Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-07-17 / 57. szám
e KISKUNHALAS HELYI ÉKTESITO E iuMus 17 — Garázda suh'incok vehis verekedést rendeztek a Vörösmarty uecábitn. Vasárnap dé’után öt óra tájban a Vörösmarty uccában verekedés volt, amelynek során Lehőcz Sándor és Német Imre összeszurkálták egymást. A verekedőket a kórházban kötözték be. — Sikerrel mutatkoztak be a magyar cserkészik a lengyel cserkész- kongresszusod. A lengyel köztársasági elnök spalai kastélyában nyit meg a nagy cserkészkongresszus a lengyel cserkészet fennállásának 25. évfordulója alkalmából. A megnyitással kapcsolatos ünnepségek csúcspontja a 30.000 cserkészfiu és cserkészleány felvonulása volt, amelyben mintegy 2000 külföldi vendég vett részt. A felvonulást végignézte a köztársaság elnöke, a kormány és a diplomáciai testület tagjaival. A felvonuló magyar cserkészeket melegen ünnepelte a nagyszámú közönség. — Váisár Kiskőrösön. A kiskőrösi nyári vásárt juüus 29-én, hétfőn tartják meg és pedig az állat- és kirakodóvásárt egy napon. Az állatvásárra szabályszerű járlattal mindenféle állat felhajtható vészmentes helyről. — Tizenkét teo'.d buzi! gyújtott fej и vosriitbói klröppriaő szikra. Boldog, pestmegyei község határában, a báró Hatvany-fé'e uradalom tulajdonát képező tizenkét hold búza a Hatvan és Budapest között közlekedő egyik tehervonat mozdonyából kipattanó szikrától tüzet fogott és mielőtt meg tudták volna menteni, teljesen leégett. A kár közel négyezer pengő. Vizsgálatot indítottak, hogy terhe'-e valakit felelősség a kárért. Nyomtatványokat Ízléses kivitelben készít lapunk nyomdája Búzát és rozsot minden mennyiségben napi ár fölött vásárolunk. Gabona eladásoknál és gabona betárolási ügyekben forduljon bizalommal az Egyesült Magyar Malomipari Rt. Gazdasági Gőzmalmához. Kovács Mihály győzött a kiskőrösi lövészversenyen A Kiskunhalasi Polgári Lövész Egylet lövész csapata: vasárnap indult első- izben versenyen és az egyéni versenyen elért győzelmen kívül a ccsapat második helyezés® is azt mutatja, hogy a halasi lövő sportnak tehetséges művelői vannak. Csapatversenyben Kiskőrös szerezte meg a gyöze'met 1211 egységgel, második a Kiskunhalasi P. L. E. csapata, harmadik Páhi község csapata. 5 induló! Izgalmas volt az egyéni verseny. A fekvő és álló helyzet lelövése után v. Ke’emen 4 egységgel vezetett Kovács Mihály ellen. Az utolsó testhelyzetben (ülő v. térdelő) azután Kovács Mihály országos rekorddal bebiztosította' magának a győzelmet. Kovács 98 egyse- ' get lőtt! I Egyéni versenyben 1- Kovács Mihály 265 egység, 2. v. Kelemen (Kiskőrös) 261 egység, 3. Trepák (Kiskőrös) 256 egység. i Bárcza versenyben 1. v. Kelemén 46 ! egység, 2. Mikus (Kiskőrös) 45 egység, 3. Kovács Mihály 45 egység. • A halasi Polgári Lövész Egylet aug. 10-én rendezi meg házi versenyét, ame- , lyen a csoportok öt legjobb lövője indul. ’ A verseny azért is érdekes eseménynek 1 Ígérkezik, mert a városi és tanyai csoportok nagy riva'izálásábói szép eredményeket várhatunk. A háziverseny eredménye alapján lesz kiválogatva az a. psapat, .gmelyik a halasi Lövész Egyletet a Kalocsán augusztus 25-én rendezendő megyei versenyen képviseli. Anyakönyvi hirek — Juüus 7. — juíius 14. — SZÜLETTEK: Mucsi Imre és Szabó Garbai Erzsébetnek István nevű fiuk. Apró Mihály és Pastrovics Rozáliának László nevű fiuk. Törköly János és Zsombor Máriának Alfréd nevű fiuk. Paska, Ádám József és Li'iom Annának Ádám nevű fiuk. Pándi József és Tóth Júliáiménak Mihály nevű fiuk. Hegyi József és Blatt Honának József nevű fiuk. Grünvald Zsigmond és Schüttler Rózának Juliánná nevű leányuk. Tóth István és Ná- dasdi Máriának Mihály nevű fiuk. Németh István és Vincze Juliannának István nevű fiuk. Kasza Bálint és Kelemen Rózáiénak Bálint nevű fiuk. Kertész Sándor és Viczei K. Máriának Erzsébet nevű leányuk. Fodor János és Ba'hási Juüánnának Pál nevű fiuk. Her- czeg Mihály és Nyerges Gizellának Sándor nevű fiuk. Német János és Gazdag Idának Zoltán nevű fiuk. MEGHALTAK: Márkus N. 1 napos korban^ Lukács Balázs 66 éves, Urban Ignácné Papp L. Erzsébet 69 éves, Urlauber István 22 éves, Kovács K. István 52 éves, Babos Benőné Dobrádi Juliánná 80 éves, Tőrbe Ferenc 2 éves, Kis V. József 80 éves, Kis O. Sándor 78 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Farkas Dezső Farkas Anna Máriával. Garas Imre Földvári Eszterrel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Étivel Gyula Guidó Marió Hunyadi Erzsébettel. Kápotnás Kárc*y kunsz©nt- miklósi lakos Leltem Terézia Vilmával. Gyalog I többet I sose mftk, ; megjött a csoda 0*P 20 pengő részletre Kapható Langermann Sándor vaskereskedónél, postával szemben ■—■■ = —- ■ Halast gabonaárak Julius 16 Uj Búza 80 kgr^os 13.50 P., Uj Rozs: 9.75 P., Uj Агра: 12.50 P., Uj Zab: 12.— P., Morzsolt Tengeri 13.50 P. rerencvarosi tertesvasír Arak k>nnyü sertés 56—62 közepes 75—7o, nehe> 75 78 fillér 158-1935. vght. Sára. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY Dr. Forró Ferenc ügyvéd által képviselt Makiári Gyula és társai javára 800 P tőke és több követelés járulékai erejéig, a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1935. évi Pk. 1898. sz. végzésével elre* deit kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1935. évi junius hó tizenötödikén lefoglalt, 1955. P-re becsült ingóságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság Pk. 1898— 1935. sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak végrehajtást szenvedő lakásán, Kiskunhalas, Dob u. 4. ez. a. leendő megtartására határidőül 1935. július 24. napjának délelőtti fél 12 órája tüzelik ki, amikor a biróilag lefoglalt bútorok, üzleti berendezés, festék, ecset és kefeáruk s egyéb ingóságokat el fogom adni. ! Kiskunha'as, 1935. juüus 3. í Ködössу Géza kir. bir. végrehajtó. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS RÉGI VILÁG TÜNDÉRMESÉJE ^ Hl REGÉNY Hl JF Folytatás — És mily szép név... Milyen kevé- lyen hangzik... Pipázó Vászon Pál ő nagysága Mily ősi hangzású régi tősgyökeres magyar n©mes fami iát sejtet. Ámbár megvallom, először hallom életemben. Hanem annyi igaz, nagy ur lehet. — Sekietáriust tart! — kiáltott lelkesülve Emeiencia. — Igen! Sekretáriust tart.. . Ebben az egész vármegyében talán két ember sem tart sekretáriust. No, már ilyen vendég csakugyan nagy tiszteletére válik házamnak. Hanem' Emerenda, jó ebéd tegyen ám! Azután szépen felöltözzetek. Felrakjátok a gyűrűket, a karpereceket, meg azt a — hogy hivjá- kot a nyakatokba. — Ah! Ez borzasztó! — kiáltott e közben egész váratlan ijedőssel Emerenda. — Mi a borzasztó? — kérdé Mosolygó ur, egy pillantást vetvén felé. Emerenda, amint befelé indult volna, megfordult, háta mögött a tálat üresen látta, a lángos nem vott többé sehol. — Mi baji Emerenda? Emerenda teesüggesztett főve! egész lever ten szólt: — Oh Istenem! Most már vége... vége mindennek... Rossz kedved lesz, nem leszel képes a vendégeket szívesen látni... Oda a lángos! Csodálkozására azonban Mosolygó ur nevéhez illő mosolygó arcot vágott... E pillanatban nagyobb volt benne a kevélység, mint az étvágy... Örvendve szólott: _ — Semmi!... Itt van Pipázó Vászon Pál ur ő nagysága. Ez mindent kárpótol. Valóban nagynak kellett lenni örömének, hogy a szerencsében esemény semmi káros változást nem idézett elő... s nyájasan lépdelhetett a hintóhoz, hogy úri vendégét fogadja. Emerenda sem bírt távozni. A hin tóból kilépő ur, vállas és izmos, élte déében levő férfi volt, igen finom divatos ruhába öltözve, melyek a nagy világról beszéltek, a külföldről, a m©sz- sze nagy városokról, a nagy urak világáról... Míg ajkai mosolyra nem nyíltak, komornak is látszhatott, mert nagyon barna volt, de mihelyt mosolygott s szép fogai látszottak, némi kedvesség ,kedélyesség olvadt vonásai közé. Egész előzékenységgel nyújtotta kezét Mosolygó urnák, ki sietett annjak keztyüségével minél kifejezőbb szorítással érintkezni. ö nagysága még egy kézszoritást adott. Mosolygó ur áradt a boldogságaki szerfö’ött érti az illendőséget, Eme- j rencia, kisasszony ©lőtt hajtotta m©g • ! magát s elszánt vadászatot kezdett a \ ( szoknyák fodraiba rejtőző kéz után. j j Emerenda azonban ©lsülyedt volna szé- ! 1 j I gyen leiében, vagy boldogságában ájult : ' volna el, ha kezét ily nagy urnák érin- \ tették vo'na. Sekretárius ur azonban í biztosította, hogy ő nagysága az újabb j divat kívánalmainál fogva csak kezet j akar fogni. Emerenda szemérmeskedve engedett ! s édelgett magában azon, hogy ily remek, kitűnő müvétségü urat látott. Ö nagysága mindezen kitűnő műveltsége s udvariassága, dacára eddig egy hangot sem szólt, most is, mintha e kényszerűségnek csak félve engedne s j azt nehéz kísérletnek tartaná, bár hang- S ja lágyan csengő volt, vontatva mondta: j — Ah! ma fuja! kel soli tárna,! pöt j éter la temosel. A háziak bár kérdő eg, c* mo'solyogva | néztek a szemben álló Sekretärin» urra. j Az sietett felvilágositani őket, hogy ő nagysága soká, úgyszólván születésétől fogva külföldön lakott, nem jól beszéli a magyar nyelvet s röstelii, hogy csak most tanulja újra; még nem tudja, azért nagyobb örömmel beszél franciául, angolul vagy olaszul s épen így ritkán és keveset beszél. Rettentőt bámultak s a nagyságos ur még nőtt szemeik előtt nagyságáiban. — Most azt mondta, sietett a sekre- tárlus ur még a magyarázatot folytatni —■ azt mondta: Mily gyönyörű hölgy, “• — bizonyosan a házi ifjú kisasszony. ó nagysága azután, mint a világfi. Emerenda már harminc év© nem piHelyi Értesítő Lap vállalat-nyomda, Kiskunhalas, Molnár ucoa 2. mit, .most egész jó szívvel elpirult. — Ez már az igazi finom: ur! — Ilyent csupán csak képze’ni tehet, de látni ritkaság. — Ha ő nagyságának szavai azt kívánják, én majd örömest fogok tolmács lenni, szóit a sekretárius ur ezután. Mosolygó ur szívélyesen nyújtott neki kezet. — Köszönöm sekretáriUB ur uram öcsém sziv©scégót, nagyon köszönöm. Kölcsönös hajlongások és hátrálások között csoszogtak be a szobák felé, melyek közül a fegdiszesebbikben ma- rasztotia meg Emerencia a vendégeket. Bár gerendás volt az s bár múlt századi bútorokkal volt toltömve, kis kanapéval, nagy kanapéval, kis sublót tat, nagy sublóttal, üveges pohár székkel, nem üveges, hanem fariagványos pohárszék forma karcsú, magos almáriommal, azokkal a régi jó nagy karos székekkel, mégis barátságossá vált a régi jó patriarchális emlékek, a csinosság által, melyekben e régi jó bútorok mintegy fölfrissülni látszottak. Az ángya1, ki őrködő szárnyaival szokott ez ódonság között meglebbenni, kinek s;eid mosolya minden napsugárnál kedvesebben derengte be ez antik múzeumot, egy közönséges borszéken s egy egyszerű kis tölgyfaasztalka melleit varrogatott az ablaknál egy emelvényen, mely miatta méltán trónná változhatott volna. Fel volt öltözve és elég csinosan, de mindazáltal úgy elpirult az ismeretének láttára, mint a szentirás Zsuzsannája, mikor a lerelkedőket észrevette. (Szombati szénáinkban folytatjuk).