Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-11-10 / 90. szám

6 oldal KISKUNHALJtS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 10 Halasi gabonaárak November 9 Búza 80 kg«os 1450 P, Rozs: 10'60 P, Árpa: 13'— P, Zab : 1Г20 P, morzsolt Tengeri ó : j 9'50 P, csöves Tengeri: 6'70 P. Ferencvárosi sértés vásár. Arak könnyű sertés 63—68 közepes 75—76, nehéz 81—82 fillér. 4763/1934. kig. Hirdälmimy. Kiskummajsa község elöljárósága köz­hírré teszi, hogy a község tulajdonát: képező országos vásári helypénzszedési jogot Kiskunmajsa községházánál a köz­ségi bírói hivatalban 1934. november 18-án, vasárnap délelőtt 10 órakor tar­tandó nyilvános árverésen 1935. január 1461 3 évi időtartamra, vagyis 193S. január 1-ig a. legtöbbet ígérőnek bérbe- adja. A kikiáltási ár 6000 pengő. Utó­ajánlatnak helye nincs. Árverezni szán­dékozók az árverés megkezdése előtt a kikiáltási ár 10 százalékát tartoznak bánatpénzül lefizetni. Az árverés a bérlőne azonnal, a köz­ségre azonban csak a képviselőtestület és felsőbbhatóság jóváhagyása után váb lik kötelezővé. Részletes árverési feltételek a község gazdasági hivatalában hétköznapokon délelőtt 8—12 óráig megtekinthetők. Kiskunmajsa, 1934. november 6. A kiskunhalasi kir. járásbíróság. 1309—1934—10. szám. Idéző hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbiróság köz­hírré teszi, hogy a Halasi Kereskedelmi Bank Rt. felperesnek Oláh Lajos és társai alperes ellen 310 P s jár. iránt indított perében a bíróság a per felvéte­lére és érdemleges tárgyalásra határna­pot tűzött és felhívta a feleket, hogy 1934. december 4. napján délelőtt 9 óra­kor hivatalos helyiségében, I. em., 7. ajtószám alatt jelenjenek meg, egy­szersmind pedig Svraka Márk alperes részére — ki ismeretien helyen tartóz­kodik — ügygondnokul dr. Grosz Dénes ügyvédet (lakik Kiskunhalason) nevezte ki. A bíróság felhívja az alperest, hogy a fent megjelölt határnapon és órában meghatalmazott ügyvéd által je'enjen meg, mert ellenkező esetben az ügygond­nok fog helyette eljárni. Kiskunhalas, 1934. október 27. napján. Dr. FRATER s. k. kir. járásbiró. A kiadmány hiteléül: Tóth kezelő. Elöljáróság. Magánhtrdeíések özv. Ván Sándorné móka—kisteleki tanyájára Szőlődöntőket keres. Ér­tekezhetni Bocskai uecai házánál, ahol diófa- és eperfaderekakat és galago- nyagalyat elad. Mai naptól kezdve olcsón szerezheti be hús, zsir, szalonna, kolbász s№>. szük­ségletét Murgács hentesnél. Sertéshús kg.-ja 1 P 20 fillér, ztíir 1 P 32 f., füstölt Szalonna 1 P 50 f., zsír szalonna 1 P 24 f., birkahús 96 fillér, fej, láb 80 f., összeállított szedett hús 40 fillér. Pon­tos, szolid kiszolgálás, Eötvös u. 1. sz. Hunyadi ucca 4. Sz. alatt egy három- szobás uj épffietü lakás, mellékhelyisé­gekkel kiadó, azonnal beköltözhető. Kü­lön egy pince is kiadó. Érdeklődni le­het Hunyadi u. 2. sz. alatt. 80 drb. birkát feliből vállalnék. Cimet a kiadóba kérem beadni. Komplett hálószoba és ebédlőbutor el­adó. Cím a kiadóhivatalban. CSEPEL-VARRÓGÉPEK a legkitűnőbb kiviteliben, könnyű részletfizetésre újbóli kaphatók WEISZ ENDRÉNÉL, Fő u. 11. INGYENES HIMZÖTANFOLYAM! Szabó G. Vilmos FesőszáEós 230. ta­nyaszám alatti 6 kát. hold tanyásbirtokát eladja. Értekezhetni a helyszínén. OZOM PUDER francia mintára. Kel­lemes illatú, olcsó arcápoló. Jól tapad. Minden színben kapható RÁCZ gyógy­szertárban, Kossuth ucca 1. (Takarék épület). 'Főző mindenes, becsületes, megbíz­ható, felvétetik. Mária-lak, vasút mel­lett. NEUMANN-SZESZ hajhullás, korpáso- dás ellen. Hajat dússá teszi. Kapható RÁCZ gyógyszertárban, Kossuth ucca 1. sz. (Takarék épüflet). Szekér Károlyné Babó Erzsébet Fel- söszáll ás (Kalapár) pusztai birtokán no­vember 11-én, vasárnap délelőtt 10 óra­kor a helyszínén mintegy 400 drb lábon álló akácfa lesz apróbb részletekben, továbbá 8 drb. szilva is nyilvános ár­verésen készpénzfizetés mellett eladva. A fák már előbb megtekinthetők. Toldi ucca 3. sz. alatt takarmányrépa eladó. Kétszobás, fürdőszobás uriúakás azon­nal kiadó. Cim a kiadóhivatalban. Két erős, nagy igára való paripaló, esetleg egyenként is, eladó. Harangos tér 5. sz. (Hunyadi ucca sarkán). Alkotmány ucca 10. sz. lakóház kiadó. Értekezhetni Eötvös ucca 11. sz. alatt. Emeleti bútorozott szoba kiadó. Cim a kiadóhivatalban. RÓZSASZIROM por, kefdvellit, finom pirosító. Ártalmatlan. Kapható RÁCZ pa­tikáiban, Kossuth u. 1. (Takarék épület). Tisztelettel felhívom az igen tisztelt közönség nb. figyemét, hogy temetése­ket úgy egyszerű, mint diszes kivitelben minden e.fogadható árért vállatok és intézek el. Gyászeset alkalmával saját- érdekében győződjön meg olcsó áraim­ról. Tisztelettel: Vanyik István temetk. váJ., Piac tér, Weisz Ignác emeletes há­zában. Villanyvilágiiási berendezést a leg­olcsóbban készít igen kedvező fize­tési feltételek mellett Fridrich Lajos rádió és elektrotechnikai vállalata. Csillárok, asztali lámpák nagy vá­lasztékban rendkívül olcsó áron, va­lamint rádió készülékek elsőrendű ki­vitelben részletfizetésre is kaphatók. Teljesen jókarban levő tiszta kemény- fa ebédlőberendezés jutányosán eladó. Értekezhetni Szathmáry Sándor u. 12. Sz. alatt. Bánóczky Istvánná füzesi 4 és fél hold: tanyásbirtokát eladja. Értekezhetni a helyszínén 14. tanyaszám alatt. SZEMÜVEG olvasáshoz és szem vé­désre nagy váfasztékban kapható RÁCZ gyógyszertárban, Kossuth u. 1. (Takarék épület). , . i Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS TÖRHETETLEN SZERELEM REGÉNY Folytatás 12 Dorróné megjelenése igen jó hatással volt Hardingnéra. Lefegyverzettnek lát­szott, meleg, szerető mosolyra derült fel az arca. — Aranyos, drága úrnőm — zokogta Dorróné, — hála legyen az Istennek, hogy egészségben láthatom. —• Bocsásson meg, édes Dorróné, hogy hirt nem adtam magamról — szólalt meg Hardingné és gyengéden kibontakozott a* gazdasszony karjaiból. — Tudom, hogy sokat aggódott és szenvedett miattam, de lehetetlen volt hirt adni magamról, anélkül, hogy annak az életét is ne veszélyeztessem, akit sze­rettem. Miatta kellett szó nélkül követ­nem; rablóimat. — Hogyan? — kérdezte Harding cso­dálkozással. — Hát azért kellett, hogy hallgasson, hogy engem megmenthessen? .— Igen. Azt mondták nekem akkor éjjel, hogy ha csak egy hangos szót szó­lok és nem követem őket ellenkezés nél­kül1, akkor berontanak önhöz és meggyil­kolják. Ha csak engem akartak volna megölni, nem kértem volna tőlük ke­gyelmet. Hardingon meglátszott, hogy mélyen megrendítette felesége heroikus leiké. Hardingné folytatta: — A haramiák ide hoztak ebbe a házba és nem bántak vetem rosszul. Pár nappal elhurcolásom után előállot­tak tervükkel. Azt mondták nekem, hogy, szabadon visszamehetek oda, ahonnan elvittek, de csak azzal a feltétellel, ha nem rejtőzöm tovább Ön elől, hanem ön elé lépek, mint törvényes felesége s bizonyos pénzösszeget követelek öntől a rablók részére, hogy azzal elmenekülhes­senek. — Nem is gondolkoztam ezen az aján­laton. Azt feleltem nekik, hogy tehetnek velem, amit akarnak, de én nem megyek vissza, még kevésbbé teszem még azt, hogy férjemtől pénzt kérjek részükre. — Jói1 van — felelték a rablók. — Ak­kor mi fogunk Harding úrral* beszélni és reméljük, hogy tárgyalásainknak meg lesz a kívánt eredménye. — És tovább is fogva tartottak, mert csak későbbi alkalmas időben akartak a zsarolás manőveréhez hozzáfogni. So­kat szenvedtem — lelkileg inkább, mint testileg — a fogságban, de mondhatom, nem bánom. Legalább igy kerülő úton megszereztem az ön hecsülését, Har­ding ur és most, bármerre menjek is, elviszem magammal, ha nem is a sze­relmét, de legalább a tiszteletét és rész­vétét. — De a szerelmemet is viszi magával! — kiáltott fel Harding. — A szivemet és boldogságomat viszi el. Hardingné nem válaszolt erra az őszin­tének hangzó feljajdulásra, noha szi­vét hasogatta. Csend állott be, amelyet Dorróné tört meg. i — Bocsásson meg nekem, drága úr­nőm, — mondta — hogy beleavatko* zom az ön ügyébe. Bocsásson meg ne­kem és ne vegye rossz néven, ha őszin­tén megmondom, hogy önnek nincs igaz­sága. Ha nem tudnám, hogy a múlt itt tökéletesen el van temetve, ha csak tá­voli lehetőségét látnám annak, hogy ez az eltemetett múlt feltámad és kilép sír­jából, akkor nem szólnék egy szót sem. De mert tudom, hogy a múlt el van te­metve örökre, azt mondom, hogy önnek asszonyom köteessége, hogy a Harding- családban elfoglalja a maga törvényes helyét. Hardingné a földre nézett, gondolko- j zott, nem felet. A kétségbeesett férj most könyörgő szemekkel Molke grófnéra nézett. Azt mondta az esdeklő szem: most rajtad a laor, segíts, ha tudsz. Molke grófné nem habozott. Előre lépett, odament Hardingnéhoz és gyen­géden megcirógatta az arcát. — Én is azt mondom, amit Dorróné. A munit el van temetve és nem támad fel többé soha. Még az árnyéka sem fog kisérteni, biztosítom róla, édesem. Itt a i kezem, hogy úgy van, ahogy mondtam és i mindenekelőtt kérem, nyújtsa nekem a i kezét annak jeléül, hogy szavaimban j nlem kéte'kedik. j Hardingné felállt, megtette. Molke í grófné pedig nemcsak megrázta a fiatal- I asszony kezét, de őt magát is magához í ölelte és szerető gyengédséggel meg- I csókolta. í Molke grófné folytatta: 1 — Most pedig édeseim, szívlelje meg j az én kérésemet. Én is asszony vagyok, aki szintén sokat szenvedett. Az én kéré­sem talán mégis könnyebben fog utat ta­lálni szivébe. Arra kérem nemcsak ma­gam, de az egész Harding-család nevé­ben: tegye boldoggá unokabátyámat. Hardingné könnyes szemmel válaszolt: — Nem merek... pedig meg vagyok győződve, hogy minden úgy van, ahogy a grófné mondja, mégsem merek. Gyen­ge vagyok ahhoz, hogy merhessek... Dorróné, aki a grófné és Hardingné között lefolyt beszéd ideje alatt szeré­nyén a háttérben húzódott meg, most izgatottan az előtérbe lépett. — Engedelmet — lihegte — ha már a grófné fáradozása is hiábavalónak bizo­nyult, megint nekem kel közbevetni ma­gamat. ÉS ezzel egy összehajtott iv pa­pirost vett ki zsebéből, széthajtotta és úgy tartotta Hardingné elé. — Harding e forduatra: nagyon megle­pődött. — Miféle írás ez? — kérdezte. — Igaz! — kiáltott fel Dorróné. — Bocsánatot kérek, Harding ur, de első­sorban mégis ön legyen az első, aki ezt az Írást elolvassa:. Izgatottságomban és a jó ügy iránt való buzgalmamban egészen megfeledkeztem önről... bo­csásson meg. — Harding egy pillantást vetett az Írásba és élénken felkiáltott: — Hiszen ez édesapám írása? Hogy kerül ez magához, Dorróné? — Igen, a megboldogult öreg ur irta, még pedig az én jelenlétemben, az ön tudta nélkül. — Hát miért nem szólt már nekem eddig is, hogy édesapámnak ez az írása magánál van? — Mert nem volt szabad, hogy szól­jak. Boldogult édesatyja igy rendelte és az akarata előttem törvény és szßnt- irás volt. — Mit mondott atyám, mikor átadta s ezt az írást? — Szóról-iszóra ezt mondta — felelte Dorróné. — Egy évig tartsa magánál az I ' irást4 amely a végrendeletem, utolsó el­határozásom. De egyelőre titok marad­jon; titok, melyet a haldokló biz az ő hűséges szolgájára. Megfogadja nekem £zt a titoktartást, Dorróné? — kérdezte. — Megfogadom, esküszöm — feleltem. (Szerdai számiunkban vége következik). Nyomatott в Helyi Értesítő Lapvállalat nyomdájában, Kiskunhalason, Molnár u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom