Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-02-22 / 15. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE f?bruár 22 Hh3), g6, 12. Vh6, dxe, 13. fxe, Be8, 14. Vf4, (Tf4 rossz, következne c6, 15. He3, Ff8, 16. Vg5, Vxg5, 17. Fxg5, Bxe5), Hd7, 15. Fs3, Нэб, (erősebb, mint Hxe5), 16. Vg3, c6, 17. Hc3, Hxe5, 18. Vxe5, Hf4, 19. Vxf4, Fxe3, 20. Vfl, Fxglf, 21. Kd2, Fd4, 22. Bdl?, Fg4, 23. Bel, Bxel, 24. Vxel, Ff5, 25. Vg3, I Fxd3, 26. Vxd3, Vg5f, vvilágos fel- ! adta. 1 köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak 1 és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó férjem, egyetlen kedves fiunk és vejünk temetésén megjelentek és részvétükkel nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. Özv. JÍEREKES IMRÉNÉ, KEREKES ÉS 'CSONTOS CSALÁD. SPORT Rovatvezető i dr. Bácsalmási Antal A déli kerület birkózó csapatbajnokság 1933 évi bajnoka a KAC. csapata KAC-Szegedi V. S, E. 7 : 16. Győzelmi arány 5:2a KAC javára Vasárnap este már 8 óra e’-őtt sürü i sorokban vonul a 48-as kör felé Halas város sportszerető közönsége. Д 48-as > kör nagyterme hamarosan megtelik és > fél 9 órakor mintegy 350 főnyi lelkes | sportrajongó ütemes tapsa fogadja a ' Szegedi Vasutas Sport Egylet és a KAC j felvonuló birkózó csapatát. Kovács Mihály és a két csapat versenyzői a ma- j gyár Hiszek egy... ©’.imádkozása után fegyelmeiért vigyázz állásban hallgatják végig a nagyszámban megjéent közön- I séggel együtt az üdvözlő beszédeket, j Wendter Zoltán, a KAC e’nöke üdvözli a déli kerület illusztris elnökét j Villányi Zoltánt, me'eg szeretettel üd- j vözli Zöldi Sándort, az Országos Szövetség képviselőjét, a vendégcsapatot és vezetőjét, majd köszönetét fejezi ki dr. Borbás Imrének, a 48-as kör elnökének, aki a kör helyiségeit szeretettel ajánlotta fel a KAC-nak, hogy ott birkózó- versenyét megrendezhesse. Villányi Zoltán és Zöldi Sándor válaszukban rámutattak arra a nagy munkára, amelyet a KAC birkózó osztálya az egyetemes magyar birkózó sport feliendi lése érdekében kifejtett és ama reményüknek adtak kifejezést, hogy Halas birkózógáÉrdája még sok örömet fog szerezni a birkózósport szerelmeseinek. Kocsis Balázs és Pallós harcra készen várták a birői sípjelt. 9 órakor megkezdődött a verseny. Pallós a szegedi válogatóversenyen tussal győzött Kocsis ellen és a revans mérkőzés is úgy indult, hogy félni kellett, mert Kocsis efég bizonytalanul kezdett, öt percig változatos küzdeCem, de Kocsis Balázs nagyszerű akcióval! hidba viszi Pallóst és a szőnyegre ragasztja a szegedi fiút. Markovies indul a pehelysúlyban Futó éden. A délkerületi bajnok csipődobását magas híddal védi, sőt veszélyes helyzetbe is hozza azt, de a nagyobb erő és rutin végül is diadalmaskodik és Szeged egyénit. Könnyüsulyban Mamleez Szűccsel viaskodik. Győz pontozással Szűcs és ez a mérkőzés egyúttal utolsó győzelmét hozza a szegedi csapatnak. Mamleez betegen á'lt ki! Kisközépsu yban Fekete el'enfele Tóth. Fekete »szegedi stílussal« nyeri a mérkőzést pontozással. A biró kétszer is figyelmezteti a birkózókat, hogy akcióra törekedjenek. A második figyelmeztetés után Fekete hidba hozza p lenfe'ét és ezzel az egy akcióval nyeri meg mérkőzését. Nagyközépsulyban Nagy Béla és Szűcs Kálmán gyúrják egymást. Nagy most egy igazán »nagy« akcióval tusos győzelmet ér el a 4.-ik percben. 3:2-re vezet a KAC! Ha Záborszky ki is kap, Kovács Mis- kávai megnyerjük a bajnokságot — vélekednek a szurkolók. A Záborszky—Varga mérkőzés nem is ígér sok babért a kisnehézsulyban. Varga nagyobb is, erősebb is és ami a hírét félelmetessé teszi, már Kovács Mihályt is megverte. Varga támad, Záborszky kardobásra rendezkedik be. Egy perc és Záborszky sikerült kardobását egy kis húzással fűszerezi, miközben a bivaly erős Varga két vállra fekve morfondírozik azon, hogy a látszat csal. A KAC már megnyerte a bajnokságot, mert vezet 4:2-re. Kovács Mihály Hegedűssel szemben már csak »gólarányt« javit. Szegény Hegedűs, 30 mp.-ért igazán kár volt annyit utaznia, mert ennyi idő kellett Kovácsnak, hogy a szőnyegre ragassza! Győzött a KAC 5:2-re és ezzel dél kerület bajnokcsapata lett erre az évre. * A Szegeden megtartott birkózó-kongresszus Kovács Istvánnak, a KAC birkózó szakosztálya jegyzőjének bronz plakettot szavazott meg kiváló munkássága elismerése jeléül. Kovács Istvánt mindenki ismeri, aki szivén viseli a halasi birkózó sportot, aki szeretettel kiséri figyelemmel birkózóink diadalmas szereplését és mindenki tudja, hogy Kovács Istvánnak oroszlánrészei van abban, hogy a halasi birkózó' sport ma már országosan elismert tényezője az egyetemes magyar testedzésnek. , Sok szerencsét és további lelkes munkát kívánunk Kovács Istvánnak a kongresszus kitüntető elismerése alkalmával. LABDARÚGÁS. KAC—KNSK 8:1 (2:0). Edzőmérlkőzés. Biró: dr. Bácsalmási Antal. A tavaszi szezon első tramingjelfegü mérkőzését vívta, meg ja két helyi csapat vasárnap délután. A mérkőzés barátságos keretek között a "tegkedélyesebb hangulatban folyt le. Mindkét csapat a szezon eleji forma jellegzetes vonásait vonultatta föl, de a csapatok játékosai közül néhányam máris jó formában vannak. A KAC yédelme és csatársora, a KNSK-ból Bor, Király, Kolozsváry, Beié nyí és a sok gól ellenére is, Richter, a kapus, bajnoki mérkőzésre' alkalmas állapotban (formában) vannak. Anyakönyvi hírek — Február 12. — február 19. — SZÜLETTEK: Lebovits Jenő és Schnitzler Jolánnak Salamon nevű fiuk. Juhász Dóra Benő és Rasztik Etelkának Erzsébet nevű leányuk. Gera István és Csapi Zsófiának Istwán nevű fiuk. Schönheim Béla és Szekutesz Ellának Judit nevű leányuk. Dabis Szilveszter és Ruskó Annának Juliánná nevű leányuk. Szűcs Imre és Szekeres Piroskának Jolán nevű leányuk. Bubori István és Fekete Ilonának István nevű fiuk. I lés Ferenc és Molnár Máriának Veronika nevű leányuk. Pásztor János és Lajkó Máriának Sándor nevű fiuk. Juhász Antal és Dák a JuU- ánnának Juliánná nevű leányuk. MEGHALTAK: Dabis Szilvesztemé Ruskó Anna, 34 éves korban, Hatházi Imre 84 éves, Hatházi Pál 87 éves, Schwarcz Géza 57 éves, Vida István 2 hónapos, Szilvást Pané Szilágyi Matild 24 éves, Tóth, B. István 39 éves, Katzenfoach Ádámné Buesi Vilma 38 éves, özv. Bodicsi Benőné Szombat Juliánná 78 éves, özv. Tömösközy Sándorné Tóth Juliánná 77 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Gusztus Antal Forgó Viktóriával. Rusz Árpád Biichler Teréziával. Keresztúri Imre Horti Veronikával. Nagy S. József Lakos Eszterrel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Páifi István Bata Margittal. Búkor Zoltán Ribarics Annával. Kovács István Horti Jüiánnával. Felelős szerkesztő és kiadó: PRÄGER JANOS Amerika Felfedezése ^lllMHllllllIll 'PECENBŐLFORDITOT^A: ....................... Folytatás 14 Amikor mintegy ötven lépés távolságra közelítette meg az indiánokat, Kolumbuson is végigfutott az a bizonyos furcsa érzés, amit ■ félelemnek hívnak. Csak most, hogy közvetlen közelükben volt, nőttek csak igazán nagyra ezek a szálfa-emberek. — A Vállukig sem érek! — állapította meg nem éppen jókedvűen. — Istenem, mi lesz velem, ha ezek a, kakasfejü vadfickók hónuk alá kapnak és berobognak velem az őserdőbe. Soha de soha nem látnám viszont társaimat. De azért nekidurálta magát. — Eh, mit! — gondolta. — Végeredményben fegyver van a kezemben. Aki rám ront, azt lelövöm. A többi viszont ész nélkül fog menekülni. A bátorsága, amely még sohasem hagyta el, újból visszatért. Most már bátrabban és sebesebben nekilódult tehát a rézbőrüek tátott szájjal és kerekre meredt szemmel ámuló csoportja felé. Mintegy 25 lépés távolságban újra megállóit. Jobbjában pisztolyát, baljában pedig egy üveggyöngysort szorongatott. A gyöngysort magasra emelte s arcát mosolyra erőszakolta. A gyöngysor, — amelynek minden gyöngye egy-egy más és másszinü üvegből volt, szikrázva csillogott a napfényben. Bizonyos, hogy a rézbőrüek a színes csoda láttára oda lettek a gyönyörtől. A nyáluk is kicsordult, ahogy rámeredtek a soha nem látott csodára. — No, nesztek, ti vad marhák! — ; szólalt meg Kolumbus és közéjük dobta I az üvegdiszt. Iszonyú marakodás támadt a zsákmányon. Egymást lökdösték, tépték és marcingolták a gyöngysorért, amely persze darabokra szakadt s igy valamennyi rézbörü hatalmas mancsában ott csillogott néhány üveggyöngy. Az ajándék minden barátságnak záloga. És mint a jelen esetben is beigazolódott, nagyon okos és célravezető dolog volt a hosszú és fárasztó jelma- gyarázgatás helyett radikálisan és eredményesen a szivükbe férkőzni az értéktelen gyöngyökkel. Az ügyes trükk egyszeriben megváltoztatta a hangulatot. A rézbőrüek félelme eltűnt. Arcukon zsíros mosoiy olvadó zott s most már ők is ajándékkal' kedveskedtek Kotembusnak. Az ajándék valami istentelen nagy fejsze-féle volt. Rövid nyélen óriási, bárdszerü vasdarab éktelenkedett. Ezt a bárdot a legtollasabb férfi, egy meglehetősen idős korú rézbörü nyújtotta át, dobhártyát szakgató orditás közepette. S amikor Kolumbus átvette a bárdot, mint egy adott jelre, valamennyi indián táncra perdült. Percekig ugrándoztak a megrémült Kolumbus körül, majd váratlanul" földre dobták magukat s úgy szüköUek-vonitottak a fűben, mintha megbánták volna, amit az imént cselekedtek. — Micsoda ostoba komédiába keveredtem! — bosszankodott a bárddal bajlódó Kolumbus. — Úgy látszik, radikálisabb eszközökhöz kell folyamodnom, hogy tisztességre tanítsam ezeket a kótyagos vadakat. Fogta tehát pisztolyát és feje fölé emelve, elsütötte. A durranás s a nyomában felszálló füstfelleg pokoli riadalmat keltett. A földön vonitozó indiánok pillanat alatt talpra ugrottak s annyifelé futottak, ahá- nyan voltak. A következő pillanatban egyetlen tollas alak sem volt látható. Elnyelte őket az erdő sünije, amelybe úgy bevették magukat, hogy soha többé nem is jöttek elő. Kolumbus és társai meredt szemmel csodálkoztak a szőre-szálán leltont rézbőrüek után. i — Uram! — szólalt meg nagy fülvakarás közben az egyik matróz. — Kár (volt ezeket a gyáva fickókat oly szörnyű módion megijesztenünk. — Hát az ördög tu dtp, hogy olyan 'gyenge sztvűiek a mi tollas bohócaink — dörmögött nagy bosszúban Kolumbus. — Nyilvánvaló — rikácsolta érdes, reszelő hangján a vjtorlamester, —hogy olyan földrészre jutottunk, ahol rajtunk kívül még véletlenül sem járt európai ember. — Szóval? — fordult kérdő tekintette! a beszélő fiele Kolumbus. — Szóvali csinyján kell bánnunk a lőfegyverrel, mert aztán nagyon elunjuk itt egyedül magunkat, i — Jó, jó! i— legyintett a vezér. — Most már magam is szánom-bánom bűnömet. No de hát mi vagyok én végtére is? Bohóckirály, akiből komédiát lehet csinálni? Hiszen szemtanúi voltatok, milyen ostoba cirkuszt járattak itt velem ezek a yadmajmok. Most egy groteszk figura állott Kolumbus elé. A legkisebb matróz, kinek össze-vissza vagdalt, sebhelyes arca egyenesen ijesztő volt. — Uram — szólt döngő faihangján — én már ismerem a vademberek észjárását. Néhány évvel ezelőtt Afrika keleti partjainál hajótörést szenvedtünk s nagy üggyel-bajjal öt napi kalandozás után egy ehhez hasonló szigetre vetődtünk. Hát amint harm a dm a gamma! partra érek, jönnek ám a vadak... Voltak vagy félszázan. Feketék voltak, mint az éjszaka és büdösek, mint a romlott kagyló. Jöttek és rázták az ökleiket, vicsorgatták a fogaikat, haíjigáiták a lándzsáikat. Jöttek és körülfogtak bennünket. Na, mondom társaimnak, ide ugyan vesztünkre kerültünk. Na hidd ezt, pajtás, legyintett a társam, nem akarnak ezek megenni bennünket, ellenkezőleg, naigyon is megtisztelnek. Szép kis megtiszteltetés, gondoltam és hogy szörnyű zenebonájuknak véget vessek, öreg pisztolyommal közéjük durrantottam. — Na és?! — kiáltotta szánts egyszerre az egész társaság. — Hát bizony, szó ami szó, szétug- rottak a fekete be'.zebubok. No de kisvártatva megint csak vissza'opakodtak s a faförzsek mögüli egész nyilzáport zúdítottak reánk. Két társam menten összeesett. Jó magam: sértetten maradtam ugyan, de tudtam, hogy ha nem csinálok valami rendkívülit, magam: is halál fiai vagyok. Fogtam tehát mágiáim: s egy szempillantás alatt beugrottam a csónakba. Valami féltucat pisztoly hevert ott megtöltve s én bizony valamennyit igénybe vettem, hogy a vadfickókat elriasszam. S mikor aztán megtisztult a levegő, újra partra 'szálltam. Mit gondolnak, uraim, mi történt? — Halljuk! Halljuk! — zúgott az expedíció. (Folytatjuk). Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda* Kiskunhalas