Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-07-17 / 57. szám

e KISKUNHALAS HELYI ÉKTESITO E iuMus 17 — Garázda suh'incok vehis verekedést rendeztek a Vörösmarty uecábitn. Va­sárnap dé’után öt óra tájban a Vörös­marty uccában verekedés volt, amely­nek során Lehőcz Sándor és Német Imre összeszurkálták egymást. A vere­kedőket a kórházban kötözték be. — Sikerrel mutatkoztak be a ma­gyar cserkészik a lengyel cserkész- kongresszusod. A lengyel köztársa­sági elnök spalai kastélyában nyit meg a nagy cserkészkongresszus a lengyel cserkészet fennállásának 25. évfordulója alkalmából. A megnyitás­sal kapcsolatos ünnepségek csúcs­pontja a 30.000 cserkészfiu és cser­készleány felvonulása volt, amelyben mintegy 2000 külföldi vendég vett részt. A felvonulást végignézte a köz­társaság elnöke, a kormány és a diplomáciai testület tagjaival. A fel­vonuló magyar cserkészeket melegen ünnepelte a nagyszámú közönség. — Váisár Kiskőrösön. A kiskőrösi nyári vásárt juüus 29-én, hétfőn tartják meg és pedig az állat- és kirakodóvásárt egy napon. Az állatvásárra szabályszerű járlattal mindenféle állat felhajtható vészmentes helyről. — Tizenkét teo'.d buzi! gyújtott fej и vosriitbói klröppriaő szikra. Boldog, pestmegyei község határában, a báró Hatvany-fé'e uradalom tulajdonát ké­pező tizenkét hold búza a Hatvan és Budapest között közlekedő egyik teher­vonat mozdonyából kipattanó szikrától tüzet fogott és mielőtt meg tudták volna menteni, teljesen leégett. A kár közel négyezer pengő. Vizsgálatot in­dítottak, hogy terhe'-e valakit felelősség a kárért. Nyomtatványokat Ízléses kivitelben készít lapunk nyomdája Búzát és rozsot minden mennyiségben napi ár fölött vásárolunk. Gabona eladásoknál és gabona betárolási ügyekben fordul­jon bizalommal az Egyesült Magyar Malomipari Rt. Gazdasági Gőzmal­mához. Kovács Mihály győzött a kiskőrösi lövészver­senyen A Kiskunhalasi Polgári Lövész Egy­let lövész csapata: vasárnap indult első- izben versenyen és az egyéni versenyen elért győzelmen kívül a ccsapat máso­dik helyezés® is azt mutatja, hogy a halasi lövő sportnak tehetséges művelői vannak. Csapatversenyben Kiskőrös szerezte meg a gyöze'met 1211 egységgel, máso­dik a Kiskunhalasi P. L. E. csapata, harmadik Páhi község csapata. 5 in­duló! Izgalmas volt az egyéni verseny. A fekvő és álló helyzet lelövése után v. Ke’emen 4 egységgel vezetett Kovács Mihály ellen. Az utolsó testhelyzetben (ülő v. térdelő) azután Kovács Mihály országos rekorddal bebiztosította' ma­gának a győzelmet. Kovács 98 egyse- ' get lőtt! I Egyéni versenyben 1- Kovács Mihály 265 egység, 2. v. Kelemen (Kiskőrös) 261 egység, 3. Trepák (Kiskőrös) 256 egység. i Bárcza versenyben 1. v. Kelemén 46 ! egység, 2. Mikus (Kiskőrös) 45 egység, 3. Kovács Mihály 45 egység. • A halasi Polgári Lövész Egylet aug. 10-én rendezi meg házi versenyét, ame- , lyen a csoportok öt legjobb lövője indul. ’ A verseny azért is érdekes eseménynek 1 Ígérkezik, mert a városi és tanyai cso­portok nagy riva'izálásábói szép ered­ményeket várhatunk. A háziverseny eredménye alapján lesz kiválogatva az a. psapat, .gmelyik a halasi Lövész Egy­letet a Kalocsán augusztus 25-én rende­zendő megyei versenyen képviseli. Anyakönyvi hirek — Juüus 7. — juíius 14. — SZÜLETTEK: Mucsi Imre és Szabó Garbai Erzsé­betnek István nevű fiuk. Apró Mihály és Pastrovics Rozáliának László nevű fiuk. Törköly János és Zsombor Máriá­nak Alfréd nevű fiuk. Paska, Ádám Jó­zsef és Li'iom Annának Ádám nevű fiuk. Pándi József és Tóth Júliáiménak Mihály nevű fiuk. Hegyi József és Blatt Honának József nevű fiuk. Grünvald Zsigmond és Schüttler Rózának Julián­ná nevű leányuk. Tóth István és Ná- dasdi Máriának Mihály nevű fiuk. Né­meth István és Vincze Juliannának Ist­ván nevű fiuk. Kasza Bálint és Kele­men Rózáiénak Bálint nevű fiuk. Ker­tész Sándor és Viczei K. Máriának Erzsébet nevű leányuk. Fodor János és Ba'hási Juüánnának Pál nevű fiuk. Her- czeg Mihály és Nyerges Gizellának Sán­dor nevű fiuk. Német János és Gaz­dag Idának Zoltán nevű fiuk. MEGHALTAK: Márkus N. 1 napos korban^ Lukács Balázs 66 éves, Urban Ignácné Papp L. Erzsébet 69 éves, Urlauber István 22 éves, Kovács K. István 52 éves, Babos Benőné Dobrádi Juliánná 80 éves, Tőr­be Ferenc 2 éves, Kis V. József 80 éves, Kis O. Sándor 78 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Farkas Dezső Farkas Anna Máriával. Garas Imre Földvári Eszterrel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Étivel Gyula Guidó Marió Hunyadi Erzsébettel. Kápotnás Kárc*y kunsz©nt- miklósi lakos Leltem Terézia Vilmával. Gyalog I többet I sose mftk, ; megjött a csoda 0*P 20 pengő részletre Kapható Langermann Sándor vaskereskedónél, postával szemben ■—■■ = —- ■ Halast gabonaárak Julius 16 Uj Búza 80 kgr^os 13.50 P., Uj Rozs: 9.75 P., Uj Агра: 12.50 P., Uj Zab: 12.— P., Morzsolt Tengeri 13.50 P. rerencvarosi tertesvasír Arak k>nnyü sertés 56—62 közepes 75—7o, nehe> 75 78 fillér 158-1935. vght. Sára. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY Dr. Forró Ferenc ügyvéd által kép­viselt Makiári Gyula és társai javára 800 P tőke és több követelés járulékai erejéig, a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1935. évi Pk. 1898. sz. végzésével elre* deit kielégítési végrehajtás folytán vég­rehajtást szenvedőtől 1935. évi ju­nius hó tizenötödikén lefoglalt, 1955. P-re becsült ingóságokra a kis­kunhalasi kir. járásbíróság Pk. 1898— 1935. sz. végzésével az árverés elren­deltetvén, annak végrehajtást szenvedő lakásán, Kiskunhalas, Dob u. 4. ez. a. leendő megtartására határidőül 1935. jú­lius 24. napjának délelőtti fél 12 órája tüzelik ki, amikor a biróilag lefoglalt bútorok, üzleti berendezés, festék, ecset és kefeáruk s egyéb ingóságokat el fo­gom adni. ! Kiskunha'as, 1935. juüus 3. í Ködössу Géza kir. bir. végrehajtó. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS RÉGI VILÁG TÜNDÉRMESÉJE ^ Hl REGÉNY Hl JF Folytatás — És mily szép név... Milyen kevé- lyen hangzik... Pipázó Vászon Pál ő nagysága Mily ősi hangzású régi tős­gyökeres magyar n©mes fami iát sejtet. Ámbár megvallom, először hallom éle­temben. Hanem annyi igaz, nagy ur le­het. — Sekietáriust tart! — kiáltott lelke­sülve Emeiencia. — Igen! Sekretáriust tart.. . Ebben az egész vármegyében talán két ember sem tart sekretáriust. No, már ilyen vendég csakugyan nagy tiszteletére vá­lik házamnak. Hanem' Emerenda, jó ebéd tegyen ám! Azután szépen fel­öltözzetek. Felrakjátok a gyűrűket, a karpereceket, meg azt a — hogy hivjá- kot a nyakatokba. — Ah! Ez borzasztó! — kiáltott e közben egész váratlan ijedőssel Eme­renda. — Mi a borzasztó? — kérdé Mosoly­gó ur, egy pillantást vetvén felé. Emerenda, amint befelé indult volna, megfordult, háta mögött a tálat üre­sen látta, a lángos nem vott többé sehol. — Mi baji Emerenda? Emerenda teesüggesztett főve! egész lever ten szólt: — Oh Istenem! Most már vége... vége mindennek... Rossz kedved lesz, nem leszel képes a vendégeket szíve­sen látni... Oda a lángos! Csodálkozására azonban Mosolygó ur nevéhez illő mosolygó arcot vágott... E pillanatban nagyobb volt benne a ke­vélység, mint az étvágy... Örvendve szó­lott: _ — Semmi!... Itt van Pipázó Vászon Pál ur ő nagysága. Ez mindent kárpó­tol. Valóban nagynak kellett lenni örömé­nek, hogy a szerencsében esemény sem­mi káros változást nem idézett elő... s nyájasan lépdelhetett a hintóhoz, hogy úri vendégét fogadja. Emerenda sem bírt távozni. A hin tóból kilépő ur, vállas és izmos, élte déében levő férfi volt, igen finom divatos ruhába öltözve, melyek a nagy világról beszéltek, a külföldről, a m©sz- sze nagy városokról, a nagy urak vi­lágáról... Míg ajkai mosolyra nem nyíltak, komornak is látszhatott, mert nagyon barna volt, de mihelyt mosoly­gott s szép fogai látszottak, némi ked­vesség ,kedélyesség olvadt vonásai közé. Egész előzékenységgel nyújtotta ke­zét Mosolygó urnák, ki sietett annjak keztyüségével minél kifejezőbb szorítás­sal érintkezni. ö nagysága még egy kézszoritást adott. Mosolygó ur áradt a boldogság­aki szerfö’ött érti az illendőséget, Eme- j rencia, kisasszony ©lőtt hajtotta m©g • ! magát s elszánt vadászatot kezdett a \ ( szoknyák fodraiba rejtőző kéz után. j j Emerenda azonban ©lsülyedt volna szé- ! 1 j I gyen leiében, vagy boldogságában ájult : ' volna el, ha kezét ily nagy urnák érin- \ tették vo'na. Sekretárius ur azonban í biztosította, hogy ő nagysága az újabb j divat kívánalmainál fogva csak kezet j akar fogni. Emerenda szemérmeskedve engedett ! s édelgett magában azon, hogy ily remek, kitűnő müvétségü urat látott. Ö nagysága mindezen kitűnő művelt­sége s udvariassága, dacára eddig egy hangot sem szólt, most is, mintha e kényszerűségnek csak félve engedne s j azt nehéz kísérletnek tartaná, bár hang- S ja lágyan csengő volt, vontatva mondta: j — Ah! ma fuja! kel soli tárna,! pöt j éter la temosel. A háziak bár kérdő eg, c* mo'solyogva | néztek a szemben álló Sekretärin» urra. j Az sietett felvilágositani őket, hogy ő nagysága soká, úgyszólván születésétől fogva külföldön lakott, nem jól beszéli a magyar nyelvet s röstelii, hogy csak most tanulja újra; még nem tudja, azért nagyobb örömmel beszél franciául, an­golul vagy olaszul s épen így ritkán és keveset beszél. Rettentőt bámultak s a nagyságos ur még nőtt szemeik előtt nagyságáiban. — Most azt mondta, sietett a sekre- tárlus ur még a magyarázatot folytatni —■ azt mondta: Mily gyönyörű hölgy, “• — bizonyosan a házi ifjú kisasszony. ó nagysága azután, mint a világfi. Emerenda már harminc év© nem pi­Helyi Értesítő Lap vállalat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ucoa 2. mit, .most egész jó szívvel elpirult. — Ez már az igazi finom: ur! — Ilyent csupán csak képze’ni tehet, de látni rit­kaság. — Ha ő nagyságának szavai azt kí­vánják, én majd örömest fogok tolmács lenni, szóit a sekretárius ur ezután. Mosolygó ur szívélyesen nyújtott neki kezet. — Köszönöm sekretáriUB ur uram öcsém sziv©scégót, nagyon köszönöm. Kölcsönös hajlongások és hátrálások között csoszogtak be a szobák felé, melyek közül a fegdiszesebbikben ma- rasztotia meg Emerencia a vendégeket. Bár gerendás volt az s bár múlt századi bútorokkal volt toltömve, kis kanapéval, nagy kanapéval, kis sublót tat, nagy sub­lóttal, üveges pohár székkel, nem üve­ges, hanem fariagványos pohárszék for­ma karcsú, magos almáriommal, azok­kal a régi jó nagy karos székekkel, mégis barátságossá vált a régi jó pat­riarchális emlékek, a csinosság által, melyekben e régi jó bútorok mintegy fölfrissülni látszottak. Az ángya1, ki őrködő szárnyaival szo­kott ez ódonság között meglebbenni, kinek s;eid mosolya minden napsugár­nál kedvesebben derengte be ez antik múzeumot, egy közönséges borszéken s egy egyszerű kis tölgyfaasztalka mel­leit varrogatott az ablaknál egy emelvé­nyen, mely miatta méltán trónná változ­hatott volna. Fel volt öltözve és elég csinosan, de mindazáltal úgy elpirult az ismeretének láttára, mint a szentirás Zsuzsannája, mikor a lerelkedőket észrevette. (Szombati szénáinkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom