Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-19 / 66. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE I I----J r—, , •—t augusztus 19 A „zöldhalmi csárdában11 minden csendes Betyár történet: Irta: Gaál Gyula dr, — Kend csak hajtson, kend ne re- aenirozzon, a viccelődést meg csak bizza rám. Szeretnék én látni olyan legényt, aki engem megtréfál, — mosolygott Péter Imre ur s kedves vizslájának füttyentett egyet, melyre az nagy fark- csóválgatás közepeit beugrott a hintóba. Kolompszóra lett figyelmes a két utazó. Az országút melletti árokparton állt egy feketesziirös tanyai és előtte hasalt bozontosszőrü pulija. A hin tózörgésre az országút felé fordult a feketesziirös és a kiét utas ekkor vette csak észre, hogy Vaski Gyurka mosolyog feliéjük. Péter Imre ur puskája után nyúlt, Dániel pedig rákiáltott a betyárra: — Puska van a hintón atyafi, így hát jó Jössz közelebb nem gyünni. — Puska van a szarom alatt Dani bácsi, — nevetett Vaski Gyurka és a szűr alól egy hosszucsővü, szimplapus- kat húzott e.ő, — de neun keli ám térni, mert ugyan ki bántaná nömös Pétör Imre uramat, ki a jósziviriii hirös. — Ezt mondta és a levegőbe kilőtte puskáját. — Bátor betyár vagy Gyurka, — szólt mosolyogva Péter Imre ur, ■— állj meg! —■ kiattott Dámeire. A hintó megárt. — Tesintetös uram is nagyon bátor embör és ezért ne nehezteljem rám, ha azt Kérdőm, hogy ugyan miért viszi magával azt a gyava vizsla kutyát a hintóba? — Azért fiam, hogy ha valaki ilyen marhaságot kérdez tő.em, legyen, ki megugrása, — vetett© oda haragosan a szót Péter Imre ur a kóbor betyárnak. — No Gyurka, ennek a tréfának hasits párját, — röhögött Dániei kocsis. — Jegyözze meg Dani bácsi, hogy az nevet, a<ú utoljára nevet, ke pedig ne beszélőn olyan sokat, mert hiszen tudhatna nagy csak a gyava kutya szokott csak sonat ugatni, ria sokat De^zél, azt mondom, hogy maga is oiyan gyava, mint az ft nyuiszivü vizsla ott a hintóbán. > Péter Imre urat elöntötte a rnérög. Még, hogy az ő nemes vizslája gyáva. — Ha Jód, te gyütt-mönt kapeaibeityár, hogy meg nem sörétezek, jgyedül csak annak köszönheted, hogy még egy patront is sajnáok tőled. Azt pedig jegyezd meg, hogy ilyen bátor vizslát, mint amilyen az enyém, te még panorámában se láttál soha. — Több merészség van az én pulimban, mint tíz o.yan bágyadt vizslában, — röhögött hetykén a betyár. — Hektor! — kiáltott dühösen Péter Imre ur, — hajra és rámutatott az árokparton hasaló pulira. Hektor tsahintott egyet s nagy ugrással rávetette magát a pulira. A puli talpraugrott és felvette a küzdelmet. Borzalom volt nézni a két kutya harcát. Tépték, marcangolták egymást. Lihegtek és véres tajtékot túrt jnindket- tőnek a szája. Csattogtak a fogak, hullott a szőr. Egyszer csak egy vonítás hallatszott és a büszke vizsla lekonyult fűljél, három lábon sántikálva kúszott a hintó felé, a puli pedig büszke farkcsóválással! szaladt gazdájához. — Lássa tekintetes uram, ugy-e, hogy mégis csak gyáva az a úri vizsla, — röhögött tréfás gúnnyal Vaski Gyurka. Péter Imre ur szeme csak úgy szikrázott a haragtól, de nem szólt egy szót sem, hanem csendesen elővette duplapuskáját, arcához emelte és úgy agyon lőtte a pulit, hogy az hömpölyögve zuhant az árokba. — No, Vaski Gyurka kész az ítélet, felebbezel-e? — Fö’ebbözni nem fölebbezek, csak megköszönöm tekintetös uram szívességit. Nagyon jó tötte, hogy agyonlőtte azt a rossz pulit, mivel körülbelül1 úgy két nap óta mög van veszve. — Hu-hu! Az antikrisztusodat, mert Az egyik pestmegyed biróság előtt egy kivéte’esen érdekes és bonyolódott I válóper folyik. A keresetet az asszony nyújtotta be férje ellen, aki őt, szerinte, apját hitelképességének s üzleti sikereinek emelésére akarta felhasználni és miután az asszony ezt megtagadta, a férj elűzte az asszonyt a háztól. A főnök ur és gépirókisasszonya regénye — Tíz >év előtt — kezdi az asszony beadványában — tizenhétéves voltam, amikor az érettségi után állást kerestem. Sikerült későbbi férjemhez bejutnom és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy állásomat megtarthassam, bármennyire bántott is, hogy főnököm már az alkalmaztatásnál célzásokat tett izgató szépségemre. Főnököm — akkor harminc ötéves volt — az első hónapokban békében hagyott és csak fél év eltelte után kezdett behivogatni irodájába diktálásna. Munkaközben megsimogatott, beszélt, udvarolt. Egy alkalommal meg akart csókolni, de nem engedtem. Ettől kezdve akadékoskodott velem. Mindenben hibát talált és állandóan fenyegetett az elbocsátás veszélye. Másfélévig tartott ez a harc. Megvallom, nekem is tetszett a főnököm, de nevelésemmel nem fért össze, hogy meghallgassam. Egy alkalommal a lakására rendelt, itatott és én a, barátnője lettem. Viszony fejlődött ki közöttünk és én arra törekedtem, hogy viszonyunkat törvényes utakra vezessem. Két évig tartó viszonyunk idején mindvégig megmaradtam alkalmazottnak. Sok ajándékot kaptam főnökömtől, aki nagyon figyelmesnek mutatkozott, de a nősülésről hallani sem akart. A vezérigazgató ur szerelmének kulisszatitkai Időközben rájöttem, hogy főnököm' nem rendelkezik elegendő tőkével és túlzottan nagyszabásúra méretezte üzletét. Ingadozó vállalata meV.ett és ingatlan hiányában nem tudott hitelt szerezni, mindaddig, amig egy alkalommal — 1926-ban — együttesen el nem utaztunk Becsbe. Az előkelő szállodában feleségeként szerepeltetett. Itt megismerkedtünk egy városunkbeli előkelő bankve- zérigazgatóval, akinek nagyon megtetszettem és aki feltűnően hevesen udva- rolgatni kezdett nekem. A tekintélyes ur, aki egyébként közgazdasági életünk egyik kiválósága, elutazása alkalmává találkozót aján’ott és »formai okokból« főnökömet is meghívta. Nem vettem komolyan a meghívást, főnököm azonban nem akarta elszalasztani a jó alkalmát, hogy hitelt szerezzen és ezre engem használt fel. ő, aki addig teljesen elzárkózott a nősülés gondolata elől, kijelentette, hogy elvesz feleségül. Közben férjem továbbra is fenntartotta az összeköttetést a vezérigazgatóval és sikerült is a hitelt később megkapnia. Csak ekkor tudtam meg, hogy azért esküdött meg velem polgári'ag, hogy később simán elválhasson. Férjem csak azért vett nőül, hogy társadalmilag is hiszen az én vizslámat megharapta ez a veszett puükutya, — szólt rémülten Péter Imre ur, — igy most már az én vizslám is megvész. (Folytatjuk). szerepeltessen, a vezérigazgató közelébe férkőzzék és hitelt szerezzen. Hangsúlyozom, hűséges felesége voltam. A bankmoratórium felborít egy házasságot — Férjem áruháza éppen a rossz gazdasági viszonyok következtében olcsó áraival fellendült és jól ment, de hitel nélkül nem tudott volna dolgozni és amikor a bankválság bekövetkezett, — rendkívüli akadályokkal keléit megküzdenie, hogy hitelét ne csökkentsék. Másfél1 év előtt bemutatott nekem egy nagytekintélyű urat és felszólított, hogy ’egyek feltűnően kedves hozzá. Nem tudtam, mi a célja és én a tisztesség keretei között még azt is megengedtem a férfinek, hogy udvaroljon. Fél évig nagyon gyakori vendégünk volt az az ur és leggyakrabban olyankor keresett fel, amikor tudhatta, hogy férjem nincs otthon. Héthónapi ismeretség után az illető o'yan erőszakosan viselkedett, hogy kiutasítottam. Elpanaszoltam ezt férjemnek, aki ahelyett, hogy megvédetimezett volna, szemrehányásokat tett, hogy kidobtam finanszírozóját és ezzel tönkreteszem őt. Férjem viselkedése annyira felháborított, hogy heves veszekedés támadt közöttünk, miközben férjem hűtlenséggel vádolt meg és leplezetlenül kijelentette, hogy állítólagos hűtlenségem eJenére csak azért tartott ki ve’em, hogy szépségemet üz’etpolitikájában felhasználhassa. Hevesen tiltakoztam a gyanusitgatá- sok ellen, mire ő tettleg bántalmazott és végül elzavart a háztól. — Mindvégig hamis az a beállítás, ahogyan féeségem házasságunk történetét előadja — mondja, a férj a válasziratban. — Feleségem két évig a barátnőm volt, azonban nem én csábítottam el, hanem valósággal felkinálkozott azzal a ravasz számítással, hogy később behálóz és feleségül véteti magát velem, ami sikerült is. — Eilenkenesetet indítok feleségtem eilten házasságtörés címén és kérem, hogy miután ezzel, méltatlanná vád, fosszák meg őt attól a jogtól, hogy nevemet viselje és utasítsa el a báróság minden anyagi igényét. TOLL és TINTA Lehet-e elégedett a divatárukereskedő ? Úri divat üz'et. Molnár Ferenc színdarabot irt róla, annyira sok jellegzetesség fűződik hozzá. A »divat« szó már jelzi, hogy a legújabb Színek és formák kaphatók. A divatot a szin és forma adja meg, ez a két kellék pedig rendszerint ,szezonró !-sz©<x>nr a változik. A kereskedő nem örül neki, mert a visszamaradt árut egyelőre besavanyíthatja, hacsak rövid időn beliül nem tér vissza a régi divat. A divat azonban ma már csak a nőknél döntő tényező, a férfiak kezdik túl tenni magukat rajta. Nem veszik észre az uj divatot, mert nem áll módjukban észrevenni. A kalap élettartama két év, ezt ki kell tölteni, mint a betörőnek á büntetést. Ezen nem változtathatnak a párisi vagy londoni divat kreálok. Legfeljebb egy kis vasalás^ tisztítás, fordítás kelti uj életre a haldokló kalapot. jEz a divatkereskedö pöehe. Amíg a férfi egy kalapot hord, addig a nő elfogyaszt két tucatot is. Hiába, elsők a nők és Csak másodrendű tény lett a férfi. A divatot illetően. Enyhe vigasz, hogy a nők azért ragaszkodnak a divat minden árnyalatához, mert igy akarják ébren tartani a férfiak érdeklődését. Jó kifogás, el kell fogadni, csak egy kicsit sokba kerül. A kalapon tehát már túl vagyunk. Mire van még Szüksége a férfinek? Nyakkendő kell, de ennél sem fontos a divat. Visefk a csikóst, kockást, virágost éis egyszínűt. Amilyen van. A harisnyában nem baj, akármilyen finom, csak nagyon p'csó legyen. Úgyis hamar kilyukad és már lehet eldobni. Elsőrendű szükséglet a fehérnemű, ezt azonban mindenütt árulják, talán még a fűszer özekben is. Mindent egybevetve: a férfi divat szakma a női divat mögé került. Ez körülbelül mutatja is, hogy a férfi divat kereskedők a legkevésbé tartoznak az elégedettek táborához. Mielőtt tanyát ütöttem volna egyik elegáns férfi divat üzletben, alaposan tanutmányozam a kirakatokat. Az áruk és árak csaknem egyformák mindenütt. Szép, ízléses áruk és olcsó árak. A kereskedő mégis panaszkodik. És joggal, mert tényleg nem. megy az űzet. Saját szememmel láttam és tapasztaltam. Minden órára esik átlag egy vevő. A »vevő« szó egy kicsit még túlzás js, mert az »érdeklődő« kifejezés talán jobban fedi a valóságot. Akinek nincs pénze, minden darabtól el van ragadtatva, akinek véletlenül van, az csak turkál! .és -semmi sem tetszik neki. Még a legjobb cikk az ing, amelyiken .gallér is van és nyakkendő nélkül lehet hordani. Aránylag olcsó, 5—6 pengőbe kerül, viszont nagy kárt csinált a gallér és nyakkendő forgalomnak. A vevőnek praktikus, a kereskedőnek nem. A kalap egyáltalán nem cikk, az emberek nyáron egyszerűen ka'ap nélkül járnak. Békében bo.ondoknak nézték volna őket. Még a szalma kalap sem kei, az összes halasi kereskedők rém adtak el néhány szalma kalapot. Hova lettek az elegáns girardi kalapok? Nem is árulják, hej, pedig de szép viseltet volt. Komoly, sok pénZt hozó vevő egész nap nem fordult meg az üzletben. Olcsó zokni, ing, nadrágtartó, őv, elvétve egy -egy .gallér vagy nyakkendő, szóval csupa olcsó apróságból kell megcsinálni a forgalmat. De ebből nem lehet fedezni a rezsit. A kereskedőben a reménység tartja a lelket : az őszi szezon erősebb lesz. Jönnek az iskolások, csak kell majd mindenkinek valami. A kalap sem bírja örökké a műfordításokat és újra 1-esz szükség. , Osiak aZtán legalább igaza legyen a kereskedőnek. Uborkás üveg merje 16 fill. Paradicsomos üveg olcson kapható Langermann Józsefnél (a gyümölcspiac me lett) T\ki azért nősült, hogy felesége szépségére bankhitelt kaphasson
