Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1934-03-31 / 26. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 31 Äz éhező Oroszországban szülők gyermekeiket, gyermekeik szüleiket eszik meg és szappant főznek az emberekből A hazatért szanki hadifogoly minden poklot felülmúló szovjet kegyetlenkedésekről nyilatkozik ' Ez 'év februárjában hírt adtunk már arról, hogy Rozmaring János 49 éves szabómester 19 évi orosz hadifogság után hazaérkezett Szánkra. Megírtuk akkor, hogy a szerencsétlen ember mennyi huzavona után tudott csak ismét hazatérni. Éhesen lerongyolódva érkezett meg Rozmaring. Most a pécsi esendőrkerület előtt mondta el oroszországi élményeit. Rozmaring megrendítő vallomását az alábbiakban szószé rint közöljük. Megérdemli, hogy elolvassuk és elmélkedjünk felette: — Az Oroszországban uralkodó állapotokra vonatkozóan elmondotta, hogy 1929. évben az összes gazdákat véleményük megkérdezése nélkül összeírták a kommungazdálkodás vezetői. A gazdákat 4 részre osztót- j ták: nagygazdák, középgazdák, kis- I gazdák és földművesek.’ A magántu- i lajdont teljes mértékben megszün- j tették, amibe a kisgazdák és a napszámosok örömmel mentek bélé. A nagy- és középgazdák azonban tiltakoztak a magántulajdon megszüntetése ellen. Bitófákra kerültek a gazdák A kommun vezetősége elrendelte a mezőgazdák ingatlanainak és ingóságainak állami tulajdonba vételét és ezzel megkezdődött a harc a vezetőség és a gazdák között. A nagy- és a középgazdák a kisgazdákat és a napszámosokat igyekeztek lebeszélni arról, hogy a kommungazdálkodás- ba belemen jenek. Ennek következtében a nép a kommungazdálkodás ellen lázadozni kezdett. A lázadókat kimondották ellenforradalmároknak és szigorú bánásmódban részesítették őket. A legkisebb büntetés: Szibéria 1930. év elején a gazdákat kezdték kirostálni. Akiket megbizhatók- nak tartottak, azokat hagyták dolgozni, a megbízhatatlanokat (szabotá- lókat) pedig összeszedték, összes j vagyonuktól megfosztották és inter- ! nálták Szibéria néptelen vidékeire, j Elszállításukkor rajtuk való ruháza- j tűkön és 10 napi élelmen kívül semmit sem vihettek magukkal. Az in- j ternáltak elszállítását tehervaggonok- ■ ban eszközölték. Úgy a felnőtteket, í mint a gyermekeket belezsufolták a vaggonokba, az ajtókat leplombál- j ták és úgy szállították őket. А ко- i csikat csak 3—400 km-es ut után i nyitották ki szellőztetni. Az initer- I náltak közül az úton a rossz bá- j násmód és iaz éhség miatt sokan j meghaltak. Különösen nagy szén ve- ‘ désnek voltak kitéve a nők és a gyermekek. Az internáltakat a vasút- ' vonal végállomásától még 2—300 km. távolságra gyalog kisérték amíg elérték a számukra kijelölt he- , lyet. A nagy hidegben a hiányos ' Öltözet miatt sokan az utón meg- * fagytak. ! ’ : ! 1 1 1 A mindenható kommungazdálkodás kebelén belül ezekután a megbízhatóknak vélt emberekkel megkezdődött a közös élet és a közös munka. Ámde itt is nagy csalódás érte úgy a vezetőséget, mint a munkásokat. A vezetőség okszerű gazdálkodás hiánya miatt tudatlanul, helytelen irányban végezte a mezőgazdasági munkákat, a munkások pedig kapva az alkalmon, szintén nem igyekeztek a többtermelés lehetőségét a szovjet rendelkezése szerint elérni. A vezetőség szabotálást látott és újból megkezdte a megbízhatók és megbizfaa- tatlanok kiválasztását. A szabotáló- kat újból elszállították Szibériába, ahol bányamunkára fogták őket, főként ólombányákban. Voltak olyanok, akik megszöktek és visszatértek ősi lakóhelyükre, ámde ezeket ismét elfogták és börtönbe zárták. A néptől elkobzott állatállományból megfeldő gondozás, hajlék és takarmány hiánya miatt egy év múlva alig maradt valami. Az állátok nagyrésze elpusztult, beteg részét pedig lelövöldözték, úgy, hogy 1931 nyarán a mezőgazdasági, munkákhoz az igás jószág már nem volt elegendő. A következő vetési idényben nem volt elegendő emberanyag, mert nagyon sokain száműzetésben és börtönökben sínylődtek és éhenhaltak. A vetőmagvakban szintén nagy hiány mutatkozott. A munkások is éheznek A kommun vezetősége a dolgozó munkásokat nagyon rosszul élelmezte. A családfő és a dolgozni tudók kapták csak meg a napi fejadagot, a munkaképtelenek és a gyermekek nem vétettek tekintetbe. Az élelmezés nagyon kevés és rossz volt. A kenyéradag naponta 300—800 gr. továbbá egy liter burgonya, kukorica, vagy répaleves mag- olajjal főzve s ebből is nagyon ritkán jutott elegendő. A lakosság mindig azt hangoztatta, hogy a cár idejében a kutyájuk is jobban élt, mint most ők. Ugyanezen idő alatt a kommun ban dolgozó munkások az élelmezésen kivül 3—5 q. tengerit kaptak évi bér fejében. A malmok csak az államnak dolgoznak és igy a nép kénytelen terményeit házilag mozsarakban lisztté tömi. A gyermekeket is bebőr- tönzik 1931. év tavaszán a népre kereseti adót vetettek ki. Aki azt nem tudta fizetni, annál házkutatást tartottak és adó fejében mindenét elkobozták. Voltak esetek, amikor a mezőgazdasági munkások megélhetésük könnyítése céljából zsebeikben egy kis terményt rejtettek el, hogy azt magukkal elvigyék. Ha a motozásnál ezt megtalálták náluk, a rögtöni télő bíróság 10—15 évi kényszer- munkára vagy börtönre ítélte őket. A gyermekeket pedig, akik nem tudtak dolgozni, 6 évi javító intézeti nevelésre ítélték. A szovjetgazdálkodás szerint a munkásoknak napkeltétől 22 óráig kellett dolgozni, majd gyűlésre ültek össze, ami 24—1 óráig is eltartott. A kommunista előmunkások már kora reggel felriasztották a népet és munkába kergették. Aki a munkából engedély nélkül bármi oknál fogva elmaradt, attól bizonyos időre megvonták azt a kedvezményt, amit munka vagy élelmezés fejében kapott. 1932. évben nagy éhínség volt Ukrajnában és a szovjet vezetőség megengedte, hogy a munkások munka keresés céljából utazhattak az ország minden részébe. Az utazások tehervonatokon történtek s még a vonat teteje is tele volt utasokkal A vasútvonal mentén sűrűn lehetett találni a vonatról leesett és elgázolt utasokat. Ez volt a szegény proletár utazása a nagy Szovjet- Oroszországban a megélhetés után. Umánszkaja község a cár idejében igen gazdag volt. Ezt tudva a szegény éhes lakosság, ezrével utazott oda, hogy ruházatuk kicserélése fejében egy kis élelemhez jusson. E községben van egy nagy szappan- gyár és a gyár kommunsta vezetősége, látva a sok éhező népet, csalogatta őket a gyárba, azzal az ígérettel, hogy munkát kapnak. A nép ezen az alkalmon kapva, bement a gyárba, ahol a vezetőség rendelkezésére az embertelen gyári munkások lemészárolták őket és szappant főztek belőlük. E hírek a gyárból kiszivárogtak és a szovjet vezetőség vizsgálatot rendelt el ez ügyben. A vizsgálatnál megállapították, hogy a hírek megfelelnek a valóságnak, mert a házkutatás alkalmával 200 diarab emberi koponyát találtak. A szovjettörvény a gyár vezető embereit golyó általi halálra, míg a néhány alkalmazottat 5—10 évi börtönre ítélte. A szovjet hatóság látta, hogy a mezőgazdasági munkálatok azért nem sikerülnek, mert a nép ellensége a szovjet hatalomnak és szándékosan nem végzi a munkát abban a mederben, mint ahogy azt a rendelkezések előírják. A hatóságok még szigorúbb rendelkezéseket léptettek életbe és a letartóztatások szinte napról-napra növekedtek. A munkások arra hivatkoztak, hogy kizsarolva és rossz élelmezés mellett jobb munkát elvégezni képtelenek, viszont a kommun vezetők szabotá- lóknak bélyegezték őket. A munkásók nagy része az ország különböző részeiben elbujdosott, egyrésze pedig külföldre szökött. Amikor elérkezett a tavaszi idő, nem volt, aki dolgozzon a mezőn. Ekkor a vezetőség a nagy népvándorlást ellenőrizni kezdte az egész Szovjet-Oroszország ban. Gyárakban, városokban és községekben mindenkit leigazoltattak, megállapították, hogy ki honnan jött és mi vei foglalkozott, valamint 1929- től 1933-ig hol tartózkodott. Akiről megállapították, hogy nem az illetőségi helyén van, azt oda vissza toloncolták vagy mint szovjet ellenforradalmárt letartóztatták. Ez idő alatt megkezdődött a meg- bizhaitatlan munkások letartóztatása is. Először a férfiakat, majd a nőket s még a 16—18 éves gyermekeket is össze fogdósták. A börtönökben, ahol 300 férőhely volt, 1000 embert is bezsúfoltak. Ezután megkezdődött a G. P. U. által végzett házkutatások és kinzások időszaka. A munkásokat, akiknél bármilyen terményt elásva vagy eldugva találtak, efenforrada:! máro knak mondották ki és szabotálóknak bélyegezték. Ezektől elvették minden ingóságukat, terményeiket és teljesen koldussá tették őket. Azután bekövetkezett a nagy éhinség az egész Kaukázusban. A börtönökben százával haltak el a bebörtönözötlek, akiket tömegsírban temették el mint az állatokat. Az éhség következtében nemcsak a börtönökben, hanem a szabadon lévő emberek is nagyszámban haltak el. Akik az éhség miatt lázadoztak, azokat a G. P. U. emberei halomra lövöldöztek és azt mondták, hogy az ilyen forradalmárokat mind le fogják lövöldözni, amíg él nem ismerik ;a szovjet hatalmát. A temetőkben a hullák 100— 200-ával temetetlenül heverlek és voltak esetek, hogy széttépték őket olyannyira, hogy a hozzátartozóik fel sem ismerték őket. Számtalan- eset volt, hogy az anyák megették gyermekeiket, a gyermekek az apjukat és az emberhúsból sülteket készítettek és kocsonyát főztek, amit a piacon élelmiszer gyanánt árultak. Ilyen esetek leginkább a városokban fordultak elő. A nép az éhség következtében kutyákat, macskákat, patkányokat és mindenféle undorító állatokat felhasznált élelmezésül. Éhség pusztít a szovjet- pokolban A nagy éhinség után a szovjet kormány a Kaukázusban elrendelte a népszámlálást. A népszámlá'áis adataiból megállapítást nyert, hogy 18 ezer lakosságú községben alig maradt 3—4 ezer ember. A fent leírtakból Ítélve elképzelhető, hogy a megmaradt népnek milyen kedve van a szovjet mezőgazdaságban és üzemekben dolgozni. E számadatok bizonyítják a szovjetkormány népeket megváltó munkáját. Ök ígérnek mindent, de az ígéret kisrésze sem teljesedéit be. Azok az orosz vörös forradalmárok, akik legjobban voltak azon, hogy Oroszországban szovjetkormány létesüljön, már maguk is azt mondják: »Miért harcoltunk mi, nekünk sincs semmink, a népnek sincs semmije és nem is várhatunk semmit.« е.гвгг-втяивгт-пгг.ъ Meglepő olcsó áron vehet cipőt Szakáll Imre cipőüzletében nfi cipő ügyes számok 7.— „ divat cipők 9 — 10.— férfi „ II. P-től Vlinden pár cipőért személyesen vállalom a felelősséget
