Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-06-20 / 49. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE junius 20 A levente-verseny eredményeit az alábbiakban közöljük. A iszakiaszgyiakioriátokion a 3-ais bizottság pontozása alapján: 1. Belterület 1. század, 4. szakasz (Vida). 2. Rekettye puszta (Vida). 3. Bogárzó puszta (Novak). 4. Belterület 2. szd. 1. szakasz (Lakatos). A zártrendü szakasz gyakorlatokkal egy időben történt 120 versenyző e'őm érkezése : síkfutás, staféta, súly,lökés, magas- és távo’Ográsban. E nehéz munkát Szabó Antal igazgató, főoktató teljes szakértelemmel végezte el. Délután hiáromnpigyde 4 órakor zeneszó mellett vonult fel 1500 levente miniden igényt kielégítő katonás rendben; 4 órakor megkezdődött az ünnepély. Teljes elismerést váltottak ki a tenés szabadgyakorlatok, puska, bot gyakoriátok; a farkas kölykök oktató gyakorlatai, a szép gúlák. A nagy számban megjelenő közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a nehéz körülmények között betanult gyakorlatokat. Az atlétikai versenyek eredményei: 100 m.-es síkfutás, senior: 1. Lukácsi (12.4), 2. Balogh, 3. Richter. — Junior: 1. Lantos (12.3), 2. Kollár, 3. Nagy Cz, János. Főiskolás leventék: 1. KulcSár (12), 2. Deák, 3. Winter. 1500 m. síkfutás (40 induló). 1. Katzenbach (4.28), 2. Rékasi, 3. Magda István, 4. C'SaplárOíS. Igen jó eredmény. 4-szer 100 m. staféta: 1. Belt. 1. szdj, 1. szakasz (Lukácsi, Jäger, Richter, Körösi). 2. Belt. 1. szd. 2. szakasz, 3. Fehértó. Kötélhúzás: 1. Rekettye, 2. Tajó, 3. Göböljárás. Pentatlbn: 1. Rekettye 7 pont, 2. 1-ső ,1: század, 1. szakasz 21 pont. 3. Al'sószál- lás '25 pont. Magasugrás, szenior: 1. Weiszberger 150 cm. 2. Tóth Antal 145 cm. 3. Richter 145 cm. — Junior: 1. Lantos1 Lajos 146 cm. 2. Gömböcz József 143 cm. 3- Kar- kesz. Balázs 140 cm. Sulyílökés, szenior: 1. Brecska Mihály 9.85 m. 2. Paprika Sándor 8.18. 3. Szia- kálil Benő 9.15. — Junior: 1. Masa Imre 11.10 (5 kgr. golyó). 2. Lantos Lajos 10.93. 3. Karkesz Balázs 10.50/ Távolugrás, szenior: 1. Paprika Imre 5,.25 m. 2. Körösi Mihály 5.18. 3. Lul- káCsi Gábor 5.12 m. — Junior: 1. Lantos Lajos 5.11 m. 2. Szurok Mihály 4.70. 3. Karkesz Balázs 4.57 m. Birkózó verseny. Légsuly: 1. Paréj, 2- Gseszneki. Pehelysúly: 1. Ujfalussy, 2. Delia. Középsiuly: 1. Fekete László, 2. Körösi. Fekete László szép és technikás birkózása meglepetés. A versenyek befejezése után a közön- iség megértésének és áldozatkészségének jelét, a tisztelstdijakat osztotta ki dr. Fekete Imre polgármester, aki a díjazáson felül kézszoritásáva! is jutalmazta a győzteseket és az arra érdemeseket. A legtöbb pontot szerezte a rekettyéi szakasz, oktatója Vida. A halas Leventék ezzel a zárőünmap- séggeT is bemutatták rátermettségüket, de ugyanakkor dicséret és elismerés illeti meg a ileventeoktatói kart, amely ezt a szép eredményt tudásával és lelkességével biztosította. Anyakönyvi hírek — Junius 10. — junius 17. — SZÜLETTEK: László K. Sándor és Terbe Juditnak Balázs nevű fiuk. Búcsú János és Bajno II vies Máriának Etelka nevű leányuk. Ku- zsel Károly és Vauk Juliannának Péter nevű f iuk. Kaszap László és Német Eszternek László nevű fiuk. Lakos László és Jakab Eszternek László nevű fiuk. Vincze István és Tarjányi Veronikának Terézia nevű leányuk. Sárközi Károly és Koncz Apollóniának Károly nevű fiuk. Valkai Sándor és Farkas Franciskának Zoltán nevű fiuk. László Imre és Pólyák Máriáinak Imre nevű fiuk. P’.agá- nyi István és Itali Vilmának István nevű fiuk. MEGHALTAK: Sztankovics Béla 13 éves korban, Zseni Pálné Gö lér Zsuzsanna 67 éves, Kocsis Jánosmé Denke Erzsébet 79 éves, Ben esik Imréné Steyer Anna 65 éves, Proeh Jánosmé Ritschel Franciska 61 éves, Kovács István 59 éves, Müller Pál 1 éves, Sárközi Károly 1 napos, Abrahám István 84 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Mózer József Terbe Rozinával. Vasút József ketebiai lakos Dobó Matilddali. Pettő Antal Buda Teréziával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Rá ez Miklós siófoki lakos Nagy Erzsébettel. Nagy Antal Szili Jolánnal. Csúcs István szegedi lakos Berta Juliannává’. Nagy K. Dezső Budai Máriával. SPORT Rovatvezető: Dr. Bácsalmási Antal. BIRKÓZÁS. A Szegedi Vasutas SE birkózóesíapalfának vendégszereplése mindinkább növekvő érdeklődést vált ki Halas sportközönségéből!. A Szegedi Vasutas birkózó- sportja, mint minden magyarországi vasutas csapaté, országos viszonylatban is számottevő tényező, hiszen ottt nagyobb a szereplési tehetőség és az állandó versenyek füzében kifejlődhetnek a tehetséges birkózók. Junius 29-én kerül megrendezésre ez a nagyszabású birkózóverseny. A kelt csapat közel egyforma eséllyel száll a 1 küzdelembe, ami csak növieűi a verseny szépségét és izgalmassá teszi a küzdelmeket. Az érdeklődés központjában a liégsulyu birkózók összecsapása áll, hiszen Dobó, a »vidék legjobbja« és Pallós személyében olyan két versenyzővel rendelkezik a vasutas csapat, akik a üegt- jobb magyar egyesületben is komoly értéket .jelentenének. Viszont a KAC is a légsulyban a legerősebb. Kocsis, Vir rágh, Sárvári, Sárközi, Ujfal’usi és Paréj .azok, akik ebben a súlycsoportban rendelkezésre álanak. Itt Kocsis & kiemelkedő klasszis, aki az ország minden iégsulyu birkózójával egyenlő eséllyel! veszi fel a küzdelmet, ha komoly formában van. Nem kisebb tehetség Virága lsem, aki betegsége után már megkezdta edzését. Legerősebb, legkeményebb lég- sulyu birkózónk azonban Sárvári, aki a tréningeken nagy formát mutat és aki leszokott deffenziv harcmodoráról. Az újabb .generáció képviselői Sárközi és Paréj, vaamint az edzéseket ritkán látogató Ujfaíusi is komoly tehetségek, akik megfelelő munka után a legjobbak közé is befuthatnak. A verseny tehát nagyszerű küzdelmet hoz a légsulyban. A birkózószakosa- tály indítványára a Szegedi Vasutas lég-, pehely- és könnyüsulyban több verseny - : zőt is indit azért, hogy ezekben a súlycsoportokban a KAC is elindíthassa va- j lamennyi versenyzőjét. A szakosztálynak ■ ez az újítása azt eredményezi, hogy a j Péter-Pál napi birkózóverseny a klub- ! közi jellegen felüli, gyönyörű küzdell- 1 meket fölvonultató eseménnyé válik, I úgyhogy a közönségnek minden igénye- ! két kielégítő versenyben lesz része. ! Г-Т-* Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS С А V SENDBIZTOS LEANYA Folytatás 25 Kóboigá%ai közben, éjjel Szállásra rendesen a tanítókhoz szokott betérte, de olykor, hat az idő úgy hozta ki magávaly vagy ahol szives fogadtatásra nem számíthatott, be sem Imént a faluba; hanem másutt keresett magának alkalmatos éjjeli szállást, A dörgést jól tudta már minden határban s annak idején csak ihent egyenesen a jól ismert helyre. Emitt egy elhagyatott tanyát tudott, más helyen lakatlan pásztorkunyhót, üres csűrt, viagy, egyebet, ide szükség esetén meghúzódott gjz erdőben vagy akár valami utszéli temetőben is s egy nagyobb sírkő enyhében épen blyian nyugodtan elaludt,, mintha csak (valamelyik vendégszerető tanító szénáspadlásán nyújtózkodott volup.. \ Egy Szép nyári napon, épen akkortáj- ban, mikor a Kökényesi kis leánya ©.veszett, egy Tiszaparti község határában esteledett rá az idő. Nem messze vont mór a falu, be is érhetett volna köny- ny©n, de ott fösvény, magának való tanító lakott, akiről már B.encze, a környékbeli kollegák nagy mulatságára több rendbeli verset is irt; nem tartotta hát tanácsosnak, hogy hozzá forduljon éjjeli szállásért, hanem elhatározta, hogy a temetőben üti fel a sátorfáját, ahol hálásra különben is felette alkalmas helyet tudott. A temető jó messze feküdt a falutól s meltette egy keskeny, begazosodött dülő- ut vezetett el, amelyen vajmi ritkán fordult meg valaki. Ennélfogva annál jobbREGÉNY nak kínálkozott az éjjeli szállás, mert még csak attól s©m tehetett tor tani. hogy valami szekérzörgés felzavarja csendes ólmából .az embert. — Nem megyek feléd sem, komisz kosta, — mormogd Bencze magában-, — különb házigazdát tudok én itt, mint te. Ez, ha enni nem ad is, de i legalább fedél alá juttat s nem nézi ki ! a szegény utas embert! Azzal beugrott a keskeny árkon, mely ] .a temetőt a dülő-uttól elválasztotta s j az árokparton szép csendesen tovább j ballagott. Meglehetősen besötétedett már j s Bencze óvatosan Iépdegélt, hogy va- j lami pocokturósban vagy tuskóban fel I n© bukjék, vagy pedig a kökénybokor | meg ne tépje a nadrágját, mert hiába, j nem igen mutatkozott rá kilátás, hogy | ! mostanában másikat adjanak valahol, j I Nem sokára egy régi, mohos, vastag \ i fejfához érkezett, amely nagy csomó | I sürü akácfa-növés közül sötétedett ki. j I — Jó estét, Nagy István nemzetes i 1 uram, — szólalt meg Bencze a fejfára tevén kezét, — jó estét, én vagyok itt, én, a régi jő ismerős, hiszen pihen- j ! tem már meg itt nem egyszer-kétszer, ! de most nem fogadhatom el a vendégszeretetét, úgy látom, mintha az idő ki- j csit esőre állana, hát odébb megyek job- bacska fedél alá. No, nem messzire, í csak ide a tekintetes Bödi Balázs úrhoz ni, ott nem érne az eső annyira s aztán j ő kegyelme is szívesen lát engem. Csen- I des, nyugodalmas jó éjszakát kívánok! Ebben a temetőben sok ízben járt már Bencze s ha nappal ezen vidékre vetődött, hüsö'ni rendesen ide szokott valamelyik nagyobb síremlék mellé telepedni. Ezért nagyon jól tudta a járást, s most is egész biztosan, tétovázás nélkül igyekezett a .legalkalmasabb sírhelyhez, akár csak haza ment volna. Nem messze járhatott már a Bödi család sírhelyéhez, .midőn egy nagy kökénybokor tüskéibe beleakadt a nadrág- szára. Amint r.agynehezen kibontogatta a fogságba került ruhát, féke pillantott s azt vette .észre, mintha valami emberi alak sötétének néhány lépésnyire közelében. Más bizonyosan megdöbbent volna ilyen találkozáson, de Bencze nem szökött megijedni, semmitől s most is egész nyugodt lélekkel kezdte szemlélni az alakot. De biz az nem, mozdult, csak csendesen állt egy helyben.. — Nini, ez valami uj fejfia itt, — szólt Bencze, amint szeme a sötéthez jobban hozzászokott, — de ugyan kié? Nevezetes embernek kellett tennie, hogy nem. sajnálták tőle a fát! Már csak megnéztek, illő, hogy megismerkedjünk! Meggyujtotta1 hát a lámpását s oda lépett vele ahhoz a sötétlő tömeghez. —• Mondom, hogy uj fejfa S lám .ni, úgy ütötték agyon a gazdáját, mert vörösre van festve a fa. Ejnye no; de hát úgy is csak m©g kell halni mindenkinek, akár csapják agyon, akár sem! Azzal tovább ment, égő lámpásával úgy botorkálván odébb a sírok közt, mint valami üdére s ha valaki látni találta messziről, nyilván nem is gondolhatott egyebet. Végre ©lérte Bencze a kéréséit éjjeli Szállást. A lámpa egy nagy, terjedelmes, tömegre vetette rezgő világát. Ez volt a Bödi úri család síremléke. Épen1 a temető szögletében állott, az árok saomNyomatott a Helyi Értesítő Lapváüeda nyomdájában, Kiskunketeson, Молаг-и. 1 szédságában. Roppant nagy, otromba, téglából, emelt, csodálatos alakú építmény volt, amelyen valami falusi kőrni- ves remekelt hajdanában. A Bödi családi rég kihalt s az emlék nagyobb részének rossz téglái ijs ©’.málladoztak már, I haném az eleje még teljes épségében I fennállott s aki a .gaztól, törmeléktől j oda férhetett, a befalazott márványtáb- láról elolvashatta: kik fekszenek itt s mikor haltak meg? Voltak vagy tizenöten, de a teigbaía’jmasabb Balázs ur tehetett köztük, mert a neve- legnagyobb betűvel- volt metszve. Az emlék körül ! valamikor iszalagot ültettek, de ez már ügy elhatalmasodott, hogy az egész romot vastagon borította és sürü, vékony, összekuszálódott ágaival áthailan, erős falu sátort képezett. Különösen pedig a márványtábla fölött, ahol az em- í lék tetejére is felfolyt; itt fennáHva is { megférhetett volna egy ember alattiai. ! Benczének ez volt egyik kedvenc te- • m©töi tanyája. Most is egész megelége- ! déssel állott hát meg az iszalagbozót nyílása, előtt s mint az előbb, Nagy István úriamnak, úgy itt is egész barátságosan beköszönt, mintha, csak valami 1 régi jó ismerősökkel beszélne: — Jó estét kívánok, tekintetes úri család, különösen pedig tisztelt Bödi Balázs ur! Egy kis éjjeli szállást kérek, tudom., hogy szívesen látnak, ennélfogva bátor teszek úri portájukra be is lép de- gélmi. Azzal négykézlábra ereszkedett Bence к elkezdte a sürü iszalag-bozótot kezeivel széjjel hárítani, hogy bebújhasson. Alig hogy hozzáért azonban a bozót- I hoz, hirtelen nagy zörgés támadt oda- I bent s azt érezte Bence, hogy valami rendkívül puha test csapja meg az arcát, a lámpája pedig felborul, elalszik. (Szombati számunkban folytatjuk).
