Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-02 / 70. szám

szeptember 2 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal a helyi Értesítő közgazdasági ankétja Áf kell értékelni az adósságokat Miért kell a gyengébb értékű pengőben felvett kölcsönöket a stabil pengőben visszafizetni ? — Négy százalékban kell limitálni a befektetett kölcsönök kamatait Az adósságrendezés aktuális kér- déklődés, 'amely a Helyi Értesítő ak- dése a társadalom minden rétegét [ cióját kiséri. A kérdéshez ma az érinti s igy érthető ah a nagy ér- I alább 'közölt két hozzászólást vettük: „A hitelező jogtalanul gazdagodik, az adós igazságtalanul szegényedik" A Helyi Értesítő ankétja ebben a nagyfontosságu kérdésben feltétlenül helyes gondolat Ne engedjük át a közgazdasági kér­déseket teljesen a politikának, amely legtöbbször ezernyi szállal van oda­kapcsolva különféle érdekeltségekhez és nem tud mindenfelé megnyug- 1 tató megoldást találni. 1 Az adósságrendezésnél is nagyon helyes a Helyi Értesítő állásfoglalása: ! Nincs gazdaadósság csak, hanem ma már egyetemes eladósodás van s az minden foglalkozási réteget egy­formán terhel. Valamennyin kell se­gíteni s olyan intézkedés kell, amely valójában segit is. A kamatmérsék­lés, az árverések felfüggesztése fél­intézkedés s több komplikációt okoz, mint amennyit segít. Az adósság mai helyzete kór. Ha orvoshoz kellene vele menni, az el­ső kérdése a kór eredete. Itt is ez az ut. Vizsgáljuk meg az eredetét és megtaláljuk a bizos útját a gyó­gyításhoz. Az adóss ágok gyengébb értéke lésü pengőben születtek niTg, amikor ennek folytán úgy az injgat- lanok értéke, mint a mezőgazdasági terményárak a mainak többszörösei voltak. Nagyon természetes, hogy a def­lációs politikával túlságosan megerő­sített p engővel a higabb pengőben felvett kölcsön nem fizethető vissza márcsak azért sem, mert a deflációs politika eltüntette a pengőt teljesen. Olyan ma a helyzet, mintha pl. valaki 100 mm. búzát vett vol­na kölcsön s ma 300 mm-t kér­nének tőle vissza. A tényleges visszafizetésnél ilyen kö­rülmények között a hitelező jogtalanul gazdagodik, az adós igazságtalanul Szegénye­dik, illetve tönkre megy bele. A mai állapotnak van még egy igaz­ságtalansága : A tőke munka nélkül gazdagodott azzal, hogy értéke meg­többszöröződött, már pedig munka nélkül gazdagodni jogtalanság és tör­vényes orvoslást kér. Az ut tehát az, hogy olyan ér­tékűre kell a pengőt visszaállí­tani, amilyen akkor volt, amikor az adósságok nagyobb része ke­letkezett, vagyis 1926—28-as ní­vóra. Ez nem infláció, nem oktalan va- gyonprédálás, ez az egyedüli igazsá­gos ut, amely egyúttal visszaállítja a mezőgazdasági terményárakat is ugyanarra a nívóra, boletta és egyéb megoldások nélkül. Nagyon termé­szetes, hogy egyidejűleg drákói szigo­rításokra van szükség, hogy az ipa­ri kartelek az ezen a téren össze - huzódó agrárollót ne akarják to­vábbra is ebben az arányban nyit)- vatartani. Ezt meg lehet és meg szabad tenni, sőt ha kell, me"t hi­szen az ipari árak — egyik-másik cikktől eltekintve — megmaradtak ugyanabban a magasságban, ahol akkor voltak, amikor ezek az adós­ságok keletkeztek. Roosevelt ugyanezen az utón jár, pedig hitelező állam feje, de belát­ta, hogy nem lehet az adósok millió­it tönkretenni a megerősödött pénz­zel. , Ez a megoldás meghozná az in­gatlanok megerősödését is és ha más­képen nem, ingatlanai egy részének, a legrosszabb esetben az egésznek értékesítésével az adós eleget te­het kötelezettségének, a hitelező visszakapja azt, amit adóit és a bankokba vissza özön­lő pénz, önmagától alakítja ala­csonyabbra a kamatot, pénzki- náSás lesz s ez visszavezeti a régi forgalomhoz, munkához, élethez és kenyérhez az összes foglalkozási ágakat. A másik hozzászólás így hangzik: Egyenlő elbánás minden vonalon A Helyi Értesítőben megjelent »Adósságrendezés és kamatleszállí­tás« c. cikkéhez óhajtok — felhívásá­nak megfelelően — hozzászólni, il­letve elgondolásomat megvitatás vé­gett nyilvánosságra hozni. Nézetem szerint ebben a kérdés­ben a határidő az 1931. évi bank- zárlat. Addig volt az országban for­galom, élet, munka, kereset, szó­val konjunktúra mindenki számára, s az adósok fizetni is tudták a ka­mataikat, sőt tőketörlesztést is. A vi­lág gazdasági háborújának válsága tulajdonképen a bankzárlat óta foj­togatja a forgalmat, életet, munkát, állandó maradi, addig mint ér­tékmérő megváltozott. A bankzárlat előtti 1000 P-s ingat­lan ma körülbelül 500 P-t ér, tehát a pénz, mint értékmérő ma még egyszer akkora, mint volt a bankzárlat előtt. Eb­ből következik, hogy az adós gazda 24 P helyett 12 P-t kap 1 q Ьин záért, az iparos 1 P óirabér helyett 50 fillért, a kereskedő ugyanazon áruért szintén 50 százalékkal ala­csonyabb vételárat, tehát a netto keresete a felére morzsolódik, az ér­telmiségi keresetű hasonló mérvű fi­zetés-csökkentésben részesül. Vagyis nyilvánvaló, hogy az adós a mai értékelés sze­rint kapja a munkája ellenérté­két, azaz egyszeresen, a hitelező pedig a bankzárlal előtti kétsze­res értékelés szerint követeli ka- maiját is, tőkéjét is, tehát az adós egyszeresen értékelt kereset mellett kétszeresen kényte­len fizetni az adósságát. Éppen ez­ért a helyzet az adósok és hitelezők óta nem tudnak az adósok fizetni s azóta szállt le az ingatlanok ára. A Helyi Értesítő részéről felvetett terv »a voltaképen csak értékmérő pénz«-ről téves, mert a pénz nem­csak értékmérő, hanem valuta, cse­reeszköz és legelsősorban fizetési eszköz is. A legnagyobb baj épen az, hogy inig a pénz, mint fizetési eszköz viszonyát tekintve, tarthatatlan., mert igazságtalan. A kormány részéről eddig érvé­nyesült felfogás, hogy csak a gaz­daadósságokon kell segíteni, szintén téves, sőt a Helyi Értesítő is csak a kereskedőket és iparosokat említi és az értelmiségi keresetűeket elhall­gatja. Nézetem szerint nincs különbség az állam pol­gárai közölt a foglalkozásuknál fogva, a gazda, az iparos, a ke- kerskedő, a latsinsr mind édes gyermeke a hazának, mindnek egyenlően keli viszonylagosain igazságot szolgáltatni. Ma az állampolgárok között csak abból a szempontból van helye az osztályozásnak, hogy a bankzár Iáikor hitelező volt e, vagy adós volt-e. Aki kihelyezte a pénzét, az 50 szá­zalékot nyert, aki adós volt, az 50 százalékot vesztett. Hol a segítség? Mi a megoldás? A megoldás természetesen csak olyan lehet, hogy a kecske is jóllak­jék s a káposzta is megmaradjon. Nézetem szerint az adósok számára csak olyan mérvű segítséget lehet nyújtani, amely sem a gazdasági éle­tet, sem a hitelező betétesek bizal­mát, sem a bankokat, sem 'az ál­lam háztartását meg nem ingatja. Alkalmas útnak vélem: Kormányrendelet mondaná ki, hogy a bankzárlal előtt keletke­zeit összes telEkkönyvilcg beke­belezett adósságok kamatlábát le kell szállítani a törvényes 8 szá­zalék felére, vagyis 4 százalék­ra és ugyancsak 4 százalék ka­matot kapnának a betevők a bankoktól a biankzárlat előtt el­helyezett betétjeik után, amelyek fe­lett szabadon nem rendelkezhetnek, Csupán 4 százalék tőke erejéig a ka­maton felül. A bankok igy a bank­zárlat előtt keletkezett üzleteken nem keresnének, esetleg csupán fél százalék, vagy legfeljebb 1 százalék kezelési költséget, amelyet vagy rész­ben a betétek 4 százalékából lehet­ne levonásba helyezni, vagy rész­ben az állam térítené meg, vagy a legrosszabb esetben az adósok fizet­nék. Az adósok pedig kötelezve len­nének továbbra is a törvényes 8 százalékos, illetve a kezelési költ­séggel esetleg 9 százalékos kamatot fizetni, csakhogy ebből 4 százalék tőketörlesztés fejében nyerne elszá­molást. Ez lenne az a 4 százalék, ami felett a betevők szabadon ren­delkeznének. Ettől a rendelettől nem rendülne meg a gazdasági élet, a betevők bizalmát csak fokozná, kivált, ha a bankok az uj betétek után még kis­sé, magasabb kamatlábat fizetnének, a bankokat ösztönözné újabb kihe­lyezésekre, amelyek után ismét 8 százalékot szedhetnek. A hitejezök érdekeit megvédené 100 százalékig, az adósoknak bizonyos nyugalmi állapotot je­lentene az évi 4 százalékos tő­ketörlesztés és 4 százalékos ka­mat. Az államra nézve pedig hasznossá is tenné azzal a kikötéssel, hogy ezt a ked­vezményt csak az olyan adós ve­heti igénybe, aki pengőtartozásának megfelelő azonos összegű, vagy két­szeres összegű hadikölcsönkötvényt (koronában) letétbe helyez. Előnye ennek a tervnek továbbá az, hogy csak átmeneti jellegű, mert ha a gazdasági életbe vissza­tér ismét a várva-várt fellendülés, ha az ingatlanok ismét elérik iái bankzárlat előtti ármagasságot, ak­kor ez a rendelet is hatályon kívül helyezhető és helyreállítható a kötelezvények és szerződések szentségének a|z ejve. Ma azonban a kötelezvények és ! szerződések szentségének a fenntar- I tása a hitelezőknek meg nem érde­melt előnyt, az adósoknak pedig meg nem érdemelt hátrányt jelent és előbb-utóbb az adósok dobrla-, vagyis tönk- «jutását eredinényezi. Az adósság ügyében tovább foly­tatjuk az akciót. A ffiarangos téliül helyezik el Halas uj állat vásárterét ? Irtunk már arról, hogy az alispán Halas várost is felszólította, hogy je­löljön ki alkalmas helyet az állatvá­sártérnek, amelyet be kell keríteni. Megírtuk annak idején azt is, hogy a város úgy határozott, hogy az ál- latvásárteret, ha annak különösebb akadálya nem volna, a Körösi Jenő­iéi© gőzmalom mellett levő téren helyezné el, amely hely igen alkal­mas is volna erre a célra. Most mint értesülünk, ennek akadályai fognak felmerülni, mert a Körösi-féCe malom a va­rostól a vasúti síneken túl fek­szik és igy egészen bizonyosan felmerülnek nehézségek abban az irányban, hogy az álatokat majd hogyan hajtsák , oda fel. Értesülésünk szerint újabb tervek merültek fel, amelyek arról szól­nak, hogy a vásárteret legjobb volna a Ha- rangos tó mellé áthelyezni, ahol sokkal tágasabb terület is áll ren­delkezésre ezen a téren és nincs semmi akadálya sem az állatfel­hajtásnak. Ilyen irányban még nem foglalko­zott a kérdéssel a városi hatóság, de értesülésünk szerint, miután ez a legcélszerűbb megoldás, már legközelebb foglalkoznak a kérdésnek ilyen irányban való megoldásával. Ez a száma »3+1 lámpás, dinami­kus hangszóró* val egybeépített, 3 hangolókörös, Band-Pass Eu­rópa vevőnknek. Ezzel a készü­lékkel ön és csa­ládja sokat nyer­het szórakozás és kultúra terén:-/vcudw

Next

/
Oldalképek
Tartalom