Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-08-22 / 67. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 22 Vevőinknek 21 os visszatérítést adunk az év végén. Készpénzáron hitelezünk anélkül, hogy kamatot, vagy költséget számítanánk. Czunterstejn Vilmos rőfös és (fi- Kálmán Dezső rőfös és divatáru. Anyákon yvi hírek — Augusztus 12. — augusztus 18. — SZÜLETTEK: Tioíner László és Viszmeg Rozáliának Rozália nevű 'leányuk. Molnár Ferenc és Mikó Vilmának István nevű fiuk. MEGHALTAK: Bezdán György 77 éve(S korban, Sán>- dor Péter Pál' 2 hónapos, Suazák János 70 éves, Kovács P. Antal 79 éves kor- 1 ban. KIHIBDETETT JEGYESEK: Dezső Antal Bianka Zsófiával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Huszti Mátyás Tuisori Erzsébettel. Ruda György Alfréd Vocávka Máriával. Vasút József Dobó Maliiddal. Provics Ede Ka.V.ó Zsófia Erzsébejttel. Bergl Mór és Társa rőfös és divat­áru. Iff. Fekete József szabó. Kóhn Sebestyén vasáruház. Fleischl József bútor áruház. vatáru. Rókáim József rófös és divatáru. Weisz Endre villanyszerelő. Grfinvald Zsigmond oementáru. Erdösné Berger Anna kézimunka és divatáru. László Imre rőfös és vegyesáru. Maradék és Divatáruház. •* KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon rokcnoknak, ismerősöknek s a vasúti karnak, kik fele j the tétén jó fér­jem s édesapám temetésén részt vettek és ezáltal fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek, ezúton mondunk hálás köszöne­tét. SZIKRA ANDRASNÉ. : NYIIT-TÉR (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség). Tudatom a közönséggel, hogy felesé­gemnek, Segesvári Krisztinának senki nitelt vagy kölcsönt ne adjon, mert érte felelősséget nem vállatok. HARNÓCZI BALAZS. Halasi gabonaárak Augusztus 21 Uj'buza 80 kg»os 14'40 P, Rozs: 10‘50 P, Агра: 9'— P, j Zab: 8‘50 P, morzsolt Tengeri , ; 9'50 P, csöves Tengeri: —.— P: i Upburgonya : —'— P. Ferencvárosi sertésvásár. Arak j könnyű sertés 60—64 közepes 68—71, nehéz 76—78 fillér. — Meghívó. Az alsószálási gazdakör 26-án dé után 4 órai kezdettel, táncmu­latságot rendez, melyre az érdeklődőket meghívja a rendezőség. Belépőjegy 80 fillér. ■ ='=ra: '"T - ■ii-r-n'-.'"4'i w i ■' ar SPORT Rovatvezető: Dr. Bácsalmási Antal. A Baján megrendezett Ill ik Kiskun- viiadalt ismét Kiskunhalas sportolói nyerték meg. Kiskunba ast érintő egyik legkimagas­lóbb sportesemény .lezajlott. A minden évben nagyobb és nagyobb érdeklődést kiváltó több napos viadal mintegy be­számoló egyrészt sportbeü fejlettsé­günkről, tekintettel arra, hogy itt mutat­kozik elsősorban .lehetőség más városok és községek erőviszonyaival való ösz- szehasonlitásra, másrészt az egész Liga. működési területének itt összesüritett és hivatalosan nyilvántartott eredményei adják a Kiskun erő és akarat évről-évre: való alakulását. Kiskunha'as sportolói ismét igazolták a hozzájuk fűzött várakozást, mert te­hetségük, eredményességük, szívós aka­rásuk az itthoni nehéz körülmények (!) icára is győzedelmeskedett a többi város és község elsősorban a nagyon is érdekelt Baja város sportolói felett. A két és fél napig tartó viadalt Halas hivatalos vezetői is a legnagyobb figye­lemmel és megértéssel kísérték és dr. Fekete Imre polgármester, dr. Gusz- tos Károly h. polgármester és Gaáí 'Jenő városi jegyző egy egész délutánt szen­teltek arra, hogy megjelenésükkel, min­denre kiterjedő érdeklődésükkel még in­kább emeljék e sportünnep jelentőségét és fokozzák fiainkban az annyira szük­séges önbizalmat. A hatás nem is maradt el, mert az egész verseny szimbóluma, a »Kiskun­kupa« Halasé lett. Az egyes sportágakban elért részletes eredmények lapunk zártáig még nem ér­keztek meg, igy ez alkalommal .csak általánosságban említhetjük meg azt, hogy az atlétikát néhány ponttal Baja nyerte, a birkózásból Kiskunha'as fiai kerültek ki nagy fölénnyel, céllövészet­ben Il-ik helyezést értünk el a csapat- versenyben, kerékpárosaink minden he­lyezést .learattak, labdarugóink másodi­kak 'ettek; teniszben dr. Tóthné-Krausz pár I. helyezést hozott, férfi és női tor­nában várakozásunknak .megfelelően el­sők lettünk; úszásban Vargáné minden számát fölényesen megnyerte; női és férfi tőr- és kardvívásban Vargáné első ne.yezést nyert, a férfiaknál Bodor fő­hadnagy és Varga László értek el — értesülésünk szerint — helyezést. A részletes versenyeredményt jövS> számiunkban fogjuk közölni. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS HOLDANKÉNT IO KILÓ VETŐMAGOT TAKARÍT MEG ARZ0PAC P0RZ0L TIÜANTIN PORPÁCOLÁSSAL ÜSIÖGMENTESSÉG TERMÉSTÖBBLET LESZÁLLÍTOTT ÁRON BESZEREZHETŐ.' Hattyú drogíria VIGYÁZZON A NÉVRE-MÁSSAL NEM HELYETTESÍTHETŐ CSAK EREDETI GYÁRILAG LEZÁRT DOBOZBAN VAlÓDíí A CsENDBIZTOS LEÁNYA gondolkozni? Kökényesi máig sem felej Folytatás 43 Nem sokára búcsút vett Galambosa'1 kedves barátnőjétől, miután megigér- tette vele, hogy mihamarabb visszaadja a látogatást. »Különben« — tette hoz­zá — »ha épen dolgaid miatt nem jö­hetnél, azért majd csak eljövök én. Ilyen bizalmas barátnék közt bizony semmi hely© a ceremóniának. Tudod, én mindig ráérek.« Menet közben a konyhában meglátta Lidit is. Rendkívül nyájasan köszönt neki, miközben ismét jól szemügyre vette s végig simította szép telt karját: — Jó éjszakát, szép gyermekem, jó éjszakát! Lidi hajt az okos szóra. Amint Ga'ambosné haza ért, gyorsan ledobta kalapját, napernyőjét; száraz uj­ját a homlokára nyomta s igy szólt: — Eulália, Eulália, aligha nagy darab aranyat nem leltünk, Eulália! Csak eszünkön járjunk, szemesek legyünk, eb­ből még llehet valami!... Nézzük csak, hogy is áll! a dolog? Tehát mikor Kö­kényesinéi bakiam, halottam, hogy va­lami cigányok ellopták a lányát, akiit Lidinek hívtak, fekete haja volt s amint mondták, egy égésjegy volt a bal kar­ján, mint a villa két ága. Most valami 18—20 éves volna. Ez a Csutoráné Há­nya is cigányoktól került, a haja fekete, az ideje egyezik, az égésjiegy, no az tette lányát s mit nem adna érte, ha va’aki kezébe adná az elveszett galam­bot! Igaz, hogy ugyan csak kuruc em­ber s nem bátorságois vele tréfálni, kivált hogy már engem ismer is, sőt amint az előbb Csutoráné kibökkentett©, neki sem igen lehet előtte valami tiszta kanala. Hm, hm, ez bizony bajosan menne s rosszul is végződhetnék... Ha­nem nini hová tettem a fejtem, hogy előbb eszembe nem jutott!... Hiszen itt van Gegös, külömb ember sem kell nála, semmi szükség a veszedelmes Kökénye­sbe! Épen a legjobbkor jött a paple­ánytól az a kosár. Most ez a vén hiú szerelmes, ha hirte'enében valami szép és gazdag lány akadna, bizonyosan két kézzel kapna rajta, már csak azért is, hogy elmondhassa: [ássátok, különbet kaptam, mint a papleány! Ez a Lidi pedig csakugyan szép s ha Gőgössel el­lehet hitetni, hogy gazdag örökség is néz rá: kétszer kettő négy, hogy lépre megy. Lidivel bizonyosan el tudnék bol­dogulni, úgy néztem ki belőle, hogy könnyen megértené az okos szót. Ter­mészetesen, hogy fáradozásaimért jól megfizettettem magamat Gőgössel s bi­zonyosan Csutoráné is elbánik vele, ■ J ahogy kell. Ha pedig egyszer Lidit el- j veszi a tisztelt kurátor ur, ám lássa: ( mire megy vele. Keresse aztán az örök­séget a komiszároson, az már az ő gondja .'esz. ra bujt össze Ga'ambosné régi barátnő­jével s a két hölgy csakhamar tökéle­tesen megértett© egymást. Még a rész­ietekben is megállapodtak, melyek közé az is tartozott, hogy ezentúl Lidit egész urasán öltöztesse Csutoráné s általában úgy bánjék vele, mint valami kisasszony- nyal, ha pedig majd Gegőst sikerül oda csalni, hát különös gond legyen rá. Ezen megállapodás után Lidi kikészí­tése következett, amiben különösen Ga­lambosáé fejtett ki nagy buzgóságot. Mindennapos vendég lett a fogadóban s miután mézes-mázos beszédeivel meg­nyerte Lidi bizalmát, apránkint ráfor- ditotta a szót olyan1 történetekre, ahöl a cigányok vagy komédiások elloptak egy- egy kislányt, de végre szüleik mégis megtalálták. Természetes, a szülök rop­pant gazdagok voltak, a megtalált leá­nyukra részéit a tömérdek kincs, se­lyemben, bársonyban jártak, a sok kar­perecét, gyűrűt, ékszert hordani is alig győzték, azután ki tekintetes asszony lett, ki nagyságos. Lidi csak úgy nyeffie a sizőít s mikor a ténsasszony azt a sok selymet, bár­sonyt emlegette, szinte szikráztak nagy fekete szemei s világosan leritt elszánt arcáról az a vágy: milyen jó volna, ha Öt is megtalálná valami gazdag apa. Mikor már látta Galambosáé, hogy Lidi tökéletesen megért a jóra, végre elhatározta, högy leplezet'enül kimond­ja neki, amit akar. Hogy pedig a fontos beszélgetésben senki se zavarja, kivonult Ve’e a fogadó végéhez, hol az árnyékban egy régi kugEizó (romjai heverték. E mellett ott volt mindjárt a szomszédban az állás, melytől csak egy deszkakerí­tés választotta, e'.. A kerítéshez egy régi lóca volt támasztva s erre ütt le a két nincs, de hát ami nincs, az még okkal­móddal lehet! Hát nem érdemes ezen Nemsokára ezután titkos tanácskozás­Nyomatott a Helyi Értesítő Lapváflaia nyomdájában, ЮбЬдоМввоп, Molnár-u. ; fehérese1 éd. j GafamboSné aztán hözzá fogott: j — Hát bizony úgy van az kedves Li­dikéin, ahogy már elmondtam. De még , aaonkivül azt is mondom, hogy akinek j esze van' s aki nem akarja a szerencsét i magától' erőinek erejével elzavarni, hát j az segíthet a dolgon úgy is, ha nem ; volna épen bizonyos benne, hogy psak- { ugyan megtalálta-e hát a szüleit? Hi- j szén mindegy is az, akárhogy volt, j mint volt hajdan, a fő dialog az: hogy i legyen ezután? ! A nagy beszédben észre sehr vették, hogy közben egy ember érkezik az állás alá, aki amint ott egy kissé széj­jel nézett, hamarjában bele feküdt a ke­rítés mellett elnyúló jászolba, azon nyilvánvaló szándékkal, hogy ebben a forró időben, egy feiis déli álmot aludjék az elég árnyékosnak Ígérkező menadé­] ken. Ott békén kiheverészbeiti úti fára- j daJmajt, mert amint látszott, valami j messze útról érkezhetett. Amint az em- I bér belefeküdt a j úszó ba, nagyot recs- csent a rossz alkotmány, utasunk meg kéjesen: kinyujtózkodött s a j ólesés je­léül egy nagyot nyögött. Ezt a különös neszt meghallották Li- diék is. A térts asszony félbe szakította beszédjét s mindaketten hirtelen hát­rafordultak, hogy átnézzenek a kerítés hézagain: mi lehetett az? De nem .láttak semmi egyebet, minthogy az oda bekö­tött két lő egyike feküdt, a másik pedig I épen most készülődött a leheveréshez, mi közben nagyok fújt s a rossz jászol' oldalát is megrugta. — Oh semmi! — szólalt meg Tjdí, ! — az imént a másik !ó feküdt le, annak a neszét hallottuk. (Szombati számunkban folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom