Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-01-24 / 7. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 24 1914-1918 Kémek és bémelháritók a világháborúban Eseerfortélyu íurfangok Ы hadrakeltek a gyilkos fegyverek támogatására Ha a zugó vihar fékorbácsolj a a hullámokat, akkor a háborgó vizek fenekéről felkavarodik minden szenny, ami szép időben ott elpihent. A világháború viharzásának hatalmas hullámverésében ( is garmadával úszott az emberszemét. Soha lelketrázóbh példáit a legszebb emberi erényeknek nem láttuk, mint abban az időben de soha több emberi ocsmányságot sem. És a mindent megrontó pénz ezerszámra termelte ki a bűnök legocsmányabbikát: a hazaárulást. 1916-ban a nyugati fronton 1916-ban a nyugati fronton már wösen érezhető volt az antant anyagi túlsúlya. Különösen az egyre nagyobb szerepet játszó repülőgépeknél volt ez észlelhető. A központi hatalmaknál egyre növekvő nyers&nyaghiány még a német találékonyságot is megbénította, úgy, hogy a francia és angol repülőgépek nemcsak számszerűleg, de minőség dolgában is jóval túlszárnyalták a német gépeket. A német repülők legnagyobb ellensége a saját elavult, rozoga gépük volt. Érthető tehát, hogy felszállásaik alkalmával mindjobban törekedtek az ellenség meglépésére, hogy váratlan megjelenésük által biztosíthassák a sikert, még mielőtt az ellenséges repülők a nyakukra jönnek. Annál kellemetlenebb volt a helyzete 1916 nyarán az Arras-kömyéken telepi- tett német repülöszázadoknak. Hónapokon át jóformán a földhöz ragasztotta őket az amtantrepülők ébersége. Bármennyire titkolták is a felszállások időpontját, a tervezett útirányt és a célt, alig szálltak fel, már fekete volt az ég az ellenséges vadászgépektől. A dolog mindig egyféleképpen végződött: a németek örülhettek, ha néhány gép ellvasz- té.;e árán újra a hangáraik alá bújhattak. Az ellenség jólértesültsége a német repülőtisztek előtt egyre érthetetlenebbé vált. Végre árulásról kezdtek suttogni. A pilótafőhadnagy vadászni megy Egy szép nyári délután S. német pilóta-főhadnagy vadászni induf.t. Nyugodtan tehette, egyrészt mert semmiféle felszállást nem terveztek, másrészt pedig a repülőterek tudvalevő^ messze az első vonalak mögött szoktak feküdni. Vad azonban nem akadt a puskacső elé és így S. főhadnagy néhány órai kóborlás után fáradtan, rosszkedvűen, — üres tarisznyával és még mindig tö.tött puskával hazafelé indült. Útja egy er- döcske mellett vezetett el. Amint gépiesen nézdegélte a faágakat, egyszerre csak egy galambot pillantott meg. A galamb szem mcllátha tóla g fáradtan és sebesülten gubbasztott az egyik fán. Ha üres a vadásztarisznya, zsákmánynak egy galamb is valami. S. főhadnagy a vállához kapta a puskát és odadurran- tott. A galamb vergődve hullt a földre. Midőn S. a zsákmányához ért, kétféle meglepetés várta. H.őször is azonnal •látta, hogy nem közönséges galamb, hanem postagalamb fekszik előtte, márpedig biztosan tudta, hogy a környéken nincs posfagaiambáComás. Meglepetése megdöbbenéssé fajult, amidőn a közelebbi vizsgálódás során a galamb egyik lábán egy kis acél tokot talált, a tokban pedig egy vékonyka cédulát a következő szöveggel: »5. Vili. 6 ó. 10 p. Amiens.« Zseb netette és töprengve indult haza. Már este volt, mikor megérkezett. A start elmarad A repülőtér tisztiétkezdéjében vidám haEózás fogadta S.-t. — Itt jön a mit ísem sejtő bárány! — Boldogok a tudatlanok! — Hagyjátok Szegényt! Legalább egyszer ő is vadászott! Holnap úgyis őreá fognak vadászni 1 S. csodálkozva nézett körül. — Miről van szó? — kérdezte végre. F. főhadnagy vá'üvonogaíva felelt: — Menjen rögtön a parancsnoki irodába. Az öreg majd kíméletesen értesiti mindenről. Az »öreg« — K. őrnagy repülőtérparancsnok — mogorván fogadta S.-t. — Hol kószál, főhadnagy ur? Már minden gép startkész, csak az öné nincs még rendben. — Start...? — Start, start, start! A második század fel déri t őre pül ésre indul Amiens fdé. Indulás reggel hat óira tízkor. Mi az, még mindig itt ál? S. agyában villámgyorsan kergetődz- tek a gondoljatok, — Holnap... holnap... augusztus ötödikén... — mormogta. — Stimmt. De mit lepődik mag any- nyira? Törődjék a gépé veti S. kihúzta magát: — őrnagy ur, alázatosan jelentem, nem indulhatok. — Megőrült? — És a század sem indulhat. Senki. Előkotorta a kieskény cédulát. 'Elővett© a galambot is. Azután mind a kettőit odatette K. elé az Íróasztalra. És elmondta vadászkalandját. Az őrnagy elsápadt. — Igaiza van. Senki sem indulhat. Közölje ezt a többiekkel is. De az okról hallgasson. Érti? — Igenis. S. távozott, K. őrnagy pedig megtö- rötle veritékes homlokát és hosszasan telefonált a főhadiszállásra. Másnap délután porlepte autó állt meg a repülőtér parancsnoksága előtt. Vidámarcu, fiatal osztrák repülőtiszt ugrott ki belőle. Jelentkezett K. őrnagynál, ki karonfogva vitte őt a tiszti étkezdébe. — Ee.rula'om M. osztrák íepülőb-ajtár- sunkat, ki tanulmányi célokból néhány hetet körünkben fog tölteni. Fogadják szívesen! Az osztrák baj társ — akiről rövidesen kiderült, hogy mellesleg gróf is — jó cimborának bizonyult. Zamatos ti- roli tájszólásban leadott adomái fairen get ö sikert arattak. A sört még a poroszoknál is jobban bírta. Egyébként a ’egkisebb igyekezetét sem mutatta aziránt, hogy ismereteit gyarapítsa. Gond- ta’iabu1; lézengett ide-oda, nagy sétákat tett a környéken, vadászott, rákászott. Egyetlen passziója volt csak: a főzés. Egyre-másra gyártotta a legkitűnőbb fogásokat a tiszti étkezde konyháján, dúsan szórva a borravalót a személyzetnek éfs pgyre szidva ja felvételezett élelmi,szer silányságát. Különösen az fájt neki, hogy szárnyasra olyan nehéz szert tenni. : j ; — Hej, pedig akkor látnátok csak, milyen finom pástétomot sütnék nektek 1 Oiyat még az orosz cár sem evett! — sóhaj tozta gyakran nekibusulva. — Ezer márkát is megadnék valami jóképű baromfiért! Libát nem, de galambot lehet szerezni Ez a kijelentése nagy fetfcünést keltett az összes szakácsok és tisztiszolgák körében, aminek az lett a következménye, hogy egy szép napon az Osztrák gróf elé áflt az egyik porosz puccer: — Főhadnagy ur, alázatosan kérem, milyen iegyen az az ezermárkás baromfi? . — Amilyent akarsz, fiam! Liba, csirke, kacsa, kapp an! A puccer busán legyintett. — Ach, ja! Hol vannak már azok! De gondoltam, tán ötszáz márkát megérne a főhadnagy urnák, ha hoznék egy galambot? i — Galamb... az semmi. Kell a fenének. Különben... bánom is én, ötszázat adok érle. Honnan veszed? A porosz tisztiszolga feszengni kezdett, , — Kérem, főhadnagy ur, én megmondom... a főhadnagy ur úgysem fog be- árulni az őrmester urnák. Mert tetszik tudni, az őrmester ur nagyon szereti a gyomrát. Aztán, hogy jóiban van a ma- jomsnéval.... — Miféle majorosnévai? — Ide egy óra járásra van egy major. Jóképű francia menyecske lakik ott. Az ura odaát szolgál a franciáknál. Az őrmester ur meg tud franciául, hát csak vigaisztalgatja. Az őrmester ur küld egy cédulát, aztán a menyecske azt elolvassa és küldi a galambot. — Vezess oda. , Körülbelül egy óra múlva a tiszti- szolga rámutatott egy facsoportra. — Ott van a major, főhadnagy дг. A kis Juliette beszél A majorság udv.arán egy csöpp lányka játszott. Eleinte idegenkedve nézett M.- re, de mikor az jó franciassággal szólította meg, közelebb húzódott. — Te nem vagy porosz, ugy-e? — Persze, hogy nem. Nézd meg az egyenruhámat. — Jaj, igazán, olyan a színe, mint a papáé. Nem félsz a poroszoktól? — Do félek. El tudnál bujtatni, ha jönnek? — Ö, hogyne. Látod — folytatta suttogva — ott az a nagy szénakazal. Oda bebújhatsz. Anyuka ott tartja a galambokat is, — Jaj, de jó! Aztán mondd csak, honnan vannak a galambok? Juliette, tapsoít. — Tudod, az olyan nagyszerű! Az égből esnek le! — Ne mondd! Hogy-hogy? j; — Azt én s© tudom. Az úgy van, hogy éjjelcnkint néha jön egy repülő. De egy igazi francia! És az magasan száj!, de egyszerre ledob valami fehéret és az mindég nagyobb lesz és olyan, mint egy nagy fehér esernyő. És azon lóg egy ketrec és abban vannak a galambok. De nem szépek, óh nem, olyan csúnya szürkék, akár a porosz egyenruhák. És ezért anyuka mindég be is festi őket, szép fehérre, meg kékre. Azután néha, ha valamelyik már nagyon Szomorú, anyuka megmosdatja és szabadon engedi. Bizony! I — Nagyszerű! Hol van anyukád? — Kiment a földekre. — Hát te meg tudnád mutatni a galambokat? — Persze, hogy meg! A szénakazal bejárata elég ügyesen volt álcázva néhány szénakötegget. M. főhadnagy csak egy pillantást vetett a kazal belsejébe. Hat-hét galambot látott, a legkülönbözőbb színűt és fajtát. Csak éppen szürke posfag.alambot nem. Mert — anyuka befestette őket! M. elbúcsúzott a kis 3uuetbetőL Hat golyó és — újra hat golyó A repülőtérre visszaérve, M. felkereste K. őrnagyot. Hosszú megbeszélést tartottak négyszemközt. E megbeszélés eredményeképpen K. őrnagy értesítette a második repülőszázad pilótáit, hogy másnap reggel öt órakor a század felderítő rrepülésre indul Amiens felé. Lázas készülődés kezdődött. M. pedig kisétált a major felé vezető útra és leült a fűbe Alig fél óra múlva agy porosz legény jött a repülőtér felől. A galambárusitó puccer. Mikor megismerte М.-et, vigyorgott. , — Galambért megyek, — újságolta, — az őrmester ur jól akar lakni, mielőtt felszáll holnap. Ehun a cédula! A cédulán ez állt: 28. VIII. 5h Amiens. — Tetszett-e galambot venni, főhadnagy ur? — Nem. De azért az ötszáz márkát megkapod. — Nem lesz semmi baj. Gyere cs,ak. Pedig bizony baj lett. Seh. püótaőrrrester — lefokozott gárdahadnagy — éppen úgy kapott hat golyót, mint a kis Juliette édesanyja Jogerős haditörvényszéki ítélet alapján. M. »gróf« pedig ismét bevonult a német kémelháritó központhoz. A. R. .................. " 'Ha= = — Emlékünnep a Refcrmátus önképző Körben Farkas Dezső halasi da költő és zeneszerző emlékére. Január 28-án, vasárnap Farkas Dezső országos hirü, kiskunhalasi szüleléisü zeneszerző emlékére ünnepélyt rendez a Református önképzö Kör nagytermében a Ref. Kér. Ifjúsági Egyesület, a következő műsorral: Megnyitó. Szaval Nagy Torma Ibolya. Farkas Dezső é'etérői és működéséről felolvas Gyenizse Antal egyetemi hallgató. Farkas-dalokat énekel cigányzene kísérettel Virág Lajos. Szaval Balog Ferenc. — Az ünnepélyre minden érdeklődőt szívesen hiv és vár az elnökség. Be’épődij nincs, a felmerülő kiadásokra adományokat köszönettel fogadnak. — Д kalocsai ügyészség elmúlt évi ügyforgalma. A kalocsai kir. ügyészséghez az elmúlt esztendőben 7534 beadványt intéztek. Ebből elnöki ügy volt 3073 darab. Bűnügyi feljelentés 1441 történt. A tavalyi esztendőben bűnügyi feljelentés 1675 volt. Az idei feljelentések száma tehát 234-el kevesebb, mint a tavalyi. A feljelentések következtében 593 vádiratot adtak ki. A többiben az eljárást megszüntették. 1933-ik esztendőben 243 főtárgyalási napot tartottak. Fiatalkorúak ügyében 215 tárgyalási nap volt az 1932-ik esztenf- dőben tartott 768 tárgyalási nappal szemben. Az elmúlt esztendőben tehát 41 nap kevesbedés mutatkozott.
