Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-20 / 75. szám

szeptember 20 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal A HELYI ÉRTESÍTŐ KÖZGAZDASÄGI ANKÉTJA-— ■ --- ■ A ba| ott volt, hogy évről-évre szaporodott a kartel és a tröszt Az adósságokból annyi százalékot kell elengedni, ahány száza­lékkal, annak keletkezése óta esett a föld és a búza értéke A magyar közgazdaság megoldá­sát célzó közleményeink, amelyek minden oldalról megvilágították a kérdést, élénk érdeklődést keltettek. Ennek viszhangja az alanti beküldött közlemény is. Nagybecsű lapjuk aug. 19-iki szá­mában foglalkozott egy nyilatkozat- tál, melynek olyan kitételei vannak, hogy azt nem hagyhatom szó nél­kül. Azt mondja a nyilatkozat, hogy az adósságcsinálás a háború óta spekulációvá fajult. Hát ez nem egészen igy van! A történelmi idők folyamán mindig volt adósság is, spekuláció is. Ez tény. A háború utáni inflációs években az adós könnyen kibújhatott aiz adósságból, mert a koronaromlást nem követte az adósság valorizá­lása... de ne tessék elfeledni, hogy nem követte a betétek valorizálása sem! így hát a bank nem vesztett (egyéb inflációs nyereségem felül) Itt sem, mert ami elment a réven, be­jött a vámon. Sőt alighanem nyert ezed is, mert valószínű, hogy több volt lekkor a betét, mbit a kihelye­zik Azután jött a »konszolidáció«. Jött a »stabil« pengő. Jött a többtermc- lés, beruházás, modernizálódás és belterjesség. Ezekkel a jelszavakkal volt tele még a levegő is; ez za­varta meg a legtöbb termelő he­lyes érzékét. Mindenre ráfog­ták, hogy rossz, idejét multa, ki­cserélendő. (Hogy miért? Magunk se tudtuk. Mayer miniszterünk ta­nácsára. Azt hittük ő, aki földmű­ves is, miniszter is, — tudja.) Állítom, hogy igenis, 1924—28-ban valósággal tömték, erőszakolták a hitelezők az éppen most kitisztult birtokokra, elsőhelyre a pénzt! Jöt­tek aztán az adóreformok: A föld­adó búzában való kivetése, stb. Egy szép nap arra ébredtünk, hogy már roLho kapra megduplázódott az adónk. Gaál Gaszton már akkor megjósolta, hogy ebből nagy bajok lesznek! j : : i : Jött azután a defláció Is nyom­ban. Nőtt a bank. Évről-évre szaporodott a kar­ié], a tröszt, mint a bolondgom­ba. Drágult az élet, nyildogáft- nyitadozott az agrárolló, — míg eljutottunk odáig, hogy a világ legolcsóbb búzájából és répájából la világ legdrágább kenyerét és cukrát kell ennünk. Szóval nyílt az agrárolló. Pont ak­kor, amikorra gyönyörűen beleépítet­tük, tagositottuk, villamosítottuk, be- leinstuáltuk magunkat (az akkori 40 P-ős búzaárral kalkulálva) a megen- gedhetőség határáig, birtokunk 25— 85 °/o-áig az adósságba. Pont akkor kezdődött a defláció is; az agrár­olló isi Azóta eümult 6—7 év, a szakadat­lan, szünet nélkül való, rohamos le­romlás jegyében. Az akkori 40—42 pengős búza ma vidéki relációban 6—7 pengő! Ilyen arányban zuhant le mindennek az ára! Hol van ma az a befektetés, mely képes volna azt a csodát megtenni, hogy ilyen viszo­nyok között, becsületes utón, tisz­tességes munkával reusszálmil lehes­sen??... Szeretném, ha a »nyi­latkozat« tulajdonosa megpróbálná!... Építés? Hol van abból haszon, ha valaki a nyakába szakadni készülő, kétszáz éves házát felépiti? Egyetlen, hogy nem kell házadót fizetnie! Ta­gosítás? Hát erről lehelne sokat be­szélni! Nekem, pl. soha nem terem 3/5-e sem, mint a tagosítás előtt! De a falumba 1—2 kivétellel másnak sem!... És ezért került olyan tenger- sokba ! Lecsapolás, ármentesités? Ki­áltó példája Kunszentmiklós! Tessék megnézni a Kolontó és környékét! A traktort, cséplőgépet, ha ingyenad­nák is, ráfizetéssel dolgozik, a föld, a hizlalás, jószágnevelés, minden- minden ráfizetéssel végződik. Ez igy van. Aki nem hiszi, próbálja meg és csak azután tegye újságba, hogy: »...a megfelelő jövedelemmel, ami­hez éppen az építkezése révén ju­tott, rendelkezik.« Ha vannak haszontalan és piszkos adások, aminthogy uzsorások Is van­nak, — tessék őket akár mindenük­ből kiforgatni, vagy akár kerékbe­törni. Jó. Megérdemlik. De kérde­zem: Azokat, akik a háború nyo­morékjaként hazakerült apjuk gyó­gyíttatására, roskadozó házuk újjá­építésére, szaporodó családjuknak egy újabb földdarabra, a nagyhan­gon hirdetett és állami hozzájárni-* lássál kedvezményesitett akciókra, elemi károk kipótolására vették fel az adósságot — és ma már szinte a vértizzadásig megerőltetve se tud­nak fizetni — azokat is egy kap­tafára kell huzni azokkal, akik ledér nők mellett muzsikáltatták el a va­gyonikat?! Egetkérő igazságtalanság volna! Ma már minden hitelnyújtó tudja, hogy van jó és rosszindulatú adós. A rosszindulatnak nem érdé- tnelnek sfc kegyelmet, se elnézést, dé a jójndulatuak igen és azok nem olyan moratóriumot érdemelnek, hogy: 1) ha. az adóját kifizeti; 2) ha a kamatot kifizeti; 3) ha húsz százalékot törleszt, csak akkor nem árverezhetik el okt. 31-ig! Nem szabad ezt a kérdéskomp­lexumot kiszolgáltatni a TÉBE kegyelmének, mert nem á TÉBE- vel, hanem a gazdaiársadalom- nia| áll vagy bukik az ország. E sorok Írója a maga paraszti együgyüségébeu azt hiszi, hogy ía pénzügy minszier vagy a mi- niszíere’nök nagyobb hatalom egy alkotmányos országban, mint bármelyik bankigazgató. Ha igy van, parancsoljon nekik. Mi becsületes emberek va­gyunk, nem kívánjuk az inflációt, nem kívánjuk, hogy egy pár csibé­vel ki lehessen fizetni az adóssága­inkat, de igenis követeljük és pe­dig teljes joggal követeljük, hogy az adósságunkból annyi százalékot en­gedjenek el, ahány százalékkal annak keletkezése óta esett a földünk és búzánk értéke! Bárhogy fájjon is ez bizonyos érdekeltségeknek, ezt meg kell valósítani, mégpedig, ha TÉBE kompromisszumokkal nem lehet, ha­talmi szóval is, mert a mai állapo­tokba belepusztul nemsokára az or­szág! Fennt idézett cikk azt mondja, hogy tessék most a spekuláció kö­vetkezményeit viselni és a szaldót zsebrevágni! Helyes. Saját fegyver rét fordítom ellene: Mi viseltük a következményeket, mig össze nem roskadtunk, mi lerongyolódtunk, tönkrementünk, testben és lélekben, szellemiekben és anyagiakban egy­aránt! Azalatt a bankok azelőtt so­ha nem létezett nyereségeket raktak zsebre; és sokszázezerpengös vezér- igazgatói fizetésekkel boldogítottak egyes szerencséseket. Ma az adós­ságunk ötször olyan nehéz. Tessék egy konkrét példa: 1927-ben felvet­tem 20 q. búzát, pengő alapon, te­hát ma tartozom 800 pengővel. Ma ez 100 q. búza és csak kamatban fizetek 10 q búzát évente. Amel­lett tehát, hogy én kamatokban már sokszorosan visszafizettem a 20 q. búzát, még mindig tartozom 100-ai. Ilyen szaldót nem lehet zsebrevág- ni! Ha az üzlet üzlet, amin veszteni is lehet, ne csak mi veszítsünk rajta, akiknek minden bűnünk, hogy hitelt adtunk a kormány intenciói­nak, és azóta szinte emberfeletti erő­feszítésekkel igyekszünk úgy ahogy megtartani az egyensúly látszatát, de viseljék a kockázat terhét, a szal­dót azok is, akik eddig, amig lehetett, csak la semmivel meg nem indokol­ható magas kamatokat élvezték, munka nélkül! Ma, amikor a külföldi tőzsdéken a magyar hosszúlejáratú kötvényeket névértékűk 18—25—33 százalékáért kínálják, szinte nevetséges is, hogy minekünk itt, benn az országban még mindig csak félénken szabad han­goztatni ezt a kérést azokkal szem­ben, akik azt mondják, hogy a Tőke szent és sérthetetlen és ezzel a jel­szóval, ezzel a felfogással az Em­bert nyomorba pusztulni hagyják. • A Helyi Értesítő közgazdasági an­kétjét jelen közleménnyel befejezte. Még nincsenek meg a három halasi vakmerő betörés tettesei A rendőrség reméli, hogy sikerülni fog kézrekeriteni őket Az egész város nagy érdeklődését vonta maga után az a három vak- j merő betörés, amelyeket a városnak úgyszólván a szivében követtek el ' eddig még ismeretlen tettesek. Ezek a betörések, mint megtudtuk, erra intették a lakosságot, hogy mindenki 1 óvatosabb a háza körül és igyekeznek lezárni minden olyan helyet, ahol cestleg betörök ta­lálhatnak valamit. A betörések óta a rendőrség is ala­posabban végez ellenőrző körutakat. A három betörés, mint ismeretes, sorrendben először az izr. templom- S bá, majd a főrabbi lakásában történt, | utána a róm. kát. templomba, az elmúlt hét péntekjén pedig dr. Musa j István képviselő lakásában. A rendőrségi nyomozás még nem tudott eredményt produkálni a há­rom betörés ügyében, de mint ér­tesülünk, megvan a reménye a rend­őrségnek, hogy sikerülni fog kézrekeriteni a vak­merő betörés tetteseit. A városban mindenesetre minden idegent leigazoltattak és le fognak igazoltatni, mert az utóbbi időben igen sok idegen fordul meg a város­ban és nincs kizárva, hogy ez a nagy idegen járás is fészke a rejtélyes és körmönfont betöréseknek. A város közönsége mindenesetre nagy érdeklődéssel várja a rendőrségi nyomozás eredményét. Huszonhat bácskai községet villamosítanak a közeljövőben Nagyjelentőségű esemény történik a közeljövőben Bácskában, ahol az alispán intézkedésére kiírták a nyil­vános versenytárgyalást 26 község villamositására. Mint bajai tudósitónk írja, ez a kérdés már hét éve hú­zódott, mig ehez a döntő stádium­hoz érkezett. A kérdésről nyilatkozott Szabov- lyevits Dusán alispán, aki elmondot­ta, hogy a versenytárgyalási feltéte­leket a kereskedelemügyi miniszter kiküldöttje készen vitte le Bajára. A feltételekben benn foglaltatik — mondotta az alispán — az én han­goztatott álláspontom, hogy a vállal­kozás rizikóját maga a szerződéses vállalkozó fogja viselni. Egyéni fo­gyasztási fejkvóta nem lesz, vagyis a községek magánfogyasztói nem biztosítják a fogyasztás minimumát. A közvilágitásnál szó lehet arról, hogy a községek bizonyos minimé- mális közvilágítási garanciát vállal­nak. Az ajánlatok beadására a határ­idő október 23-án délelőtt 10 óra­kor jár le. ||i [fi Izsák község milliókat vesz be szőlőből Az izsáki szőlőbirtokosok abba a kellemes helyzetbe kerültek, hogy nem kell a szőlőikben szüretelniök. Évek óta szinte játszva eladták a termést, mint csemegeszőlőt. A né­metek például az izsáki sárfehér sző­lőt mondják a világ legjobb cseme­géjének és a múlt évben egyedül Berlin ezer métermázsa magyar sző­lőt vett át, amelynek jelentős része a hires »sárfehér« volt. — Sajnos, az idén Németország nem biztat bennünket — mondja Be­nedek László, a legnagyobb ex­portőr. Most kezd csak beérni az alföldi csemegeszőlő, de Berlin a je­lek szerint csupán napi 100—150 má­zsát vesz fel. Németország más vá­rosaiban is hasonlóképen zuhant visz- sza az igénylés, illetve a fogyasztás, ami sok mindent megmagyaráz... Az izsáki sárfehér egyébként a leg­később beérő európai csemegesző­lő. Talán karácsonytájt javul a hely­zet és az idén is sikerül az értéke­sítés az izsákiak számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom