Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-12-12 / 99. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 12 — Nem merites az ujház ia községi pótadó iától. A belügyminiszter egy konkrét üggyel kapcsolatban oly 'ér- , te’rnü határozatot hozott, hogy az újon- j nan épült házak a községi pótadó alól i bem .mentesíthetők. — Pá yáízaM hirddünfiny. A »Kiskun- ] halasi Iparos Ifjak önképző Egylete« az ’ Egyesületnél üresedésben levő gondnoki | adásra pályázatot hirdet. A pályázatok | zárt 'levélben (kívülről »Pályázat gond- i noki áriásra« fe’irással) 193-5. január 3-ig ‘ adandók be az Egyesü'et elnökéhez, ahol a pályázati feltételek is megtudha­tók. (Sáfrik Kálmán, Jókai u. 10. sz.) — TálncmaTriság. A Kiskunhalasi ön- képző Egyet Gazda Ifjúsága december 25-én, karácsony eső napján zártkörű táncmu atságot rendez. A táncmulatság az e ője'.ekből ítélve, kitünően fog sike­rűm Utolsó napok! A m. kiír. Jótékony célú Államsors- játék húzását már december 14-én megtartják. Próbálja ki szerencséjét és a legközelebbi bank sorsjegy áru­sa tó, vagy dohány tőzsdében szerez­zen be sorsjegyet. 3 pengőt koc­káztat, szerencsés esetben 40.000 ar. pengőt NYERHET Alkalmi karácsonyi vásár Tirmann Konrád Divatáru üzlete Fő-ucca 30. december 31-én megszűnik A raktáron jbevő áru, férfi, női és gyermek1 cipők, férfi ing, gaílér és kézelő, harisnya, keztyü, téli alsó ruhákat, kötött kabát, mellény és pu­lóver, ridikül és erszények, valamint , disZmütárgyak és játék áruk mélyen leszállított áron kiárusittatnak Somwa«мшямяямпв Anyakönyvi hírek — December 2. — december 9. — SZÜLETTEK: Tóth Döme István és Kovács Annának Rozália nevű leányuk. Péter István és Papdi Piroskának Gizella nevű leányuk. Kom'.ós László és Forgó Eteíkának Ká­roly nevű fiuk. Marton János Gergely és Boros Erzsébetnek András nevű fiuk. Kovács István és Rimái Máriának Mária nevű leányuk. Fülöp János és Nemes Margitnak Ferenc nevű fiuk. Mucsi Mi­hály és Kovács V. Juditnak Judit nevű leányuk. Kovács Pál és Schneider Zsó­fiának Zsófia nevű leányuk. Kovács Jó­zsef és Garda'its Ágnesnek Katalin nevű leányuk. Krupincza Mihály és Bakos Valériának Mihály nevű fiuk. MEGHALTAK: Monda Benő 62 éves korban, Rudics József 62 éves, Szakái Zsófia 3 napos, Kalló István 20 éves korban. ; KIHIRDETETT JEGYESEK: Monda Sándor Darányi Margittal Er­délyi Antal Csömör Piroskával'. Komra- j csín Antal Dunai Kovács Rozáliával Kei- j j tér Ferenc Szvetnik Sárával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Nagy S. Ferenc József Mészáros B. Rozáliával. Nagy Elek István Zádori j , Herminával Halasi gabonaárak • December 11. Búza 80 kg«os 14‘50 P Rozs: Ю’ЗО P, Árpa: 12'— P, Zab : 12—‘ P, morzsolt Tengeri ó : 10'— P, csöves Tengeri: 7‘20 P. Ferencvárosi aertesváeár. Arak könnyű sertés 54—58 közepes 64—67, nehéz 83—85 fillér. Pályázati hirdetmény. »Bessenyey Ist­ván« városi közkórházi1 1935. évi tej szükségletére pályázatot hirdet: Tej szükség"et napi 40 liter teljes tej. Niapi szállítási idő: nyáron reggel 6, télen 7 óra. Ha a tej ellen kifogás merül fel (savanyodás, szag vagy összemenés), a használhatatlan mennyiséget a szállító pótolni tartozik avagy a számla összegé­ből levonásba hozatik. Pályázati hirdutmllny. »Bessenyey Ist­ván« városi közkórház 1935. évi kenyér és péksütemény szükségletére pályázatot hirdet: Napi szükséglet át'ag 20—25 kg. félbarna (kétharmad rész rozs és egy- harmad rész búza tisztből) kenyér, tiszta búza kenyérből napi átlag 3 kg., péksü­temény darabonkint, szükséghez mérten. A szállítandó mennyiség naponkint lesz í megadva. Napi szállítási idő reggel 7—8 I óra. ! Pályázati hirdetmény. »Bessenyey Ist­ván« városi közkórház' 1935. évi Iras szükségletére pályázatot hirdet: Napi' szükséget átlag 6—10 kg. Árajánlat marha, sertés és borjú hús szállítására adandó és pedig kg.-kint csonttal és csont nélkül. (Feltüntetendő, hogy a napi árnál mennyivel olcsóbb). Továbbá zsir, szaronna és egyéb tfüstölt hús­árakra is kgr.-kint teendő az ajánlat. Szállítási időt és a napi mennyiséget a kórház jelöli meg. A fenti szállítások 1935. január 1-én kezdődnek és 1935. december 31-én vég­ződnek. Meg jegyeztetik, hogy a fenti áruk árainál évközben történő áresések mindenkor a legpontosabban figyelem­mel kísértetnek és a számlák kifizetésé­nél figyelembe vétetnek. A szállított áruk értéke minden hó ©ső napjaiban lesznek kiegyenlítve, nyugtázott számla ellenében, amelyekre 0.6 százalékos, il­letve 0.6 és 3.6 százalék, összesen 4.2 százalék bélyeg illeték is ragasztandó. Az ajánlatok zárt levélben 1934. decem­ber 22-én dé i 12 óráig a kórház gond­noki hivatáában adandók le. Későbben érkező aján'atok figyelembe nem vétet­nek. Kiskunha'as, 1934. december 10. Kórház Gondnoksági­Pályázati hirdetmény. »Bessenyey Ist­ván« városi közkórházi 1935. évi nyom­tatvány szükségétére pályázatot hirdet: Az ajáriattétefhez szükséges nyomtat­vány minták jegyzéke átvehető a kórház gondnoki hivatalban naponta déle'őtt 8— 12 óráig. Az aján’atok zárt levélben 1934. december 22-én dé előtt 12 óráig a kór­ház gondnoki hivata1’ában adandók le. Későbben érkező aján'atok figyelembe nem vétetnek. — Kiskunha’as, 1934. december 10-én. Kórház Gondnoksága: Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS A SZEGENYLEGENY MEGTERESE REGÉNY Folytatás 8 A betyár nagyot nyögött, majdnem eV fakadt sirva. — Hariod-e Bandi, nem bántottad-e valami rossz szóval, talán kapatosán jöt­tél haza s akkor aztán ösmeriek Bandi! Szegény édes apádnak is, (hogy az Isten nyugosztal ja), meg volt a rossz termé­szete, hogy akkor aztán se ég, se föld nem vö t előtte. A betyár, mintegy sza’maszá'on kapott e szavakon. — Mit mond kend édes szülém, ka­patos voltam, azaz, az voltam; annak ke'lett lennem, részeg voltam, nagyon részeg. — Azután megint kószáltál ugy-e? Éjszakákon, amikor a becsületes ember alszik, — márt nem is hallgatsz a szavamra, azért, hogy valaki pásztor ember, gulyás, — hz uraim is az volt) az is derék ember volt, — nyáron át akármit cslnát, de télen nem mozdult íneflőlem a faluból e-gy lépést se. Még a templomba se, oda is csak a pásztorok miséjére csalhattam el. — De mikor azok a cimborák... men- tegetődzött a betyár. — Cimborák? — szólt az asszony, — tudom én azt, hogy a pászitorember cimborák né kül nem lehet, mert ha el­vesz valami a gulyából, csak teremteni kéri mást helyette. Az uramnak is sze­génynek, annak is vo'tak cimborái, biz azt nem kerülhette el; ha odajöttek a cserényhez, nem kergethette el őket, hogy akkor az ő gulyájából szakaszsza- nak. — Nem hibázott abból soha, in­kább, mikor szétverték a gulyát, még főé is maradt, tiz, tizenkettő, amelyik­nek nem volt gazdája; — az úgy esett, hogy 0 tévesztette szegény. Nelm tudott csak az ujján szánra’ni $ ami úgy tévedt oda, hát észre se vette. — Könnyen mondhatta volna, hogy ez mind az övé; de ezt nem tette, nelm tartott meg magá­nak egyet sem, ő beszámolt, csináljanak a födve’, amit akarnak. Nem is mondta senki az én uramról, hogy nem becsü­letes ember. A betyár csak hallgatta, jól esetit neki, hogy olyan sokat beszélnek hozzá. — Azt akarom én ezzel mondani Bandi, hogy lehet barátságban lenni a Szegény legényeikkel, de nelm kell velük kcszá’ni, mert akkor könnyen azt mond­ják az emberről, hogy zsivány. Télen itthon kéri ülni, akkor semmi járója sincs a pásztorembernek. — ügy, úgy, édes szü’ém, csak szid­jon kend, csak mocskoljon kend, szólt a betyár neki keseredve, — o’ylan jól esik, hogy még... — Szid’ak is, amennyi csak rád fér! Meg mertem, én szidni édes apádat is, pedig az kü'.ömb ember volt, mint te és csakis az vari a szerencséje, hogy ilyen fe’esége akadt, mint aminő én voltam. Bizony, nim:s is jobb a jó asz- szonynál A betyárnak zugolt a feje, va’ahány- szor jó feleséget hallott említeni. — No, h’sz örzsi. is jó asszony, nem tudom mi a manó é’hfitte így egyszerre. Én is megharagudtam:, de (azért az uramat nem hagytam oda soha, pedig sokszor rám emerte a karikást, de én is megfogtam ám a kezében. Azért azt mondom én Bandi, ne busurj, majd elő­jön, csak nem bujt a föld alá, — de h szen jöjjön csak e’ö, majd megmosom In a fejét. — Csak előjönne, nyögte keservesen '* betyár, hej édes szülém, nem jön az élő többet. — Már hogyne jönne? — majd ©ő- hajtja a gyomra, nem bódult meg, hogy ilyen hideg időben kóboroljon. A betyár mindénik szóra megrándulni érezte szivét, az a nehéz súly nyomta, szorította, mintha vérét akarta volna kifacsarni. — A lélek küzködött a szív­vé”, valami enyhítőt fedezett föl, melyet félt, rettegett megkísérteni; a titoktól, a bűn titkától megkönnyíteni a szivet, talán könnyebbül a bűnbánó vallomás után, ta’án biztatást, vigasztalást is nyer, ha véres könnyek közt magát bepana­szolja, hiszen nem másnak panaszolja, hanem édes szü őanyjának. Szereled voma rögtön sírni, jajgatni, de könnyek nem bírtak jönni szemébe. A kebel viharos küzdés© csak pár szót sajto t ajkaira. ’ — Szüém, édes jó szülém, — szóit keservesen, — ü jön kend ide mellém, hogy az Isten áldja meg. Az öreg asszony résztvevőén nézett reá s oda ü'ri mellé a padkára. — Olyan jól esik, hogy itt ül kend Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u. mellettem... nem vagyok magam. Azt gondolom mindjárt, hogy nem vagyok olyan nagyon rossz, mint amilyen va­gyok. — Hiszen mindezzel a sok szóval nem is azt akartam én mondani, édes fiam, hanem az már látod, szokásom. Láttam, hogy baj van a háznál, hogy nem vagy­tok egy kenyéren, hát csak gondoltam: igazitok valamit a dolgotokon, ha lehet. — Nem lehet, édes szülém, jaj, diai hogy ha már nem lehet! — sóhajtott fájdalmas lemondással, fejét csóválva, — vége van már mindenniek. A beszédes öreg asszony e’ámult ez i érzékeny szavakra. Bandi aggódva nő- I zeit síét, azután akadozva fo'ytaiá: I — Édes szüém! Áldott édes szülén! ! Vigasztal jon ke'med. Valamit mondom! j Varami nagyot mondok, — megijed kend j tö’e, nem is mer kend rám nézni töb­bet. . ■ — Hát mondjad, fiam, mondjad! — biztatta az öreg asszony, i — Édes szü ém, hát... hát én hazudtam: kendnek, hogy örzs© elhagyott, nem hagyott biz az a’, kend ©lőtt nem vite­tem eí a {ekemen, hát ha megvigasz­tal kend egy kicsit, c-ak egy kicsit, édes jó ’szülém; talán megkönnyebbül a lel­kem, ha kendnek megmondom, nagy az én hibám, nagyot vétettem, édes szülém, nagyot vétettem a szerelőm ; kedvéért. ; Az ö;eg asszony csodá kozva meredt reá, még ezt вел* tudta, ijesztőket kez­dett gon do ni; talán Bandi maga verte (fel a háztól art a szegény asszonyt, j Bandi folytatta: — Ne nézzen kend rám úgy; azt sem tudom; hogy mondjam ki. Azt gondolom, az ég s akad rám, a föld 1 nyílik meg alattam; hallja-e, édes szü­lém, — mit tettem* mit tettem..; megöltem azt a szegény asszonyt, (Szombati számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom