Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)

1935-03-27 / 25. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ERTESITOJB március 27 — Jól sikerűt az »Újság« halasi iro­dalmi lenije. Az Újság című budapesti napilap munkatársai a Kereskedők Egye­sülete rendezésében. szombaton löste a színházban tartották meg irodalmi est­jüket. Az iroadlmi esten, igen sokan je­lentek meg és a közönség tekesen ün­nepelte az előadókait, Kóbor Tamást, Pünkösdi Andort, Vándor Kálmánt, to­vábbá Ascher Oszkárt, a világhírű sza- valómüvészt. Az est nagyszerű sikere emlékezetes estét jelentett az ott jelen- volt kö önség számára. — Ä kalocsai józsefnapi vásár álat- áraL A józseínapi vásárt rendkivü* ked­vező időben, élénk forgatom mtefett tlar- tották meg. Az ál a tv ás árra a felhajtás igen nagy volt, ariáinyllag sok jószág cserélt gazdát, az árak elitemben alacsony szinten mozogtak. A kirakóvásáron sok volt az amis, sok volt a nép, a forga­lom ellenben csak közepesen, sőt talán még egy kicsit gyengébben fejlődött ki. Az éltet rabárra felhajtottak 1559 szarvas- marhát, 887 lovait, 1071 sertést. Eladtok 321 drb- Szarvasmarhát, 16 lovat, 482 drb- sertést. Az árak a következőképen alakultak: ló darabonfcint 80—240 P-ig, jobb tinó párban 180—240 P-ig, tehén 80—240 (fiastól) pengő, választási ma­lac párban 7—12—14 pengő, féléves 26—30 pengő párban­— Rákóczi-bélyegek. A kir. posta- vezérigazgatóság bejelentése szerint II. Rákóczi Ferenc 200. születésnapja alkalmából a posta 10, 16, 20, 32 és 40 filléres levélbélyeget fog áp­rilis első félében forgalomba hozni. Ezen levélbélyegek a forgalomban tevő 1 pengős bélyegek nagyságá­ban Mányoki ismert II. Rákóczi Fe­rencet ábrázoló festménye után ké­szülnek. A bélyegeket korlátolt szám­ban hozzák forgalomba. — Ma már minden termelő tudjál azt, hogy jó burgonyatermésre csak azon ecetben számíthatunk, hai a vetőmagot legalább háromé1vetnk'imt cseréljük, még ; pedig más vidéken termett burgonyá- ; vaL A Hangya az idén Szulukról, So­mogy megyéből hozat .a a vetőburgo- r.yát. Aki e burgonyából akar vetni, J fnég e hét folyamán vegye át a burgo- j nyát a Hangya vasútállomás melletti j telepién. ERDÉLYI SÁNDOR kiskőrösi kertésze- j tének kiskunhalasi fióktelepe Szilády ' Áron ucca 7. sz. , KERESKEDELMI KERTÉSZET KAPHATOK: Cserepes és vágott virá­gok, disz- és gyümölcsfák, virág- és zöldségmagvak, palánták. i KÉSZÍT: Csokrokat, koszorúkat, alkal­mi 'díszítéseket, kertépítést, parkí­rozást, ház virágdiszitést. VALLAL: Gyümölcsös telepítést és ke­zelést. Halasi gabonaárak Március 26 Búza 80 kg»os 15'40 P Rozs: 11*— P, Árpa: 1Г50 P, Zab: 12'—P, morzsolt Tengeri: 12-40 P, Ferencvárosi eertésvásár. Arak köDnyü sertés 54—58 közepes 66—70, nehéz 72—74 fillér. Anyakönyvi hírek j — Március 17. — márciusi 24. — SZOLETTEK: Szabadi László és Józsa Mária Teré­ziának László nevű fiuk. Miklós Ba'og József és Szurok Viktóriának Veronika nevű ieányuk. Börcsök István és Ma­gyar Erzsébetnek József nevű fiuk. Ko­csis Ferenc és Fenyvesi Veronikának Julianna nevű leányuk. Mendter István és Faragó Zsófiának Sándor nevű fiuk. Nagy L. Balázs és Bóna Juliannának Juliánná nevű leányuk. Dám Pál és Wil­helm Erzsébetnek Márton nevű fiuk. Morvái József és Balog Annának József nevű fiuk. Darányi Sándor és Fodor Zsuzsannának Sándor nevű fiuk. Sehwarcz Károly és Winter Rózának Pál nevű fiuk. Sós Imre és Ábrahám Piroskának József nevű fiuk. Kovái Kálmán és Bodó Piroskának Sándor nevű fiuk. Kazi Imre es Tandari Etel­kának Veronika nevű leányuk. Szőke Károly és Kuszli Margitnak Irén nevű leányuk. Nagy István és Borbás Mar­gitnak Sándor nevű fiuk. MEGHALTAK: Kolompár Lajos 75 éves korban, Föld­vári József 25 éves, Dám Márton 1 napos, Ványi Ferenc 83 éves, Viszt Já- nosné Patai Mária 42 éves, Daczi Imre 84 éves, Molnár Vincéné Illés Mária 29 éves, Beck Mária 1 napos, Rad- vánszki Gáborné Gavük Katalin 76 éves, Sós József 1 napos korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Szávity Márton csávofyi lakos Budai Matildal. Juhász Flórenc István Németh Erzsébettel. BaJ.'a Balázs Domokos Etel­kával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Varga T. Benő Kálmán Kis Máriával1. Behány László Halász Juliannává?. SPORT Csonka-Magyarország minden városaiban, községében, de a legl isebb falvakban is megkezdődött a tavaszi sportélet. A magyar ifjúság uj reményiekkel1 indul el, a magyar tavasz uj vágyakkal és célkitűzésekkel telíti meg nemzetünk fiatalságát. Mozgalmas, színes és változatos életet llátunk a I sporttelepek zöld gyepén. A testedzés I vezetői és aktiv szereplői komoly és j céltudatos munkával készítik elő az uj és j boldogabb Magyarország szebb jövőjét. A tavasz nemcsak a természetet tölti! ! meg újabb energiákkal, a tavaszi nap ; nemcsak az anyaföldet színesíti mag j zöld bársony mezővel, tarka virágokká'!, j hanem uj erőt, rugalmas és acélos céiV ! kitűzéseket ültet az ifjúság lekébe, iz- j maiba, amely erőket és cé.kitűzéseket a testnevelés áffiilt a nemzeti étet Bzolgá’a­■ tába. j Nagy és komoly munka indul meg a j miagyar községiek sporttelepein. Kiskun- ; hatos ifjúsága is érzi és hallja a tavaszi éltet hivő szavát. A mi városunk fiatal­sága is ott szeretne tenni a magyar jövőért dolgozók táborában, mert ez az j ifjúság is telve1 van energiává’, és várijai, ■ már nagyon régen várta: vele is fog- 1 laCIkozzanak, hogy a benne élő lelkese­dés, munkaikedv bekapcsolódhasson ab­ba a nagy energia, folyamba, amelyet rendszeresen vezetnek a magyar sport vezetői. És itt jelentkezik a halasi sport egyik régi és fájdalmas problémája: Kiskun­halas városának még ma sincsen sport­telepe. Világbajnokok, magyar és kerü­leti bajnokok nőttek ki a ha'laisi homok­ból, ország-viliág figyelmét fordították Hatosra azok a nagy sportesemények, amelyeket и halasi sporttársadá'om i rendezett meg városunkban a gimná- ! zilum udvarán és a vásártéren és ezek a z igazán kimagasló események szegé­nyes köimyezeitükbein is csak elismerést vívtak ki mindenkiből. De vájjon kielégítő-e, vájjon a fejlődés szempontjából meígfateíő e a vásártér hepie-hupás talaja? Úgy hisszük és ezt a reményünket a halasi sport dicsőséges múltjával1 támasztjuk a"á, hogy városunk; felelős vezetői is arra1 az álláspontra! helyezkedtek, hogy a bajokon segíteni kell, hogy a haíiasi ifjúság komoly tö­rekvését azáltal is siker kísérhesse! a jövőben1, hogy alkalmas és megfelelő sportteltep épül a fegrövidtebb időn belül Halason- Dr. В. A. В ■———Д Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS A lefelé fordítóit címer Regény Irta: Gaál Gyula dr. kezhetnek a betyárok ellem. A szolgabirő óvatosan a söinltés ajta­jához kúszott. Az ajtót kinyitotta, és a konyha szabadkéményén át a csárda tetéjer mászott. Ott a kémény mögé bujt és egyik lövést a másik után adta Folytatás 7 — Ez a vércsetekintetü szolgabirő ki­nyomozta a szélmalom melletti odvas- fában ásott búvóhelyünket. Valahonnan megtudta, hogy a környékben orgazda lakik, igy aztán Makra örzsét vallatás alá fogta. Én ettől való féltemben, hogy örzse kikotyog valamit, az összes »muk­kokat a szélmalom rejtett helyeiről ki­szedtem, zsákba dobáltam és most itt vagyok és itt is maradok, mert a Bzo'iga- bírő már idáig is tüvétatt értem min­dent, hogy horogra kerüljek. — Hát Makra örzse nem bírja a val­latást? — Azt bírná, de a szerelmeit nem bírja. — Nem-e? — Nem ám. — Oszt’ kibe szeretett belé? — Kibe, hát a szolgabiróba. — Ez már aztán nagy baj. Akkor végünk van. 1 A két vén betyár pipája kialudt. A hold sötét felhők mögé bujt és viharelőtti, baljóslata csend borult az ágasbogas tetejű vén körtefa fölé. 9. Makutyi prímás féllábra állva muzsi­kált Földváry szolgabirónak és Bernáth Gazsinak. A Jakab-csárdában rikoltott a klari­nét, zöngött a cimbalom. Makra örzse a szolgabirő ölélő karjai között boldogan hallgatta1 a vidámnáL vidámabb nótákat. A szolgabirő eleinte teljesen átadta magát a muíatásnak. Egyszerre azon­ban valami nyugtalanító érzés fogta el. A Jakab-csárdát kívülről őrző pandúr már régen nem jelentkezett. Ez hatott rá nyiugtalanitóteg. Talán valami baj tör­tént a pandúrral? Erről gondolkozott magában a szolgabirő. Elmélkedését azonban nem folytat­hatta tovább, mert nagy hirtelenjében kivágódott a csárda ajtaja. A kocsmá- ros ijedten jelentette, hogy bekormozott képű betyárok körülfogták a csárdát, az őrtálló pandúrt iefegyverezték, majd gúzsba kötötték. — Fújjátok el a lámpákat, — adta ki izgatottan a parancsot a szolgabirő — és feküdjön le mindenki a padlóra. Abban a pillanatban, amikor a lám­pák kialudtak, a csárda összes ablakain puskagülyók repültek a söntésbe. Kívülről kísérteties fény vetődött az ivóba, * i ’ A betyárok száraz szőlővenyige kévé­ket gyújtottak meg és ezek világánál ostromolták a csárdát. A bent levők, fekvő helyzetükből moc­canni sem mertek, mert az ablakokon keresztül sivitva fütyültek be a puska­golyók. Földváry szolgabiróhoz odakúszott Makra örzse. Azt súgta, fülébe, hogy a szabadkéményen keresztül ki lehet jutni le1 a rabló hordára. Egyszerre mintha, valami mozgolódást érzett volna maga körül. Makra örzse kúszott a tetőzetre, — ugyancsak a szabadkéményen keresztül. — Nagy veszedelemben nem hagylak magadra, kedves jő szeretőm, — súgta a szolgabirónak. — Menj vissza, a söntésbe! Nem tudok tovább védekezni, mert csak egy utolsó lövés van még pisztolyomban! — ki­áltott örzsére a szolgabirő. Makra örzse a kémény mel'ől felállt, hogy a padláson keresztül visszatérjen a söntésbe. Ekkor lentről lövés dördült el. örzss é'.ette'enül hanyatlott a háztető koporsódeszkájára. Földváry szolgabirő ki épett a kémény mögül. Pisztolyát csendeseb felemelte és le1 ott a haramiák közé. Egy közülök a harmatos füvön mar radt. A többi szanaszét szaladva eltűnt a nyári sötét éjszakába. Mikor a csárda népe látta, hogy a betyárok elmenekültek, a szolgabirő pa­rancsára feemeft® a hatott Makra örzsét a tetőről. A nagy sönitésiben ravatalozták feli — Most pedig hozzatok lámpát, — . adta ki a parancsot a szolgabirő. —■ Nézzük meg, hogy van-e máig étet abban a sebesült haramiában. Hiába, volt minden kutatás, keresés, a betyár eltűnt. a csárda tetejére. Onnan könnyen véde-- A fűben a vércseppek egy darabig Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u. I * ) még mutatták a, menekülés irányát: Amint azonban a mező elvégzödött és kezdődött a bucka, itt már, ha csepe­gett is a vér, elnyelte azt a sivárhomok. De mi ez? Valami megzörrent Ber­náth Gazsi lába atett. Egy pisztoly. — Add ide! — kiáltott a szoigübiró Gazsira. A pisztolyt lámpához tartották. — Mit szólsz ehhez? — szólt izgatott hangon a szolgabirő és a pisztoly ezüs- tözött agyára vésett monogramra mu­tatott. — »B«, felette kitenc-águ korona, — suttogott a szolgabirő és mint aki va­lami nagy kincset tálát, a pisztolyt bol­dogan zsebébe csúsztatta. 10. Hogy Földváry szolgabirő ezen eset után, milyen jelentést küldött lovasifu- tárral a vármegyeházához, azt, — a vo­natkozó iratok hiányossága miatt ma már megállapítani nem lehet, — az azonban bizonyos, hogy két nap múlva huszonnégy lovaspandur érkezett a Ja- kab-csárdához, a hires Szűcs András- komiszáros vezetése alatt. A komiszáros visszavonult a szolga- biróvali biza’mas megbeszé’ésre, a pandurlegények pedig fényesre csutakol­ván fáradt lovaikat, a nagy eperfa alá aljazott illatos anyaszénában álomra haj­tották fejüket. * A harmatos, selyemfüves mezőkhöz, tüskés tarlókhoz, vadvirágos rétekhez, — egyszóval a pusztai szabadsághoz szokott, — két vén . betyár nehezen bírta a raboskodást. (Szombati számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom