifogoly, boccie, bérautós, mil­liomos, házasságszédelgő minisz­teri álinspektor, bolgár katonai attasé, végül körözött szélhámos, akit elfogtak, de végül is futni hagyták Todorov Gligüri-je volt kikmd-ai fake­reskedő, akinek biinper© hónapok óta foglalkoztáit ja a bíróságokat és legutóbb kőröző'.evelet adtait ki ©Hehe, ismét fejk bukkant. Todorov a habtoru idején mint orosz hadifogoly került Kikindáraí, ahol kocsis lett az egyik előkelőbb falteras- kedő cégnél. A fiatal és jómegjete-nósü fogolyba- be’eszeretett a cégtulajdonos leánya, hozzáment feleségül és Todorov jgy lett a Felsőbánát egyik legtekinté­lyesebb kereskedője, de vagyonát és po­zícióját túlbecsülte, költekező ételtmód­jával és könnyelmű üzleteivel csakha­mar csődbevitte 'a! vállalatot, ő miága я fatelepen gyanús körülmények között ki­tört tüzek és különféle biztosítási ügy­letek révén összeütközésbe kiépült a tör­vénnyel, megszökött- Kikindáról,, időköz­ben előkerült é-s a- delegált szabadkai bíróság ítélkezett is felette, de -megint megszökött:. A bíróság néhány hónappal ezelőtt országos kö-rözőfevetet adott ki ellene, de a, nyomozóhatóságok mind­eddig nem tudták kézrekeri-tiejni, míg most sikerült elfogni, de letartóztatása elől megszökött. Néhány nappal ezelőtt feltűnt az ujbte- csei rendőrségnek, hogy egy alacsony- termetű, ötven év körüli, kopasz férfi­tárgyal állandóan -a város határában dolgozó bolgár kertészekkel. Érdeklőd­tek, hogy ki Biz a!z ur, mire a kertészek­től azt ai felvilágosítást kapták, hogy az illető a- bolgár követség katonai atta­séja, aki honfitársainak; az ételkörülmé­nyei iránt érdeklődik. A munkásbiztositó pénztár ujbeesei kirende’tségéniek veze­tője találkozott egy alkalommal az állí­tólagos katonai attaséval és felismerte, hogy a-z nem más, mint Todorov Gligo- rjje, a körözött kikindai falkeresk'edő, akit éppen akkor jelentett föl az egyik bolgár munkás, mert száz dinárt csalt ki tőle. A munkás fe’jelentése alapján a rend­őrség keresni kezdte Todorovot és meg is találta- a he’yi- hajón, amellyel,éppen éppen át akart utazni óbecs-ére. Zsebé­ben megtalálták a;z óbecsén dolgozó bolgár kertészek cimje-gyzéklát és na­gyon valószínű, hogy miután különféle ürüggyel a-z ujbeesei bolgároktól felvett kisebb-nagyobb összegeket, most az ó- becse-i rendőrség, amelynek yalőszinü- leg nem volt tudomása. arról, hogy To­dorov Gügorijet országosan körözik, ki- j hallgatása után a volt hadifogoly ko- í csist, a volt sokszoros milliomost és most körözés alatt álló é'iitéMet, sza- S badlábrai helyezte. 1 i j — Nincs többé »buta tehén,« A tehe­nek sze'lemi képességei tekintétiélbeln ér­dekes eredményről jutott két amerikai- tudós. Megállapították, hogy a tehén I szellemi fogékonysága- semjmivel stem. korlátozottabb, mint pl. a lóé, megtar- I tási képessége viszont sokszorosan fe- I lülmulja azt. Az eldugott eleségat hamar ! rabb megtalálják, mint a lovak, de nem 1 merik megenni, mert idegein helyen fekszik. A kísérletek során bebizonyoso­dott ez is, hogy minél több tejet, ad egy jtehén, annál okosabb. Rendkívüli szerények azonban, eizek az: állatok, fé­lénkek és határoza.danak, ezért kis töre­dékét sem hasznosátják képességeiknek. Kutatásaik tanulságát abban szögezi, te a két tudós, hogy mindenesetre- igazságtar lanság butámiaik nevezni egy tehPinet... HALASI GABONAAHAK I I 1 I 1 I December 3. Búza 80 kg-os 16.70 P, Rozs 14.70, Árpa 17, Zab 15.50, Tengeri mor­zsolt 16 P mázsája. FERENCVABOSI SEBTÉSVASAB Nehéz sertés 99—101, közép 83—88, könnyű 60—70 fillér kilónként. Anyakönyvi hírek — November 24. — december 1. — SZÜLETTEK: Tegzes Árpád és Szlobonyi Francis- j kának Árpád nevű fiuk. Kolompár s György és Kolompár Rozáliának Erzsé- 1 net nevű leányuk. Csányi Imre és Kor­dás Juliannának Andrájs nevű fiuk- Ne­A küzdelmek országúti a Regény Folytatás 1 6 Donald szavai egyáltalában nem tett tek semmi hatást a kapitányra, aki nyugodtan hallgatta' azokat. — Eddig ön beszélt, most engedje meg, hogy én beszéljek. Ha nem: hatá­rozza el magát arra, hogy négy hét le­forgása, alatt a leányom férje lesz, akkor a legnagyobb sajnálatomra kénytelten te­szek önt a tengerbe hajitani. Lelsz szí­ves és gondolkodjon. Azt hiszem, hogy B: válasz nem lesz túlságosan nehéz. Jó reggelt és a, viszontlátásra Donald ur. A kapitány ezután e’hagyta a kajütöt. Az -ajtóból még barátságosan vissza­köszönt. Ekkor egy fiatal matróz lé­pett be a kajütb©. Jónövésü, szép arcú, erős legény volt, feltűnően értelmejs sze­mekkel. Huszonháronii esztendős lehetett. Barátságosan üdvözölte Donaldot, aki­nek a reggelit hozta. Donald megszólí­totta: — Hogy hívnak? I ' M — Brand Tamás a nevem. Itt a hajón azonban röviden Tómnak hívnak... Ed­dig a kapitány személyes szolgálatára: voltam beosztva-, ezután önt is én fo­gom kiszolgálni:. Donald jónak látta-, ha valakivel barát­ságot Wt a, hajón, azért megkérdezte:: — Mond csak Tom-, jó dolgod van neked a hajón? — No, azt éppen nem mondhatnám:. Hat esztendővel ezelőtt, amikor még fiatal legény voltam, kerültem a kapi­tány hahójára. Bizony sok üttegben volt részem addig, amíg felszabadultam és amig matróz tett belőlem,.. A kapitány rettenetese^ szigorú, de én melm. bán­tam ezeket az ütleigteket, mtert más va- , la-mi volt, ami: engem a hajón tartott. — Mi volt az? — kérdezte Donald csodálkozva,. A fiatal matróz e’pirujt és csendesten mondta: — A kapitány teányia-'... Szerelmes va­gyok Irma kisasszonyba-, ő ugyan nem tudja, mert még egyszer sem mond­tam meg neki... De itt a hajón, amely­nek utazásain gyakran résztvesz, leg­alább á közelében tehetek... De mondja uram, mit csinál ön itt a hajón? Utas talán? Akkor jobb' hajót választ­hatott volna magának- Egyáltalában nem, j csodálkoznék azon, ha hajónk egy szép napon széjjel esne. Alapos repa-raturára j szolgált már rá ez az öreg szekrény.., Akkor megint nagyszerű hajó lenne tte- lő-'le. ön tehát utas? — Igen, de a,z akaratom ellenére, — mondta Dom’d. Ezzel leült a reggelihez, amelyet nagyszerű étvággyal fogyasz­totta, el. A kitűnő é tejek és nagyszerű tea nagyon ízlettek neki, — szóval én nem akartam idekerülni és mégis itt va­gyok. No nem baj, be’e ktei’pt nyugodni. De legyünk jóbarátok Tom! — Most fel keli mennem a- fedélzetre, — mondta. Tom. — A kapitány bizto­san nem látja szívesen, ha- én tu’lsok időt töltök el önnél Tom ezzel ‘távozott és Donald örült, hogy egy uj barátot szer- zett magának. Rövid idő múlva ő is felment a fedélzetre. A hajó fedélzetén Donald kelfemteüíen- felfedezést tett, -amikor végig,mustrálta a hajó legénységit. Ilyen szedett-v-dett 1 népséget még ételében nem látott. Mint­ha a- fegyházak söpredéke között moz­gott volna. Donald most már meg tudta érteni, hogy miért volt kénytelen a ka­pitány matrózaival' sztemben a legna­gyobb szigort alkalmazni. Ezekkel a,z emberekkel ntem tehetett másképén, él­járni. Ezeket erős kézzel keltett fogni. Ha Donald tudta volna,, hogy milyen a helyzet a bálnavadász hajókon, akkor J nem csodálkozott volna azon, hogy ilyen vad külsejű, kellemetlen, és java- I részt idősebb embert talált együtt. A j bálnavadászba,jók kapitányai nem válo- i gathatnak, azokat kell szerzödtethiök, akik épen jelentkeznek- Vagy egészen tapasztalatlan fialtál matrózok szerződ­nék ilyen hajókra!, vagy’, pedig öreg és kimustrált tengerészek, akik már más hajókra nem szerződhetnek, mért folt akad a becsületükön és a papírjaik nin­csenek rendben. Alig tett Donald né­hány lépést a hajón, hirtelen, Irmát ta­lálta magával szemben. A lány szebb volt, mint valaha. Az ellenszél pírt va­rázsolt az arcára és szép haja lobogott. A szeme átszellemült fényben ragyogott. Donald először el akarta kerülni a fe- ányt, de az megszólító ttja-: — Biztosan haragszol rám! Könyör­göm, bocsáss meg nekem! Más mó­dom pem volt, hogy megtarthassalak magamnak, mórt nagyon, nagyon szeret­lek és attól féltem, hogy elveszítitek.. Ha valóban elveszítenétek, azt ntem tud­nám túlélni ... — Mit segítene a helyzeteméin az, ha én most haragudnék ,rád? — mondta Donald mosolyogva. Vezess engem az édesapádhoz, azonnal beszélni akarok Helyt Érte*tó Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ucea Э. raes József és Kohmann Katalinnak Jó­zsef nevű fiuk. Püspöki János és Hu- gyecz Erzsébetnek Eszter nevű leányuk. Szemesi Sándor és Fehér Etelkának Sándor nevű fiuk. Dudás Pál és Hor­váth Juliannának Mihály nevű fiuk. Tal­lér István és Tegzes Erzsébetnek Kata­lin nevű leányuk. Forgó János és Csó­kás Erzsébetnek Katalin nevű leányuk1. MEGHALTAK: Kónya Ferenc 72 éves korban, Ko­vács B. Lajos 3 hónapos, Szalai Mária 1 hónapos, Brecska Antalné Bellovics Anna 77 éves, Kovács Lipótné Kohm Eszter 54 éves, Varga Sándorné Bor Etelka .64 éves korban­KIHIBDETETT JEGYESEK: Kalló Gábor May Erzsébet kispesti lakossal. Bata Antal Ferenc Török Ju- Üámnávall Pető János Török Máriával. Ponyeczki József Nagy Etelkával'. Mó­dok Benő Varga Máriával. Hajdú Já­nos bócsaj lakos Grivnovics Máriával1. Ваша- József Váezi Eszterrel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Bor Imre Kovács Etelkával. Szekeres Sándor pusztamérgesi lakos Dózsa Jo­lánnal. Matus Imre Lakos Margit Teré­ziával. Zemkó Sándor Nyúl Margittal. Martmov Emil- Sándor Máriával. Csete Antal Fábián Erzsébettel1. Nagy Sándor kiskiunuiajsai lakos Pataki Matilda!. Égető Ernő prónayfalva-i lakois Szilágyi Biró Erzsébettel. Gábor Lajos Molnár Eszterrel. Horváth György Temesvári Erzsébettel. Hudák Lajos Pap Annával Katona- István Csiszár Annával:. Sós Kál­mán Windecker Katalin kiskunmajsai lakossal. Felelte szerkesztő fe kiadó: PRAGER JANOS vele. i-— Apám a kajütjében van, — mond­ta Irma. Ezzel a kezét nyújtotta Donaldnak és az édesapja kajütjébe vezette. Ez a kajüit valóban szépen volt berendezve és sok­kal tágasabb volt, mint a többi. Ugy- látszik az öreg sokat adott a rendre- és a tisztaságra, mieirt a bútorok ragyogóan tiszták voltak. A fa-lak, tele voltak exo- tikus utazások emlékeivel1. Amikor Do­nald Irmával belépett a k-apitányhhoz, az örömmel kiáltottfel: — Itt van B: vöm! Ennek igazán örü­lök. Nos fiatal barátom, mit akarsz mon­dani nekem? Donald e'gondolkozva válaszolt: — Csak annyit, hogy nem fogadhatom el -az ajánlatát. Adjon nekem egy kis időt a meggondolásra. Van még időnk... Remélem, itt a hajón meg fogom sze­retni Irmát és akkor nem lesz már semmi akadálya annak, hogy egybekel­jünk. — Igaza- van apám! Időt kell hagyni neki,.. Ezalatt én mindent el fogok kö­vetni, hogy megszívleljen tengem... talán belém is fog szeretni... — De ne gondolkodjon sokáig Donald ur, — mondta a kapitány. — Ne tegye próbára a tüie'memet. Ha egy ilyen gyönyörű teremtés áll az ember előtt, akkor nemi kell sokáig gondolkozni! De nem bánom, ráállok az alkura! Nyújtsa a kezét Donald ur! Két év múl­va, amikor ismét partot ér a hajóml, meg fogjuk tartani m esküvőt... — Rendben yan, akkor megtartjuk az esküvőt, — mondta 'Donald kényszere­detten, de egyáltalában ntem esejtifc ne­hezére a gyönyörű fiatal leányt magá­hoz vonni és megcsókolni... (Saombati számunkban folytatjuk).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom