Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-01-30 / 9. szám

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 50 RÉSZTVETTŰNK AZ ÖRDÖGŰZŐK SZEKTÁJÁNAK HÁTBORZONGATÓ SZERTARTÁSÁN Éneklés, sikoltások és Juhászkampős- boííal való verekedés a furcsa szertartás gyakorlásában Fülöpszáilási tudósítónktól: Fehér hótaikaró alatt pihen a vég­telen kunsági róna. Ember, állat be­takarodott téli szállására. Nem ta­lál már legelőt a ridegmarha, meg a bürge nyáj. Üresek «a karámok és a szárnyékok. A kutgém elhagyot­tan nyikorog a süvitő, januári szél­ben. Téli időben nem szivesen moz­dul ki a puszta' magyar. Nagy do­lognak kellett történni, hogy az ösz- haju Bálint Gergely telkes gázda, ré­gi ismerősöm felkeresett Fülöpszállá- son. — Tekintetös ur — nyitott be Bá­lint bácsi — begyüt te m magáéit, mert most olyat láthat, aminek még hírét sem hallotta. Gyüjjék ki a te­kintetös ur a tanyára, mifelénk arra megbolondult az egész világ! A nyakamba akasztotta Bá int bá­csi a hatalmas vendégsubát és fél­napi kocogás után megérkeztünk té­li szállására. Ez a téli szállás amo­lyan ideiglenes szükségépület, szoba- féle is van benne. Az egyik sarok­ban, a nyitott kémény alatt bogrács­ban pirult már a »handabasa«, ami olyan ebéd-vacsoraféle, a pusztaiak mindennapi • eledele. Az öreg gazda először is a bürgéket nézte meg a színben, az apróbárányokat. Most el­lenek ugyanis az anyabürgék. Meg­rakta a rácsokat illatos szénával, meg jófajta abrakkal. Éjfél felé jár­hatott az idő, amikor be,parancsol­ta Bálint Gergely a bojtárját, akire ribizta a bürgék felügyeletét. — Most aztán möhetünk, tekpate- tös ur — mondotta — de csak gya­logosan. A koromsötétben az öreg gazda vette pontosan az irányt. Másfél órája mehettünk, amikor pirosló ta­nyaablak világított bele az éjszaká­ba. — ídegyüttünk — figyelmeztetted az öreg és juhászbotját jól marok­ra fogta. Az ablíalk előtt megállóit., A szobában tázenöt-husz férfi és nő szorongott. Áhitatos arccal énen keltek. Most lépések neszét hallot­tuk és mi szorosan a fal mellé lat- pultunk. Egy fiatal juhászlegény le­pett be a szobába és egyszerre el­halt az énekszó. A bentlévök fel­ugráltak és irgalmatlan kiáltozások között a legényre rontottak! Ütötték, ver­íték ököllel, ahol csak érték és ez a csata hossza percekig tartott. Odakint már azt hittük, agyonverik a legényt — amikor újra áhitatos énekbe kezdtek. Most mi is belép­tünk a szobáiba, de reánk rontottak és egy hatalmas ütés már majdnem a földre terített, amikor Bálint bá­tyám kezében megsuhant a pász­torbot: — Elég lögyön, mert baj lösz! Elcsendesült minden. Majd kéré­semre elmondották, hogy mi törté­nik itten: — Az Ur Jézus alázatos szolgái dicsérjük az Urat — hangzott a vá­lasz. Megtisztítjuk a lelkünket az ör­dögtől! Addig senki sem lehet tiszta, amíg sanyargatással, veréssel ki nem űzik belőle a sátánt! És máris tovább folytatódott a .»szertartás«, íelhang- zott az ének: »Uram Jézus, szent Királyunk Szabadíts meg a Sátántól, Minden nagy bajunktól!« Amikor az ördög nevét kiejtették, mindenki bűnbánóan verte a mellét. Ennek a szektának Szabadszállás, Fülöpszáilás és Dunavecse határá­ban százával vannák követői. Vallá­sos rajongók ezek az önsanyargatók, és amikor elbúcsúztam tőlük, Bálint Gergely így szólott hozzám: — Nincs helyén az eszük, annyi bizonyos! TORTERELEM PIZSAMÁBAN Az utolsó jász-király csodálatos élete Mikor Szarokon eltemették az öreg Sipos Orbánt: mintha a magyar ország- gyűlést temették volna ő vele, aki, mint legfiatalabb képviselő ott volt 1866-ban a szabadságharc utáni parlamentarizmus születésénél és mint legöregebb 1918- ban annak megha ásómál... Ez már maga kész életregény és jódarab történetin, pedig e- regénynek nem érdektelenek fejezetei sem. ■ Gyönyörű száj!, délceg ember volt Si­pos Orbán, még 92 éves korában is egy fejjel magadott ki az átlagemberek kö­zűi. Ahogy végigsétált Szolnok uecáin. ez a fejede'em alakú, galambősz atléta, akinek egyeben szál haja sem hiányzott, tekintet© tüzes, fiatalos volt, mint a Ba­rabás Mik ós-me!szeteken az elmúlt kor patriótáié és olyan egyenesen, feszesen iépet.t, mint egy porosz gárdista — a város kicsije-nagyja mélyen kapta te ka'apját. — A jász-király — suttogták olyan babonás tiszte edel, ami már nem is neki, hanem annak a legendás kornak szóit, amelyet elevenen testesített meg ő — az utolsó mohikán — akinek halá­lával meg tehet fordítani a címert a bol­dog Magyarország « generációja krip­táján, amelynek nemzetsége a múlt szá­zad e'eji hazafiasság talajából gyökere­zett, a szabadságharc a!art terebélyese­dett ki, hogy lassan elhutesa utolsó levelét is, megodvasodjon, elkorhadjon,. Sipos Orbán is gyerekfőveil hon'.'é,- doskodta át a szabadságharcot, annak ieveretése után Wenckheim grófnál, a későbbi minisztere'nőknél nevelőskö- dött, tanári diplomát szerzett, azután szülővárosa — Jászberény — főjegyző;© lőtt s végül ügyvédi és mérnöki diplo­mát is szerzett, dipromái gyüjteményé- I hez 1866-ban pedig Apponyi későbbi kerülete — Jászberény — küldte az első képviselőházba a huszonhat éves Sípos Orbánt. Mint afféle tüzes ifjú, nem elé­ghette ki az öreg Andrássy, Deák Fe­renc, hanem Tisza Rámán oldalán vere- kedíe végig azt az ellenzéki harcot, ahol Jókai, Podmanitzky, Csemátony voltak a közlegények. Közben átruccant a közigazgatáshoz, ő volt az utolsó jászkun alkapitány s ő tett az akkor szervezett Jász-Nagy. Kun-Szo nok megye első alispánja. Itt sem volt maradása és Bihar tanfel­ügyelője tett. Tisza nagyobb, komo­lyabb, súlyosabb hivatásnak szánta a tanfeügyelőséget, mint amilyenné azt áz a szedem tette, amelyik még ma. sem emancipálta a kultúrát A híres Oláh Gyula volt ebben, az állásban elődje, akinek azért keltett le­mondaná, mert amikor vasúton az ország első oügarhiája a másodosztályú sza­kaszába ültette inasát, akkor Oláh, ki­szállott és részeg, pálinkagőzös polgá­roknak váltott I. osztályú jegyet és beültette ezeket revánsképpen a dús­gazdag, gőgös főur fükéjébe. Rettenetes állapotban volt akkor még Bihar kultúrája. Voltak tanítók, akik irni-oivasni sem tudtak, egész járások, ahová kiszolgált altiszteket neveztek ki tanítóknak és Vaskóh, Be'ényes vagy Rézbánya környékén — az első tanfel­ügyelői vizitkor — ötven községben nem akadt egy ember sem, aki tudta volna, hogy milyen országhoz tartozik és hogy hívják a királyt. A bihari havasok közt pedig akárhányszor csak akkor tudták meg, hogy egy-egy falut ©'pusztított a lepra, amikor a csendőrfedeze ttel utazó hivatalos expedíció sem adófizetőt, s©m katonakötetes legényt nem talált ott. Bizony, nehéz volt egy kis kultúrát behozni ebbe a Pafagóniába. Rettenetes küzdőméi voltak itt Sipos Orbánnak, aki öreg korára ismét ügyvéd tett, el­halt vejének — Kerekes Gézának, — az ország egyik legkiválóbb kriminaiis- tájának irodáját veti© át Szolnokon, hogy az utolsó képviselőházban, mint Szol­nok függetlenségi kép vise'ője, jelen te­gyen az e földelésnél is. Legendás híre, tekintélye volt az egész Jászságon, aho’ jász-királynak, Orbán apánknak hívta: mindenki az utorsó jász­kun alkapitányt, aki név szerint ismert minden jász csa'ádot és aki valóságos pátriárkája vort e vidéknek. Apponyi minden jászberényi beszámolójára el­ment a jász kiráy, aki öcsém uramnak nevezte Apponyit s amikor egyszer ké­sett, Apponyi nem engedte megnyitni a nép gyű ést. — Amig Orbán nincs itt, nem lehet érvényes jász gyű és. Az utóbbi időben visszavonul, a szol­noki müvésztetep piktorait-■- gyűjtötte csak gyakran maga köré, e olvasott minden uj könyvet, elismerte Adyt, ak­kor még az ő koráoe i emberek mág­lyára küldték. KitencvCnkétáves korában modernebb, az uj idők uj szellemét, megértőbb, — fiatalabb volt, mint. a mai koravének. .... A HALASI ANYAKÖNYVI HIVATAL LEGÉRDEKESEBB JELENTKEZŐI Ш Szerelemre lobbant egy 81 éves halasi asszony - vőlegény 24 éves Jókai Mór örökszép regényének dme jut eszünkbe az »Öreg ember nem vénember«, amikor megírjuk itt, hogy bizony az öregasszony sem vénasszony ám, a szivek kiszámilí- hatatlanok, az u,tak tekervényesek, sohase lehet igazán tudni, mi lap­pang a hamu, alatt, a kis parázs valahogy lángot kap, fellobban és égni kezd, mégha 81 éves is a kis katlan, ahol a szivet hordozzák. így esett meg Halason is a na­pokban ez a szerelmi fortélyosság, egész érdekes, regénybeillő fejezet­része, hogy a szokatlanul öreg asz- szony és a szokatlanul fiatal vőle­gényférfi az anyakönyvben bejegyez­tették magukat házasságkötésre. Hi­vatkozik a furcsán érdekes pár holmi földtulajdonra is, mint okra, érde­ket emlegetnek, de hiába, csak sze­relem van itt a kréta körűi'. Ruskó Verona 81 éves hajadon és Nagy Lázár 24 éves béreslegény ál­lottak az anyakönyvvezető elé és elő­adták, hogy házasságot akarnak kötni. Az anyakönyvvezető a szokatlan korkülönbségre való tekintettel kér­dést intézett a felekhez, hogy mi in­dítottá őket elhatározásukra. A vö­legényjelölt pironkodva, de őszintén jelentette ki: — Hát nem éppen a nagy szere­lem miatt, die beszéljen a Verőn! És a pártától megválni készülő, összetöpörödlt menyasszonyjelöt be­szélt is szaporán: * ■--- ■ L — Tetszik tudni, anyakönyvvezetö ur, az a mi szándékunknak a sorja, hogy a Lázár gyerek már tíz éve becsülettel szolgál nálam. Van egy kis vagyonkám 17 hold földdel; MU ért ikerüljön halálom után a birtok ebek harmincadj ára? Inkább legyen a hites uramé, a Lázáré! :. L Az anyakönyvvezetö megmagyat- rázta a házasulandó párnak, hogy emiatt nem okvetlenül szükséges há­zasságot kötniök, mert Ruskó Ve­rona közjegyző előtt házasság néfküí is Nagy Lázárra testálhatja a va­gyonát; gondolják meg hát a dólgot. — Már meggondoltuk! — suttogta szemérmesen a meny asszony jelölt, mire az anyakönyvvezetö tudomásul vette a bejelentést és annak rendje- módja szerint meghirdeti a házas­ságot. HALASI GAZDASÁGI BANK RT. a PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK leányintézete Alapítva: 1897-ben Betéteket a legjobban gyiimötcsöztetjük és felmondás nélkül bármikor visszafizetjük. Folyósítunk kölcsönöket gazdáknak, kereskedőknek, iparosoknak. Foglalkozunk a banküzlet minden ágival

Next

/
Oldalképek
Tartalom