Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-05-23 / 41. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ERTESlTÖJB I május 23 — Levélhioirdói járat Fehértón. Fehér­tó pusztára postaügynökség felállítását kérték, ehelyett a postaigazgatóság Ju­nius 15-től szeptember 15-ig terjedő idő­ben naponként közlekedő fajuzó-levél- hordói járatot rendezett be. A levélhordó naponként kézbesíti ki a Fehértón nya­ralók postáját s az egész pusztarészen lakók leveleit. >— A zárdaépitis céljaira a Halasi Hitelbank 20 pengővel járult hozzá., — amelyért úgy a kath. egyházközség, mint m iskolanővérek hálás köszönetét mondanak. — Szigora, n felnőtteknek engedélye­zett két slágeres műsort mutat be az Apolló ma szerdán fél 9 órai kezdettel és rendkívül olcsó helyárakkal. A főkép cime Nr. 17, — izgalmas történet 7 fel vonásiban. Kisérő képnek a Majd én megmutatom cimü zenés 7 felvonásos van műsoron. Az olcsó hélyárak rend­kívüli érdeklődést hoztak s igy tanácsos jegyekről már most gondoskodni. — Vitézzé avatás. A Vitézi Szék érte­sített© özv. Varga ’Káiroilyné Mihály ttoL n|it, hoigy férjét, néhai Varga, Károlyt, ai világháborúban, a harcterek legkülső frontjain nyert öt nagy kitüntetés volt tulajdonosát, a halasi Hangya egykori üzletvezetőjét a Kormányzó, mint a vi­tézek kapitánya, Budapesten a MAC margitszigeti sporttelepén junius 3-án megtartandó ünnepélyes vitézi avatáson vitézzé nyilvánítja. Az ő vitéz voltát, első szülött fia, Varga Károly, a köz­ponti áll. el. iskola III. oszt. tanulója; örökli. — A Kér. Ifj. Egyesület mjájus 31-i konferenciája és kirándulása Fehér­tón. Legutóbbi számunkban beszá­moltunk már a KIÉ. május 31., ur­napi konferenciájának terveiről. A konferencia, mint halljuk, nagysike­rűnek és igen bensőségesnek ígérke­zik. Jelentkezéseket a konferenciára még elfogadtak. — Névváltoztatás. A Duna—Tisza- közi Mezőgazdasági Kamara elnöke Staub Elemér ny. államtitkár felsőbb engedéllyel a Szentjőlji Staub név használatát vette föl. — A róni. kito’iku.s polgári leány­iskola és elemi iskola csütörtökön tar­totta hagyományos majálisát a szegedi útban, Török István tanyáján. A jól sike­rült majálison a szülők s az iskola bará­tai szép számban vettek részt. , M egmfegya rázta. '— önkéntes, mit ért maga stratégia alatt? — Jelentem alássan, stratégia az, ha az ellenséggel nem. vetetjük észre, hogy nincs több muníciónk, hanem tovább tüzelünk. Légitámbdái. Arisztid meséli Taszkénak: — A francia jobboldali lapok követe­lik, hogy a parlament a 'légitámadások elhárítására nagyobb összeget szavaz­zon meg, kéhlek. — Miért, kéhlek? — A légitámadások elhárítására, kéhlek. — Aha. már sejtem, kéhlek, úgy- látszik, Párizsban is igen sok a galamb és veréb1, kéhlek. I — Kedvezményes utazások Szegedre ! máujs 20-tól 27-ig az ipar kiállítás ali- J mából, Budapestre május 26-tól; junius 1 4-ig a tor nás zv il á gb aj nokság alkalmából. Igazolvány mindkét esetre 2 pengőért a városi menetjegyirodában beszerez­hető, ahol bővebb felvilágosítással kész­Béggel szolgálnak. — Debrecenbe a Debreceni Hét alkalmából junta 1-től 10-ig. □3 köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik szeretett jó férjem és sógorunk temetésén resztvettek és nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton is fogadják hálás köszönetünket. özv. Szűcs В:nőné és Horvatt-csalaG. fii: Anyakönyvi hírek — Május 13. — május 19. — SZÜLETTEK: Steinmetz Sándor és Neumark Lilá­nak Jenő nevű fiuk. Szűri Benő és Péter Máriának Zoltán nevű fiuk. Kis Baranyi Sándor és Váezi Viktóriának László nevű fiuk. bácskai János és Elek Teré­ziának László nevű fiuk. Borbás Imre és Laczkó Gizellának Etelka nevű leá­nyuk. Lakos Imre és Milicz Juliannának Károly nevű fiuk. MEGHALTAK: Dám Margit Éva 15 éves korban,. Sihkár István 73 éves,. Ritter Rozália 19 éves» Jtjpmery Gyula 74 éves, Kovács Anna 16 éves, Szarvas Sándor 65 éves, Miskei Cz. József 53 éves, Tar Imre 79 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Rácz Miklós siófoki lakos Nagy Er­zsébetté1. Horváth József Hasznos Etel­kával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Rácz Mihály Fekete Ilona Annával. Ritter Sándor budapesti lakos Spitzer Olgával. ! —I Ilii m 1И11Д1И—IHUIWWIIIIHIHIJJ u — Maradékáruház újból hozzáfogott a maradékok erő­teljes árusításához Host érkezett: olcsóbb és egész finom férfiszö* vet maradék, egész ruhára is. Tiszta selyem női ruhaanyag egész ruhákra Gyapjú georgette egész ruhákra muslinok. Müselymek, kartonok, festők, burettek, etaminok és számtalan egyéb cikkek mind maradékokban Halasi gabonaárak Május 22 Uj'buza 77 kgr«os 10’— P, rozs 5‘20 P. boletta nélkül. Árpa 10'—, zab 10’—, morzsolt 10—, cső* vés tengeri 7’—P, burgonya3—4P» Ferencvárosi sertésvásár. Arak cónnyü sertés 62—66 közepes 70—72, nehéz 75—77 fillér. Hirdessen a Helyi Értesítőben! Felelős szerkesztő és kiadó: PKAGEB JANOS ,C SENDBIZTOS LEANYA Po’ytatás 17 — Hígyje e, édes káplár ur, nekem úgy tetszett mintha már látnám is, hogy gyilkolják a Juhászáé asszonyságot hosszú késsel, hogy lövik Olyan puská­val. ami kettőt Szól. A fogam' is csak úgy vacogott, de azért bátran feküdtem a rőzise mellett s elhatároztam ma­gamban, hogy mihelyt megtudok sza­badulni, mindjárt fe jelentem a semmire valókat. Fel én, egyen№t a pandúr ura- sáigoknak, hadd fogják meg őket! Ne haragudjék, káplár ur, csők legyen' tü­relemmel, mondom tovább — No hát, amint a betyárok elhatá­rozták, hogy holnap éjjel hova mennek, hozzáfogtak az evéshez, azután még jobban ittak, mert ugyancsak sűrűn hal­lottam a kulacs kotyogását. — Csak igyatok, igyatok, gondoltam magamban, majd igy tán elalusztok, én pedig csendesen kibújhatok s eljö­hetek ide magához káplár ur, hiszen' tudja, mindig nagyon tiszteltem külön­ben is! — Csakugyan el is aludtak nem so­kára. Az egyik ugyan még daüolászni is elkezdett volna, dia a másik, aíki ka­pitányuk lehetett, leosendesitettle, azután azt mondta, hogy : jobb lesz bizony, ha alszunk, későre jár az idő & tudjátok, holnap nem igen érünk rá. Peti, most te vagy a soros, résen légy, ti többiek pedig dűljetek le. — S nem sokára csakugyan lehev©- rétsztek a tűz körüli, csak az a bizonyos Peti maradt ülve, b;z vigyázott. REGÉNY — Nagy csendesség lett ezután, csak a betyárok kezdték egyik a másik után hortyogni. Peti néha meg-meg piszkálta a tüzet S nem; aludt. Ez a dolog pedig nekem sehogy sem tetszett- Hogy mene­küljek én már most? Hiszen mihelyt megmozdulok, észre veszi a Peti, ott van mellette a földön egy szörnyű nagy puska, ami kettőt lő, piff-puff s1 Dávid volt, de nincs! Egyszer felállóit a Peti, oda jött a rőzséhez, hogy tüzrevalót huzgáljon *> előle. Amint huzgálta, egy­szer csak meg állott s ngy vettem észre, hogy erősen oda. néz a rőzsecsomó háta mögé, oda épen, ahol én feküdtem. Még az árverésem is elállt, úgy megborzad­tam. Végem van, gondoltam magam­ban, éltem utollsó órája ütött s nem lá­tom meg többé Bem az én' Reginámat, sem' a kilenc aranyos gyereket. — De a Sötétségben még sem vett észre a zsivány, kihúzott még néhány szál gályát, azután visszaült megint a tűz mellé. Nagyot lélekzeftem örömömben, de még jobban is megörültem, amint egy­szer csak hallom, hogy: koty-koty, koty- koty» koty-kioroty. Mi ez? Mindjárt meg­ismertem, hogy a kulacs kotyog. Azt f* tudtam, hogy fi kulacs nem' szokott magától kotyogni, hanem csak ha isz­nak belőle. Már pedig a többi zsivány mind versenyt hortyogofí, csak épen az őrt ál ló, a Peti vol t ébren, ennek keltett hát iszogatni. — S úgy is volt. Kis idő múlva me­gint hellóm, hogy: kóty-koty-koty-коroty — azután harmadszor, meg negyedszer is njra, csak azt hallom. — Nem sokára aztán semmi sem mondta, hogy kOrty-koroty, ami nekem nagyon jól esett. Ekkor megint fölemel­kedtem, vigyázva, csendesen a félkönyö- kömre s óvatosan áfeskelödtem a rő- zsecsomók közt. Hát látom, hogy senki sem ül már a rozsé mellett s az őr­ködő Peti iis ott: szépen a félig kialudt tűz mellett horkol. — No, elgondolhatja édes káplár ur, hogy én ise vártam, mig a Peti megint fel- talál ébredni, hanem szép csende­sen, négykézláb- kimásztam az ajtón, az­után pedig ahogy csak tudtam, szalad­tam addig, mig ide értem. Harc éfeitré-haiálra. Amint Dávid a beszédet nagy nehezen bevégezte. Bakos megparancsolta neki, hogy menjen haza és senkinek egy szót ne merjen szólani; azután a fali szek­rényt nyitotta, ki, ahol üvegek, só, papri­ka s más effélék állottak. A többivel nem gondolt most, csak a paprikás dobozt vette e'ő, azután kivett az asztal fi ókból egy rongyos kalendá­riumot, kitépett belőle néhány leve'bt. A levelekből apró tölcséreket csinált s mindenikbe annyi paprikát öntött, mint egy lövet puskapor. Majd gondosan be- gyrüte a tölcsérek száját s az igy készült paprikatöltényeket berakta oldaltáská­jába. Azzal magára Szedte fegyvereit, hir- te’en felnyergeit s nemsokára a komi­száros előtt állott, kinek hamarosan el­mondta a Dávid beszédét, azután hozzá tette: — No, ténsuram, vége a gyalázatunk­nak. Hiszen már szeme elé is alig mer­tünk kerülni, az egész világ minket ne­vetett, hogy nem birunk ezekkel a betyárokkal, de most már meg nem szabadulnak a kezünk közül. Körül vész- fezük a malmiot s akár élve, -akár halva, de a kezünkbe kerülnek! Mikor a káplár beviégezte beszédét, nagy léptekkel kétszer-háromszor végig­járta а ко mis záros a szóbát, majd egy­szerre hiríe'en megadott a káplár előtt- a vállára tette a fél kezét s különös totapia hangon igy szólt hozzá : — Péter, nem mondhatod, hbgy jót nem tettem ve’ed valaha, én is tudom azt, hogy jó emberem vagy. Hát ide hallgass. Szörnyű szerencsétlenség ért engem, eddig titkoltam, mert remény­kedtem, hogy hátha va’amiképen jóra fordul a doúog, de most már látom, hogy többet nem lehet kikerülni... Megmon­dom hát... Tudd meg, Páter, hogy az a lány, aki a rablókkal van, az én tulaj­don leányom, a szerencsétlen Lidi, hi­szen tudod te is jól, hogy kicsiny korá­ban elveszett. Együtt is kerestük eleget. Most már bizonyos, hogy akkor csak­ugyan a cigányok lopták el, azok ne­velték fe s most ime egy cigánylagény- nyel itt van a rablók közt s maga sem jobb, mint azok. Úgy van, Péter, mióta az öreg erdészt meggyilkolták, azóta gyanítom, sőt tudom a szörnyű valósá­got. Észre is vehettétek, hogy azóta nem a régi vagyok; tudom, sok minden­félét gondoltatok felölöm »de hát mondd meg: mit tehettem volna? Magam lö­vessem meg tulajdon gyermekemet, vagy magam szolgáltassam a büntető igazság kezébe? — De hát hasztalan reménykedtem, csoda nem történt az én kedvemért s most itt van megint á szerencsétlen gyermek s a boldogtalan apát szólítja a köte'esség. (Szombati számunkban folytatjuk). Nyomatott a Helyi Értesítő LepváHaJa nyomdájában. Kiskunhalason, Molnár-u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom