Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-01-18 / 5. szám

4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 18 Betyárvilág az Alföldön Hogy irtotta ki Ráday gróf, királyi biztos a betyár „maffiát“ A szegedi vár rejtelmes története A diszlakoma. Elképzelhető csalódást okozott Rá­day visszautasitó fellépése. Mást vár­tak, annyit mindenesetre gondoltak, hogy Ráday meghallgatja az üd­vözlésére kivonult emberek diszbe- szédeit. De arra igazán nem mertek gondolni, hogy a királyi biztos szóba sem áll velük. Egynémelyiknek hir­telen melege is lett. Régi és már feledésbe ment suskusra gondoltak talán, miért az üdvözlő csoport igen lehangolva hagyta ott az állomást és mentek szótlanul hazafelé. Ráday pedig ezalatt Laucsik Má­téval együtt a város fogatán, a hajdú kalauzolása mellett szállására hajta­tott, amely a Zsótér-házban volt el­rendezve. Útközben Ráday a követ­kező megjegyzéssel szólította meg a csendbiztost: j — Laucsik! Ezekre az emberekre jó lesz vigyázni. Mindegyiküknek van simítani valója. \ ' — Ismerem a népet, kegyelmes uram. Majd intézkedtek. Nem is szóltak többet egymáshoz. Laucsik a lakás előtt eltisztelgett Rádaytól, aki a hajdú kalauzolása mellett elfoglalta uj rezidenciáját. Az állomási kudarccal azonban még nem volt elintézve minden. Az érdekelt szegediek kaptak még más meglepetést is, még pedig ugyanaz­nap estéjén. i i Ezek a bizonyos »érdekéitek« Rá- dayt még ugyanaz nap estére egy bankettre1 invitálták. A vacsorára az egyik legnagyobb szegedi étterem külön termében te­rítettek. A külön terem ajtaján ha­talmas virágdiszités ékeskedett. Vi­rágból rakták ki azt a mondatot is, amely igy szólt: dódtak a nyelvek, a lidércnyomás is elszállt a kedélyekről úgy, hogy éj­fél felé már virtusos hangulatban tárgyalták az egész misztifikációt, amely bennük a félelem érzésével párosulva megszületett. — Ki ez a Ráday? Hogy gyün ez ide? Volt itt már nagyobb kutya is, mégse tudott beleharapni mások ikrájába — mondogatták a minden­ről elfelejtkezett szegedi polgárok. Éjfél után, mikor a kedélyek még magasabb régiókba csaptak föl, hir­telen, mint a bomba, vagy mint a nyári napsütésben az égből lecsapó villám, úgy hatott a teremben lévők előtt egy ember megjelenése. A Cvinger, vagyis a szegedi vár bör­tönének főkorpolábja, Vetró István ; állott a terem közepén, i Ezt az embert nagyon jól ismerték 1 Szegeden, de különösen a betyárok, I lókötők, tolvajok és orgazdák, akik­re kedélyes mosollyal nem egypár- szor csukta rá a szegedi vár vas- pántos ódon kapuit. Halotti csend lett a teremben. Az emberek egymásra néztek. — Mit akar ez itt? Ki küldte ide? — Sugdostak egymás között a mámorukból kissé észretért atya­fiak. A főporkoláb egyenest a. szoba közepe felé tartott, majd pedig meg­állóit. Az ajkak elnémulták és siri I ■ csendben, nemsokat Ígérőn hangzott a következő kijelentés: — A kegyelmes ur jómulatást lo­ván a vendégeknek és azt üzeni, hogy nemsokára a szegedi várban fogja diszebéddel traktálni a meg- hivottakat. i A főporkoláb e kijelentés elmon­dása után megfordult és szó nélkül elhagyta a tanácstermet. Mi készül itt? A jelenlévőkben a főporkoláb sza­vai nyomán különös nyomasztó sej­tések futottak keresztül. Most már kezdték komolyan látni azt, hogy a királyi biztos legény a talpán, aki­vel nem jó játszani, mert bizony egyes városi urak atyafiságában nem egy olyan ember akadt, aki, ha meg­kérdezték volna, honnét kerültek hozzá a kocsi elé fogott lovak, vagy az istállóba kötött barmok, hát nem igen tudott volna a kérdésre mit vá­laszolni. De eddig még semmi baj sem történt. A betyár az hallgat, mint a sir, legföljebb a homokbuc­kák környékén susogó erdők, vagy nádasok zizegő végtelen hulláma tudna elmondani Qgyetmást a ben­nük bujdokló betyárok titokzatos cselekedeteiről. i Ez a kemény legény, aki már az első pillanatban tetterőt és kérlel­hetetlenül bátor akaratot mutatott fel, gondolkodóba ejtette és izgatta az embereket. Aki bűnös volt még, ha csak parányi vétséget követett is el, megborzongva gondolt az esetleges következményekre. Ráday­tól félni kezdtek az emberek. (Folytatjuk). 13-ika és péntek duplán szerencsétlen nap — mondta Pipás Pista elitélése előtt védőjének — — Isten hozott! i i Az állomáson történtek után azon­ban ennek a szívélyes köszöntésnek zamatja veszett. Két hivatalos ember vitte el Rá- •daynak a meghívót. Ráday azonbain nem fogadta őket, hanem a hajdú­val vetette át az üzenetet. Este nyolc órakor kezdtek gyüle­kezni a vendégek. A vacsorára igyekvőkön meglátszott a rendkívüli esemény hatása. Mit fog ez az em­ber a rendelkezésére álló korlátlan hatalommal cselekedni. Megbolygat­ja-e a régen elfelejtett és elsimított cselekmények elrejtett titkait? Ezek a gondolatok forogtak a vacsorára összegyűltek fejében. Kilenc órára járt már az idő, de Ráday királyi biztos még nem lépte át a terem küszöbét. Mit csinálja­nak? töprengtek a hivatalos szemé­lyek. A vacsorát megkezdeni nem merték, félő volt, hátha időközben betoppan mégis és akkor ki felel a tiszteletlenségért? Vártak tehát. Ne­gyedóra, félóra, egyóra ismét elmú­lott, de Ráday mégsem jelentkezett. Egyszer csak halk moraj zúgott vé­gig a termen. Valaki jött. A fejek arrafelé fordultak, emerről az ér­kezőt jelentették. A hajdú jött. Rá­day üzenetét hozta magával. — Az urak vacsorázhatnak, én nem érek rá megjelenni. — Ez állt a levélben. 1 A megjelentek megdöbbenéssel fo­gadták a királyi biztos másodízben kinyilatkoztatott, rideg magatartását. Mást nem tehettek, minthogy a la­koma nagyszerű ételeinek elfogyasz­tásához láttak. A jó borok is asz­talra kerültek, amelyből a vendég­sereg talán a Ráday megjelenésével okozott izgalom hatása alatt bőven fogyasztott, Természetesen megöl­Január 13-án, pénteken hirdette ki a szegedi törvényszék Gömöry-taná- csa Pipás. Pista és társai ügyében az ítéletet. A törvényszék ítélete nem okozott különösebb meglepetést, mert ha jogos a halálos ítélet egy­általán, akkor ebben az esetben két­ségtelenül az. Akadtak ugyan, akik a bűntett elkövetése óta eltelt több mint tíz évet enyhítő körülménynek képzelték, ezt a feltevést megdön­tötte azonban a szolnoki törvényszék példája, amely a tiszaugi tömeggyil­kosságból kifolyólag ugyancsak két asszonyt ítélt halálra, holott a bűntett elkövetésié és ítélet között több mint tiz esztendő telt el. Pipás Pista — mint ismeretes — igen bátran, sőt azt lehetne mon­dani, cinikusan viselkedett a tárgya­lás alatt. Nem sokat kertelt, nagy­jában mindent bevallott. Tudta, hogy hiába tagadná, bűntársai mindent be­ismertek és rávaUottak. Azt is tudta, hogy súlyos büntetés vár rá, talán örökös rabság, de halálos ítéletre nem volt elkészülve. — Tán csak nem akasztanak fel? —• mondta több ízben védőjének: Dr. Fekete Lászlónak, aki termé­szetesen nem cáfolta meg ezt a re­ménykedést. A csütörtöki tárgyalás azonban már megviselte kissé. Láthatóan ide­geskedett és amikor az elnök a tár­gyalást befejezettnek nyilvánította és az ítélet kihirdetését péntek délre jelentette be, rossz elöérzettől gyö­törve mondta védőjének: — Nincs kedvemre^ hogy holnap lesz az ítélet. Péntek is, 13-ika is; duplán szerencsétlen nap. Igaza lett. Amikor az ítélet ki­hirdetése után a fegyőr elvezette, még odaszólt védőjének: — Ugy-e mondtam ügyvéd ur. Péntek, 13-ika. Az ítélet utáni első éjszakát nyug­talanul töltötte cellájában a halálra ítélt bűnös. Nem is igen nyúlt az ételhez, holott addig jó étvággyal evett. Igen meglepődött, amint szombat délelőtt egy börtönőr felszólította, hogy készüljön fel, mert átviszik a törvényszékre. Valami reményféle csillant fel benne. Pedig Gömöry- tanácselnök valami formalitás elin­tézése céljából hozatta maga elé. A törvényszéken találkozott ismét védőjével. * — Ugy-e nem marad igy az ítélet? — kérdezte. Fekete dr. megnyugtatta, hogy mindent elkövet, hogy megmentse az életét. Az elvetemült asszony, aki a leg­nagyobb hidegvérrel oltotta ki mások életét, most szorongva lesi saját nyo­morult életének a kegyelmet. — Л tájol szegény iskolásgy érmék ele köszöneté az adakozó gazdáknak. Hálá­san mondanak köszönetét a táj ói iskola szegény tanulói a következő gazdáknak: özv. Babenyecz Cs. Balázsné, Babe- nyecz Cs. Móric, Ba’ogh János, Bechán József, Börcsök Mihály, özv. Csuka Já- nosné, Dakó Sándor, özv. Faragó Já- nosné, Figura András, Fülöp Lajos, Gaj- dacsi István, Halász Sándor, Horváth Lajos, Kálmán Gábor, Ónodi Balázs, Si­pos Sz. Kálmán és Varga Kálmánnak, kiknek jószívű adományából összegyűlt: 48 kg. liszt, 12 I. bab, 2 és fél kg. zsír, 2 kg. tarhonya, fél kg. kása, fél 1. méz. Ebből naponta 15 tanuló kap tápláló le­vest. О r s z á g—V Ilág Debrecen 25.000 személyes sportstadi­ont építtet. — A pedti tőzsdén lassan emelkedik >a búza ára. — A bortörvény módosításának előkészítésére bizottságot alakítottak a szőlősgazdák. — Az eddigi jelentések, szerint az összes nagymalmok veszteséggel zárták üzletévüket. — Spa- nyo’országban vasutassztrájk tört ki. — Sándor szerb király meglátogatja Ká­roly román királyt. — Egy lengye,, gaz­da dühében agyonverte a fe'eságét, aki tudatlanul elégette az 1500 dollárt rejtő szalmazsákot. — öt Súlyos sebesültje van a budai hegyek vasárnapi téli sport­jának. — Egy volt elmebeteg botrányt rendezett a Keleti-pályaudvaron, hogy visszavigyék a tébolydába, mert kint nyomor várt volna reá. — Hadik János gróf fellép a tornai kerületben. — 681 halálos áldozata van az angliai influenza­járványnak. — Csepelre tervezik Buda­pest uj nemzetközi repülőterét. — 33 embert találtak megfagyva holtan a ro­mániai országutakon. A hőmérő sok he­lyen 23 fokot jelez a fagypont alatt. Egy helyen 200, másutt 800 juhot ta­láltak pásztorostól megfagyva. — Sziv- szé'hüdés érte és meghalt győri kikül­detése során Kofranek Vendel miniszteri tanácsos. — 12 évi fegyházra ítélte a kúria Kőszegi Károly sírásót, aki baltá­val megölte a ve’e együttéíő Szatán Ju­lia napszámosnőt. — Megcsúszott a sí­kos járdán és a torkába szaladó pipa- csutora megfojtotta Farkas Mihály Szen­tesi gazdákodót. — Egyetlen válóper sem volt 1932-ben Pozsonyban. — Ezer autóból már csak 400 jár a miskolci kerületben. — Egy vadkan Esztergom közeiében megzavart egy temetési me­netet. A feldühödött állatot Cso'.nok kö­zelében sikerült lelőni. — Budapesten ma már három autó-zálogház működik. Az elmúlt évben több mint ezer autót állítottak le a fővárosban. — Szegeden három és fé! millió liter bort ittak az elmúlt esztendőben. — A szesztilalom feloldása 3 és fél százalékos bor forga­lomba hozatalával kezdődik Amerikában. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó édesapánk, nagyapánk Sass Gergely te­metésén megjeentek s ezáltal nagy fáj­dalmunkon enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. GYERMEKEI. köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó édesapánk, nagyapánk temetésén meg­jelentek s ezáltal nagy fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. LAKOS-CSALÁD. Ne maradjon ki jövő télre ! Hócipő, hóosizma, fiú és leányka hócipő, téli cipő, posztó és báránybéléssel Férfi és női bélelt bőrkeztyű a szezon utolján beszerzési áron kerül eladásra a Maradékáruházban Divatcipök P, 11.50

Next

/
Oldalképek
Tartalom