Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-11-25 / 94. szám
november 25 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal TOLL és TINTA Mit kell tudni a lányoknak férjhezmenés előtt? Mulatságos csalási bünpőrben Ítélkezett a szabadkai bíróság. A vádlott B. Leoppüd kereskedő vett, aki a lapokban a következő apróhirdetést tette közzé: Mit кей tudni a lányoknak férjhezmenés előtt? A nálam megrendelhető könyvekből ifjú, tapasztalatlan hölgyeink nemcsak azt tudják meg, amit férjhezmenés e'őtt álta ában ismerni szoktak, hanem azt is, amit okvetlenül tudniok keli. A könyveket érthető okokból nem árusítom nyilvánosan, hanem az ösz- szeg előzetes beküldése «fenebein, diszkrét csomagolásban házhoz szállítom. Kívánatra »poste restante.« Annak e’renéne, hogy a fiatal! leányok — a rossz nyelvek szerint — ma már so .fát tudnak és nincsen szükségük tankönyvre, a hirdetésnek mégis nagy sikere volt. Garmadával érkeztek a megrendelések. A jó üzletnek azonban csakhamar vége szakadt és a dologból bünpör ‘lett. Nem kevesebb, mint nyolcvan leány csalás miatt fői jelentette a hirdető kereskedőt. Kiderült ugyanis, hogy a diszkrét csomagokban szállított müvek ártatlan szakácskönyvek. »Rézi néni szakácskönyve*, »A jó francia konyha«, »Szegedi szakácskönyv«, »Ciliké főzni tanul« és más hasonló jók. A vád szerint B. Leopold tudatosán csapta be a fiatal hölgyeket, mert azok a hirdetés alpján joggal mást várhattak. ■ — Nem vagyok bűnös — védekezett a vádlott kereskedő, — mert én azt szállítottam, amit hirdettem. Én azt hirdettem, hogy & könyvből a hölgyek megtudhatják azt, amit férjhezmenés előtt tudniok kelt. Nézetem szerint ez elsősorban csakis a főzés tudománya lehet. < i Mit szólhatott еле a bíróság? A vád’ottat fölmentette ezzel az indokolással, hogy anyagilag senki sem károsodott, mert a szakácskönyvek megérték a befizetett összeget és erkölcsileg sem károsodtak a hölgyek, sőt a megvett könyvek csak hasznukra válhatnak. Jubilál egy újság, amelynek 179; szerkesztőjét végezték ki Pekingi távirat szerint a Peking Gei- zette, a világ legrégibb lapja, most ünnepelte ezredik évfolyamát. Más nevek alatt és természetesen más formában, de ezer évre tudja családfáját visszavö- zetni. A lap, ünnepi száma teile van érdekességekkel-. Többék között statisztikát közöl arról, hogy a tiz évszázad alatt a kapnak nem kevesebb, mint 1797 szerkesztőjét végezték ki. A kivégzés oka a legkülönbözőbb volt: rendszerint politikai, de Sok kivégzésnek az voít az oka, hogy a szerkesztő »nem testesítette meg a kínai nép vele született fő- tulajdonságát, az udvariasságot, oly mértékben, mint az szerkesztőktől es újságíróktól elvárható.« Ötszáz békacomb a szentesi inyepcvacsorán Az ínyenc szentesi békaevők köz- óhajának és sürgetésének engedve a Katolikus Kör nagytermében az idén is megrendezték a hagyományos szentesi békavacsorát. Kedden a reggeli óráktól késő délutánig trancsirozta és nyúzta a közfogyasztásra alkalmasnak minősített 500 darab kecskebékát a hámm közismert »béka-atyamester«: Bugyi Károly ny. tanító. Kráter István adópénztári elienőr és Mesztényi-Misztrik Károly városi számvevő, kiknek ebben a szakmában immár évtizedekre menő gyakorlatuk viam. Este 7 órakor kezdődött a különös vacsora, melyen a vezető szentesi társadalomnak mintegy 50 főnyi férfi és női tagja vett részt. Azok részér^, akik »nem bírták« a békát, halpaprikást szolgáltak fél. Az 500 pár kirántott békacomb pár óra alatt az utolsó dombig elfogyott. — Úgy mondják, — nagyon finom volt. Egyik kiváló gyógyiszerész egyedül 37 párat fogyasztott el az extra csemegéből. Vacsora után a »Kecskebéka felmászott a fűzfára« kezdetű nóta méodiá- jána éjfélig táncolt a társaság. m Kerekegyház-, nov. hó. ; Lombhullató akáccal szegélyezett jton halad a kocsi. Az uccákon ünneplőbe öltözött emberek. A piros- tetejű, kedves templomban lágyan es Hinge1, a. harang. Vasárnap van... Kiérünk a faluból, már a zöldelő eszi vetések között kígyózik előttünk az országút. Megállunk egy tanya előtt és már siet is elénk a házigazda, F. Kiss Balázs, egészséges képű, jóvágásu magyar ember, a? 5 földjén ásta ki Szabó Kálmán mu- zeumigazgató az árpádokkorabeli kerektemplomot, amelyről elnevezték a községet Kerekegyházának, A községházán az alaprajzot is megmutatta Sebestény László főjegyző, Kerek, jobban mondva inkább ellipszis alakú alap, hét és fél méte;r átmérőjű. Felmegyünk a hajdani templomdombra. Körös-körül, ameddig a szem ellát, zöld vetéskárpit bontja a barna földet, kis piros cserepes fehérre meszelt tanyák színfoltja tarkítja a megnyugtató zöld egyhangúságot. A domb tetején jókora kör- alakban vetetten a föld. Barna, mohos, 700 éves kövek hevernek a földön, itt állt a XIII. században a Ke,rektemplom. A múlt évben ásta ki Szabó Kálmán muzeumigazgató. Tanyakeriiés 700 éves templomkövekből A templomdombtól balra török temető pihen a föld alatt. Jobbról zsin- de,lyes tanyaház áll. Előtte derékma- gasságu, hevenyészett kőkerítés. A templom kövei — magyarázza F. Kiss Balázs. — Látom... A tömjénfüstös templomfalakbói tanyakerités lett és most tövében zöldéi a fü, a végénél juhnyáj legel. Hétszáz évvel ezelőtt ugyanezen köveken emHOGYAN ÉL 44 SZEGÉNY A HALAS/ MENHÁZBAN ? A város „legboldogabb“ ínségesei, akiket meleg étel és minden este meleg párna vár 3+1 LÁMPÁS $83$ és mjeleg szoba fogadja őket, sok szeretet és sok méltányosság gondoskodik a, város szegényeiről. A halasi szegényházat nemi kezdte ki az idő és ugylátszik az az 52 fillér, ami egy személy számára van minden napra előírva elegendő arra, hogy őket a menházban ma is gondosan ellássák. Mint nem érdektelen dolgot megtudtuk, hogy a szegényház lakói a következő menüt kapják naponta : Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton minden reggel rántott levest, délben levest, tésztát, vagy főzeléket, este ugyancsak levest, vagy tésztát kapnak. Vasárnap a menházi ápoltak húslevest kapnak hússal és főzelékkel', reggel és este pedig a hétköznapi reggelit és vacsorát. Jól elkészített, izes és zamatos ételeket esznek a menházi ápoltak és ha nem is valami rendkívüli ételeket esznek, mégis meleg étel és jól elkészített étel és most gondoljunk arra, amit hivatalosan megtudtunk, hogy tudniillik, Halason van legalább háromezer ember, aki különösen téten még ilyen ételhez se,m jut hozzá. De nemcsak ez a menházi ápoltak nagy előnye. Mosnak rájuk, fűtéssel és villanyvilágítással látják el őket és a körülményekhez képest minden kényelemmel el vannak látva. Megtudtunk azonban egy szomorú momentumot is. Azt ugyanis, hogy ez az 52 filléres napi ellátmány személyenként veszélyben van, mert nem valószínűtlen, hogy lejjebb kell szállítani az ellátmányt. A halasi szegélyek a szegényházban ez esetben is jó ellátást kapnak, de fenn- 1 az iaz esély, hogy talán már ne,m olyant, mint most. A város mindenesetre meg fogja találni a módját, hogy a város szegényei szükséget nem fognak szenvedni a menházban, a mi feladatunk most az, hogy felhívjuk a közönség tehetősebb részének a fi- gyemét a menházi ápoltakra, akiknek a számára egy kis dohányfélét, élelmiszert juttasson el időnként. Azoknak a szegényeknek, akik valamikor bizony sokan jobb napokat is láttak. Múlnak a napok és valahogyan j egymásután tovább futnak az évek és valóban mintha tegnap lett vol- 1 na, úgy tűnik fel az a négy esztendő, amióta utoljára irtunk a ha- \ lasi menházról és annak belső életéről. Négy esztendő visszafelé, mi- i lyen hosszú idő is ez. Akkor 1929-et mutatott a kalendárium, még jól ment aránylag mindenkinek, kereskedőnek, iparosnak és még mindig jólment a gazdának is, panasz nem hagyta el az ajkaikat, legfeljebb arról panaszkodtunk, hogy az idők kezdenek megnehezülni, de ezen túl, de ezen kívül semmi zokszó és különösebb jajongás nem hagyta el az emberek száját és senki sem gondolta még álmában sem, hogy ez a »világválság« ilyen szörnyű fantommá növi ki magát, hogy elérkezik hozzánk az az év is, ahogyan például ez az immár búcsúzó 1933 elérkezett. Négy évvel ezelőtt látogattuk meg a közvélemény számára a menhelyi ápoltakat, ahogyan a szegényházbelieket elnevezték és már akkor megállapítottuk azt, hogy Halas hivatalos szegényeinek nincs okuk a panaszra. Ma a megváltozott időkben pedig örömmel jelenti a krónikás, hogy semmi orkán nem jutott le a menház lakóihoz, ma is meleg étel Siessen előrizetni a Tündérnjiak, kézimunka újságra. Azonnal megkapja az ajándékot mely áll 4 darab ágypárnából előrajzolva és egy doboz hímző pamutból. A legalkalmasabb karácsonyi ajándék. Megtekinthető Erdősne Berger Anna kéznimunka üzletében. Hirdessen a Helyi Éríesiíőben! berek térdeltek imára kulcsolt kéz- | zel, papok miséztek, eskettek és ke- I Teszteltek... Lemegyünk a templom- I dombról. Ahoi elnyelte a föld a táncosokat... 300 kocsi földet hordtak a titokzatos gödörbe, amelynek három petrenceruddal sem lelni a fenekét és két bivaly- bőr arany, pihen a gyomrába A tanya udvarán egy helyen le- I süppedve áll a föld. Érdeklődöm, 1 mi van itt. — Gödör — fejeli a gazda, amit I máig sem sikerült betömni. Azzal I odamegy és a csizmája sarkával el- I kezdi döngetni a földet. Tompán, fé- I leimetesen kong. — Azt mondják — kezdi csen- I desen — két bivalybőr török arany I van ennek a gödörnek a gyornrá- I ban. Megásni még senki sem merte... I Nem engedi a föld. Egyszer lakó- I dalom volt itt a tanyában, kint tán- I colt a násznép az udvaron. Egy- I szer csak beszakadt a föld, elnyelt I tiz táncospárt... Alig tudták meg- I menteni őket. Máskor az ökörcsorda I alatt nyílt meg a föld... Három oda- I veszett. A gödör fenekét nem találni, I három petrencerud sem ér az al- I jáig. Tiz kocsi földet már magam I js hordottam bele. Most jó ideje I nem történt semmi. Én ugyan nem I is hiszem ezeket... Az lehet. De azért az egész kör- I nyék arról beszél. A legendás, го- I mantikus, véres törökidők utolsó j visszhangja: Két bivalybőr török I i arany, amely fölött megnyílik a föld... I j Nagy hatalom volt a török félhold. I Nem tudja elfelejteni a magyar... Árpádkori templomkövek között a ksreksgyházi határban Megnyílik a föld az elásott török aranyak [fölött. Embert, állatot nyelt el a titokzatos mélység
