Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-08-08 / 63. szám
4 oldal mSKUNHALftS HELYI ÉRTESITÖJB augusztus в A VILÁGHÁBORÚ NAGY DRÁMÁJÁNAK SZOMORU KÖVETKEZMÉNYEI Amíg a nagy cári birodalom eljntott a bolsevizmnsig A gárdaezred hiiségesküt tesz a forradalomra — A Jebaterinburgi véres tragédia í 'i''"'» V. ' 1 1917 januárjában már általános beszédtéma volt, hogy az angol követségen Buchanan, e'nöklete alatt a cári uralom megdöntéséről állandó tárgyalások folynak s Özekkel a tárgyalásokkal párhuzamosan a nagyhercegek titkos ülésezései is egyre sűrűbbé váltak. Rasputin megölése után a cár csak a háborúnak élt, a csapattestek mozdulatait figyelte, parancsokat osztott, tábornokokat fogadott és a belpolitikai kérdések, intrikák nem foglalkoztatták. Február közepén a cár á főhadiszállásra utazott, a cérnától s a kanyaróban megbetegedett gyermekektől érzékeny búcsút vett, pedig bizonyára nem gondolt arra, hogy mire családját viszontlátja, már nem lesz az oroszok mindenható atyja. A forradalom kitöréséről a gyermekeiért aggódó cárné a cári családhoz hü maradt Pavel Alexandrovics nagyhercegtől értesült, de már akkor a lázadó matrózok össze-vissza lövöldöztek s igy próbálták a cári kastélyt körülvenni s csak az uralkodó családhoz hü gárda- ezrednek sikerült a matrózok támadásait visszaverni. A rákövetkező napokban ugyanezek a gárda csapatok Cyrill nagyherceg utasítására elvonultak a kastély aló! S zászlóikkal vonultak fel a dumához, hiiségesküt tenni a forradalomra. Ezután; a lázadó matrózok elfoglalták a kastély kapuit, a kertet, továbbnydmu’- tak a cárné lakosztályáig s ott a trónörökös kiadatását követelték. Csak néhány jobbérzésü tisztnek és SeTgej Markov hadnagynak sikerült a tengerészek1«: leszerelni, de a trónörökös őzikéi, в park egyéb értékes állatai a matrócok dühének estek áldozatául. A cár családjának küldött táviratait nem kézbesítették, a cárné postáját a kevésszámú hü cselédség nem tudta feladni s a gyermekek egyre makacsabb láza csak fokozta a cárnő növejkvő izgalmát. Levelezését, naplójegyzeteit rendezgette, később mindent elégetett, mert félt, hogy az egyre szemtelenebb, részleg katonák házkutatást fognak tartani. Március elején érkezett meg a cár mindenkitől elhagyatva, csupán hü barátja, Dolgoruki herceg maradt mellette. A viszontlátás öröme után a cár naponta nagy sétákat tett a parkban, havat lapátolt s körülötte a durva, fegyveres örök, akik a cárt »ezredes* urnák szólították, de egymás között, fül© hallatára, durva megjegyzésekkel aposztrofálták. Markov hadnagy hűsége Nem sokkal azután Carskoje Selo parancsnokot kapott s Kotzebue őrnagynak sikerült is némi rendet teremteni, a cári családot megnyugtatni, egyben' azonban a duma parancsára a cárék környezetét szétugrasztani. Utolsónak Vyrubova asszony hagyta; el az udvart, ahonnan egyenesen a Péter Pál erőd börtönébe került. A cári család a külvilággal most már csak a fiatal Markov: hadnagy utján érintkezett, aki a parancsnok jóvoltából apró szolgálatokkal volt segítségükre. Markov hadnagy, aki a cári család sorsát a fékoncolásig hűen követte s j aki fiatal évei legszebbjét a cári család megmentésére áldozta, érdekes könyvben irta meg ezek« a tragikusan reménytelen időket és szive ttépő komorság árad ki ebből a könyvből, ahogyan a minden oroszok cárja reménytelenül el- | hagyatva., feleségével és öt gyermekévei ; emberfeletti fatalizmussal lapátolja a park havát S rendíthetetlen lelki erővel várja végzetét. A köze’edő tavasz és a megfékazhe- tetlen oroszországi anarchia, a cári család helyzetét nagyon Súlyosbította. A család egyes tagjait «szakították egymástól, hetenként kétszer tehettek csak együtt s a beteg trónörököst DervCnkó matrózra bizták, aki a cári család évekig tartó bizalmát, jóságát azzal! hálálta meg, hogy a szerencsétlen, nyomorék gyermeket kínozta, a csizmáját huzattá le vele és különböző nehéz testi munkát bízott rá. Simon varga és a kis dauphin esete ismétlődött- itt- meg, a kis dauphin: a francia forradalom és a kis cáré vies az oroszországi felfordulás szomOru szimbóluma. A cárné ellen tavasszal vizsgálat indult meg, minden áron hazaárulót akartak benne fogni, VyrubOva hü komornyikjának, Bercsiknek háromezer rubelt ígértek, ha úrnője levelezéséből olyan adatot szolgáltat, mely a vádat megerősíti, de minden hiába volt. A vádi ösz- szeomlott, mielőtt még felépíthették volna. holott hónapokkal azelőtt a pé tervári köröknek más témájuk sem volt, mint a cárné árulása. 1917 juliuís végén, éjszaka tizenkettőkor riasztották fel a cári családot, sürgősen becsomago'.tatták ruháikat s közölték velük, hogy útra kelnék. Csak másnap reggel hat órakor vitték őket a vonathoz s ott tudatták velük, hogy a remélt és várt szeretett krimi kastélyuk fie'yett Szibéria lesz a hazájuk s az ut végcélja: a hideg Tobolszk. Inkább a Péter Pál erőd kazamatáiba A fiatal Markov hadnagy, aki Я Ke- reniskkiralom alatt, katonai igazolványokkal felszerelve szabadon járt-kelt, Dehn asszonnyal, a cárné egyik udvar- hölgyévé;, állandóan találkozott s apró e’ienforradalmi csoportokat alapítva, a cári család külföldre való szökését próbálta megszervezni. A cáméhoz még a Carskoje Seloban lévő kastélyba bee csempészett levelekben a tervről beszámoltak, hogy ezzel is erőt öntsenek a csüggedő cári család tagjaiba, de a cárné a, tervet esztelennek tartván, a: következőket válaszolta : »Alávaló az, aki hazáját ilyen végzetesen szomorú időkben elhagyni készül. Tegyenek velünk azt, amit akarnak, vessenek bennünket inkább a Péter Pál erőd kazamattáiba, de Oroszországot nem hagyjuk el.« Ez a határtalan lelki erőre valló nyilatkozat sem tántaritóttá el az agilis Markovot tervétől s Dehn asszonnyal együtt tovább folytatták egyelőre teljesen kilátásta an szervezési munkálataikat. Ebben a munkában nagy segítséget kaptak Nikolaj Markov személyében, aki a mozgalomban »Markov II.« nevet kapta. Markov Il.-nek Pétervárott több titkos lakása volt »Orosz Népszövetség« elnevezése alatt sok ezer cárhü férfiút tartott nyilván, amelyen belül egy tiszti ezredet is csoportosított. A mozgalom a régi orosz forradalmi összeesküvések formáját viselte és az úgynevezett hármas szisztémán épült fe’, vagyis minden uj tag csak más három tagot ismer s az ilyen hármas csoportok további hármas csoportok utján a mozga'ómban teljes egészet alkotnak. Mire a mozgalom megerősödhetett vo'na, Kerenskiék uralma már megtörőben volt s a |b|ofc©vikiek ©rősen készültek a leszámolásra. A fiatal Markov a polgárháború várakozásában tespedő időt akarta: kihasználni, az volt a terve, hogy tizenkét tettrekész erős tiszttel és mintegy öl ven főnyi megbízható legénységgel fog a Carskoje Sdo-i kastélyba -betörni s az á'lru» hába öltöztetett cári családot Finnországba átszökteti. Már több font puskaport gyűjtött össze, hogy ezzel a kastély melletti őrházat felrobbanthassák és az ezáltal keletkezett pánikban sikeresen hajthassák végre- tervüket, de mindez c,sak tervezget és maradit, közben pedig a cári családot Szibériába deportálták. Igen érdekesek a fiatal, lelkes; és naiv Markov hadnagynak közlései arról, hogy Kerensky miért éppen Tobolszkot jelölte meg a cári Család tartózkodási helyéül. Kerensky az akkori vezető politikusok előtt azt mondotta, hogy a cárné Rasputin iránti kegyeletből kérte volna Kerenskyt, hogy engedné ők'« Tobolszkba, közel Rasputin szülőfalujához. Ez a fantasztikus, teljesen ellenőrizhetetlen hir minden valószínűség szerint Markov hadnagy feltevése, mert az, orosz forradalom meglehetősen nagy irodalmában erre utalás sehol sem történik, d© annyi bizonyos, hogy a cári c,salád, ha deportálási helyüket megválaszthatták volna, úgy Livádiába, krimi birtokukra vonulták volna vissza, ahol a forradalomnak -bázisa nem volt s a cár ék krimi le telep edése minden bizo nynyal egy igen erős ellenforradalmi készültséget hivott volna életre, Szibériában A cári család tobolszki élete «einte csendes, nyugalmas volt. A lakosság tisztelettel viseltetett volt szerencsétlen uralkodója iránt s a munkástanács tevékenység© inkább abban merült ki, hogy az élelmezésüket figyefemmeü kisérj©. Csupán az őrség gyakran változó parancsnokai voltak azok, akik hatalmi tébolyukban sokszor túlzásokra ragadtatták magukat. A tobolszki Bla- govjetsenskaja templom páterének, Va- sziljevnek a cári családhoz szabad bér járata volt, titkos levelezésüket ő közvetítette в amikor Markov hadnagy az organizáció megbízásából üzenetet, csomagokat vitt Tobolszkba, azokat a páférje, ruházatukról gondoskodott és sok szolgálatot tett mindaddig, amíg letartóztatták és Szibériába száműzték. A Markov II. által vezetett konspirá- ciós szövetség sehogy sem tudott zöldágra, vergődni. Minden komolyabb kontaktus nélkül, pénztelenül vergődött s a Vyrubova asszony által hébe-hóba ösz- szehozott összegek adminiszítráciás költségek eimén olvadtak el. A Szibériába küldött megfigyelő tisztiek, akiknek a cári csa'áddal és a cárhü szibériai lakossággal az e.teoforradalími frontot kellett volna kiépíteni, legtöbb esetben él sem tudtak jutni Szibériáig s a vidéki házaikba vonult arisztokraták, akik még Kerenszky uralma alatt óriási tőkékkel rendelkezvén, a cári család megmentését elősegíthették volna, gyáván, kishitüen lapultak meg s úgy a fiatal Markovot, mint Markov Il.-őt jóformán meg sem hallgatták. A papság mindig hajlandó volt a cári párért egy csendes misét tartani, de a mozgalomba való aktiv bekapcsolást elhárították magukról. 1918. márciusában a cárt és családját erős fegyveres féderét mellett Toboíszk- ból jekaterinburgba, a »forradalom citadellájába« vitték át s julius 17-én éjszaka, a jekaterinburgi helyi szovjet határozata apapján, a szerencsétlenekét kiirtották. A hir a fia tan Markovot Pétervárott találta s mivel az első napokban a hivata’os jelentések csak a cár meggyilko ását publikálták, a kétségbeesett Markov a még életben lévőnek vélt család megmentése érdekében a német főkonzulátushoz fordult, aho1 adminisztratív utón keze’ték az ügyet, a Hesszenbe küldött jelentésekre válasz nem érkezett s mire Markov Lajos Ernő hesszeni nagyherceggel személyesen beszélhetett, addigra már nyilvánvalóvá vált, hogy a cári család egyetlen tagja sincsen már az élők sorában. Bűneinkért vezekelünk Megrendítsen emberi az utolsó levél, amit a cárné Tobolszkból való elhurcolta tásuk ©lőtt néhány nappal küldött Vyrubovának, amelyben a reménytelenül hideg, monoton tobolszki napok lepergé-sét írja le: »Itt bűneinkért vezekelünk és itt alkalmunk van a javulás útjára térni, hitünket megvizsgálni és másoknak reménytelen életünkkel példát szolgáltatni. Fájdalmas tanulság mindez számunkra, de ettől a tanulságtól érettebbé válunk.« Reményte’en érzés! A Romaniovok korhadó fájának gyümölcsei messze gördültek, emlékük már alig él s ki gondol ma még Hesszeni Alicera, a szomorú megpróbáltatásoktól tépett idegzetű asz- szonyra, aki ©gy kis hercegség nyugalmából került el Russzijába s férjével, öt gyermekével terroristák durva puska- tusainak váltak áldozataivá, mártírokká, hogy vérükkel váltsák meg a tébolyo- dott birodalmat. De a megváltás ideje még nem jött el. A tulajdonképeni áldozat: a sok millió orosz, még nyögi a vörös kancsukát в elcsigázva várja- á demokrácia diadaláig a békét és a harmonikus életet. Még meddig tart a várakozás? Erre bizonyossággal felelni épen olyan lehetetlen, mint a mártírokat, akiknek élén az utolsó Romanovok hater hiány nélkül adta át a cáréknak. Solovjov, Rasputin egyik leányának | Mnák, uj életre támasztani. VILLAMOS HÁZTARTÁSI KÉSZÜLÉKEK FILLÉRES BÉRÉRT VAGY HAVI RÉSZLETRE A HALASI VILLAMOSSÁGI RT-nál,
