Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-02-14 / 13. szám
é. oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 14 Meghívó. A Halasi Gazdasági Bank Rf. 1934. február 25.-én, délelőtt fél 12 órakor Kiskunhalason, székházában tartja TÁRGYSOROZAT: 36. ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT, amelyre a t. részvényeseket meghívjuk. Kiskunhalas, 1934. február hó. AZ IGAZGATÓSÁG. 1. Az igazgatóság jelentése az 1933. üzletévről. — 2. A felűgyelőbízottság jelentése, a mérleg megállapítása és a nyereség felosztása. 3. Határozat a felmentvény tárgyában. — 4. Igazgatósági tagok választása. — 5. Felűgyelőbízottság választása és díjazásának megállapítása. FIGYELMEZTETÉSI Felkérjük t. részvényeseinket, hogy amennyiben a közgyűlésen résztvenní kívánnak, szíveskedjenek az alapszabályok rendelkezése értelmében részvényeiket a közgyűlés napja előtt az intézet pénztáránál, vagy Budapesten, a Pesti Magyar Kereske* delmi Banknál, vagy annak szegedi fiókjánál letenni. Mérleg-számla 1933. december 31-én. VAGYON TEHER Készpénz és bankári követelések P 76.783 94---- "■ "------------------e------------Részvénytőke — — — — P 250.000 _ Értékpapírok — — — — — — 50.935 — Tartalékalap — — — — — — 130.000 — Váltótárca — — — — — — 2,256.561 90 Ingatlan értékcsökkenési tartalék — 35.200 — Ebből jelzáloggal fedezve P 2,119.561 '90 Nyugdíjalap — — — — — — 25.000-440.200 — Adósok: Betétek: Jelzálogfedezettel — — — — 70.600 65 Takarékkőnyvecskékre — — — 631.680 03 Értékpapír vagy egyéb fedezettel — 20.461 21 Folyószámlákra — — — — — 41.538 41 673.218 44 Külön fedezet nélkül — — — — 14.586 02 105.647 88 Visszleszámítolt váltók — — — 1,177.878 — Ingatlanok: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kő« Intézeti székház — — — — — 120.000 — vetelése — — — — — — 434.904 08 Horthy Miklós»tér 2. számú bérház 140.000 — 260.000 — Átmeneti tételek — — — — — 3.371 47 Nyereség — — — — — — 20.356 75 P 2,749.928 72 P 2,749.928 72 Kiskunhalas, 1933. december 31. Az igazgatóság nevében: Kosztolnyik Kálmán Id. Halász D. Sándor elnök. May Gyula alelnők. igazgató. Megvizsgálta és rendben levőnek találta A FELŰGYELÓBIZOTTSÁG: Barta Istuán fb. tag, Csernai Dániel fb. tag, Hangody István fb. tag, Podovszky Ferenc fb. tag, Schwarcz Ferenc fb. tag. az Összeesküvők Ц RE6ÉNY A CÁRI URALOM IDEJÉBŐL Folytatás 7 — Azon a sziklán?! — kiáltott fel Oblomov megdöbbenve. — Talán csak nem tréfál?... Ki akar tenni erre az elhagyott Szirtre, mint Robinkon Kruzoet? — Oh, ami azt illeti, nem lesz egyedül'. A »hallgatás szikláin« még senki se hallt meg az egyedüllét miatt... Most azonban válnunk kell... Az Ég segítse meg... Pár perc múlva Oblomov már csónakban ült. Vitték kifelé a sziklaszigetre. Amint a csónak partot ért, Oblomov észrevette, hogy a keskeny homok zátonyról sziklába vágott szűk lépcsők vezetnek fel a magasba. A lépcsők oly keskenyek voltaik, hogy éppen csak egy ember használhatta azokat. Egyik katona é.őrement és a küldönc, akit Oblomov aiz imént látott, intett neki, hogy indulton felfelé. Körülbelül száz mieredek lépcső vezetett fel a sziklatetőre,, mely lapos fensik volt. Innen vascsapó-aj tó nyilt közvetlenül a Szikla gyomrába. A csapó-ajtó nesztelenül nyilt fel. Oblomov még egyszer visszatekintett a küszöbre’, de hiábE kereste a hajót, melyet ekkor már elrejtettek szemei elől a magas sziklák Aztán leszálltak a szikla belsejébe s legelőbb is meglehetős tágas teremte értek, melynek padlója, falai és menye- zete aiz eleven sziklába voltak vágva. A szoba túlsó végén hosszú asztali mellett, melyen zöld ernyős, ócska petróleum-lámp ás égett, egy magasabb - rangú tiszt ült. Melltette keleti módra, nagy néz-lserpenyő állott, teile izzó pa- rázszsal s a, tiszt éppen e fölött melengette kezeit. Maga a tiszt kopott zöld egyenruhát viselt s elaggott külseje- ről ítélve, ez a hivatal volt a nyugdija. A küldönc átadta neki a hajóról hozott okmányokat, mire a tiszt tompa, ’fáradt hangon kérdezte: — Hát a többiek hol vannak? — Még a gőzösön. Legelőször i|s az áliamfoglyot höztuk át a tiszti kabinból, az eleséggel együtt. A többi foglyot a második fordulóval hozza át a csónak. A parancsnok szótlanul bólintott és megütötte a csengőt asztalán. A háttérben azonnal kinyílt az ajtó és két vad tekintetű fickó lépett be rajta; az egyiknél nagy csomó kulcs volt, mig a másik égő lámpást (tartott kezében. — Tizenegyes száma cella — szólt a parancsnok fel se tekintve. — Előre! — kiáltott fel az egyik börtönőr kulcsaival mutatva Oblomov- mák az utat. — E szerint hát fogoly vagyok?! — pattant fd Oblomov meghökkemve, mert álomnak tetszett neki az egész dolog. — Kérem, parancsnok ur, adjon magyarázatot! — Elvezetni! — parancsbílta a tiszt még csak tekintetre se méltatva Obto- movot. A két börtönőr közrefogta a foglyot és elvezette a hátsó ajtón. Széles, de nem nagyon magas folyosón mentek végig, mely szintén áz eleven sziklába volt vágva. A Dobogó lámpafény kísérteties világot vetett a tömör vasajtókra, melyek bizonyára ugyanannyi cellába nyíltak a folyosó két oldalán. Végre megálltak az utolsó ajtó előtt, melynek tizenegyes volt a száma. A kulcsár íd- rántotta az ajtó rekeszét és dóré bocsa j tóttá foglyát. Amint az ajtó kinyílt, Oblomov azonnal meghatotta a folyóvíz halk csörgedie zését s amint a cellába belépett, mindjárt látta is, hogy a túlsó idén kis vályúban viz szalad keresztül a cella egész hosszában, a fai mellett. A cellának minden bútora egyetlen kőpad volt, melyre a börtönőr letett egy fekete kenyeret, ezekkel a szavakkal: — Ez négy napra elég. — Olyan étvágygerjesztő külseje van — felelte Oblomov keserű gúnnyal falkacagva, — hogy sokkal tovább is elég lesz. A börtönőr nem feleit a tréfára. Mihelyt Oblomov bent volt a cellában, azonnal rácsapta az ajtót. A következő pillanatban koromsötétség vette körül a foglyot. — Az ügy egyre szebben fejlődik — dömögto magában Oblomov. — A fickók szerencsére meg se motoztak s így legalább megvannak a fegyvereim, a szerszámaim, meg a villamos zseblámpám. Hogy miért nem kutattak ki, azt igazán nem; értem. Tapogatódzva tett néhány lépést előre s keze a nedvességtől csurgó falhoz ért. Megborzongva rezzent össze s átcikázott Bjgyán az aggodalom: — Ez a cella igazi kripta. Talán csak nemi ez lesz a sírom?... Egyelőre nem merte elővenni viltai- mos zseblámpáját, mert félt, hogy a börtön őrök esetleg visszajöhetnek és meglephetnék. Tapogatódzva kereste a sziklapadot, melyre leült és várakozott. A haiátos csendben a Legkisebb neszt is meghallotta s hirtelen úgy tetszett neki, mintha cellája ajtaját halkan kinyitnák... De nem, ez bizonyára a szomszédos •cella volt, ahonnan a viz csobogva csurgóit át az ő cellájába. Majd hangokat hajtott, melyek mintha végtelen messzeségből hangzottak volna. Bizonyára ezek azok a megláncolt foglyok voltak, akiket vele együtt szállítottak ide. Ezek most valószín üteg szomszédai lesznek. — Atyuiska, éhesek vagyunk, — hallotta Oblomov a könyörgő szavakat. — Hozz valamit enni! — Csak lassan — felelte a kulcsár — előbb majd inni kaptok. — Úgy lesz jó, atyuska! — kiabált össze-visszia három rekedt hang. — Vodka, éljen a vodka! (Szombati számunkban folytatjuk). Moha cukorka köhögés, reketség, hurut ellen — Kapható RáCf lánOS gyógyszertárában Kossuth u. 1. (Takarék épület) Nyomatott a Helyi Értesítő Lap vállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár-u.
