Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-09-28 / 78. szám
szeptember 28 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 A VÉRBENFÜRDŐ HATALMAS CÁRI VILÁGBIRODALOM MEGRÁZÓ VILÁGDRÁMÁJA A cárok uralma — a cárok pusztulása Tévedés volna azt hinni, hogy Oroszország csak 1917-ben ért el a forrada omboz. A francia nagy forradalom fanatikusai permanensnek nyilvánították a terror uralmát és a a cári terrorizmus már nagyon régen megteremtette Oroszországban a permanens forradalmat. Az óriási birodalom á'iandóan égett, csak nem látszott a szörnyű tűzvésznek a ( füstje. A forradalmi mozgalom ezerfé’e okbó' indult ki és ezerféle irányban haladt. A cári központi uralom tökéletes kialakulása előtt már állandóan lázongtak az ukrajnai szabad kozákok, akik egész különös közösségben éltek, akiknek kezdetben a lengyel király és az orosz cár, később csak az orosz cár volt a föhübéruruk és akik állandóan arra törekedtek, hogy tökéletes szabadsághoz jussanak ed. A kisorosziak általában állandó oppozicióban voltak Moszkvával szemben és ez aiz oppóziciő egészen különös formákban [nyilatkozott meg. Arra hajlandók voltak, hogy az orosz ügynökök biztatására felgyújtsák a lengyel nemesek udvarházait, de épp igy könnyen kaphatók voltak arra is, hogy agyonverjék az orosz hivatalnokokat. A majdnem három évszázados ukrán lázongásnak állandó rablóhadjárat jellege volt. Mindig uj rablóbandák alakultak, amelyeknél a rab’ás csak mellékes volt, tulajdonképpen csak létfenntartás, a főcél, a szabadság megvédelmezése. A tu’ajdonképpeni Oroszországban, a végtelen orosz síkságon nagyon sokszor alakultak ilyen veszedelmes lázadó bandák, amelyeknél azonban a szabadság gondoata csak egész homályosan tudott hatni. Ezek a lázadó bandák rendesen valamilyen ál- cáf nevével indulták á harcba az: iga,zi cár ellen. Az Alois Dimitrik esztendőkig tartották rémületben Moszkvát és a külföldi kormányok esztendőikig nem is tudtak e jgazod- ni abban, hogy tulajdonképpen ki a jogos cár és melyik lázadóvezér lehet a cárok igazi örököse. A lengyel udvar az egyik álcárt egész komoly segítségben részesítette és lengyel hadsereg támogatta ezt az álcárt. Az* álcárok kisértete azóta is ott bolyongott az orosz síkság felett. Nagy Péter halála után öt csavargót kel.ett kivegeztetni, allék Atek- szejnek, a börtönben halálrakinzott trónörökösnek mondták magukat és akiknek ezrével támadtak hívei, mert tőlük várták, hogy megszerzik a, népnek a szabadságot. A legveszedelmesebb volt valamennyi között F’űgácsev, egy alacsonyrangu kozáktiszt, aki Nagy Katalin cárnő legyilkolt férjének szerepében indult meg a. cári uralom ellen. Az álcárok régi receptjét felhasználva, azt ígérte, hogy jogokat ad a népnek, érthetőbben és egyszerűbben fogalmazva, a nagyurak vagyonát szétosztja, a nép között. Ez volt a rettenetes Puga.cse у -lázadás, amelyben ezrével gyilkolták le a feldühödött jobbágyok földesuraikat, amelynek hordái előtt városok nyitották meg kapuikat és amelynek gyülevész seregei egymás után verték meg az orosz tábornokokat, úgy hogy nagy hadsereget keltett az ál-cár ellen kiküldeni, aki végül mégis a kormápy- csapatok kezére került. Ezekben a fantasztikus, a cárok nevével megindult forradalmi mozgalmakban minidig 40tt volt a kitörő vágyakozás, a szabadság, a jobb, az emberibb élet után. i A cárizmusnak igazi veszedelme azonban nem az elnyomott népmillióknak tompa elégedetlensége volt, hanem a nemességnek és az intelligenciának a folytonos nyugtalan (Ságé, és elégedetlensége. Nagy Katalin lefordittotta oroszra Voltaire és Rousseau iratait, Dűeroí filozófiáját, azt az egész szellemi arzenált, и mellyel a forradalom gondo'atát erősítette a francia irodalom. Valósággal forradalmárokká nevelték az orosz arisztokráciát mindaddig, amíg Parisban bekövetkezett a végítélet. A nagy francia forradalom kitörésének idején Nagy Katalin már nagyon öregasszony volt. Elhízott, csúnya, de még mindig betegesen élvezetek után vágyakozó és még mindig az autokrácia örökkévalóságán ban és mindenhatóságában hivő. Egészen eddig játszott a felvilágoso- dottság és az emberi jogok gondo- tetaival, /most azonban, hogy ezek a [gondolatok. megértek, megrémült azoktól a szellemektől, amelyeket megidézett Oroszországba. Minden fordítási munkát betiltott, egy nagy orosz történetírót, aki szabadelvűén irta meg az orosz történelem eseményeit és aki addig évdijat kapott az udvartól, száműzetett, feloszlatta a nagyon divatos rózsakeresztes és szabadkőműves egyesületeket, megtiltotta a francia könyvek olvasását és annyira ment a francia gyűlöletben, hogy még az Oroszországba [emigrált francia .arisztokratákat is gyanúba vette: attól félt, hogy forradalmi eszméket terjesztenek. Ez a félelem már elkésett, a forradalmi eszmék már ott voltak Oroszországban, bejutottak mindenhová, a főúri szalonokban és a falusi nemesek fából épült udvarházaiban egyformán yggyfakoztak ja nagy ismeretlen, a szabadság után. Valószínű, hogy nem tudták, mi után vágyakoznak, de szabadságot akartak, me,rt irtózatos yolt az a telki nyomás, amély ránehezedett Oroszországban minden [gondolkozó emberre. A francia forradalom után kővetkező háborús korszak elvitte az orosz seregeket nyugatra és a német, olasz, osztrák, harctereken hullott az orosz katonák vére azért, mert a cárok féltek a forradalomtól. Ez a háborúskodás volt az orvosság a forradalom ellen és az orvosság hosszabb volt, mint a betegség. Nem is sokat használt. Ártott, veszedelmes volt. Eddig csak az arisztokrácia yágyakozott a szabadság után, most azonban már a kisemberek fiai, akik hadnagyi rangban végigjárták Európát és ládák, hogy milyen az európai étet, épp oly engedetlenek és újítások uán vágya- kozók voltak, mint az orosz nagy- uxák, akik legközelebbről1 érezték a cári elnyomást. A katonaság tömegei látták Európa polgári életét, látták azt, hogy Európában a polgár szabad és majdnem teljesen egyenjogú ember és furcsa gondolataik támadhattak. Ebből az időből jegyezték fel egy csípős nyelvű angol diplomata mondását, aki azt mondotta, hogy a Parisból diadalmasan visszatérő hadsereget .szállító hajókat a legokosabb volna elsülyesz- beni, mert ezeken a hajókon hozzák a forradalmat Oroszországba. A nemesség és a katonaság forradalma I. Miklós cár trónralépésének óráiban következett be. Ez volt: в dekabrista forradalom, amely igen jellemzően egy cár nevével indult meg, mert a forradalmár arisztokraták és katonatisztek, akik köztársaságot akartak, nem mertek nyíltan előállni ezzé! a tervvel és azt mondották, hogy csak azért harcolnak I. Miklós ellen, mert nem ő a jogos trónörökös, hanem Konstantin nagyherceg. Itt látni legvilágosabban, hogy milyen nehéz volt a szabadság útja Oroszországban, hiszen azoknak, akik az orosz népet el akarták vezetni a szabadság földjére, el kellett hitetni a néppel, a katonasággal, hogy nem a cárok ellen támadnak, hanem a jogos cár mellett harcolnak. A cár-pápaság gondolatának legkomolyabb igazolása volt az a szinte megmagyarázhatatlan tény, hogy ugyanakkor, amikor az arisztokráciái, a nemesség, az intelligencia, a gazdag polgárság már vágyakozott az uj gondolatok és uj igazságok után, amikor dúsgazdag föuralk kockára tették az életüket a szabadság ideáljaiért, amikor fiatal diákok szívesen vállalták magukra a te gá zőr- nyübb rabság végtelen esztendeit, hogy segíthessenek az orosz népen, m orosz nép még mindig vallásos rajongással ragaszkodott a cárhoz és az orosz népben nem volt semmiféle kritika a cári uralommal és a cári uralom szörnyű hibáival szemben. A világnak talán még soha egy népe sem szenvedett olyan borzalmas önkényt, mint az orosz nép és soha. még a világon nem volt nép, amely annyi türelemmel, annyi szinte gyermeki jósággal tudott volna szenvedni, mint ez a szerencsétlen nép. A