Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-02-17 / 14. szám

4 oldal

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

február 17

A kalocsai kir. törvényszéktől. B. 1164 —17. szám. 1932.

A Mpjgyar Szent Korona névéiben! A kalocsai kir. törvényszék, mint büntető bíróság sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Hudi András etilen megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád- éís védetem meghallgatása után meghozta a következő ítéletet: A kir. törvényszék Hudi András 52 éves, r. kath. vallása, bajaszentistváni szü- íszületésü, kiskunhalasi lakos, magyar álijalmpolgár, nőtlen, a kiskunhalasi >Hungya< ügyvezető igazgatója, katona volt , írni-o lvasni tudj, vagyonos vádlottat az 1914. évi XLI. te. 1. §-ába ütköző éis a 3. §. 2. bekezdésének 1. pontja 6zerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád aliál a Bp. 326. §-ának 1. és 3. pontja alapján felmenti. A magánjogi igény felől á Bp. 488. §-ának megfelelően a felmentés okából nem határoz. Füle Sándor, Kohn Benő, özv. Juhász Istvánná, Fekete István. Laczi István, Laczi K. János, Paprika Benő, Sándor Balázs, ifj. Fekete Sándor. Lakos Imre, Kránicz János éts Kovács Páli főmagán- vádlók kötelesek a Bp. 479. §-a értelmében a védő dija és kiadása fejében 71 P 60 fillért, továbbá 29 P 70 fillér tanudijat és 20 P utánjárási költséget egyetemliag, az ítélet jogerőre! emelkedésétől: számítót >15 nap alatt végrehajtás terhével Hudi András vádlottnak megfizetni. Indokolás: Főma- gánvádlók képviselője dr. Präger József ügyvéd a főtárgyalás eredményében kérte, hogy a kir. törvényszék vádlottat az 1914. évi XLI. te. 1- §-ába ütköző és a 3. §. 2. bekezdésének 1. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki és emiatt büntesse meg. A vád szerint vádlott a cselekményt azáltal követte el, hogy a »Kiskunhalas Helyi Értesítője« című időszaki lapnak Kiskunhalason 1932. évi április hó 16. napján megjelent 314k számában »Pa- maszkönyv«, — Még meddig tűri a hatóság* cím alatt megjelent és »Egy fogyasztó« aláírássá' ellátott következő tartalmú cikke: »Ne vegye rossz néven az olvasó tábor, hogy ismételten előhozakodom a helybeli húsárakkal, de erre az elmúlt szerdai piac tapasztalata ösztökél. Több borjut árultak gaz- diatársaink a piacon. A szervezetbe tö- fanörült húsvágók be is Ígértek egyik- másikért kg-ként 25, mond huszonöt fillért. Egy borjúért esett volnia 10— 12 pengő! Ugyanezek a húsvágók tőlünk ugyané napon egy pengő és 60 fülért kértek a borjúhús kg-jáért, tehát 6—7 kg. hús árán vesznek meg egy 40— 50 kg-os borjút, ökölbe szorult a gazda és fogyasztó keze a fentiek láttára és hallatára. Hát nincs hatalom, amely Kiskunhalas ezer és ezer termalő és fogyasztó csa’ádját megvédené a horribilis húsárakkal szemben? Hói van a hatóság?« — egész tartalmában, de a cikk egyes kitételeiben is oly tényállításokat foglal magában,, amelyek valóság esetén ia főmagánvádliókat, mint kiskun- halasi kisiparosokat nem csak közmegvetésnek, hanem büntető eljárásnak is tennék ki- Vádlott beismerte, hogy a fent szószerint idéziett körülményt megírta és a »Kiskunhalas Heílyi Értesítője« cimü időszaki lapnak fentebb megjelölt számában közzétette, miért is a kir. törvényszék ezt tényként megállapította, Előadta azonban vádlott, hogy miután tudomása volt arról, hogy korábban a húsárak leszállítása érdekében a városi mezőgazdasági bizottság és a Kiskunhalasi Gazdasági Egyesület memorandumot nyújtott át Kiskunhalas megyei város polgármesterének s úgy látta, hogy a memorandum nem vezetett eredményre, ő mint a 4000 családot számláló altonista intézménynek, azaz a Hangya Szövetkezet kiskunhalasi fiókjának igazgatója, ezen minőségében szerzett azon tapasztalata alapján, hogy a közönség részéről a közszükségleti cikkek vásárlása terén beállott jgényle- száílitás folytán a szövetkezet is kénytelen volt kevesebb haszonnal kalkulálni, azon állandó panaszok folytán, hogy a mészárosok igen olcsón veszik a levágni való jószágot, de viszont igen drágán adják, cikkével: a közérdeket akarta szolgálni, mert azzal csupán a hatóság figyelmét akarta felhívni ezen lehetetlen helyzetre. Előadta továbbá, hogy cikke megírásának közvetlen oka az volt, hogy egy Tóth Bélámé nevű. kiskunhalasi nő az 1932. évi április hé

16та1 megelőző napon bement hozzá a szövetkezetbe s az ott volt pénzét kivette azért, mert mint mondta, ezt kénytelen megtenni, iftert a megelőző szerdai napon borjut akart a piacon eladni, de azt nem adta el és hazahajtotta, mert a mészárosok csak 25 fülért ígértek a borjú kilogrammjáért. Egyben az összes, a közleményben foglalt tényállításokra a valósáig bizonyításának elrendelését kérte. A kir. törvényszék a valósáig bizonyítását elrendelvén, a vádlottnak előadása, Forgács Vüüras, Villányi Leó, Tegzes Károly, Kovács Balázs, Brinkus Sándolr és dr. Musa István tanuknak, valamint a tanúként kihallgatott Füle Sándor és Laczi K. János főmagánvádlóknak a főtárgyaláson tett v állomása és a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának 1932. évi jan. 28. napján 20864—1931. szám alatt kelt s Kiskunhalas polgármesteri hivatalához intézett s a főtárgyaláson ismertetett átiratában foglalt adatok alapján, mindezeket egyenként és egybefüggésükben gondosan mérlegelve bizonyítottnak vette és igy megállapította a következő tényállást: 1931. november havában a Kiskunhalasi Gazdasági Egyesület azon oknál fogva, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a kiskunhalasi mészárosok a borjut és egyéb lábas jószágokat viszonyítva ahhoz, hogy azokat vásárolták, túl drágán mérték ki, foglalkozott a húsárakkal és a városi mezőgazdasági bizottságot felkérte, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben. A mezőgazdasági bizottság ezen kérelemnek eleget téve készített egy memorandumot, — melyben részint a város polgármestere, részint a gazdasági egyesület által nyújtott adatokat összegyűjtve számítást végzett mely számítás eredménye azt mutatta, hogy a mészárosoknak egy borjú utáni tiszta nyeresége jóval meghaladja azt a hasznot, mint amellyel a szolid alapokon nyugvó üzleti életben számolni szoktak. Az ekként megszerkesztett memorandum benyújtása napján a mészárosok leiebb is szállították az árakat, de később ismét felmentek azokkal. Ezen memorandum benyújtása után is az illetékes tényezőket állandóan foglalkoztatták a magas húsárak. illetve az árak leszáll tására irányuló törekvés, a memorandumra a Kereskedelmi és Iparkamara is közölte válaszát a város polgármesterével, de mert az árak továbbra is változatlanul megmaradtak s ennélfogva úgy látszott, hogy a memorandum nem vezetett eredményre^ vádlott, mint a kiskunhalasi »Hangya« Szövetkezet ügyvezető igazgatója indíttatva éieztie magát, hogy a kérdést újból, szóvátegye s felhívja arra a hatóság figyelmét. A cikk megírására közvetlen okot szolgáltatott egy kiskun- halasi asszonynak a Hangya szövetkezetben való megjelenése, ki előadta vádlottnak, hogy azért kénytelen a szövetkezetben elhelyezett pénzét kivenni, mert a megelőző szerdai napon az eladni szándékolt borjúját azért nem adta é, mert annak kilogrammjáért a mészárosok csak 25 fillért Ígértek. Eny- nyi volt tényállásként megái'lapítható, mert azon egymással ellentétes két álláspontot illetően, hogy az inkriminált cikk tartalma oly tényállásokat tartalmaz-e, melyek a vád tárgyává tett bűncselekménynek tényálladéki alkatefenteit magukban foglalják-e vagy nem s illetve, hogy a cikkben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak, vagy pedig öíy valótlanságot foglal az magában, hogy már ennélfogva is nyilvánvaló annak a főmagánvádlók edíen irányuló célzata, a főtárgyalás adatainak mérlegelése alapján az alábbi szempontok figyelembe vétele mellett volt eszközölhető. A cikk egész tartalmát tekintve, két- ségte'en, hogy az a hatóságnak figyelmét szándékozik felhívni arra a helyzetre, hogy akkor, amidőn a cikk megírása e’őtti szerdai piaci napon a húsvágók egyik-másik borjú kilogrammjáért 25 fillért Ígértek, ugyanakkor a borjúhús kilogrammját 1 pengő 60 fillérért árusították. Nem állapítható meg azonban a, cikk egész tartalmából az, hogy iá cikk oly tényáilli tások at tartalmazna, mely tényállítások valóság esetén a feljelentést tevő főmagánvádlók ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhatnának, vagy őket közmegvetésnek tennék ki. A főtárgyaláson elhangzott tanúvallomások eredményében igaz ugyan, hogy nem nyert bizonyítást az, hogy a cikk megírása előtti piaci napon 25 fillért ígért volna

a halasi húsvágók egyike-másika az élőbor ju kilogrammjáért, de viszont dr. Musa István vallomása alapján megái- lapitottan ő a folyó év tavaszán 3—4 darab borjut adott el egy Varga nevű mészárosnak kg-ként 30 fillérért, miből következőleg a cikkben említett 25 filléres vételár megközelítőleg lett nteg- ajánlva és fizetve s igy ezen tanúvallomásra tekintettel: nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy más eladónál ©zen eladási árnál 5 fillérre! olcsóbb árajánlat is tétethetett más személy szerint meg nem állapítható húsvágó részéről. Abból ■a tanúvallomásokban foglalt körülményből pedig, hogy a cikk megjelenése idejében ;a borjúhús minőség szerint, vagyis aszerint, hogy az első, másod, vagy harmadosztályú volt 1 P 20 fül. és 1 P 60 fill, között váltakozott az állapítható meg, hogy valóban szerepelt l P 60 filléres kilogrammonkénti eladási ár is, de viszont nem vonható következtetés arra, hogy a cikkben megjelölt eladási ár összege valótlan. Vádlott foglalkozására nézve nem húsvágó s igy a tudomására jutott száraz adatok közlése előtt nem is végezhetett oly szakszerű számítást, mint amelyet a fő- tárgyaláson tanúként kihallgatott Füle Sándor és Laczi K. Sándor vallomásaikban levezettek, igazolni akarván ezzel. hogy az általuk eszközölt kalkuláció eredményében a cikkben foglaltak valótlanságához az ő álláspontjuk szerint kétség nem férhet. Figyelemmel azonban a tanúként kihallgatott Forgács Vilmos és Villányi Leó állatorvosoknak azon vallomására, hogy a kiskunhalasi mészárosok által kimért borjuk között rossz borjú nincs, mert az ilyent nem is engedik kimérni s hogy nemcsak a nevezett főmagánvádlók által említett 40—50 filléres beszerzési ár mellett, de még azon esetben is, ha a mészárosok 30—45 fillérért vásárolták volna az élőborjut kilogrammonként, akkor is magasak az eladási árak, sőt a 45 filléres véte'ár is a mészárosoknak kedvezett, mert igy is az állatorvosok számítása szerint 20 P 39 fillér nyeresége maradt a mészárosoknak egy borjú után; figyelemmel továbbá arra, hogy Tegzes Károly tanú vallomása" szerint a fentem- litett memorandum készítése alkalmával az összes kiadásokat, igy az adókat, husvágási dijat, üzleti rezsit és boltbért számításba véve, 11 pengő tiszta nyereség mutatkozott egy borjú után, ami jóval mégha adja azt a hasznot, amivel a tisztességes üzleti életben számolni szoktak; a Füle Sándor és Laczi K. Sándor vallomásában fog’altak még az esetben is, ha az inkriminált cikkben foglalt tényállítások magukban foglalnák a vád tárgyává tett cselekménynek tényálladéki alkatelemeit, nem tekinthetők olyannak, melyek alapján a cikkben foglal t ak való tlansága meg álla pítható volna. Minthogy pedig a kir. törvényszék a kifejtetteknél fogva úgy találta, hogy az inkriminált tartalmú cikkben foglalt tényállítások nem olyanok, hogy azokban a vád tárgyává tett bűncselekménynek tényálladéki alkat- elemei bennfoglaltnak volnának tekinthetők. Másrészt pedig a rágalmazónak vett tényállítások egyrészt a bizonyított ténykörülmények, másrészt azok tartalmi jelentősége, ereje, értéke és súlya tekintetében arányban is egyensúlyban állanak, úgy, hogy a főtárgyalás során felmerült és fentebb részletezett bizonyítékokkal a vádlott tényállításainak valósága bizonyítottnak tekinthető; vádlottat úgy bűncselekmény hiányában, va’amint azért is fel kellett menteni az ellene emelt vád és következményei alól, mert a valóság bizonyítása esetén az 1914. évi XLI.. te. 16. §-a értelmében rágalmazás és becsületsértés meg nem állapítható. A kir. törvényszék a vádlott és védője által Tóth Béláné kihallgatása iránt előterjesztett bizonyítási indítványt azért utasította el, mert a nevezett kihallgatását a kir. törvényszék a fent lefektetett álláspontjára tekintettel szükségtelennek tartotta. Az ité’et eigyéb' rendelkezései a rendelkező részben felhívott törvényszakaszokon alapulnak. Kalocsa, 1932. november 16. Oláh Miklós s. k. kir. tszéki tanácselnök, a ft. elnöke. Dr. László Géza s. k. kir. tszéki bíró, előadó. A kiadmány hitelén : Markó Mária s. hiv. tiszt- vise'ő.

В. VII. 484. 1933—21. szám. A Magyar Szent Korona Nevében a Budapesti Királyi ítélőtábla, mint büntetőbíróság, a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt Hudi András e’len indított bűnügyet, amelyben a kalocsai kir. törvényszék 1932. november 16-án B. 1164—1932-17. szám alatt ité’etet hozott, Füle Sándor, Kohn Benő. özv. Juhász Istvánná. Fekete István Laczi István, Laczi K. János, Paprika, Benő. Sándor Balázs, ifj. Fekete Sándor. Lakos Imre, Kránicz Jártas és Kovács Pál főmagánvádlóknak a vádlott felmentése miatt bejelentett fellebbezése folytán megtartott nyilvános fei- lebbviteli főtárgyaláson, vizsgálat alá vette s meghozta a következő ítéletet: A kir. Ítélőtábla, az elsőfokú bíróság ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjában foglalt anyagi semmiségi okból megsemmisíti és vádlottat, mint a St. 33. §-a szerint való szerzőt bűnösnek mondja ki а Цу. 1. §-ába üldöző, — 3. §. 2. bekezdésének 1. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében és ezért őt a Bv. 3. §-ának 2. bekezdése aiaoján, — figyelemmel a II. Bn. 3. §-ának 1. bekezdésére, — a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 100 P, (egyszáz) pengő pénzbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján 3 évi próbaidőre felfüggeszti. A üénzbüntetést a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése esetén a mellőzést kimondó jogerős határozat kihirdetésétől illetőleg kézbesítésétől számított 15 nao alatt kell a 45.100—1931. I. M. sz. rendeletben szabályozott módon az 1892 XXVII. te. 3. §-ában meghatározott célra megfizetni. A pénzbüntetést a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése és behajthatatlanság esetén a St. 41. §-a ás a II. Bn. 8—10. §-ai alapján 10 (tiz) pengőnként 1 (egy) napi fogházra kell átváltoztatni. A Bp. 479. és 480. §-a alapján kötelezi vádlottat, hogy az eddig felmerült és netán még felmerülendő, — a bűnügyi általányból előlegezett bűnügyi költséget az államkincstárnak megnevezett főmagánvádlóknak az első és másodfokú bíróság előtti eljárás körül felmerült ügyvédi képviseleti költség fejében, beleértve az általuk előlegezett tanudijakat és bélyegiltetéket is,

— 300 (háromszáz) pengőt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, ügyvédjük, dr. Práger József kezéhez megfizessen. Az ítéletben megállapított pénzbüntetésért és bűnügyi költségért, beleértve a főmagánvádlók részére megítélt ügyvédi képviseleti költséget, mint szintén bűnügyi költséget

— a St. 40. §-a alapján esősorban a lapbiztositék erejéig a »Kiskunhalas Helyi Értesítője« c. lap kiadója, — másodsorban a vádlott, — harmadsorban a kiadó egész vagyonával, — negyedsorban pedig a Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájának a tulajdonosa felelős. A pénzbüntetésért megállapított fokozatos vagyoni felelősség a végrehajtás felfüggesztésének mellőzése esetére szól. A St. 43. §-a alapján kötelezi a kir. Ítélőtábla a »Kiskunhalas Helyi Értesítője« cimü időszaki lap szerkesztőjét, hogy az Ítéletet indokaival együtt a »Kiskunhalas Helyi Értesifgje« cimü időszaki lapban a jogerős ítélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi vagy azt közvetlenül, követő számnak elején rendes nyomással, minden lappéldányon tegye közzé. E célból az Ítéletet a 'lap szerkesztőjével közölni rendeli. Indokolás: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú biróti itéetben a cselekmény elkövetésére vonatkozóan megállapított tényállást az abban megjelölt bizonyitékoknál fogva szintén valónak fogadta el. A tényállásban idézett és ismertetett vádbeli közlemény lényegileg azt az állítást foglalja magában, hogy a kiskunhalasi mészárosok a borjúhúst a vádbeli közlemény megjelenésének idején olyan árért adták, amdy a méltányos hasznot mesz- sze meghaladó nyereséget foglalt magában, — hogy tehát a kiskunhalasi mészárosok a borjúhús é’adása körül az 1920 :XV. te. 1. §-a 2. pontja alá eső áru uzsorát űztek. Ez az állítás valótság esetén főmagánvádlók ellen a most hivatkozott törvényhely alapján bűnvádi eljárásra adna okot és őket közmeg- veíésnek is kitenné. A vádbeü közlemény tartalma tehát a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségének tényália- déki elemeit hiánytalanul kimerítvén, — vádlott a büntetőjogi következményektől csak a Bv. 16. §-ának esetében, vagyis akkor szabadulhat, ha állításának valóságát bebizonyítja. Ez azonban a vádlottnak nem sikerült. A budapesti kereskedelmi és iparkamerának a 12.