Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-07-18 / 57. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESlTÖJB julius 18 Ingatlan eladások a városban Szép Gábor megvette Liuka Imréné Karó Erzsébet fefeöszálási ingatlanát 600 pengőért. Csépe Péter, megvette Ángyai Tóth Imréné zsiajnapiusztai 7 hold ingatlanát 600 pengőért. Biuzisáki József és neje Gajabáit Erzsé­bet megvették a Halasi Takiarlákpénztár ör|egisző;őkbeili 3 hold 218 n.-öll! ing|a;t- iiapót 780 pen|gő(éc)t. А К АС társas összej ö vetele örömmel adunk hirt Haas egyik, ed- • dig csak tisztán a sportnak élő egyesü­letének uj iránya megmozdulásáról. A vezetőség hosszú évek eredményes sportbeli munkája után most már együtt­érző közönségének óhaját is teljesíteni kívánta, hogy végre együtt'ássa gond­talan néhány órára azokat is, akik át­érezni tudják, hogy a sport nemcsak ! egyéni érdekeket jäent, hanem egy sok- i kai messzebbmenő cél szolgálatában j egészséges és erős tesitü és tiszta, meg­bízható lelkű és jellemű ifjúság neve­léséhez is igen tekintélyes mértékben hozzájárul. Ezzel az elgondolássá! ha­tározta el az egyesület, hogy a N altkai- . szigeten laugijLSztuis 4-én este 8 órai kéz:- ; detíel egy fagylalt-estet rendez, mely- j n&k keretében osztják ki a labdarugó alszövetség által most megküldött baj­noki érmeket és a labdarugó csapat tagjainak. Utána pedig tánc lesz. Az j est főrendezői: Varga Jenőné, dr. Fü- iöp Sándor és Bodblay Antal. A meg- и hívők szétküldése egyébként most van j folyamatban. ——— j Anyákon у vi hírek — Julius 8. — juiüus 15. — SZÜLETTEK: Simon Sándor és Tóth Afoonyi Erzsé­betnek Károly nevű fiúik. Rosnyai Sán­dor és Baka esi Piroskának Mátyás nevű fiuk. Weinberger József és Hódi Sárá­nak Sára nevű leányuk. Csapi Benő és Novak Ilonának Lásziló nevű fiuk. Ka­tona János és Abrahám Rozáliának Ro­záJia nevű leányuk. Mészáros Antal és Dóczi Borbálának Antal nevű fiuk. Bo­kor Sándor és Keresztúri Annának Ju­liánná nevű leányuk. Krammer Gyula és Horváth Teréziának Árpád nelvü fiuk. Tapodi Vine® és Födi Erzsébetnek László nevű fiuk. MEGHALTAK: Kiár GuSztávné Csömör Erzsébet 51 éves korban. Krisztin Erzsébet 9 hó­napos. Ladányi Frigyes 67 évek. Kaszap Mária 23 éves. Csepreghy István 74 éves, Hugyák Antalné Juhász Marcella 70 éves, Miodok Istvánná Kovács Zsófia 77 éves. Sá.rosi Antal 2 hónapos. Fad- gyas Zsófia 30 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Sonkoly János Tóth Eszterrel. Pala József turkevei lakos Lesik Ilonával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Mózer József Terbe Ro-zinával. ar~~niTr."~~r-—■'---------~a Halasi gabonaárak Julius 17 Upbuza 80 kg=os 14* *30 P, Rozs: 7*70 P, Агра: 8*50 P, Zab: 8*50 P, morzsolt Tengeri: 10*— P, csöves Tengeri: —.— P, Uj=burgonya: —*— P. Ferencvárosi sertésvásár. Arak könnyű sertés 62 —64 közepes 70—72, nehéz 74—76 fillér. SPORT Í gának megnyerése és több egyéni baj­nokság is azt mutatják, hogy birkózóink jó előjelek között veszik fel a. harcot az i dén is . A №. Kiskunviadalíon nagytan erős I gárdát tud felvonultatni Halas. Ebben a sportágban győzelmet várunk fiaink­tól, hiszen olyan gárda áll ki. a sző­nyegre, amilyen már régen képviseltei egy vidéki város birkózósportját. Légsulybam Kocsis Balázs, az ifjúsági bajnok Virág, a 11. osztályú versenyen olyan szépen szerepelt Ujfaiussi, Sár­közi és Sárvári, pehelysúlyban Mam­ién a nagyerejü, Delia, Sárközi és Pá­ré j, könnyüsuíyban Varga, Soós, kis- középsulyban Fekete, Nagy Béa, tiagy- középsulyban Bodolay, Körösi, kisnó- hézsulyban a kétszeres bajnok Záborsz- ky és Kelemen, nehézsúlyban pedig Ko­vács Mihály azok a versenyzők, akik méltóképen képviselik Halas szineit a j №. Kiskunviada’on. j Ha azután a viadalig leigazolhatok lesznek azok a versenyzők is, akik kü- ! Ionosén a nagyobb súlycsoportokban } erőstiik meg nagyon a csapatot, akkor I igazán nagy eredmények várhatók bir- j kózásban. A két leendő KAC verseny-« i zöről egyenlőire csak annyit árulhatunk ! el, hogy az egyik a csehek ellen, a i másik a finnek ellen képviselte az or- j szag szineiit. I Birkózásban tehát nincs hiba. A ver- i sen у z ők jó formában várják a viadalt és bíznak abban, hogy az idén is meg­fogják tenni a kötelességüket. (Folytatjuk). Jánoshalmái T. E. - KAC 2:1 (0:1). Biró : Martinék, Egy hónapos meccs-szünet után Já­noshalmán mérkőzött a KAC vasárnap és vereséget szenvedett. A mérkőzés első félidejében a KAC nappal szemben I is nagyszerű játékot — iskolajátékot — mutat, melyért a soviniszta jánoshalmi közönség is sűrűn, megtapsolja. Már a ! 8. percben Sonkó veszedelmesein tör a i kapura, de Újvári a 6-os körül elvágja. I A bíró sípja: szól, a jánoshalmai kapus ' 11-ashez készül, protestá'.ás nincs és a i játékvezető mégis a 16-osról diktál sza- ' badruigást, melyet Holló fölé vág! Érde­Rovatvezető: Dr. Bácsalmási Antal. Seregszemle Halas versenyzőiről a III. Kiskunvidal előtt И. BIRKÓZÁS. Már az I. Kiskunvi adaton is nagy­szerűen szerepelt a halasi birkózógárda!, pedig akkor kezdők voltak és a kecs­keméti hires birkózó sport válogatót!!) versenyzőivel kellett megküzdeniök. Az­óta rohamos fejlődésen ment át a halasi birkózógárda. Kalocsán majd mindem súlycsoportban halasi versenyző győ­zött, de a déli kerület esapatbajnoksá­1 kés és merőben szokatlan ítélet! Két » perc múlva ismét Sonkó tör ki, de a kapufa ! kegyes és vissza, pattan a biztos gól- I nak látszó labda. A KAC nagyon szé- j pen és nagy fölényben játszik. Csak í néha-néha fut te a JTE, de veszély í nincs. A 21. percben ismét a balszárnyi I rohamoz. Sonkó élesen lő a kapura és j a szemfüles Tóth csak bebiztosítja a gólt! Holló két lövése kecsegtet siker­rel, majd beadását védi Zámbóaz utolsó pillanatban Tóth, elől Nagy taps j-uíafl- . mázzá Sonkó kapás lövését, mely ott zug el! a kapu mellett. 1 A második félidőben a JTE már a 6. percben egyenlít, Vujkov közeli lövése Kulcsár hasa alatt a hálóba megy. Még mindig a hazai csapat támad és a 15. percben Kovalesik egészen közelről megszerzi a győztes gólt. A KAC most komolyan be.efekszik a játékba és egy- kapura játszik, de a tömörülő védelem ellen pines orvosság. Sonkó két lépésről1 mellé lő, Tóth kézzel szerez gólt, de érvénytelen, Gsincsák jó helyzetben ké­sik. A forró Kristófot és Sonkót kiál­lítja és ezután már a helyi csapát is felszabadul a nyomás alól, de hama­rosan vége van a mérkőzésnek. A mérkőzés nem reális lefolyású, mert :a játékvezető — nem rossz indulatból, állandóan a KAC-ot sújtotta téves ítéle­teivel. A győztes csapat lelkesedéssel határtalan szívóssággal küzdötte végig a mérkőzést és ha a győzelmet nem is, de döntetlen eredményt érdemelt meg. Zárnbó, szerencsés kezű kapus. A j védelem és a csapat legjobbja Újvári : volt. A fedezetsor szürkén, de megbíz­hatóan látta el feladatát. Nagyon meg­erősödött a csatársor. Káiozi, Kecskés és Kovialcsik voltak jók. * A KAC edzőmérkőzésnek vette a ta- I láíkozót és csak akkior kapcsolt rá, j amikor a JTE vezeted:. A csapatból jól ! játszottak: Szvetnik, Sonkó és Holló, j Kelebia is benevezett а СИ. Kiskunvia- i diaira, de a Liga elnöksége nem Ijbgadf- : háttá el nevezését, mert későn, a neve­zési határidő után futott csak be. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS A CsENPBIZTOS LEÁNYA ■1 REGÉNY Folytatás 33 A pap egészen elkeseredett a kurá­tor csipkedéseire s kissé erélyesebb' hangon válaszolt kötözködéseire. De ez még bosszantóbb hangon felélt: — No, no, hiszen1 nem tisztelete» urra mondom, hanem hát úgy szokták mon­dani, ho gy mást besz él Bőd ó né, mikor a bor árát kérik. Hát majd: ilyenformán jártunk most mi is. Csakhogy ezzel el nem ütjük a dolgot, mert az eklézsia csak eklézsia s annak a vagyonát, mig én kurátor leszek, nem pusztítja, po­csékolja senki ember fia. Tisztelete» ur, amint látom, galambot tart. Pedig hát a galamb mind Cerugdossa a nád­tetőt. Lám, mennyi itt a földön a diriíb- diarab nádszál most is, mind a galamb rugdosta ezt le. De hát hiszen jól van, arra való az eklézsia, hogy csináltassa.. Csak aztán bele ne találjon unni!... Én nem is tudom, tiszteletles uram, hogy leszünk, a néppel most is nehéz bírni, ha meg megtudja, miképen pusztítják a vagyonát, csakhogy több terhet róhas­sanak a nyakába, hát bizony baj lehet, nagy baj tehet... Csak én oka ne legyek, mert én megmondtam a ma­gamét!... Ezzel foghegyen elköszönt a szegény paptól s oly kényes léptekkel, amilyen csak kitelt tőle, eltávozott a parókáié­ból. Ez még azonban csak ízelítő volt, még csak ezután mutatta ki Gegős papbosszantási tudományát. Leleményes volt e tekintetben nagyon s amint ész- ! revette, hogy az ilyesmi által tekintélye növekedik, valóságos buzgalommal űzte költözködéseit. Kelemen tiszteletiesnek a sok zaklatás i és keserűség között egyedüli vigaszta- j lása a szép és szelidtelkü Lila volt, aki gyöngéd -szeretétévé« oly sokszor el ; tudta űzni homlokáról a méltaWán üfdö- j zés okozta szomorúságot és szivéből i a jövő iránti aggodalmat. Midőn olykor- | olykor észrevette Lilla, hogy a pap fél- ' revonulva, borús gondolataival: tépelő- i dik, oda ment hozzá, megsimogatta rit- 1 kuló, őszes fürtéit, megcsókolta re- döbe borult nemes homlokát és édes, ezüst csengésű hangján vigasztalta: — Ne búsulj felkern:, jé atyám! Jó az Isten, nem hagyja az el az ö hü szolgá­ját! S ilyenkor a pap mindig meg is könnyebbedéit, ez a szelíd, szereíetlteljés hang olyannak tetszett neki, mint va- « lami angyali szózat, mely felszabadítja | a földi nyűgök súlyos bakójából. — Igazad van, édes leányom, igazad j van, az Ur majd megsegít. Vétkeztem, j hogy csüggedtem, de hiába, gyarló em- « bér vagyok én is! j De bizony ez a csüggedés csak gyak- ; ran vissza-visszajött megint, a kurátor és emberei gondoskodtak róla s Lillának j naponként nyílt alkalma a vigasztalásra. Hej, -sokszor meg kellett simogatnia azt j a gondterhes homlokot: — Légy vidám, jó atyám, ha mindenki elhiagy is e világon, én el nem hagylak! Lilla tulajdonképen csak fogadott leá­nya volt a papnak. A jó tiszteletes még fiatal korában özvegyen maradt s ak­kor tájban vette magához a kis Lillát s úgy nevelte, mintha édes gyermeke vol­na. A faluban különben erről kevesen tudtak, mert akkor a pap még egy tá­voli eklézsiában szolgált, ide csak né­hány éve jött, midőn Lilla már ser dű­lőiéiben volt és nem is szerette- emle­getni, hogy az nem az ő leánya volna). A leány is rendkívüli ragaszkodásl- sal volt nevelő atyjához s az idő szinte kitörölte mindkettőjük emlékéből, 'hogy valaha idegenek is lehettek egymáshoz. Nem hívta a pap Lillát soha: sem másképen, csak leányának, ez pedig a papot jó édes atyjának. Különben Lilla a legnagyobb mérték­ben jnegérdemelte a szeretetet. Mért nemcsuk angyali jóságu volt, hanem olyan .ügyes, gondos gazdaasszony is tett belőle, hogy messzei földön párját ritkította s a csekély jövedelemből nem­csak a házat tudta ellátni, die még ta­karított is meg valamit. És úgy örven­dett ilyenkor, olyan örömmel mondta magában: — Majd jő lesz az én jó atyámnak öreg napjaiban! S amint az ilyet észrevette a tiszte­lendő, kimondhatatlan öröm fogtai ei szivét, hogy, ime, mégis van hát a földön valaki, aki,- hozzá igazán ragasz­kodik! Ilyenkor minden mást el felejtett; a sok ember rosszaságát elfedte szemei előtt ennek az egynek jósága. Aztán, bár a külsőségekre nem stakat adott a tisztelendő s jól tudta, hogy a testi, szépség múlandó, — mert csak épen a lélek szépsége marad meg mind­örökké, — azért bizony Lillára e tekin­tetben kiviétéit fett S olyan büszke volt rá, ha észrevette, hogy valaki ámulva tekint rá. - ( Mert Lilla valóban nagyon szép volt. Magas, karcsú termeténél szebbet nem i faragott még Szobrász vésője, sürü, fe- 1 kete haja, ha leeresztette, majd a föl­dig ért, sötétkék szemei olyanok voltak, mint a hamvas kökény, finom metszésű arcán apró gödröcskék látszottak, me­lyek, hia mosolygott, valami sajátságos bájt kölcsönöztek egész valójának. Egy nap maga volt otthon Lilla- s miközben a kertben veteményeit gyom- lá'lgatta, szomorúan arra gondolt, hogy miért is bántják hát az ő szegény jő atyját, holott az nem vét senkinek, sőt mindenkinek a javát akarná. Külö­nösen az a kurátor, vajjón miért üldözi folyvást oly kíméletlenül? Oh, annak bizonyosan rossz embernek kell fenni! Amint így tép©!ődött magában, egy­szerre csak hirtéen megnyílt az ajtó s belépett rajta a — kurátor. Lilla még soha sem beszélt ezzel ! az emberrel, csakis úgy távolról látta s • mindig olyan félelmesnek, ijesztőnek tet- : Szett neki azzal a durva, dölyfös arcá- j vei. Hanem amint most megpillantotta, I valami különös bátorság szállotta meg ! -a szivét s szinte szerette, hogy szem- . közt lehet evvel a rettentő ejmben-eí, j laki az ő szegény jó atyját annyira ül- j dözi. j Hirtelen felállott hát -a; vélemények közül, kiegyenesedett s felemelt fővel . várta a féelmes ellenséget. A kurátor 1 látván, hogy Ott valaki van, arrafelé J tartott, miközben kajánul mosolyogva, ! döfölgette botja végével az elébe ke- I rülő göröngyöket. Bizonyosan valami i újabb bosszantást találhatott most ki, I annak örvendezett előre. ’ (Szombati számunkban folytatjuk). Nyomatott a Helyi Értesítő Lapváüala nyomdájában, Kiskunhalason, Moinár-u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom