Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935 (35. évfolyam, 1-104. szám)
1935-03-09 / 20. szám
március 9 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal AMI HALASON VAN, AZ ÁLLATSZAPORITÁS, DE NEM ÁLLATTENYÉSZTÉS A városban és a tanyákon e^yképen növekedett az állatállomány A járások feltörése a juhállomány szomorú kipusztulására fog vezetni latszaporitájs, nem pedig tenyésztés. Elsősorban és mindenekelőtt is meg kel állapítani, hogy mesterséges takarmány nélkül el sem lehet képzelni igazi és valóságos állattenyészEgész Európában, de szerte m egész világon mindenütt a mezőgazdaságra kezdik az államok fektetni a fősülyt és ezt az iramot Magyar- ország is átvette, mindinkább törekszenek nálunk is a gazdaságokat modernizálni és a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban nagy gond és figyelem jut egyik legfontosabb gazdálkodási ágnak az állattenyésztésnek. Kétségtelen, hogy az állattenyésztés országos viszonylata mellett Halason különösen nagy és átfogó jelentőséggel bír, erről nemrégiben be is számoltunk abban a nagy cikkben, ahol vázoltuk a halasi mezőgazdasági termelés szinte teljes átépítését, amelyre okvetlenül szükség van, többek közt és főleg azért is, hogy a halasi gazdaközönség és áltálában mindazok, akiknek a gazdálkodás a főfoglalkozásuk és exisz- tenciájuk, minél bőségesebb és gondtalanabb kenyérhez jussanak. De mint azt szintén jeleztük, mindezek mellett egy ilyen gazdasági reformtörekvésnek nagy és jelentős nemzetgazdasági ereje is volna, amely mai elesett- ségünkben az ország eminenter érdeke. Elsőrangú feladat agy olyan munkakört kiterjeszteni és kiépíteni, amely nemcsak hogy országos érdtek, dte minden egyes gazda saját jól felfogott egyéni érdeke is. Az alföld egykor éléskamrája a juhtenyésztés volt A régi világban a juhíenyésztés volt az Alföld legkiadósabb kereset- forrása és ebből kivette a részét Ha as is, mint azt Nagy Szeder István most megjelent könyvében, annak egyik passzusaképen a következőkben olvashatjuk: Az 1791—92. évi tagositásszerü1 uj fölldasztás nemcsak a tanyák és a pusztai lakosok elszaporodásávál, hanem egyéb módon is megváltoztatta a mezőgazdáság és az á la!tenyésztés módját. A lanyásgazda összevonván, vagy legalább is a tanyától nem messze kapván meg szántóföldjét, úgy a föld trágyázása, mint az állatenyész- tés fejlesztése is inkább módjában állott. A közlegelőkön minden redemtus birtokos díjtalanul, az irre- demlus csekély fübér lefizetése ellenében annyi jószágot, tartott, amenynyít; bírt aiz anyagi ereje, a rédem- tió szerinti arány a jószágtartásra nem terjedt ki. Előállott tehát az a helyzet, hogy csekély redemtióval bíró gazda aránytalanul többszörösen terhelte meg jószágával a közlegelőt, mint az a nagy összeggel redemtus birtokos, akinek nem volt anyagi ereje a, jószág állomány a növelésére; ezek a gazdák a közlegelőkre nyíló szálláskertjeiket vagy béribeadták, vagy feles pásztorokat fogadtak szállásaikra, ezek azután nagyon megterhelték a közlegelőket, különösen amiatt, mert a József császár által megszervezett osztrák és cseh szövőipar a magas vámok miatt jó áron vásárolta a magyarországi gyapjút és a birkatenyésztés különösen a nemesített fajtákkal kitűnő keresetet biztosított. A gyapjú ára az akkori 56 kg-os mázsával felment Halason is 200 forintra mázsánként. mi volt később és mit tenyésztettek a gazdak ? Ugyancsak fent hivatkozott könyv- j bői tudjuk meg, hogy nemcsak a juh, de a szarvasmarha és lótenyésztés is kezdett fellendülni, ez azonban az újabb időkben állandóan hanyatlásba zuhant. Hogy ennek mi volt az oka, azt itt most nehéz volna megállapítani, de annyi tény, hogy a juhtenyésztést a gazdák kezdek abbahagyni főképen amiatt, hogy a gyapjú ára már nem az, ami kifizetné és a gazdákat csábíthatná a birkatartási*. ' ' ' U J И r '"I Ugyancsak ez a helyzet a szarvasmarhatenyésztésnél ás, nemkülönben a lóádomány kifej leszlésén#, itt viszont a baj ott van, hogy nincs decentralizálva az apaállat állomány és így eddig az volt a helyzet, hogy sajnos, korcsok neveltettek, mindenki odahaza tartott apaállatot, ami azután az állomány satnyaságában jelentkezett. 1935'ben emelkedett az állatállomány a múlt évi adatokkal szemben A most befejezett és ez évbén megejtett állatösszeirás adatai a következők: Háláson van az idén 5737 szarvasmarha, 3807 ló, 6991 juh, 8351 sertés, 110 kecske, 15 szamár és 1 Öszvér. , У ; i ; i A múlt évben 1934-ben: 5587 szarvasmarha, 3587 ló, 5524 juh, 7416 sertés, 66 kecske, 8 szamár, 4 öszvér, , . • 1933-ban:, 5207 szarvasmarha, 3815 ló, 4524 juh, 6043 sertés, 75 kecske, 18 szamár, 8 öszvér. 1932-ben: 4963 szarvasmarha, 3669 ló, 6484 juh, 6490 sertés, 56 kecske, 1 15 szamár, 3 öszvér. I 1931-ben: 5948 szarvasmarha, 3980 ló, 6839 juh, 13.868 sértés, 38 kecske, 16 szamár, 4 öszvér. i i 1930-ban: 5667 szarvasmarha, 3766 ló, 7346 juh, 13.765 sertés, 34 kecske, 18 szamár, 4 öszvér. 1929-ben 6364 szarvasmarha, 3948 ló, 7312 juh, 12.400 sertés, 32 kecske, 26 szamiájj, 8 öszvér, Ebből az évenként itt közölt kimutatásból látjuk, hogy az 1935. évben határozott á latszaporulat mutatkozik az előző 1934. évvel szemben, ami azonban korántsem jelent egyebet, mint azt, hogy az idén esetleg több áililat maradt eladatlanul a gazdáknál. i tést. Az ál'atok alapos és szakszerű ! táplálása elengedhetetlen kelléke az igazi és valóságos értelemben vett j tenyésztésnek, amit mindeztdeig Halason elhanyagoltak a gazdák. Sürgősen és most már az utolsó órákban rá kell térni az állatok helyes; takarmányozásához, ha azt alkarjuk, hogy itt nálunk is az állattenyésztés szakszerűen fejlődhessék ki. — Hogy ez az állattenyésztés hiányzik Halason, arra a legjobb bizonyíték tálán az, hogy egy marhaku- péc nem tud megélni a nagy határban, holott máshol (ekkora területen szinte naponta nagyon sok állatot visznek el különböző piacokra. A szaporulat nem állattenyésztés Munkatársunk illetékes közegekkel beszélgetett a halasi állatállomány hullámzásáról és itt a következő érdekes dölgokiat mondották él: — Téves volna azt hinni, hogy az áFatszaporulat egyenlő az áíHia'tié- nyésztéssel, már pedig ami Halason van, az mind a mai napig csak álCsak egykis igyekezet szükséges hozzá, hogy virágzó állattenyésztés legyen hatalmas Iránról — Kizárólag a gazdáktól függ, 1 tenyésztésben hogy ez az állattenyésztés megváló- kapjon, süljön, hogy a gazdálkodást ezáltal is rentábilissá tegyék, hogy a halasi határ, nemcsak a gyümölcsben, nemcsak a szőlőművelésben, de az áillatis Nem kétséges, hogy a gazdaközönség ezeket a jó és célszerű tanácsokat, megfogadva, azokat a gyakorlatban is meg fogja valósítani. яtsxsa Az állam legjobban emelkedő bevételi forrása: a forgalmi adó Tíz százalékkal emelkedtek a forgalmiadóbevételek A pénzügyittlnisz'er legutóbb közreadott jélentésében találtuk azt a feltűnő adatot, hogy a forgalmiadóbevételek, amelyek 1933 júliusától 1934 január végéig 57.3 mil iő pengőt tettek, a most folyó költségvetési év megfelelő időszakában 64 millióra emelkedtek. Egyedül januárban a tavalyi 8.3 millióról 9.6 millióra szökött fél a forgalmiadóbevétel, úgyhogy 12—15 százalékos javulással állunk szemben. Csupán a vámjövedék bevételé emelkedett ennél nagyobb arányban, ez azonban gazdasági szempontból nem jelent feltétlenül! aktívumot és semmiképpen sem tartozik azonos elbírálás alá a forgaladókbóT származó JÖvédeTenT, ’ úgyszintén az illetékbevétel valamivel visszaesett az előző költségvetési év eredményéhez képest és csupán a fogyasztási adóknál, úgyszintén a dohányjövedéknél találkozhatunk még kisebbarányu emelkedéssel1, ami azonban messze elmarad a forgalmiadó terén elért eredmény mögött. Mindez azt, igazolja, hogy a forgalmiadóbe vétel alakulásánál, amit gazdasági szempontból mindenképpen nagy jelén! öségünek kell tekintenünk, egész különleges tünettel állunk szemben. Emellett figyelembe kelt venni, hogy az adókulcsok az ösz- szehajsoinlitásul szolgáló két időszakmiadóbevétel alakulásával. A többi j ban majdnem teljesen változatlanok főbb bevételi forrás közül az egyenes ‘ maradtak. Változások a vidéki városok legfelsőbb vezetésében tóriumból véglegesen kivennék a városok háztartási ügyeit és pénzügyi szempontból csakis a pénzügyi tárcának megfelelő osztálya alá tartoznának a városok és ott intéznék ezután az autonómiák ügyét. A vidéki városok legfelsőbb ügyviteli tényezője a belügyminisztérium úgynevezett városi osztálya. Háztartási ügyekben azonban nemcsak a belügyminisztérium, hanem a pénzügyminisztérium is beleszól. Most arról van szó, hogy a be- lügy- és pénzügynek ezt a két osztályát egyesítik, de arról még nem történt végleges döntés, hogy melyik Abban az esetben, ha a pénzügyminisztériumban levő osztály szűnne meg, akkor a pénzügyminisztérium városi osztályának személyzete átkerülne a bel ügy be és a jövőben a belügyminisztériumban is ia pénzügyi osztály olvad a másikba. (osztálynál nevelkedettek intéznék a városi háztartások ügyeit. De ha az egyesítés ellenkezőleg valósulna meg, akkor a belügyminisz— 84.685 ‘азюс vsn Magyarországon. A legutóbbi népszámlálás idején 84.685 tanonc volt Magyarországon, közülük 11.132 lány. Az iparon és kereskedelmen kívül a mezőgazdasági és kertészet, sőt az ősitermelés egyéb ágai, továbbá a. bányászat, kohászat és a közlekedés is alkaJjmaz tanoncokat. Az őstermelés körében 357 lanonc dolgozott, í Д tanoncok közül iparos tanoncisÍ kólába 45.206, kereskedő tanonciskolába 2933 járt. ^ wW-M mm MaV^'/ШимйЖшА щигШ4е!<p
