Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-08-08 / 63. szám

4 oldal mSKUNHALftS HELYI ÉRTESITÖJB augusztus в A VILÁGHÁBORÚ NAGY DRÁMÁJÁNAK SZOMORU KÖVETKEZMÉNYEI Amíg a nagy cári birodalom eljntott a bolsevizmnsig A gárdaezred hiiségesküt tesz a forradalomra — A Jebaterinburgi véres tragédia í 'i''"'» V. ' 1 1917 januárjában már általános be­szédtéma volt, hogy az angol követségen Buchanan, e'nöklete alatt a cári uralom megdöntéséről állandó tárgyalások foly­nak s Özekkel a tárgyalásokkal párhu­zamosan a nagyhercegek titkos ülésezé­sei is egyre sűrűbbé váltak. Rasputin megölése után a cár csak a háborúnak élt, a csapattestek mozdulatait figyelte, parancsokat osztott, tábornokokat foga­dott és a belpolitikai kérdések, intrikák nem foglalkoztatták. Február közepén a cár á főhadiszállásra utazott, a cér­nától s a kanyaróban megbetegedett gyermekektől érzékeny búcsút vett, pe­dig bizonyára nem gondolt arra, hogy mire családját viszontlátja, már nem lesz az oroszok mindenható atyja. A forradalom kitöréséről a gyermekeiért aggódó cárné a cári családhoz hü ma­radt Pavel Alexandrovics nagyherceg­től értesült, de már akkor a lázadó mat­rózok össze-vissza lövöldöztek s igy próbálták a cári kastélyt körülvenni s csak az uralkodó családhoz hü gárda- ezrednek sikerült a matrózok támadásait visszaverni. A rákövetkező napokban ugyanezek a gárda csapatok Cyrill nagy­herceg utasítására elvonultak a kastély aló! S zászlóikkal vonultak fel a dumá­hoz, hiiségesküt tenni a forradalomra. Ezután; a lázadó matrózok elfoglalták a kastély kapuit, a kertet, továbbnydmu’- tak a cárné lakosztályáig s ott a trón­örökös kiadatását követelték. Csak né­hány jobbérzésü tisztnek és SeTgej Mar­kov hadnagynak sikerült a tengerészek1«: leszerelni, de a trónörökös őzikéi, в park egyéb értékes állatai a matrócok dühé­nek estek áldozatául. A cár családjának küldött táviratait nem kézbesítették, a cárné postáját a kevésszámú hü cseléd­ség nem tudta feladni s a gyermekek egyre makacsabb láza csak fokozta a cárnő növejkvő izgalmát. Levelezését, naplójegyzeteit rendezgette, később min­dent elégetett, mert félt, hogy az egyre szemtelenebb, részleg katonák házkuta­tást fognak tartani. Március elején ér­kezett meg a cár mindenkitől elhagyat­va, csupán hü barátja, Dolgoruki herceg maradt mellette. A viszontlátás öröme után a cár naponta nagy sétákat tett a parkban, havat lapátolt s körülötte a durva, fegyveres örök, akik a cárt »ez­redes* urnák szólították, de egymás között, fül© hallatára, durva megjegyzé­sekkel aposztrofálták. Markov hadnagy hűsége Nem sokkal azután Carskoje Selo pa­rancsnokot kapott s Kotzebue őrnagy­nak sikerült is némi rendet teremteni, a cári családot megnyugtatni, egyben' azonban a duma parancsára a cárék környezetét szétugrasztani. Utolsónak Vyrubova asszony hagyta; el az udvart, ahonnan egyenesen a Péter Pál erőd börtönébe került. A cári család a kül­világgal most már csak a fiatal Mar­kov: hadnagy utján érintkezett, aki a pa­rancsnok jóvoltából apró szolgálatokkal volt segítségükre. Markov hadnagy, aki a cári család sorsát a fékoncolásig hűen követte s j aki fiatal évei legszebbjét a cári család megmentésére áldozta, érdekes könyv­ben irta meg ezek« a tragikusan re­ménytelen időket és szive ttépő komorság árad ki ebből a könyvből, ahogyan a minden oroszok cárja reménytelenül el- | hagyatva., feleségével és öt gyermekévei ; emberfeletti fatalizmussal lapátolja a park havát S rendíthetetlen lelki erővel várja végzetét. A köze’edő tavasz és a megfékazhe- tetlen oroszországi anarchia, a cári csa­lád helyzetét nagyon Súlyosbította. A család egyes tagjait «szakították egy­mástól, hetenként kétszer tehettek csak együtt s a beteg trónörököst DervCnkó matrózra bizták, aki a cári család éve­kig tartó bizalmát, jóságát azzal! hálálta meg, hogy a szerencsétlen, nyomorék gyermeket kínozta, a csizmáját huzattá le vele és különböző nehéz testi mun­kát bízott rá. Simon varga és a kis dauphin esete ismétlődött- itt- meg, a kis dauphin: a francia forradalom és a kis cáré vies az oroszországi felfordu­lás szomOru szimbóluma. A cárné ellen tavasszal vizsgálat in­dult meg, minden áron hazaárulót akar­tak benne fogni, VyrubOva hü komor­nyikjának, Bercsiknek háromezer rubelt ígértek, ha úrnője levelezéséből olyan adatot szolgáltat, mely a vádat megerő­síti, de minden hiába volt. A vádi ösz- szeomlott, mielőtt még felépíthették vol­na. holott hónapokkal azelőtt a pé ter­vári köröknek más témájuk sem volt, mint a cárné árulása. 1917 juliuís végén, éjszaka tizenkettő­kor riasztották fel a cári családot, sür­gősen becsomago'.tatták ruháikat s kö­zölték velük, hogy útra kelnék. Csak másnap reggel hat órakor vitték őket a vonathoz s ott tudatták velük, hogy a remélt és várt szeretett krimi kasté­lyuk fie'yett Szibéria lesz a hazájuk s az ut végcélja: a hideg Tobolszk. Inkább a Péter Pál erőd kazamatáiba A fiatal Markov hadnagy, aki Я Ke- reniskkiralom alatt, katonai igazolvá­nyokkal felszerelve szabadon járt-kelt, Dehn asszonnyal, a cárné egyik udvar- hölgyévé;, állandóan találkozott s apró e’ienforradalmi csoportokat alapítva, a cári család külföldre való szökését pró­bálta megszervezni. A cáméhoz még a Carskoje Seloban lévő kastélyba bee csempészett levelekben a tervről be­számoltak, hogy ezzel is erőt öntsenek a csüggedő cári család tagjaiba, de a cárné a, tervet esztelennek tartván, a: következőket válaszolta : »Alávaló az, aki hazáját ilyen vég­zetesen szomorú időkben elhagyni ké­szül. Tegyenek velünk azt, amit akar­nak, vessenek bennünket inkább a Pé­ter Pál erőd kazamattáiba, de Orosz­országot nem hagyjuk el.« Ez a határtalan lelki erőre valló nyi­latkozat sem tántaritóttá el az agilis Markovot tervétől s Dehn asszonnyal együtt tovább folytatták egyelőre telje­sen kilátásta an szervezési munkálatai­kat. Ebben a munkában nagy segítséget kaptak Nikolaj Markov személyében, aki a mozgalomban »Markov II.« nevet kapta. Markov Il.-nek Pétervárott több titkos lakása volt »Orosz Népszövetség« elnevezése alatt sok ezer cárhü férfiút tartott nyilván, amelyen belül egy tiszti ezredet is csoportosított. A mozgalom a régi orosz forradalmi összeesküvések formáját viselte és az úgynevezett hár­mas szisztémán épült fe’, vagyis minden uj tag csak más három tagot ismer s az ilyen hármas csoportok további hármas csoportok utján a mozga'ómban teljes egészet alkotnak. Mire a mozgalom megerősödhetett vo'na, Kerenskiék ural­ma már megtörőben volt s a |b|ofc©vikiek ©rősen készültek a leszámolásra. A fia­tal Markov a polgárháború várakozásá­ban tespedő időt akarta: kihasználni, az volt a terve, hogy tizenkét tettrekész erős tiszttel és mintegy öl ven főnyi megbízható legénységgel fog a Cars­koje Sdo-i kastélyba -betörni s az á'lru» hába öltöztetett cári családot Finnor­szágba átszökteti. Már több font puska­port gyűjtött össze, hogy ezzel a kas­tély melletti őrházat felrobbanthassák és az ezáltal keletkezett pánikban sike­resen hajthassák végre- tervüket, de mindez c,sak tervezget és maradit, közben pedig a cári családot Szibériába de­portálták. Igen érdekesek a fiatal, lelkes; és naiv Markov hadnagynak közlései arról, hogy Kerensky miért éppen Tobolszkot je­lölte meg a cári Család tartózkodási helyéül. Kerensky az akkori vezető po­litikusok előtt azt mondotta, hogy a cárné Rasputin iránti kegyeletből kérte volna Kerenskyt, hogy engedné ők'« Tobolszkba, közel Rasputin szülőfalu­jához. Ez a fantasztikus, teljesen ellenőrizhetetlen hir minden valószínűség szerint Markov hadnagy feltevése, mert az, orosz forradalom meglehetősen nagy irodalmában erre utalás sehol sem tör­ténik, d© annyi bizonyos, hogy a cári c,salád, ha deportálási helyüket megvá­laszthatták volna, úgy Livádiába, krimi birtokukra vonulták volna vissza, ahol a forradalomnak -bázisa nem volt s a cár ék krimi le telep edése minden bizo ny­nyal egy igen erős ellenforradalmi ké­szültséget hivott volna életre, Szibériában A cári család tobolszki élete «einte csendes, nyugalmas volt. A lakosság tisztelettel viseltetett volt szeren­csétlen uralkodója iránt s a munkásta­nács tevékenység© inkább abban merült ki, hogy az élelmezésüket figyefemmeü kisérj©. Csupán az őrség gyakran válto­zó parancsnokai voltak azok, akik ha­talmi tébolyukban sokszor túlzásokra ragadtatták magukat. A tobolszki Bla- govjetsenskaja templom páterének, Va- sziljevnek a cári családhoz szabad bér járata volt, titkos levelezésüket ő köz­vetítette в amikor Markov hadnagy az organizáció megbízásából üzenetet, cso­magokat vitt Tobolszkba, azokat a pá­férje, ruházatukról gondoskodott és sok szolgálatot tett mindaddig, amíg letar­tóztatták és Szibériába száműzték. A Markov II. által vezetett konspirá- ciós szövetség sehogy sem tudott zöld­ágra, vergődni. Minden komolyabb kon­taktus nélkül, pénztelenül vergődött s a Vyrubova asszony által hébe-hóba ösz- szehozott összegek adminiszítráciás költségek eimén olvadtak el. A Szibériá­ba küldött megfigyelő tisztiek, akiknek a cári csa'áddal és a cárhü szibériai la­kossággal az e.teoforradalími frontot kel­lett volna kiépíteni, legtöbb esetben él sem tudtak jutni Szibériáig s a vidéki házaikba vonult arisztokraták, akik még Kerenszky uralma alatt óriási tőkékkel rendelkezvén, a cári család megmentését elősegíthették volna, gyáván, kishitüen lapultak meg s úgy a fiatal Markovot, mint Markov Il.-őt jóformán meg sem hallgatták. A papság mindig hajlandó volt a cári párért egy csendes misét tartani, de a mozgalomba való aktiv bekapcsolást elhárították magukról. 1918. márciusában a cárt és családját erős fegyveres féderét mellett Toboíszk- ból jekaterinburgba, a »forradalom cita­dellájába« vitték át s julius 17-én éjsza­ka, a jekaterinburgi helyi szovjet ha­tározata apapján, a szerencsétlenekét ki­irtották. A hir a fia tan Markovot Pé­tervárott találta s mivel az első napok­ban a hivata’os jelentések csak a cár meggyilko ását publikálták, a kétségbe­esett Markov a még életben lévőnek vélt család megmentése érdekében a német főkonzulátushoz fordult, aho1 ad­minisztratív utón keze’ték az ügyet, a Hesszenbe küldött jelentésekre válasz nem érkezett s mire Markov Lajos Ernő hesszeni nagyherceggel személye­sen beszélhetett, addigra már nyilván­valóvá vált, hogy a cári család egyetlen tagja sincsen már az élők sorában. Bűneinkért vezekelünk Megrendítsen emberi az utolsó levél, amit a cárné Tobolszkból való elhur­colta tásuk ©lőtt néhány nappal küldött Vyrubovának, amelyben a reménytele­nül hideg, monoton tobolszki napok lepergé-sét írja le: »Itt bűneinkért vezekelünk és itt alkalmunk van a javulás útjára térni, hitünket megvizsgálni és másoknak reménytelen életünkkel példát szolgál­tatni. Fájdalmas tanulság mindez szá­munkra, de ettől a tanulságtól éret­tebbé válunk.« Reményte’en érzés! A Romaniovok korhadó fájának gyümölcsei messze gör­dültek, emlékük már alig él s ki gondol ma még Hesszeni Alicera, a szomorú megpróbáltatásoktól tépett idegzetű asz- szonyra, aki ©gy kis hercegség nyugal­mából került el Russzijába s férjével, öt gyermekével terroristák durva puska- tusainak váltak áldozataivá, mártírokká, hogy vérükkel váltsák meg a tébolyo- dott birodalmat. De a megváltás ideje még nem jött el. A tulajdonképeni ál­dozat: a sok millió orosz, még nyögi a vörös kancsukát в elcsigázva várja- á demokrácia diadaláig a békét és a har­monikus életet. Még meddig tart a várakozás? Erre bizonyossággal felelni épen olyan lehetetlen, mint a mártírokat, akiknek élén az utolsó Romanovok ha­ter hiány nélkül adta át a cáréknak. Solovjov, Rasputin egyik leányának | Mnák, uj életre támasztani. VILLAMOS HÁZTARTÁSI KÉSZÜLÉKEK FILLÉRES BÉRÉRT VAGY HAVI RÉSZLETRE A HALASI VILLAMOSSÁGI RT-nál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom