Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-01-11 / 3. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 11 Betyárvilág az Alföldön Hogy irtotta ki Ráday gróf, királyi biztos a betyár „maffiát“ A szegedi vár rejtelmes története Robog a halálvonat. Ideje is volt. A sötét éjszakában mint kél véres szem1, piroslottak a vonat lámpái. A mozdony szuszogá- sa, a kerekek dübörgése egyre fo­kozódott. Mi lesz itt néhány pillanat múlva? Romhalmaz, jajveszékelő emberek zűrzavara, ártatlan emberek teme­tője. I A betyárok közben megoszlottak. . Az egyik rész a töltés túlsó oldalán helyezkedett el, mintegy ötven lé­pésnyire a bakterháztól. A vonat vígan zakatolt. Nem mesz- sze már a város, ahová igyekezett. Gyorsabban ás ment a kelleténél, ta­lán álmos volt már a vonatvezető, j vagy fáradt is, mert a nyitó pályán j szabadjára engedte a kezdetleges í gőzmasinát. De ez nem gátolta meg i abban, hogy a bákterház felé érve, ki ne hajoljon és ne kiáltson oda jó­éjszakát a virrasztó baktemak. Ak­koriban ugyanis, nem voltak szigorú . szolgálati szabályzatok, a vasutak mentén kedélyesebb volt a szolgá­lat ,de különben is ismerték egymást. Rózsa Sándor hangja parancsot osztott. Otthagyták a már félig fel- íeszitett postavagont. A fegyvereiket markolták fel és a vezérük után visz- szahuzódtak. A vonat utasai nem merték követni a hátráló betyárokat, akik most már különböző pontok­ról lövöldözni kezdtek. Mindegyik a;z ellenfelét figyelte és nem vették ész­re, hogy a kisteleki országúton vág­tában egy csoport katona közeledik. Csak Rózsa Sándor hallotta meg a lódohog ás t. — Abbahanni, — gyünnek a Födi- maj-orbul, — hangzott a figyelmez­tetés. A betyárok a lovakhoz rohantak és néhány perc múlva a sötétség mindent elleplező takarójába, burko- lódzott a vonatrabló Rózsa Sándor és a bandája. Amikor megétkezett a segitöcsa- pat és a vonat utasainak izgalma is eltűnt, akkor tudták meg, hogy az a katonatiszt a palatínusnak a fia volt: József főherceg. Fellángolt újból a forrada­lom i Illik hát elköszönni is. Ez alkalommal a vonatvezető nem látta szokott posztján a 26-os őr- ; ház bakterját. Kihajolt újra. Körül- 1 nézett, hátha tévedett? Nem látta j sehol. Különös sejtés futott át az : agyán. — Mi lehet ez? Baj van talán? j Újból kihajolt, belemeredt a fény­sugár előtt cikázó sötétségbe és meg­látott valamit. A mozdony előtt alig néhány lépésnyire, mint egy pika, ! úgy meredt eléje a katasztrófát és a tömeges halált jelző sin. A fék- j hez kapott. A másik kezével a szel- lentyüt rántotta meg. Sikoltott a mozdony. Kísérteties, vészes bugása végigsivitott a félelmes csendben 1 szunnyadó pusztán. Megremegett a gép. A fékezés ereje végigszaladt j az összes kocsikon, a vaskapcsok fé- I lelmetesen roppantak, de már késő ; volt. A vonat ráfutott a talpfákra, j oldalt fordult a mozdony és rettentő erővel nekiszaladt a töltésnek. A palatínus fia. Halálos dermedtség pillanatai kö- j vetkeztek. Ezt a dermedtséget egy i puska durranása zavarta meg. Az épen maradt kocsikban, a kisiklás ál­tal okozott ijedtséget egy másik fé- \ lelemérzés zavarta meg. — Itt vannak a betyárok! — har- j sogott végig a vonaton. De azok nem bántottak senkit. A félig felhő- j rult postakocsi ajtaját verték a bal- . iákkal. Csonka cigány kezében dol­gozott a feszitővas. Az ajtó azon- j ban ez alkalommal nem engedett, j A vaspántok közé szorított vastag \ tölgyfa szilárd volt, akárcsak a kő. | — A betyárok már hörögve dől- j goztak. Az emberek a vonaton ez- ; alatt magukhoz tértek. Az utolsó va- j gonból néhány katona ugrott elő. 1 Ropogtak a fegyverek és a betyárok , egy része szintén azokhoz nyúlt. Megkezdődött a harc. Ebben a kritikus pillanatban valaki felszaki- tottá a középső vagon ajtaját és kilépett azon. Sujtásos katonai men­tében, hajadonfővel állott a két küz­dő csoport között. Az egyik katona kezéből kicsavarta a fegyvert és a | betyárokra rontott. A katonák követ- j ték a tisztet, akinek támogatására a | mozdony felől hirtelen segítség ér- : kezeft. A mozdonyvezető, aki a fé- j nyesen izzó tüzpiszkáló vasruddal támadt a betyárokra. De ezek nem várták be a támadást. j A vonatrablás híre óriási izgalmat keltett mindenütt. Azt már senki sem merte volna elhinni, hogy a betyá­rok rablási szándékból támadjanak meg egy vonatot. Más okot keres­tek, amelyet nemsokára meg ás ta­láltak. Bécsben, már az a hire ju­tott el, hogy az Alföldön újból fel­lángolt a magyar forradalom tüze. Azt is beszélték, hogy a támadásnak az volt a célja, hogy megöljék a vonaton utazó ifőherceget. A bécsi körök azt még eltűrték, hogy a ma­gyar Alföldön betyárok lopnak, ra­bolnak, bár ez is érzékenyen érin­tette őket, hiszen az osztrák csend­őrség gyengeségét és tehetetlensé­gét bizonyította, de az újbóli forra­dalom kísérletesétől megijedtek. A király kiadja a parancsot. A vonatrablás hire eljutott Ferenc Józsefhez is. A király akkor még negyvennyolc éves, élete teljében álló férfiú volt. Mindenről tudni akart, ami akkoriban az országai­ban történt. A forradalmat sem felej­tette még el és minden magyar vo­natkozású kérdésben ellenséges ér­zéseket táplált. Mikor megtudta azt, hogy a vonat ellen, amelyen József királyi herceg is utazott, a betyá­rok merényletet követtek el, rette­netesen felháborodott. Öklével csa­pott az asztalra és azonnal maga elé rendelte a kancellárt. Ugyanaznap érkezett Becsbe József főherceg is, akit a király a vonatrablás ügyében személyes kihallgatásra maga elé rendelt. Hogy mi történt ezen a ta­nácskozáson, nem szivárgott ki sem­mi sem, annyit tudtak meg csak, hogy még ugyanaznap igen lako- nikus királyi parancs érkezett Bu­dapestre. Huszonnégy óra alatt előteremteni azt az embert, aki a betyárok ki­irtását végrehajtja! — tartalmazta a királyi ukáz. i i Ez a rendelet óriási izgalmat kel­tlett a, budapesti kancellárián. — Honnét vegyenek elő olyan em­bert, aki a királyi parancsot vég­re tudja hajtani? Mert most már eltussolni semmit sem lehetett. A király figyelme az alföldi esemé­nyekre terelődött és az eddigi ku­darcukért ás ifelelniök kellett. Meg­indult hát a hajsza, hogy olyan eml- bert találjanak, aki erre a vállalko­zásra alkalmas és akinek a szemé­lye a király előtt is megfelelő. — Dehát kicsoda az? Senkit sem találtak a bécsi kor­mány hivatalnokai között erre a fel­adatra alkalmasat. A magyar körök­ben kezdték hát el a kutatást, de itt nagyon óvatosnak kellett lenniök. A magyarokban még akkor is re­bellist láttak, ha azok király- és dinasztia-hűségéről meg is voltak győződve. , i Tűzzel és vassal. [_ Kiadták hát a parancsot. Tűzzel és vassal, kegyetlenül végigszántani az alföldi betyárszövevényen. Sem embereket, sem érdekeket nem volt szabad megkímélni többé. De ki vol­na e célra a legmegfelelőbb? Ez iz­gatta legjobban a bécsi köröket, mert évek hosszú során át számta­lan kísérletük kudarccal végződött. A betyármaffia szövevénye olyan erős volt, hogy nem segített a katonai erők összpontosítása, nem segített az sem, hogy a csárdákat, amelyek­ben meghúzódtak a betyárok, kímé­letlenül lerombolták, az sem segí­tett, hogy felégették a betyárok bú­vóhelyeit, a nádasokat, hogy kipör­köljék onnan azokat. Vérdijat hiába tűztek ki, nem akadt senki, aki el­árulni mert volna egyetlen be­tyárt is. i Majd én msjgteísziem Még abban az időszakban történt, amikor az egyik szegedi katonai pa­rancsnok felváltása a másikat kö­vette, hogy Budapesten valami Rá­day nevezetű gróf a botrányos álla­potokon megdöbbent kormánykörök előtt, mosolyogva hangoztatta, hogy ő egy év alatt kipusztitja az Alföld­ről az egész betyárszövetséget. Az osztrák hivatalnokok tehetetlensége és működésük eredménytelensége ar­ra késztette ,az akkori kormánykö­röket, hogy Ráday Gedeon grófnak kissé gúnyosan hangzó és fennhéj- jázó kijelentéseit fontolóra vegyék!. Felszólították hát, hogy vállalja el, mint kormánybiztos az alföldi be­tyár maffia kiirtását. Ráday nem vállalja el a megbízatást. Ráday, akinek az volt a terve és a szándéka, hogy a király őt ne­vezze ki megtorló közegként, vissza­utasította a megbízást. Mint kor­mánybiztos nem ért volna el ered­ményt, éppen úgy, mint az elődei. Ezt tudta jól. Neki tehát másformáju megbízatás kellett. Korlátlan és csak a királynak tartozó felelősséggel. Mit tett tehát? A kormánybiztosi kinevezést visz- szautasitotta, azzal a hangsúlyozás­sal, hogy mint kormánybiztos, sze­gedi működése eredménytelen ma­rad. > I — Olyan maffiával kell felven­nem a harcot, — indokolta meg Ráday gróf a visszautasitást, — amelynek szövevénye nemcsak a be­tyárok között vonul végig, hanem felhat a magasabb városi körökbe is. így tehát ha mint kormánybiz­tos érkezem Szegedre, attól kell félnem, hogy az említett összekötte­tések révén, minden lépésemet el­gáncsolják, pártfogó közbelépések­kel munkámat megzavarják, amely ilymódon nem érheti el azt az ered­ményt, amelynek véghezvitelére Sze­gedre küldeni szándékoznak. — Csak a király kezéből és csak a király felsőbb parancsára válla­lom el ezt a nehéz feladatot. (Folytatjuk). A halasi rendőrség két detektivje elfogta a legveszedelmesebb tolvaljt és betörőt, aki a közelmúltban szabadult a Csillag Jó fogást csinált a halasi rendőrség bűnügyi osztayának két detektivje a napokban. Elfogták Sinkár Sándort, aki már évek óta csavarog és az életét i ugyancsak már hosszú esztendők óta lopásokból és betörésekből tartja fenn. Sinkár Sándor volt az, aki az utóbbi években csaknem vala­mennyi betörésben és lopásban | részt vett és aki valósággal rette- j gett alakja volt nemcsak a halasi ! bün’özés kr.ek, de a környékben is állandóan lopásokat követett el. A halasi rendőrség figyelme most is­mét Sinkár Sándor felé terelődött, mert az elmúlt napokban feljelentést tett Ber­ger Ibolya Harangos-téri kereskedő, aki a volt Kósa-féle üzletet vett© át. Fel­jelentésében előadta, hogy ismeretlen tet­tes éjjel benyomult üz'et© helyisé­gébe és onnan jelentékeny mennyiségű élel­miszert, fűszerárut és készpénzt lo­pott el. A károsult nem tudott semmiféle nyo­mot adni a rendőrségnek és igy megle­hetősen komplikált nyomozás követte a tettes kézrekeritését. A nyomozás során napokig kutattak a tettes személyének megállapítása ügyében, mígnem megalapították, hogy a tettes csakis Sinkár Sándor lehet. Köz­ben megalapították azt is, hogy Sinkár már hetek óta a Harangos-tó környéki nádasokban bujkál és ott is alszik éjjelenként. i A ha’asi rendőrség két detektivje, Horváth Antal csoportvezető és börtönből Patai József detektív ezen a nyomon indultak azután útnak és sikerült is Sinkár Sándort elfogniok. Sinkár Sándor, amikor valla tóra fogták, I beismerte, hogy a betöréses lopást ő 1 követte el, valamint arra vonatkozólag is vallott, hogy a múlt év szeptemberei óta, amikor a szegedi Csillag-börtönből kiszaba­dult, állandóan lopásokból él. Sinkár Sándor ugyancsak lopás és be­törések miatt másfél évet töltött leg­utóbb a Csilag-börtönben. Sinkárt le­tartóztatták és beszállították a ka’ocsai ügyészség fogházába. A rendőrségtől nyert információnk szerint Sinkár elfogatása nagyszerű ered­ményt jelent nyomozati térem, mert ártalmatlanná tétele következtében sok betöréses lopástól szabadult meg a város közönsége. Marussza orosz ének, táncos és ben- csós artistanő, ma és minden este játszik a FÜSTÖS étteremben (Nemzeti szálló) Lakatos Bandi cigányzene- kara kísérete mellett Beléptidij nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom