Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-16 / 5. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 16 Uj női divatszalon! Tisztel eltel tudatom a n. é. hölgy - közönséggé, hogy Gesmai-féle házban (Fő ucca 14.) női ruha sza’ont nyitott tam. Berlinben és Újvidéken hosszú ideig önállóan működtem és így abban a biztos reményben, hogy minden igénynek ntegfeelek, kérem a szives pártfogást. Araim a íegméltányosabbak. Tiszteletiéi: Ingusz Katalin j Január 27-án а КЙС rendezi meg a kerűüeti egyéni női tornászb ajnoksá- gokat, amelyre Gamzuf Gyuláné Tóth Judit országos bajnoknő is lejön vendégszerepelni Jövő vasárnap, január 27-én nagy napja fesz Halas tornászsportjának. Ezen a napon kell megvédeni hölgyeinknek a kerüteti egyéni bajnokságokat s szá- motadni városunk sportszerető közön- ! ségnek nagy fej ődésükről,. A KAC vezetősége áldozatokat nem kiméivé meghívta erre a versenyre az országos tornászbajnoknőt, aki az BBTE tagja, hogy itt bemutatót tartson, akinek részvétele már bizonyos. j i ^ ^ i •••• — Ä IevMitrk január 27-iki tű rsa^vacsorájára és táncmulatságára nagyban folynak az előkészületek. A tanyai lakosság részéről is nagy érdeklődés mutatkozik. A vacsorára jelentkezni lehet a testneveesi irodában, a Kath. Önk. i Kör gondnokánál és a kint lévő ivekén- A rendezőség kéri a jószivü adakozó- I kát, hogy a vacsora céljaira szánt tér- 1 mészetbeni vagy készpénzadományaikat j a testnevelési irodába (Bocskay u. 5.) j szíveskedjenek eljuttatni. — Ta’álkozót tartanak a volt nyugaimagyarországi felkelők. A nagy magyar összeomlás szomorú éveiben a Duna—Tisziaközéről, Halasról is i számos lelkes férfi és ifjú sereglett I az qjljenofrmdialom, majd a nyugat- j magyarországi felkelés zászlója alá, j ország megmentésére. Ezek az, elllen- j forradalmár és felikelő baj társ aik ja- j nuár 19-én Kecskeméten, barátságos j társasvacsora 'keretében találkozót í tartanaik. i 1 _ I j — MANSz. összrjövelí! lesz január 16-án, szerdán este 7 órai kezdettel a Gazdasági Egyesület helyiségében. A tagokat és vendégeket ezúton is meghívja a vezetőség. — Balemet. Csömör Lászó 13 eves gazdasági csiééd kezét a répavágó fogaskereke ©kapta s jobbkezének ujjait szét- j roncsolta. . , Halasi gabonaárak Január 15. Búza 80 kg«os 15’— P Rozs: 11— P, Árpa: 12*50 P, Zab: 12‘50 P, morzsolt Tengeri: 1P80 P, Ferencvárosi eertésvásár. Arak könnyű sertés 54—58 közepes 64—66. nehéz 76—78 fillér. Anyakönyvi hírek j — Január 6. — január 13. — SZÜLETTEK: Hugyeez Mihály és Püspöki Margitnak Mihály nevű fiuk. Gyöngyi Imre és Gyöngyi Erzsébetnek Irén nevű leányuk. Túri Ferenc és Sipos Szabó An- mának Veronika nevű leányuk. Hódi Já- 1 nos és Szappanos Piroskának Piroska nevű leányuk. Kovács András és Puskás Juditnak Erzsébet nevű leányuk. Ter- nyák T. Lajos és Lódri Balog Borbálának Piroska nevű leányuk. Csongrádi János és Sebők Rozáliának Dénes nevű fiuk. Garas Dezső Lajos és Szili Máriának Sándor nevű fiuk. Szitás József és Kürti Juliannának Erzsébet nevű leányuk. MEGHALTAK: Szabó Z. József 81 éves korban, Szabó Eszter 65 éves, Paor Smolcz Lajos,né Ternyák Erzsébet 81 éves, Vincze Lajos 66 éves, Kelter József 67 éves, Katus Fe.ene 57 éves, Jókocsi Ferencné Fejes Erzsébet 73 éves, Erdélyi Mátyás 73 éves, Szakáll Istvánné Szathmári G. Juliánná 79 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Pákái István Budai Zsófiával. Nagy V. Lajos Korda Máriával. Varga Dezső Korda Zsófiával. Gyapjas Bé a szegedi lakos Szappanos Erzsébeti©. Kirí Ferenc szegedi lakos Varga Veronikával. Török Sámuel budapesti lakos Erdélyi Máriával. Nagy Tóth Antal Paprika Zsófiával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Monda Sándor Darányi Margittal. Darányi István Márkus Erzsébetiéi. Székül! a Lajos Török Erzsébettel. Palatinus Mihály Modok Eszterrel. A kiskunba’asi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 5917/1934. tk. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. Halasi Gazdasági Bank Rt. végrehaj- tatónak Széli. István és, neje végrehajtást szenvedő elein indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérőmé következtében, az 1881 :LX. te. 144, 146 és 147. §-ai értelmében elrendeli a, végrehajtási árverést 688 P tőkekövetelés, és jár. és az árverési kérvényért ezúttal mega lapított 30 P költség, va amint a csat'lako- zottnak kimondott Oláh Juliánná 255 P, dr. Schön Jenő 241 P 90 fillér tőkekövetelése és járulékainak behajtása vé- jgett a kiskunhalasi kir. járásbíróság területén levő, Kiskunhalas m. városban fekvő s a kiskunhalasi 1682. sz. ttkvi betétben A. I. 1, 2. sorszám és 711—1, 711—2. hrisz. alatt foglalt 149 n.-öl kert a Bélietekben, 131 n -öt liakház és udvar a Belietekben Széli István és neje Ham- balkó Juliánná nevén áló imlgatonrat 1809 pengő kikiáltási árban. A tetekkömyvi hatóság az árverésnek a telekkönyvi hatóság hivatefos helyiségében (I. emeet 2/a ajtó) megtartására 1935. február 9. napjának dé'ellőtt 9 óráját tűzi ki s az árverési feltété eket az 1881 :LX. te. 150. x-a a’aipján a következőkben áltepitja. meg: 1. Az árverés, alá eső ingatlant aj végrehajtató kérőmére a kikiátási ár kétharmadánál, a osatCíakozotteak kimondott Oláh Juliánná (aki azelőtt férjezett Széli Istvánnal) kérelmére 1270 P 66 fillérnél, az ugyancsak csatlakoz,ottnak kimondott dr. Schön Jenő kérelmére 2229 P 31 filternél alacsonyabb áron eladni nem lehet. 2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított, óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénznek elötegesen bírói letétbei helyezéséről kiállított letéti elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltételeket aláírni (1881 :LX. te. 147, 170, 150 x-ai; 1908:XLI. te. 21. §). Kiskunha’as, 1934. szeptember 27. Dr. BOROSS sk. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteléül: MÉSZÁROS iroda- tiszt. Feieiős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS A SZEGÉNYLEGENY MEGTERESE REGÉNY Folytatás 18 Úgy vette észre, hogy ha a vány egy kicsit. Gyorsan megcsipdede ujjaival mind a két orcáját, hogy piros legyen. Azzal fölkelt, útnak indult s elkezdett datelgatni, mondogatva magában: — Megállj, ha, te tudsz egy nótát, én is tudok, egyet kanyaritani; és ugyanazon a dallamon zúgta az előtte elterülő rómaságnak: Gyuri Bandi fö'nyergői, a lovát Esténként úgy látogatja rózsáját, Gyuri Bandi külső csárdán bort iszik Kása Zsófi bundájában nyugoszik. S mikor hazaért a csárdába, dicsekedett vele a betyároknak, hogy milyen szép nótát csinált. Edaloita nekik ©zt az egy ve.-set. Még nem ment le a nyájas pietegü tavaszi пзр, Zsuzsi nemcsak hogy megmosta a búzát, nemcsak kiterítette és megszán tóttá, hanem föl is szedte és vitte befelé a házba. András most már nem állhatta m©g, hogy ne segítsen peki — gondolta... Nehéz az a búza szegénynek, — elébe sompo'ygott s elvette! Hölle; a leány Szinte szegyéibe magát e szelíd kímélésért, mentegetőzött és alig akarta odaadni. A nagyasszony mosolyogva nézte őket s mondogatta magában: Jól megy már! Kezdenek már egymáshoz simulni, addig ütögessük hát a vasat, amíg meleg. Be sem ment addig a szobába, míg András és Zsuzsi vissza nem jöttek a kamarából. Olyan a ázakman jöttek egymásután, mint két g.1 a Iamb, úgy, hogy a nagyasszony szinte moisolygott áríati’an zavarukon. Mikor And’rás utána bement a szobába, visszaszólt a nagyasszony. — Édes leányom, Zsuzsi, jöjj he tegy kicsit. Zsuzsi engtede’meskedett, de oly félénken ált meg az ajtónál, mintha valami vétekért álana vai Hatóban. Pedig, tehetett-e róla, hogy akarata ellen elrabolta szivét fannak a, legénynek ? — András oly zavartan állott a najgyasz- szony karosszéke meltett, mintha ö is részes volna va'ami bűntettben,. — Jőjjél csak közeebb, édes leányom! Zsuzsi lehajtott fővel jött közelebb. A nagyasszony megfogta kezét. — Édes leányom, Zsuzsi, azt mondtam én neked, hogy anyád helyetti anyád leszek; ma reggeli meg a,zt mondtam: meglátod, hogy meg fogok rólad emlékezni; meg is tartom a szavamat, boldoggá, szerencséssé akarlak én tégedet tenni, mert én nagyon szeretlek, édes leányom; nem húzom, nem szaporítom a szót, ami a szivemen fekszik, az a számon, hát kimondom, néztem én ki néked egy jó férjért-. — Igen, édes Zsuzsim! — folytatta a nagyasszony, — Andrásomnak szántalak, már vte© is beszéltem, nagyon megörült rajta.... Ugy e, András?... — Úgy van édes anyámasszony. Zsuzsi nagyon, e'szomorodott ©rre s azt sóhajtotta magában: — Szegény András! Szegény András! Minek ismert engem meg valaha! j — .Már most csak te rajtad a sor, mondd meg édes leányom: akarsz-e az én Andrásomnak fetesége tenni. A lány ajkai remegtek n nem mert fe’teni. — Mondja, mondja íieki anyámasz- szony, — szólt András úgy, hogy a j leány is halhatta; mondja neki, hogy nagyon szeretem, hogy nem tréfaság I a beszéd, — hogy valóságos szándlé(j j kunk. j A nagyasszony biztatőlag megszori- j tóttá a leány kezét, j — Ne félj, ne szemérmeteskedjél, fe- ! lej édes leányom. I — Köszönöm, köszönöm jószivüségö- ket, — nyögdelte szorongva a leány... de... de... mondtam már én a nagyajsz- ; szonyomnak... hogy én nem megyek férjhez soha. I András szemei előtt e homályosuttak i a tárgyak e szavakra, oda ment Zsuzsihoz, hirtelen megfogta kezét s érzékenyen kérdezte' tőle. í — Talán nem szeretsz engejmet Zsu- : zsi? j A leányt szive önkényte'en siettette ' tört hangján vá'aszomi, szinte oly bu- ' san, érzékenyen• — Nem azért, nem azért, a:z Istenre j is kérem, ne higyje, hogy azért дет akarok. Azután megszegje’.te, hogy igy elárulta magát, a legény pedig vigaszt és biztatást nyert e s.avak á Nyomatott a Helyi Értesitő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u. Az öregasszonynak hirte'en egy gondolat vi'lant agyában, nem is kérdezte még, milyen va lásu a leány, hátha, ez az oka, hogy... — Édes leányom, nem is kérdjazitem még, milyen válásu is vagy te? — Pápista vagyok nagyasszonyom. — Hát talán az tart vissza, hegyi mi meg kálvinisták vagyunk? — kérdezte tartózkodva a nagyasszony. 1 — Nem engem nagyasszonyom, — fetelt a leány, — tudom én azt, hogy akkor is meg lehelne, azután merni vagyok én olyan ostoba, tudom én azt, hogy mindnyájan keiesztények vagyunk, mindnyájan az egy igaz Istent hisszük, a szentháromságot, az atyát, fiút, szent leket egy személyben. — De hát mi tarthat vissza édes leányom? — azt mondtad, hogy n©m szeretnél tő’em elszakadni; lásd, ez is megtesz, itt maradsz, nem szakadsz e£* tölünk. A leány egészen e'sáppadt e kinos helyzetében, me'ybten nemcsak a léitekké» és köte'ességge', hanem szivével is kellett harcomra s fuldokolva rebegt©: — Nem tehetem, nem tehetem, az Isten látja telkemet, nem tehetem. Arca oly sira’mat, oly bánatot, oljy mély eesüggedést fejezett ki, mely a kétségbeeséshez volt közel. András is közel volt ahhoz, eleresztette a leány kezét, elfordult és úgy könnyezett. — De hát miért? Miért? Az Isten szerelmére kérek! — kérdezte a jó nagyasszony. — Nem tehetem, nem tehetem, ismételt© kezelt tördelve a leány s az Isten látja telkemet, hogy nem mondi- hatom meg, miért nem tehetem? (Szombati számunkban folytatjuk).
