Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-09 / 3. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ERTESITOJB január 9 egyúttal konkrét formában ajánlatot tesz \ Franciaországnak a kölcsönös megér- j lésre és a fennálló e'lentétek kiküszöbö- j lésére. — Pál jugoszláv régen shcrceg | január végén meglátogatja Károly királyt Bukarestben. — Lenkey János vértanú tábornok hamvait Eger városa rövidéin hazahozatja Aradról. — Farkas- csordák veszélyeztetik a bukovinai községeket, me yek állatál'ományáltan máris nagy kárt okoztak. — Súlyos robba- nás történt egy be’grádi játékkereskedésben, ahol isme.-et'en tettes felgyújtotta a rakéta és riasztótö tény raktárt, л hata'mais detonáció romtadöntötte az áruházat, három embert megölt és ötöt súlyosan megsebesített. — A Francia Nemzeti Bank kormányzóját azért mozdították e állásából, mert egy bankügyi kérdésben megtagadta a kormány óhajának tejesítését — Súlyos, husmérge- zében megbetegedett egy lublini szálloda összes lakói. — Felakasztotta magát Te tuska Antal tataházai földbirtokos. — Lamotta Károlyt ma szerdán választják meg Budapest uj a’polgármesteré- vé. — Agyonlőtte veszett macskáján, ifj. Pillér Artúr dr. tetenyei ügyvéd, de a golyó a fagyott talajon gurüatot kapott és Gyergyák Pál gazda lágyékába fúródott. Az öregembert fceszá ütötták a kanizsai kórházba, ahol még aznap meghalt. — 65 doboz, (20 ezer) preparált bogarat hagyott a Nemzeti Múzeumra ( Diener Hugó bécsi származású mérnök, i — Adóhátralékos nem házasodhatik Af- j ganisztánban. Elkészült a telepítés terve — Hctyrttgazitás. Lapunk múlt heti j számában statisztikáit közöltünk a vágó- | hídon levágott állatokról. Közleményünkbe hiba csúszott be, amennyiben a vágóhídon nem vágtak le lovat és igy j természetesen mészárszékben azt nem i is mérhették ki. A telepítési törvényjavaslaítaí kapcsolatos vita sok tárgyalást vont maga után. i Kállay Miklós földművelésügyi miniszter Mezőhegyesen fogadta Vass Elíelk miniszteri tanácsost, a telepítési törvényjavaslat készítőjét. Ugyanakkor a telepítési ügyosztály bemutatta a törvénytervezetet Marschall álam- titkárnak. A javaslat rövidesen minisztertanács élé Ikerül. A két jelentéstétellel egyidejűleg kiderült, hogy a javaslat milyen földeket káván telepítési célokra felhasználni. Kettős megoldást tervez a törvény. Az első csoportba ajzok tartoznak, amelyeket fel kel használni telepítési cé'lokra. Ezek közé sorozza: a I vagyonwáltság földeket, az iletéfchát- ' nalék, m illeték egyenérték és más köztartozások levonása után az állam tulajdonába kerülő földbirtokokat, a hazaáruló vagyonjogi felelős- i sége, valamint az állami és társál- , dalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján elkobzott földeket, az államot illető elővásárlási jog gyakorlása alapján a kincstár tulajdonába, kerülő földbirtokokat, végül azokat a birtoktesteket, ■ amelyeket a kincstár erre a célra ! megvásárol, vagy csere utján megszerez. j A második csoportba azok a földbirtokok tartoznaak, melyeket igénybe lehet venni telepítési célra. Ezek között vannaak a pénzintézetek tulajdonában levő, az árverések, kény- szeregyességek folytán a hitelező tulajdonába került földbirtokok. Politikai körökben naigy várakozással néznek a telepítési törvényjavaslat körül felmerült események felé. ; i j j — Kecskieimilti barackpálinka a budapesti szi'v.silerezök asztaán. Kecskemét városa a hires kecskeméti barack- pálinka terjesztése érdekében ötletes elhatározást hajtott végre Szilveszter éjszakáján Budapesten. Egy autóban ezer üveg kecskeméti barackpáinka és egy magyarruhás, fehérkötény es, pártás, к ékszem ü, szőkehaju kecskeméti nagyon szép kisány járta be a fővárost. Az autó megáit a legjobban látogatott kávéházak eőtt és a kislány kosarából minden asztalra egy kis üveg barack- pálinkát tett !e a mu’atozó fővárosiak és idegeneknek Kecskemét város ájándéka- képen. Az ötét nemcsak tetszést aratott, de e.edménnyé'. is járt, mert a kósto'óul adott barackpálinka számos megrendelést jutatott a kecskeméti szeszfőzde számára. A megrendelések nemcsak a városi idegenforga mi irodának, hanem a kecskeméti gyümö’ester- méőknek is komoly hasznot jetenteít. ízléses kivitelben készít Nyomtatványokat lapunk nyomdája Anyakönyvi hírek — Dezémteir 30. — január 6. — SZOLETTEK: Németh, István és Turné Zsófiának István nevű fiuk. Müder István és Rasztig Ju iánnának Ilona nevű leányuk. Borbély Pál és Nagypál Zsófiának Pál nevű fiuk. Gyurinovics János és Farkas Erzsébetnek Zsófia nevű 'eányuk. Vavrek István és Faddi Veronikának Viktória nevű leányuk. Tűni Pál és Árvái Margitnak Rózsa nevű eányuk. Misko’czi János és Szanyi Juüánnának halva született fiuk. Czékus Gáspár és Gregus Erzsébetnek Viktória, nevű leányuk. Pintér T. József Pál és Rékasi Zsuzsáiménak József nevű fiuk. Figura Kálmán és Paprika Katalinnak Károly nevű fiuk. MEGHALTAK: Ke.ekes Mária 39 éves korban, Bo- zsér Sándorné Orbán D. Erzsébet 84 éves, Császár Pál 66 éves, Pap Pálné Szabó Mária 86 éves, Va kai Sándor 6 hónapos, Ko'ompár Mária 47 éves, Müller Ilona 4 napos, Vajda Károly 6 évtes korban. KIHIBDETETT JEGYESEK: Győri Lajos keebiai lakos Gyenizse Lujzával. Péter Sándor Deli Lidia szanki lakossal. Tumó László Lajos Tóth B. Etelkával. László Benő Gusztos Erzsébettel. Csincsák József ke'.ebiai lakos Kovács Máriával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Erdélyi Antal Csömör Piroskával. Lakos Balázs Király Gy. Idával1. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, szomszédoknak és fajtársaimnak, kik fe'ejthetetlen jó édesanyánk, nagyanyánk temetésén megje'cntak s ezáltal nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét SZABÓ BÉLA és családja. Halasi gabonaárak Január 8. Búza 80 kg»os 14-60 P Rozs: 10'80 P, Árpa: 12‘— P, Zab: 12—' P, morzsolt Tengeri: IP- P, Ferencvárosi eertesvásár. Arak könnyű sertés 58—62 közepes 63—64, nehéz 78—81 fillér. Feleiős szerkesztő és kiadó: PBAGEB JANOS A SZEGÉNYLEGÉNY ß MEGTÉRÉSE REGÉNY Folytatás 16 Épen ezért lehet elégedett sorsa, fordulatával, hiszen az Isten mindenben megsegítetteZsuzsi azért meg is nyugodott, kivert minden hiú gondo'atot a fejéből és igyekezett e’üzni, elfelejteni azokat a szép szavakat, meyéket a nagyasszony mondott. Azért is, mikor délután a kutnál búzát mosott s ott egymagában édesen datelgatott, már el volt űzve a bánatnak legkisebb nyoma is az arcáról. András odaált az ablakhoz s onnan inézte a leányt, míg a nagyasszony oda nem hívta magához, hogy varamit akar vete beszélni. Mikor a nagyasszony megszólította öt, úgy megrettent, mintha megijesztették vo na. Szive sebesen vert, azután pedig csak úgy nehezen, vontatva odahagyta az ablakot. Az öreg asszony ebből az egyből már kezdett találgatni. — Mit néztél olyan nagyon annál az ablaknál, édes fiam? — Hát biz én magam sem tudom, édes anyám asszony, csak kinéztem, csak úgy a világba. — Bizony kinézhetsz ott bátran, akár még százszor is, mert ott olyat látsz, ami nem mindennapi. — Ugyan mit látnék olyat, édes anyám asszony, — szólt András lángra,gyűlő aírccal. — Mit? — kérdezte az örég asszony, s azután nagy bátran kimondta, — hát egy olyan leányt, András fiam, amilyen nem minden bokorban terem. András azt sem tudta, mit gondoljon, tréfa-e ez, vagy ingerkedés, amit a nagyasszony mond? Észrevett volna tarán va’amit? És miért jött kedve épen Így megpirítani? Azért csak nagy hüteten másra vitte a szót. — Édes anyám ^zt mondta az e"őbb, hogy valamit akar mondani, — hallgatom már, mondja, csak kérem szépen. — Várj csak sorodra, majd rájövök én arra is, hanem tartsuk meg a rendet. A legény irult-plrutt a reá néző fürkésző szemek erőtt, mert azokból látni vélte, hogy az a vizsgaszémü öreg asz- szony minden titkát kiolvasta szivéből s mily nyájasan mosolyog. Vájjon mit akar?... — Bizony még egyszer mondom András, egy o'yan leány nem minden, bokorban terem. Szép... nagyon szép! Ugy-e? — Az igaz! — bizonyította András nekibátorodva. — Jó munkás, igyekező, áldott természetű, jó lélek, becsü’etes, erényes, ártat an leány. — De efdicséri szegényt édes anyám, — Szólt András, miközben szemei az örömtől égtek. Az igaz, meg is érdemli. — Bizony, jól jár vete, aki elveszi, az Isten megáldja azt mind a két kezével. András halványodni kezdelt e szavakra s lassan, félénkén rebegte: — Hát férjhez akarja adni édies anyámasszony? — Férjhez bizony, ilyen jő leány a,zt is megérdem’i. András azt sem tudta; erre, fa nézzen-e, olyan sápadt Lett, mint a fal, f szive e'szorult, le kellett ülnie, nem birta tovább az állást, szeretett volna kérdezősködni, de nem mert többet; attól félt, hogy még szomorúbb dolgot fog hallani. Férjhez adni? Jaj, az már bizonyos. Mert a nagyasszony nagyon értett az ilyen dologhoz. — András fiam! Beszé jünk hát arról, amit az előbb akartam mondani, már régen forrongtam magamban — húzta, vontatta az öreg asszony, azzal törődve, hogy a dolgot valami szépen süsse ki. De András tel... te András, hát ide sem hallgatsz?... .. ; — Dehogy nielm hallgatom édes anyámasszony, halgatom biz én. — Hát ösmeréd-e te azt a mesét, mikor az egyszefri ember elindult kincset keresni, kereste, kutatta egész é’etébon és sohasem találta még, mig egyszer egy bölcs ember azt mondotta neki, hogy minek kérési azt itt meg ott, ; távol messze földeken. Ejnye, András, j hallgass hát ide, méglásd, milyen szép ! vége lelsz a,z én mesémnek. Mikor az j a kincs nincsen olyan méssze, ott van I az udvarán, a házábajn. s az nem égyéb, mint a párat'an jóságu asszony. Hát én is azt mondom nekéd, édes András fiam, ne menjünk mi sehova, — hanem ha férjhez adjuk Zsuzsit... — Zsuzsit? — szőtt András ijedt, fuldokló hangon, — férjhez? Kihé^?... és azután. — Édes fiam, mondok én egyet. A legény figyélt, de amint látszott, nem mért semmi jót gyanítani. — Azt mondom én édes fiam, hogy ilyen léányt ne engedjünk másnak, vedd el te édes András fiam!... A legénynék megálltak szemei bámulatában. — Tréfálkozik véteni kegyelmed? — kérdezte1 akadozó hangon s szemei, mint a tűz, szikráztak. — Nem en, édés fiam, nagyon is igazán beszérék; látod, milyen szép vége lett az én mesémnek? — No hát, ha nem tréfál édes anyámasszony, hát most meg majd én mondok va’amit, — szólt András örvendetző mosolylya], i ; — Hallgatom, András fiam! — Hát biz én megvallom, édés anyámasszony, — szólt András nagy tűzzel, — én nagyon megszerettem azt a leányt, nem is Vtennék el mást soha ételemben s taán meg is iepednje a S2i\em, ha Zsuzsi nem lejone az én feleségeim. — Hát hogy vagytok együtt?... — Sehogy! Ntem szóltam én neki még egy szót se ilyen dologról. Nem mertem tenni, félém, hogy hátha édes anyámasszony hibát talál a dologban; в akkor szerepcsét'enek lettünk volna, mind a ketten. — Jer! Jér ide éde|s fiam! Hadd1 csókoljalak meg. Megvan az én örömem, az én legeslegnagyobb óhajtásom! Csakhogy szereted azt a teányt! Jaj, de tartottam töte, hogy majd rajtad múlik, de igy nagyon jól van, nagyon jól van. (Szombati számunkban folytatjuk). Nyomatott a Helyi Értesítő LapváUalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u. Ápol Szén órakor Cs 72 as, szerel 11 f< Rí Bob Fős Gustá Kis Kerii Z< Filléres Blojzl Vasár 3, fé két slá E Ca vadnyi I Te id ragyo Fülén Bio órai el \ n Árpád alatt féle he Uj fi vegyi Lege. Telje Előzék ki< Szive. s Zo füszei ke
