Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-02-07 / 11. szám

6. oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 7 — Д Zenekedvelők Egyesülete va­sárnap délután 5 órai kezdettel tartja meg szép műsorral' házi hangversenyét a városi közgyűlési teremben. A hang­verseny műsora a következő: 1. Kéler: Magyar koncert nyitány. Előadja a szim- j fónikus zenekar. 2. a) Loewe: Az óra; J b) Schubert: A halál és a leány; c) ! Kacsóh: Regös ének. Előadja: Tóth La- i jós énekművész. Zongorán kiséri: Vigh , Árpád karnagy. 2. Delibes: Részlet a j Coppélia balettből. Előadja a szimfónidus zenekar. 4. Erkel: Hunyadi László nyi­tány. Zongorán előadják: Jeremiás La- josné és Dobozy Évi. 5. a) H. Weiniawski: Souvenir de Moscou; b) Hubay: Hegedűszóló a Cremonai hege­dűsből. Hegedűn előadja: Hodossy Géza, mellett a gabonaexport lebonyolitást fog nyerni. A gabonaexportra vonatkozó kül­kereskedelmi tárgyalások befejezése után a gazdiatársadalom az elérhető bel- lés külföldi árakról, a feltételek­ről és egyéb körülményekről a leg­pontosabb felvilágosításokat fogja kapni és intézkedés fog történni ab­ban az irányban is, hogy a külföldi gabonaértékesítésre elsősorban hiva­tott összes tényezők a legteljesebb mértékben a gazdiaközönség rendel- delkezésére álljanak. Anyakönyvi hírek — Január 28. — február 4. — SZÜLETTEK: Bottá Sándor Rákosi Margittal. Poszt- rányi Mihály Dobra Janka jánoshalmai lakossal. Kauz Benő Kocsis Juliánnával. Pap Imre Barna Juliánnával. Fülöp Já­nos Nemes Margittal. Varga József kecs­keméti lakos Molnár Teréziával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Miklovics Pál Tóth N. Zsófiával. Len­gyel István Soós Teréziával!. Csapi Ist­ván Majisai Máriával. Schwarcz Károly Winter Rózával. Tombáez István Ju­hász Maliiddal. Vonya Balázs Dudás Máriával. Tombáez Balázs Vigh Zsó­fiával'. Vigh Ferenc Oláh Etelkával. Ze- lei Imre Pándi Máriával. Palatínus Sán­dor Borbély Sárával'. Angyal László Bertus Annával. zongorán kiséri: Jeremiás Lajosné. 6. : Strauss: Öh, szép május. Keringő. Elő­adja a szimfonikus zenekar. — A zene- j számokat vezényli Vigh Árpád karnagy. j Az egyesület pártoló tagjai részére a : hangverseny díjtalan. Mások 50 fillért : fizetnek műsor megváltás fejében. — A Stefánia tomboláján a követ­kező jegyek nyertek: C. 41., 72., 88., 1 D. 44., 65., 69. A nyeremények át- i vehetők a Hurt-papiirüzfetben. Kovacsitz József és ördög Julianná­nak Juliánná nevű leányuk. Gregsa Ist­ván és Iván Máriáinak Káiroly nevű fiuk. Gál József és Hanák Juliánnáoak Ju­liánná nevű leányuk. Gazdag Ferenc és Beszteri Margitnak Margit nevű leányuk. Modok Benő és Szente Juliánnának Lenke nevű leányuk. Kis László és Szili Erzsébetnek László nevű fiuk. Nagy Sándor József és Hegedűs Veronikának Veronika nevű leányuk. Megyesi Imre A gazdák várják be nyugodtan i a gabonaexport megszervezését A vidék számos helyén olyirámya mozgalom van alakulóban, melynek célja a gazdákat a gabonaexportban való részvételre bizonyos alkalmi egyesülésekbe tömöriteni. A mozga­lom vezetői a gazdáknak egy-két pengős exportfeLárakat helyeznek ki­látásba. Minthogy a gabonaexport kérdé­sében folyó külkereskedelmi tárgyalá­sok még nem nyertek befejezést, ez- időszerint még nem is lehetnek is­meretesek azok a feltételek, amelyek és Kazai Juliánnának József nevű fiuk. Kurgyis József és Bodor Erzsébetnek Piroska nevű leányuk. Lak Benő és ökö'rdi Juliánnának Juliánná nevű leá­nyuk. MEGHALTAK: Balázs Károly 1 napos torban, Miklós Illés Pálné Turcsik Gs. Judit 87 éves, Bartek Mária 2 hónapos, Kalmár József 88 éves, Katona János 66 éves, özv. Ko- hajda Istvánná Bierki Veronika 90 éves, Farkas János 64 éves, Figura Pál 83 éves torban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Orbán D. Antal Kovács Etelkával. Halasi gabonaárak február 6 Uj*buza 77 kgr«os 7’— P, rozs 3‘50 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Arak könnyű sertés 75—78, közepes 84—88, nehéz 90—92 fillér. SPORT A KAC. hölgytornászcsapatát Szol­nok városa meghívta a március 4-én megrendezendő disztornára. Nagy ki­tüntetés ez, mert ugyanakkor a »Motesz« férfi válogatott tornász- csapata is szerepel Szolnokon. Kis­kunhalas legfiatalabb sportja, a tor­nászsport hatalmas léptekkel hálád a dicsőség utján. Ez a legújabb meghívás azt mutatja, hogy a KAC. hölgycsapata ma már elsőrendű sze­repet visz a tornasportban, amiért hála és elismerés jár a hölgyeknek és lelkes, nagytudásu művezetőjük­nek, Varga Jenő testnevelési tanár­nak. Ennek az árverésnek megtartását aZ árverés határnapot megelőző utolsói előtti hétköznapon déli 12 óráig be kelf jelenteni. — Az árverést a bejelentő fél távollétében is megtartom. 15—1934. vght. szám:. Árverési hirdetmény. Dr. Madarász Gyula ügyvéd által kép­viselt Nagy Czirok Imre javára 27 P tőke és több követelés járulékai erejéig és a végítéletben részletezett kamatok erejéig, a szegedi kir. járásbíróság 1932 évi 6208. sz. végzésével elrendelt ki­elégítési végrehajtás folytán végrehaj­tást szenvedőtől 1932. november 25-én , lefoglalt, 2120 P-re becsült ingóságok- , ra a kiskunhalasi kir. járásbíróság Pk. II. 97—1934. sz. végzésével az árverés j elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. j te. 20. §-a alapján a megnevezett ügy- j véd által képviselt javára, továbbá a I foglalási jegyzőkönyvből tó nem tűnő í más foglaltatok javára is, az árverés \ megtartását elrendelem, de csak arra j az esetre, ha kielégítési joguk ma is fennáll és ha elleniük halasztó hatályú igénykereset folyamatban nincs, végre­hajtást szenvedő lakásán, Kiskunhalas, Báthori ucca 4. sz. alatt leendő megtar­tására határidőül 1934. február 10. nap­jának délelőtti 11 órája tűzetik tó, ami­kor a biróilag lefoglalt bútorok, egy Ford-teherautó, komplett szerszámkész- ! lettel, egy személyautó üzemképes áíla- i pótban, egy rádió készülék és egyéb I ingóságokat a legtöbbet Ígérőnek, de legalább a becsár kétharmadrészéért, készpénzfizetés mellett el fogom adni még akkor is, ha a bejelentő fél a hely­színén nem jelenne meg, ha csak ellen­kező kívánságot Írásban nem nyilvánít. I Kiskunhalas, 1934. január 24. Hodossy Géza kir. bir. végrehajtó. I НИ—»«ЩЫ1И—1 HM————— Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS AZ SSZEESKUVOK REIÉNV A CÁRI URALOM IDEJÉBŐL Folytatás 5 — Nagyon kellemetlen kötelességet kelé teljesítenem, amelyet azonban ön megkönnyithet. Szabad kérnem a kard­ját? — Minő jogon? — kérdezte Obflo- mov és megdöbbenve lépett hátra, mert nem tudta megérteni, hogy mi történik. — Alexejevics tábornok parancsára — felélte Ш ezredés röviden. — Ön foglyom, Artamus kapitány. — De mit jelent ez? Hogyan meré­szeli?... — Artamus kapitány a saját érdekében figyelmeztetem, hogy minden ellentáüás hiábavaló — vágott közbe az ezredes és jelentőségteljesen pillantott az őr­ségre, mely fegyverben állva, várta pa­rancsait. — De én fellebbezek a kormányzó ur ő kegyelmessé géhez! — tiltakozott Ob­lomov. — Itt határozottan tévedés forog fent és... Az ezredes feleletre se méltatta Obto- rnovot, hanem egyszerűen elvette kard­ját. A nyílt erőszakkal szemben minden e'r.entállás hiábavaló Bett volna és azt Oblomov is átlátta. Egyidejűleg azonban a: hályog is leesett szeméről s most ér­tette csak mieg, hogy miért távozott az imént a tábornok oly sietve. Csak azért, hogy parancsot adhasson elfogatására. Oblomovnak minden tiltakozása ered­ménytelen maradt. Az őrség közrefogta s úgy vitték az őrszoba melletti üres cellába. Két katona felfűzött szurony­ával ment b© vele együtt s megállt az ajtó előtt. Oblomov hiába akart be- j szédbe elegyedni velük. A két katona | I olyan volt, mint két lélektelen gép s reá, j j se hederitett, nemhogy feleletet adott ! volna. Egy pillanatra az is megfordult Ob- ! íomov agyában, hogy erőszakkal szegül ellene1 dfogatásának. A kardját ugyan I már átadta, de revolvere még meg volt. Sajátságos módon senki se törődött az- • zal, hogy mi van zsebeiben. Még ki se j kutatták, hogy vannak-e nála fegyverek, j Egyszerűen csak letartóztatták és bevit­ték a cellába, hol két szúrónyos őr vi­gyázott reá. Senki se jött be, kinek pa­naszkodhatott volna. Azzal tisztában volt, hogy dacára annak, hogy a diplo­mácia szolgálatában van, az erőszak ellen nem tehet semmit. így múlt el a nap minden esemény nélkül, mig végre beesteledett. Ekkor kinyílt a cella ajtaja, az ezredes ismét belépett és szokott udvariasságával kö­szöntötte foglyát. — Uram — fordult hozzá Oböomov — ezt az egyenruhát a kormányzó megbí­zásából viselem. Követelem ezért, hogy értesítse helyzetemről. — Én itt kötelességemet teljesítem Ar­tamus kapitány és nem fogadhatok el felvilágosításokat, — felelte az ezredes boosánatkérő udvariassággal. — Kérem, szíveskedjék velem jönni. Talán nem szükséges figyelmeztetnem önt, hogy minden ellent áll ás hiábavaló s egyenesen az ön halálát okozná... Ez a tiszt még rosszabb volt, mint a gép. Maga volt a megtestesült udva­riasság és éppen ezért megközelíthetet­len volt. Oblomov is csakhamar átlátta ezt s igazi akasztófa-humor lett úrrá rajta, ámbár egy pillanatig se titkolta önmaga előtt, hogy élete a lehető leg­nagyobb veszedelemben forog. Ismét az ezredeshez fordult, aki mar türelmetlenkedni kezdett. — Szabad legalább néhány sort imom a kormányzónak? — Nagyon sajná’om, kapitány ur, de szigorú parancsot kaptam, hogy Önnek senkivel se szabad érintkeznie. — Még egyetlen barátomnak és tit­káromnak, Ruskinnak se szabad pár sort írnom? — Nem, nem! — tiltakozott az ezredes energikusan. — Kérem, jöjjön velem azonnal. Oblomov szótlanul követte az ezre­dest. A palota előtt három lovas trojkába ültették. Két. szuronyos katona foglalt helyet mellette. Meglehetősen hosszú hajtás után vég­re magas falaktól körülvett udvarban, állt meg a kocsi. Az udvar negyedik fele szabad volt s onnan a Néva csil­logó hullámait lehetett látni. A két fegy­veres őr kétoldalt ment Oblomov mel­lett, mig az ezredes mindenütt elől járt. Először hosszú folyosón, mentek végig, mely szűk világító udvarra nyílt. Az ez­redes nagy vaskaput nyitott fel és csu­kott deszkafolyosón vezette végig fog­lyát, amiből Oblomov azonnal meg­értette, hogy valami gőzös fedélzetére viszik. Valóban úgy is volt. Az ezredes le­vezette Oblomovot néhány lépcsőn a gőzös fedélzetközére, ott kinyitotta a kajüt ajtaját és maga előtt bebocsáj­totta foglyát. A kis kabin nem volt barátságtalan. Egész csomó gyertya világított benne és Oblomov szeme elégedetten pihent meg a tiszta ágyon, mely már meg is volt vetve. — Itt mindent megtalál, amire csak szüksége lehet, — mondta az ezredes szokott udvarias modorában- — Ha eset­leg még óhajtana valamit, ott van a vil­lamos csengő gombja: tessék meg­nyomni. — Miért nem szembesítenek legalább A’exejevics tábornokkal, aki letartózta­tásomat elrendelte', hogy védhessem ma­gamat. vagy legalább tiltakozhassam ezen törvénytelen eljárás ellen? — kér­dezte Oblomov. — Végtelenül sajnálom, hogy erre vonatkozólag semmiféle felvilágosítással: nem szolgálhatok — felelte az ezredes. — Az én kötelességem: végétért azzal, hogy önt a gőzös kapitányának átad­tam. Jó éjszakát! Az ezredes ezzel sarkon fordult és, kiment. Intett a fegyveres őrnek is, aki szintén elhagyta a kabint, de csak azért, hogy megálljon az ajtó előtt, melyet kívül rázárt a fogolyra. Oblomov leült ágya szélére. Elkezdte törni a fejét a sajátságos helyzeten, melybe oly hirtelen, és váratlanul' jutott1. A partról behallatszott hozzá az esteli harangszó s mivel több harangot hal­lott egyszerre, azt következtette, hogy a gőzös valami nagyobb város mellett halad el. Amint órájára nézett, megle­petve látta., hogy már tizenkét óra. Fel­kelt tehát és lassan vetkőzni kezdett. — Egyebet nem tehetek, mint hogy várok — dörmögte magában s felakasz­totta nehéz zubbonyát egy szögre. (Szombati számunkban folytatjuk). Nyomatott a Helyi Értesítő Lap vállalat nyomdájában, Kiskunhalas, Molnár-u. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom