Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-02-11 / 12. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 11 Betyárvilág az Alföldön Hogy irtotta ki Ráday gróf, királyi biztos a betyár „maffiát“ A szegedi vár rejtelmes története A ra blóro ma n tik áriak vége volt A pandúrok belovagoltak a szegedi várba az elfogott két betyárral, akik bizqny csak jelentéktelenjei voltak Rózsa Sándor egykori bandájának. A két betyár bíróság elé került, halálra ítélték őket, ki is végezték mindkettőjüket. Ráday Gedeon pedig most már jelenthette Őfelségének a királynak, hogy a betyárvilágot sikerült likvidálnia. Ekkor már a börtön szomorú pró- funtját majszolta a szamosujvári fegyházban Rózsa Sándor a puszták királya, a betyárok vezére. Megtörtén és megroskadtan került Rózsa Sándor a szamosujvári fegy- házba. A szegedi vár kazamatáiban maradt a férfikora, ereje, büszkesége. Sudár termete megtört, acélos karja megsorvadt, a látása megromlott: öreg ember lett belőle. Amikor meghozták, Balkay Géza, a fegyház igazgatója fogadta: — Na, Sándor bácsi, vége a legénykedésnek. — Vége bizony! — felelte a rab és megcsuklott a hangja. — Válasszon magának valamilyen mesterséget! — Nincs nekem különösebb kedvem semmihez! — No, nem kell annyira elkeseredj! — mondotta nagy jósággal Balkay. — Majd berukkol az asz- talosmühelybe. — Jó lesz! — nevetett Sándor bácsi, — Megtanulom a koporsócsi- nálást. Maholnap úgyis össze kell kalapálni az enyémet! Bevonult hát az asztalosmühelybe. Társai nagy szeretettel fogadták és bizonyosfoku tisztelet vette körül. — A puszták királya! — suttogták körülötte; de neki nem dobbant meg a szive, ha meg is hallotta ezt a titulust. Ott dolgozott a többiekkel egy sorban. Némán és hallgatagon állt a gyalupad mellett és nem lehetett rábírni sehogy, hogy a régi, legendás időkről meséljen. Régi cimborái közül nem volt itt senki. Jórészt oláhok voltak a rabok; legtöbbjük nem is tudott magyarul. Ha nem volt a műhelyben: ott állt cellája vasrácsos ablakában és maga elé bámult. Megláncoltan, sötét tekintettel, végtelenül elkeseredve. A collstokk rosz- szul állt a kezében, a látása egészen Farsangi bálra vegyünk szép divatos © 99 Л cipót a Ma rád ékáru házban Lakk — — — 1150 Antilop — — 1Г50 Sevró barna — — 1150 j Sevró fekete — — 1Г50 Férfi cipőiben dús választék j Minden párért szavatolunk megromlott, a gyalu meg-megcsu- szott, amint végigvezette a gyalulat- lan deszkán: nem lehetett már se- milyen munkára használni. , — Tekintetes uram, — fordult alázatos kéréssel a fegyház igazgatójához, — tessék engem kiküldeni a földekre. Úgy megkapálom a krumplit, hogy senki különben! De a kérését nem teljesítették. Ott maradt az asztalosmühelyben és enyvet főzettek vele. Ez volt ott a leg- alantasabb, leglélekölőbb munka. Főzni, kavarni az enyvet!... — Ez ай én büntetésem, ilyen nyomorultan élni? — sóhajtott fel akárhányszor és de sokszor elmondotta még: — Bárcsak felkötöttek volna inkább! Éjszakánként nem aludt, Sokszor hallották, amint láncait csörgetve, fel- alá járkált; vagy megállt az ablakban és teli torokkal kiáltotta ki az éjszakába: — Hé, puszták királya, hová lett a koronád; hová lett a hatalmad!? Ilyenkor sötét zárkába csukták egy napra! Nyolc évig élt igy! Nyolc évig keverte, főzte az enyvet! Nyolc évig hallgatott, nyolc évig meredt maga elé a tekintete; nyolc évig gondolt vissza a régi betyáréletre, amelynek hírmondója se maradt már!... Egyszer aztán, egy szombati estén, rettenetes hangok hallatszottak a haramiavezér cellájából. — Ne bántsd azt az asszonyt, János! — kiáltotta Rózsa Sándor tor- kaszakadtából és kidülledt szemmel, lázasan viaskodott egy láthatatlan fantómmal. — Ha nem hagyod abba, leütlek, kutya! És megláncolt kezével belevágott a falba, olyan erősen, hogy az ütés nyomán kiserkedt a vére! Egy pillanatra elalélt utána, aztán felugrott a priccsről és vadul kacagott: — Mit akarsz tőlem, Kercsey Laci! ? Nevetése olyan félelmetesen hangzott, hogy elállt a lélegzete annak, aki hallotta. — Az aranyakat nem adom!... Az aranyakat nem adom! — kiáltotta azután és újra a falat verdeste. Láza egyre fokozódott és szemét eltakarva kiáltozta most: — Mit akartok tőlem, ti véres árnyak!?... A börtönörök besiettek hozzá, ő ijedten menekült előlük a cellája szögletébe. — Tedd le a fegyvert, Katona Pali! — ordította most dühöngve. — A kezed reszket, a szemed megüvegesedett, a pisztolyod nem tehet kárt bennem ! Forgolódott, jobbra-balra futott. — Ballangó Maris, mit akarsz azzal h véres baltával!? Az ablakhoz ment és kikiáltott az éjszakába: — Emberek .segítsetek, Návay Tamás összeszoritja a torkomat! Sorra megjelentek előtte az áldozatok szellemei. Sápadt, véres fantomok, amelyektől rettenetesen félt mostan. — Rádi János, te vagy az erősebb, csak ne fond azt a kötőféket a nyakamra! — Hermann zsidó, nem én tép- destem a szakálladat ; nem én szúrtam ki a szemedet; mért nézel üres, fekete szemgödreiddel rám!... Rettenetesen szenvedett őrjöngésében. Hol nevetett féktelenül, hol jaj- veszékelve zokogott; mig egyszer csak oda ugrott az őrök elé: — Hát öljetek meg!... öljetek meg!... És összeesett élettelenül. Maga elé meredt és mintha földöntúli, szines kép tárult volna a szeme elé: mosolyogva nézett a semmibe. Mit is láthatott!? Talán az alföldi rónaságot, amelyen tüzes, gyors paripákon vágtatott valamikor. És a banda a nyomában! Még egyszer érezte a puszták illatát, szabadságát! És mosolygott csendesen. Szeme megtört, keze lehanyatlott; de ajka körül nem tűnt el ez a mosoly. Egy óra hosz- szat maradt igy. Aztán — nagyot sóhajtott és hátradőlt. Meghalt! A szamosujvári fegyház temetőjében apró dombok jelezték a halottakat, amelyek alatt névtelenül, elfeledve feküdtek a kitaszítottak. A domb csúcsára jutott Rózsa Sándor, j Oda temettette Balkay Géza, mintegy jelezve azt, hogy a bűnösök temetőjében ő a legelőkelőbb halott. Sok-sok esztendőn át, évente egyszer, halottak napján kiviláglott valami szinesség a domb csúcsáról. Évente egyszer virágot tett valaki a Rózsa Sándor sírjára. Ki tette oda, nem tudta senki, nem is kutatta senki. Egyszer aztán elmaradt ez is. Rózsa Sándorra nem gondolt már senki, senki többé e földön. Sírja fölött most idegen szelek sóhaja jár!... (Vége) Közerkölcsiség megóvása címén betiltották a kiskőrösi „pünkösdisták“ táncoló szektájának Petőfi városában, Kiskörösön a baptista gyülekezet ketté szakadt s uj szektává alakult. Vezérük, egy Sárkány Sándor nevű kisgazda, ki azéőtt baptista prédikátor volt s magukat pünkösdistáknak nevezik, összejövetelüket úgy a ! községben, mint a tanyákon magánhá- : zaknal tartották s azt áll itatták maguk- | ról, hogy szertartásaik közben valameny- nyiüket megszólja a szentlélek. A szertar- j tások énekből és táncokból állnak s ez idő alatt szerintük egyszerre több nyel- ! ven szóinak egymáshoz. Most azután a kiskőrösi »pünkösdisták« további összejövete’eit s vallásos szertartásaik folytatását a járási közigazmüködését gatási hatóság a közrend és közerköíesi- ség megóvása címén rende'eti'.eg betiltotta. Csendőri nyomozás á lapította meg ugyanis, hogy a szekta babonás szokásokat honosít meg a hiszékeny nép körében s hipnózissal, ráolvasással és a közerkö’-csökbe ütköző kilengésekkel iparkodik a gyülekezet számára híveket toborozni. Kiskörösön eddig tiz egyént keresztéit meg a szekta — vizaiámeri- tésse!. A napokban szektárius küldöttség jelent meg Safáry Endre főszolgabírónál s kérte a betiltó rendelet visszavonását azzal, hogy a szektáról terjesztett híresztelések valótlanok, a főbíró azonban megtagadta a kéreem teljesítését. Örök rejtély marad Szilvási Béláné halála A halasi kórházban meghalt tompái asszony boncolása után sem derült világosság a halált okozó körülményekre A hét elején szállították be a halasi kórházba Szilvási Béláné 34 éves tompái asszonyt súlyos betegen. A kórházban megállapították, hogy Szilvási Béláné abortusban betegedett meg. A leggondosabb kezelés és ápolás után is az asszony a kórházban kedden az esti órákban meghalt. Úgy a megbetegedés, mint annak előzményei teljesen ismeretlenek voltak és mindenképen gyanúsaknak tűntek fel. A kórház értesítette a rendőrkapitányságot, ahol megvizsgálták az ügyet, majd közigazgatási boncolást rendeltek el és az asszonyt fel is boncolták. A boncolás nem tudott megnyugtató eredményeket produkálni, illetőleg eldönteni azt, hogy tulajdonképen mi okozta a halált. Többféle eshetőség merült fel a kérdésben, igy többek közt az is lehet, hogy az elhalt Szilvásiné önmaga avatkozott be erőszakosan betegségének előidézésénél, az is megtörténhetett, hogy esetleg megnem engedett gyógyszereket használt és végül vérmérgezésről is szó lehet. Ez a szerencsétlen eset nem is ennél a pontnál bír fontossággal, de ott kezdődik figyelemre alkalmassága, hogy az utóbbi időkben rengeteg ilyen furcsa és homályos ügy fordult elő a környéken és a halasi tanyákon is. Nagyon megnövekedett ezeknek a száma és mindenesetre okulásul és tanulságul szolgál mindenki számára többek közt ez az ügy is arra, hogy óvatosságra intsen. Bélyegtelen kérvényeket nem intéznek el a hatóságok? Nem leletezik meg a bélyegtelen beadványokat, de visszaküldik a félnek fagy élénkséggel tárgyalják buazzal, hogy bélyegezze fel és ismét nvnitsa be я beadványt. dapesti ügyvédi körökben azt a hirt, hogy az igazságügyminisztérium és a pénzügyminisztérium egy rendelettervezetet készítenek, amely röviden azt tartalmazza, hogy a jövőbein március l-től kezdve, bélyegtelen kérvényeket nem »iejeteznek« többé meg, hanem egyszerűen visszaküldik a benyújtónak Az utóbbi időben mindinkább előfordult, hogy bélyegtelen beadvá- . nyok kerültek a hatóságok elé és a I behajtás olyan nagy munkát igényelt, ! hogy mint kiszámították, egy 1.60 pengős bélyeget igénylő beadvány utólagos illetékének a beszedése’ 4 pengő értékű akták szerkesztését és utánjárását jelentette a gyakorlatban.
