Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-08-14 / 65. szám
6 KISKUNHALAS HELYI ÉRTEI. Október 31-ig rendeződik a gazdaadóssóg kérdése — mondotta a miniszterelnök Gömbös Gyula miniszterelnök a kormánypárt értekezletén a különböző politikai kérdéseket ismertette, majd a gazdaadósságokról a követ- • kezdhet mondotta: — A gazdaiadósságok kérdésével a bakonyi minisztertanács foglalkozott, A segítségre szoruló gazdák igen nagy része önhibáján kívül ke- , rült bajba és ezen a kormánynak segíteni kell. j — Felkérte a pénzügyminisztert, hogy készítsen egy olyan javaslatot, amely nyugalmi helyzetet teremt ezen a fronton. Végleges választ nem tud adni, de megnyugtató lehet, hogy a megoldást keresik. A gazdákat mi éppen olyan tényezőknek tekintjük, mint a hitelszerveket. Október 31-ig éz a kérdés feltétlenül el lesz intézve. — 10.000 P a bácsma'gyei fagy- k árosatoknak közmunkával vafö támogatására. A májusi fagyok során több bácsmegyei község gazdái komoly károkat szenvedték. Különösen Bácsalmás környékén érintette súlyosan a fagy pusztítása a gazdákat. Most a belügyminiszter a vármegye előterjesztésére 10.000 P-t utalt ki azzal, hogy a bácsalmási dobokajá- rási közdülőut munkálatait a megye végeztesse el és a munkálatoknál elsősorban a fagykársujtotta gazdákat alkalmazzon. — Csikémp egy németországi gyári hivatalnokot fogtok el, aki vízum nélkül szökött át a határon. A bácsalmási rendőrség letartóztatta Nitsch Ernő 19 éves német állampolgárt. Vitsch hamburgi gyári hivatalnoknak vallotta magát s állítása szerint munkakeresés céljából akart Magyarországra jönni, de a határrendőrség nem adta meg neki a vízumot. Nitsch erre éjnek idején átszökött a határon. A különös németországi utast a esikériai piacon fogták el, ahol Nitsch úti élményeit mesélhette. A német határátlépő elren megindították a vizsgálatot, hogy ideutazásának célját tisztázzák. Kegyetlen tanyai gyermekgyilkosság hírei keltettek izgalmat Szegedi tudósítónk jelenti: A vásárhelyi tanyák között szombaton reggel kegyetlen gyermekgyiE- kosságot fedeztek fel. Az egyik tanyaház padlásán a lombok között ; egy újszülött csecsemő holttestére bukkant a tanya gazdája. A borzai- más leletről értesítette a csendőr- [ séget, amely nyomozást indított és j rövidesen tisztázta a helyzetet. Kiderült, hogy a csecsemő Lu- kácsy Margit 22 éves cselédleányé volt, aki négy nappal ezelőtt, éjnek idején szülte meg gyermekét. Áldott állapotát mindvégig oly ügyesen titkolta, hogy még gazdái sem vettek észre semmi feltűnőt. A szülés után a gyermeket felvitte a padlásra és ott aa lomok alá rejtette. A gyerek csak rövid ideig maradt életben, mert hamarosan megfulladt. A cselédleány elmondotta, hogy nem vöít szándékában eleinte elpusztítani — gyermekét, azt gondolta, hogy fnajd felneveli. Csak megszületése után esett gondolkozóba. Attól tartott, hogy gazdái elküldik, ha megtudják a dolgot és akkor maga is nyomorba jut, de gyerekét sem tudja majd felnevelni. így amellett döntött, hogy a gyermekét elemészti. Először meg- , akarta fojtani, de nem vojlt hozzá ’ elég lelkiereje. Végül is felvitte a padlásra, itt letette, majd1 gyorsan lomokat szórt rá és leszaladt a szobájába. Egész éjszaka, amig a gyereke fönt haldoklóit, imádkozottü Többször is fel akart menni a padlásra, hogy megmentse a gyereket, de félt újból felmenni és igy a gyermek elpusztult. A gyermekgyilkos anyát letartóztatta. A szegedi jelentés szerint az ügyről azonban Vásárhelyen sem a rendőrség, sem a csendőrség nem tud semmit. Ezt azért is érdemes volt megírni, mert gyakorta Halason is félrepülnek hasonló hírek a népfantáziában. Felrepülnek, majd szappanbuborékként semmisülnek meg. «9 köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, szakipari kar társaknak és ismerősöknek, akik fe’ej theletlen férjem, édesapám, illetve testvérünk temetésén meg- je'entek, avagy részvétüket más utón is kifejezve — mérheíet’en fájdalmunkat enyhíteni törekedtek, ezúton mondunk há'ás köszönetét. özv. KOCSIS SANDORNÉ és testvérei Anyakönyv i hírek — Augusztus 4. — aug. 11. — SZOLETTEK: Gubacsi Miklós és Lehóczki Évának Juliánná nevű leányuk. Vas József és Oláh Rozáliának József nevű fiuk. Fü- löp Ferenc és Meggyesi Margitnak István nevű fiuk. Körmendi Miklós és Horváth Juditnak László nevű fiuk. Ro- mity Antal és Maczkó Erzsébetnek László nevű fiuk. Dávidovics Jenő és Grünwald Gizellának Tamás nevű fiuk. Kis Imre és Csik Júliáiménak Ilona nevű leányuk. Gregus Kálmán és Sós RÉGI VILÁG TÜNDÉRMESÉJE ^ II REGÉNY I У Folytatás __ 14 És hogy mindazok az Ígéretek korántsem mesék, hogy a fény, mely Eme- renciát körül fogja venni, korántsem Csalóka tavaszi napsugár, mely után fagy következhet, — minden pillanatban jobban-jobban bizonyosodott. Csak maga a vőlegényi remek díszruha, melyet a mellékszobában ftz inas mifiden Ízetlen titkolódzás nélkül mintegy közszemlére teritetj ki darabonkint diván- ra, aszta'ra, sublótra, az egymaga is nagyszerű bámulat tárgya lehetett. És ez a szerencsétlen ember e drága' remekműveket oly közönyös arccal helyez- gette el, mintha csak egyszerű aba- posztó-ziubbonnyal és szürke rajthuzü- val lett volna dolga s az a pompás meggygzin bársony prémes mente, kivarrt selyemmellény, dolmány és nadrág, nem csillogott volna az aranytól és drágakövektől. Mosolygóék csak féltékenyen bírtak közeledni hozzájok, csak előre hajlott testtel pár lépésről merték bámulni s szemik úgy ragyogtak, akár azok a drágakövek. Emerencia elsápadt, elhalt a boldogságtól mikor arra gondolt .hogy e nagyszerű fény holnap mellette fog pompázni. Ez volt az egyetlen egy pillanat, melyben megijedt a nagyszerűség miatt, ő mi lesz e fény mellett? Semmi. Elvesz. Emerencia is asszony volt. És ' sóhajtott. Bár boldog volt... mégis sóhajtott... s csak azzal vigasztalta magát, hogy e fény reá is sugárt vet majd. Mosolygóék, tudniillik Mosolygó ur és Emerencia, szorongva és szűnni nem tudó örömben dőltek párnáik közé s mint akik nagy kincsesei hálnak egy fedél alatt, vagy akik bűvös-bájos szerenádra várnak, csak nagy sokára aludtak el s ez volt oka éppen, hogy későn is ébredtek fe'. Szegény Esztike nem vo't oly boldog, mint ők. Számára nem mosolygott az élet oly virító pompában, mégis az ablakon besütő holdvilág az alvó leány mosolygó arcára lophatta sugarait. Mert legalább álmai voltak boldogok és édesek, édesek attól a szép kis bokrétától, melyet este ablakában talált, melyet még álmában is ott tartott, szorongatott ujjai között, dobogó szivecskéjére szorítja. Mosolygó ur és Emerencia tehát jó későn ébredtek fe', nem ugyan idő- vesztésse', de mégis későbben, mint a hajnal. Emerencia vigasztalta magát azzal, hogy annál szebbnek fog látszani. Mosolygó ur pedig helyreütni vélte a dolgot azzal, hogy mint egy riadófuvás- ra ébredt dnagonyos, valóságos élet- halál elszántsággal rontott a feCÖltözés- hez. Mikor készen volt s ideje volt magához jönnie, nagyot fújt, nagy Iéleikze‘ tét vett, valósággal magához jött, he- ' gyezíe fü'eit, — nem hallott semmi i neszt, e'moisolyogta, magától az önré- . mitgetést. Még minden csendes volt. I — Még mindenki alszik! — szólt bol- * dogan s e fö'fedezés, ez édes fölfede- : zés még egy elégült mosolyt csalt az ajkára. ő nagysága bizonnyal még a legszebbeket á'modja, — folytatta magával be- szé’getve Mosolygó ur, még addig, — még addig... Beszédjének folytatásául, szokása szerint gépiesen odunyu't legelső reggeli barátjához, az öblös pipához s mivel , elegendő idő hitt hozzá, kényelmesen ! megtörnie, rágyújtott, hogy kiszijja az életében legjobban eső, legnagyobb örömmel, megelégedéssel, büszkeséggel kiszívható pipa dohányt a folyosón, melyre a legszebb nap reggeli fénye éppen most ragyog. KibaHagtában bekopogtatott Emerencia ajtaján. — Kelek, kedves bácsikám, — felelt az érzelgős, vékony hangon. — Oh, csak még egyet fordulok. Ezzel Mosolygó ur, mint a folyosó rendes szobra, szokott helyén, hol a tég- lázatbn már szinte bevésődtek a lábai, megállapodott füstölni. A pipa, kiégett a szájában, de sem háta, megett a házban, sem előtt© az udvaron, semmi zaj, semmi élénkség nem mutatkozott. Ez bosszantotta. Lege'őször, mert szemben az istálló volt, a kocsisokra haragudott meg. — A semmirekellők bizonyosan e'aludtak s a lovak bizonyosan még most sincsenek rendben. — Helyi Értesítő Lapvállaiat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ucca 2. Mária Magdolnának Mária nevű leányuk. Babenyecz Cs. Imre és Juhász B. Juliannának Sándor nevű fiuk. Ja- j kus Antal és Németh B. Juditnak Te- j rézia nevű leányuk. Kocsis Lajos és Kovács Rozáliának Lajos nevű fiuk. j Trubin Pál és Katzenbach Erzsébet Juliannának Erzsébeet nevű leányuk. Hideg József és Varga Annának Erzsébet nevű leányuk. i MEGHALTAK: i Gyuris István 10 hónapos korban, j Bálint Rozália 16 éves, Puskás Rozália i 67 éves, Gáspár Sándor 67 éves, Püspöki Гопа 15 hónapos, Könyves István 75 évees, Gáspár Lajos 84 éves ! korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: i Kun János Fülöp Ilonával. Sütő János j Kaszás Mária prónayfalvai lakossal, j Zolthay Lóránt Albert József Patkós Jolánnal. Fodor István János Varga S. Rozália albertfalvai lakossal. Kolompár Mátyás Radios Vilmával. Kolompár Ferenc Kolompár Juliánnávai. Kolompár Miklós Kolompár Piroskával. Kolompár István Kolompár Máriával. Mészáros József Pa'otás Erzsébettel. Magyar István Sándor Király Irénnel. Csikós István Babos Zsófiával HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK! I Farkas Dezső Farkas Anna Máriával. * I El ^■.-^--Г-ГГГГЗ H HALASI GABONAARAK Augusztus 13. Búza 80 kg-os 13.80 P, rozs 12.60 P, árpa 14.50 P, zab 14.50 P, morzsolt tengeri 18,— P mázsánként. FERENCVÁROSI SERTÉSVASAR Nehéz sertés 108—111, közép 90—100, könnyű 62—72 fillér kilónként. H=^—■ ■ '' ■ Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Hiszen majd fe'költöm én őket. Tett követte a szándékot. Mosolygó ur az istállóhoz ballagott. Bosszúságára még az ajtó is be volt téve. Belökte, hogy a világoson annál inkább élvezhesse a nagyságos sógor ur gyönyörű szürkéit, melyeket most ideje lesz k,édvére megbámulni. Bámult is, de bámult, mert nem látott semmit egyebet, csak nagy üres helyeket, s csak tu’ajdon vén kocsisét, Matyit, ki a széntartóban kedvére nyújtózkodott. Hökkenve állt meg, niém tudta, magának megfejteni a do’got. Szemeit töröl- gette, mintha, azoknak sem hinne és mégt sem bírta megfejteni, amit látott, vagyis inkább, amit nem látott. És az a semmirevaló Matyi olyan nyugodtan hevarészett. — HaJ’od-c te vén semmirevaló, halí- lod-e te — hát — hát mért nem beszélsz te vén szamár, — förmedt reá hangosén. — Hát mi — a lovak — Pipázó Vászon Pál ur őnagysága lovai, a, nyolc ló — se az istállóban, se az udvaron? Teremtő szent Isten, csak nem lopta el va’ami lókötő? — Nem a! — felelt Matyi. — Hát talán kifogyott a kutból a viz vagy mi és elmentek a szomszédba itatni? — Nem a! — felelt Matyi. — Hát mi?! — riadt rá mérgesen Mosolygó ur. Matyi váUvonva meg nem zavarható Í nyuga’ommal s közönyösséggel fee’-'t: — Hát elmentek. (Szombati számunkban folytaljuk).