nép megmozdulása tulajdonképpen csak a legújabb korban kezdődött és ez a megmozdulás is felülről indult meg. A nép forradalmasításának útja az egyetemeiken kezdődött. Az orosz egyetemeken soha nem volt valami túlságosan nagy szabadság. A tanitásli szabadságot a cári kormányok egészen különösen értelmezték és még a nagyon jóindulatú I. Sándor cár idejében is igen sokszor súlyosan megbüntettek egyetemi professzorokat, mert a katedrán olyanokat tanítottak, amik nem egyeztek a hivatalos politikával. Az egyetemek igazi elnyomatása I. Miklós cár idejében kezdődött meg, aki katonai fegyelem alá helyezte az egyetemeket, kiszolgált altiszteket rendelt ki az egyetemekre a diákok ellenőrzésére és egészen komolyan foglalkozott azzal! a tervvel, hogy az orosz egyetemeket kadett- iskolává változtatja át. Ez a nyomás kiváltotta aiz ellenhatást. A diákság, a fiatalság vakmerőségével és áldozatkészségével'vállalt minden kockázatot csak azért, hogy szolgálhassa a népet. Ez a szolgálat már I. Miklós szörnyű abszolutisztikus uralmának idejében megkezdődött, de csak az ő halála után öltbe- tett komolyabb formákat. Ebben az időben kezdődött meg az orosz egyetemeken a narodnik-mozgaJom. A mozgalom célja és programja a néphez való visszatérés volt. A diákok parasztruhába öltöztek és a szünidejüket faluhelyen, parasztok között töltötték csak azért, hogy a parasztokat taníthassák. Eleinte a kormány ezt a mozgalmat majdnem szimpátiával nézte, mert éppen abban ez időben kezdődött meg Oroszországban a pánszláv gondolat propagálása és- a diákság nacionalizmusát fel akarták használni. Azt hitték, hogy a diákság közvetítésével lehet majd 4+2 CSÖVES 403-as UnlUERZÓLIS RÓDIÓ KAPHATÓ hihDíN DRiqk RÁOIO KERESKf DONÉI a pánszláv gondolatot megerősiteni az orosz népben és az orosz parasztot, aki amúgy is hűségesen teljesített minden parancsot, még jobb eszközzé lehet majd tenni, ha a parancs mögött valamilyen eszmei gondolat lesz, olyan gondolát, amelyet a paraszt is meg tud érteni. Ez a türelmi idő azonban nem sokáig tartott, mert hamarosan rájöttek arra, hogy a diákok nem a pánszlávizmust, hanem egészen veszedelmes tanokat hirdetnek a parasztok között és ez szinte szörnyű bűn volt, írni, olvasni tanítják a parasztokat, kioktatják őket arról, hogy hova menjenek panaszra, ha zsarolják őket, úgy hogy megtörtént az a példátlan dolog, hogy az egyik kormányzóság parasztjai memorandumban fordultak a cárhoz és feltárták előtte sérelmeiket. Ez a memorandum, amelyről kiderült, hogy diákok sző végezték, a narodnik-mozgalom üldözéséhez vezetett. De már késő volt, már megkezdődött a diákság forradalmi munkája, amely később beolvadt a munkásság forradalmi akcióiba. Ezekről a forradalmi akciókról majd később részletesen fogunk szólni. Most meg kell alapítani azt, hogy a forradalom Oroszországban felülről lefelé haladó irányú volt. Először a nagyurak kezdték, a hercegek, azután a kisebb urak folytatták, az elégedetlen kis,nemes katonatisztek, majd az intelligencia vette át a forradalmasítás szerepét és ebben a munkában az orosz egyetemek fiatalsága rengeteg szenvedést vállalt magára. Végűi a forradalom aknamunkája aláásta egész Oroszországot és ebben a földa’atti munkában azután ösz- szefollyt minden. Kropotkin herceg, az anarchista, Bakunin, a bojárcsaládból való forradalmi vezér és azok a diáklányok, akiknek szülei a cári udvartartás tagjai voltak, együtt dolgoztak a munkásokkal, a csavargókkal, a mindenütt üldözöttekkel, mert egyformán üldözte a herceget és a csavargót a cári önkény és egyformán akarta a herceg, a diák,, a munkás a szabadságot, amelyet elzárt az orosz nép elöl a cári önkény. (Folytatjuk,) Villamos vasút Belgrád és Zimony között Zimony és Belgrad között, a dunai hidon keresztül villamos vasutat építettek. A munkálatok már be is fejeződtek. A villamosvasút október elsején indul meg az általános forgalom számária.
